KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel a téma fontosságára, nem tudok eltekinteni attól, hogy ne válaszoljak a vitában elhangzottakra.
A köztisztviselők jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény módosítására készült törvényjavaslat általános és részletes vitájának befejeztével szeretném önöket emlékeztetni a törvényjavaslat beterjesztőjeként a szeptember 8-án általam mondottakra: a javaslat nem jelenti azt, hogy egyszer s mindenkorra megoldhatjuk a köztisztviselői jogállással kapcsolatos problémákat, mivel az életviszonyok szüntelen változása megkívánja, hogy időről időre hozzájuk igazítsuk a közigazgatás szervezetrendszerét és a személyi állományra vonatkozó szabályokat.
Az általános és a részletes vita, valamint a bizottságokban elhangzottak alapján elmondható, hogy képviselőtársaim mind a kormányzati, mind az ellenzéki oldalról nagyon felelősségteljes hozzáállással közelítették meg a javaslatban tervezett módosításokat, és a vita során számos jobbító szándékú észrevételt tettek - ezek egy részét a kormány támogatta. Ezek közül - a teljesség igénye nélkül - említem meg például a politikai tanácsadókkal kapcsolatos pontosító, valamint a pályázati eljárásra vonatkozó javaslatokat, továbbá a köztisztviselők napjára irányuló kezdeményezést. Más javaslatokkal azért nem tudott egyetérteni a kormány, mert nem látta biztosíthatónak azok pénzügyi feltételeit, vagy a rendszer egységének megőrzése miatt vetette el a képviselői indítványokat.
A vitatott kérdések közül néhányra szeretnék visszatérni. Az általános vitában és a bizottsági üléseken is elhangzott, hogy a törvényjavaslat nem élvezi az érdekképviseletek támogatását. Ez a sommás megállapítás pontosításra szorul, mivel a nem anyagi természetű módosítások többségével az egyeztetés során mindvégig egyetértettek. Szerepükből fakadóan egyébként természetesnek tartom, hogy az illetményrendszerrel összefüggő kérdéseket másképpen közelítik meg, mint a kormányzat - így például a magasabb szorzószámok bevezetését, a túlmunka díjazását vagy a képzettségi pótlék kötelezővé tételét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, senki sem vitatja, hogy a köztisztviselői kar jövedelmi helyzete elmarad a kívánatostól, s az anyagi megbecsülésük javítását célzó igények jogosságához nem fér kétség. A kormány azonban - figyelemmel az ország költségvetési teherbíró képességére - csak olyan módosítások támogatását vállalja fel felelősséggel, amelyeket biztonsággal finanszírozni is tud.
A javaslat egyik sarkalatos kérdése ezért az illetményrendszer, amelynek alapos megváltoztatását több tisztelt képviselőtársam is szorgalmazta. Az erre vonatkozó módosító indítványokkal összefüggésben szükségesnek tartom a kormány álláspontjának rövid indoklását:
Az öregséginyugdíj-korhatár felemelése következtében indokolttá vált a köztisztviselői előmeneteli pálya meghosszabbítása, több módosító indítvány javasolta újabb és újabb besorolási fokozattal kiegészíteni a pályaívet. A kormány azért nem tudta támogatni az egynél több besorolási fokozat beépítését, mert az a vezetői és ügyintézői fokozatok összecsúszását okozta volna, vagy jelentősen meg kellett volna emelni a vezetői szorzószámokat, ami komoly pénzügyi többletforrást igényelne. Ezt a lehetőségek ismeretében a kormány nem vállalhatja.
Igen erőteljes támogatást kapott - különösen érdek-képviseleti oldalról - az úgynevezett képzettségi pótlék kötelezővé tétele alanyi jogon, hogy ezáltal megvalósulhasson a több oklevéllel, de különösen az iskolarendszeren kívüli szakképesítéssel rendelkező köztisztviselők illetményben is kifejezhető differenciált elismerése. Nem kell túl merész fantázia annak belátásához, mekkora lenne az ebből adódó költségvetési többletteher.
(22.40)
Ezért a kormány a javaslatból annyit tudott vállalni, hogy a képzettségi pótlék adható, a finanszírozás azonban a közigazgatási szerv személyi juttatási előirányzatai terhére történhet.
A köztisztviselői törvénynek a túlmunkára, illetőleg annak ellentételezésére vonatkozó szabályát hatálybalépése óta sokak vitatták. A rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását annak idején kezdeményező indítványt az Alkotmánybíróság 1995-ben elutasította.
A mostani törvénymódosítás nem kíván változtatni azon, hogy a túlmunkáért főszabályként szabadidőt kell biztosítani, s ha ez a tárgyévben nem adható ki, akkor azt pénzben kell megváltani. A módosítás az eddigiekkel szemben lehetőséget ad a tárgyéven belüli megváltásra is. A kormány ezen az álláspontján nem kíván változtatni, ezért az e tárgykört érintő módosító indítványokat nem támogatta.
Megjegyzendő, hogy az előbbi javaslatok költségvetési többletkihatása, 26 ezer forintos illetményalappal számolva, a járulékokkal együtt mintegy 34 milliárd forintot tesz ki, amelyet a költségvetés nem tud finanszírozni.
A köztisztviselői törvény illetményrendszerének önkormányzatokra vonatkozó szabályait sem hagyja érintetlenül a módosítás, de a változtatásra csak az önkormányzati törvény keretei között kerülhetett sor.
A módosítás szerint továbbra is megmarad a helyi önkormányzati képviselő-testületek döntési szabadsága az illetményalap megállapításánál, de a jövőben csak az éves költségvetési törvényben megállapított illetményalap legfeljebb 10 százalékával lehet alacsonyabb mértékű. A kormány ezzel a javaslatával főleg a kedvezőtlen anyagi helyzetben lévő kisebb önkormányzatok leszakadását kívánja megszüntetni. (Folyamatos zaj.)
Kormányzati oldalról a módosítás fontos pozitívumának tartjuk, hogy rendezi a jegyzői illetményeket, valamint a képviselő-testület hatáskörébe utalja az illetménykiegészítés bevezethetőségét.
Az illetménypótlékokra vonatkozó szabályokat több helyen is pontosította a javaslat. Ezek közül szeretném kiemelni, hogy a közigazgatási szakvizsga funkciójának megváltoztatásával, vezetői előmeneteli vizsgává alakításával összefüggésben az önként szakvizsgát tevő köztisztviselők szakmai többlettudásának elismerésére bevezetésre kerül a közigazgatási szakvizsgapótlék.
Emelkedik a felsőfokú idegennyelv-tudási pótlék mértéke is. Erre a nyelvtanulást ösztönző változtatásra azért van szükség, mert az Európai Unióhoz csatlakozás megkívánja a jó szakmai felkészültség mellett idegen nyelveket is magas szinten beszélő köztisztviselők alkalmazását.
Utoljára hagytam a törvénymódosító javaslatnak azt a törekvését, hogy a szabályozás az európai uniós követelményekkel összhangban hangsúlyosabbá teszi a köztisztviselői továbbképzés fontosságát. Ez megmutatkozik egyrészt a továbbképzéshez való jogosultság kimondásában a pályaút minden szakaszára, másrészt a tervszerűség és rendszeresség előírásában, és ennek országos összehangolásában, harmadrészt annak kimondásában, hogy a köztisztviselői továbbképzés pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvényben kell biztosítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném befejezésül megköszönni mindazoknak az aktív közreműködését a törvénymódosítás folyamatában, akik észrevételeikkel, javaslataikkal, bírálataikkal segítették munkánkat, függetlenül attól, hogy kezdeményezésüket a kormány el tudta-e fogadni, vagy a már korábban említett okokból nem, illetve nem eredeti formájukban.
Meggyőződésem, hogy ha - elsősorban az anyagi források szűkössége miatt - nem is tudtunk most a köztisztviselői jogviszony szabályozásában optimális megoldást találni több fontos kérdésben, ez a törvénymódosítás hozzájárul ahhoz, hogy szabályozásunk több ponton kedvezőbb legyen a magyar köztisztviselői karnak, s egyben közelebb kerüljünk a fejlettebb európai közigazgatási rendszerek megoldásaihoz.
Köszönöm figyelmüket, és kérem a módosító javaslatok, a kormány által támogatott módosító javaslatok elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
