BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A parlament asztalán fekvő két fogyasztási típusú adó, az általános forgalmi, illetve a fogyasztási adó mellett egy harmadik, a jövedéki adó árnyéka is itt leng a két tervezet fölött. Ugyan ez ügyben a Magyar Demokrata Fórum álláspontját tegnap már elmondtam, de némely kitételére mindenképpen utalnom kell az érthetőség miatt.
Az egész adómódosítás-csomagot egy számomra nem nagyon érthető szó, az adócsökkentés lengi körül. Az imént hallhattuk bizonyos ellenzéki pártok oldaláról, és a kormány oldaláról is ez a szó hangzik el. Viszont, sajnos, magában a tervezetben ez nem jelenik meg. Itt már Csikai képviselőtársam az SZDSZ részéről konkrétan kijelentette, hogy nem az volt a kormány célja, hogy adót emeljen. Ez lehet, de a tervet egy kicsit sikerült túlteljesíteni. És főleg ezen típusú adók esetében, ezt meg kell jegyeznünk, ugyanis maga a kormány a saját indoklásában jelezte, hogy körülbelül 15 százalékos adónövekményre számít a jövedéki adó körébe tartozó termékeknél.
Természetesen én nem kívánok abba az ellenzéki hibába esni, hogy adócsökkentés mindenhol. Be kell vallanunk férfiasan: a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében nincs reális esélye annak, hogy jelentős adócsökkentéseket eszközöljünk. Nincs, de akkor nem is kell róla beszélni, és főleg nem kell róla beszélni kormánypárti oldalon. Az áfatörvény ajánlásában a következő olvasható: az általánosforgalmiadó-bevétel a költségvetés legjelentősebb, folyamatosan emelkedő, reálértékét automatikusan megőrző forrása. Ez így van, és azt hiszem, hogy így helyes. A költségvetésnek szüksége van ilyen típusú bevételekre, és függetlenül attól, hogy milyen kormány lesz, ez azt hiszem, hogy így lesz, nem beszélve arról, hogy ezt a rendszert az előző kormány is tevőlegesen alakította olyanná, amilyen most.
Amikor egy törvénytervezetnél koncepcionális átalakítást nem tervez az előterjesztő, akkor tényleg mód nyílik arra, hogy finomítsa, összecsiszolja, bizonyos alkotmányjogi kérdéseket újragondolva egyszerűsítse a törvénytervezeteket, és ezáltal ezeket közérthetőbbé tegye. Természetesen ez egyben magának a stabilitás kritériumának is megfelel. Nagyon fontos, hogy amikor ezeket a munkákat végzi a kormányzat, mindenképpen elkerülje új, az általános jogelvekkel ellenkező, alkotmányjogilag aggályos pontok, szakaszok beiktatását. Miért mondtam ezt el? Azért, mert sajnos ezen a téren nem történt meg minden, ami megtörténhetett volna.
Az áfatörvénnyel kapcsolatosan elsőként két kérdéssel kell foglalkoznom. Az egyik, ami nincs benne a módosítási elképzelésben a másik, ami eddig is rossz volt a hatályos törvényben, de most még rosszabbra változik. Vegyük sorba!
Az áfatörvény 6. §-ának (3) bekezdése a termékértékesítés címet viseli. Idézem a (3) bekezdést: "E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a termékértékesítés hatósági határozat vagy árverés útján történik." Ez egyébként 1994-ben módosítással került be a most hatályos törvénybe. Tehát a Pénzügyminisztérium úgy gondolja, hogy hatósági árverésen szerzett javak áfát tartalmaznak, így az áfakörbe tartozó vevő áfa visszaigénylésére jogosult. Ez így jó is. Csak az a gond, hogy a hatósági végrehajtók, akik ezeket az árveréseket vezetik és az Igazságügyi Minisztérium sem tud ezekről. Senki nem fizeti be az áfát! Tehát olyan áfa visszaigénylése történik, történhet tömegesen, amire az áfát nem fizették be.
Érdemes végiggondolni, vagy legalábbis logikailag eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi történik, ha az APEH a végrehajtást kérő. Valamelyik adósa nem fizet adót, az APEH végrehajtást kér a végrehajtónál. A végrehajtó a végrehajtási törvény értelmében lefoglalja a javakat, nyilvános árverést ír ki az ott megfogalmazottak szerint, az árverésen a javak elkelnek, a vevő kifizeti a leütött összeget, a végrehajtó költségei levonása után a maradék pénzt átutalja a végrehajtást kérőnek, az APEH-nak. Kérdés: kinek kellene itt áfát fizetni? Valószínűleg az APEH-nak, mondom én, de ez idő szerint nem fizet. A vevő visszaigényelheti-e az áfát? Természetesen visszaigényelheti szerintem, mert az áfatörvény értelmében erre jogosult. Viszont mi van, ha az APEH nem fizeti be saját magának, azaz az államnak az áfát. Megmondom: semmi nincs, ugyanis senki sem fizeti be ezeket az áfákat.
Felvetődik a kérdés, hogy úgy gondolja-e a kormány, hogy erre a problémára is a 40. § (5) bekezdése - amivel majd később foglalkozom - adja a megoldást. Mivel jogelméletileg az árverésen történő szerzés eredeti szerzésmód, az előterjesztés dogmatikai szempontból is igen helytelen azért, mert ezt nem tárgyalja, és ezt a kérdést nem oldja meg. Itt lenne az ideje egyébként, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium ebben a kérdésben megállapodásra jusson egymással, amit én már személyesen kezdeményeztem, de sajnos, eredményre nem jutottam.
Az előbb említett 40. § eddig is rossz volt a törvényben, de sajnos most még rosszabb lett vagy lesz. Ez a bizonyos (5) bekezdés már jelen formájában is alkotmányossági aggályokat vethet fel. Ez a bekezdés tavaly óta kimondja, hogy "kezesként felel a vevő az eladó be nem fizetett áfatartozásáért mindaddig, amíg a vételárat teljesen meg nem fizette. Követelés megvásárlása esetén a követelés fejében vásárló vevő kezesi felelőssége áll fenn mindaddig, amíg az eladó nem teljesít az adóhatóság felé." Sajnos, ez a szabályozás nem került ki a hatályos törvényből, és nem került be az előterjesztésbe, sőt az előterjesztő a kezességet készfizető kezességgé alakítaná át. Egyik képviselőtársam az MSZP részéről ezt az imént támogatta, nagyon sajnálom. Megmondom őszintén, itt olyan problémák vetődnek fel ezzel kapcsolatosan, amik a későbbiekben rendkívül negatív módon hatnak ki.
(10.30)
Általánosságban csak annyit, hogy egyébként sem helyes, hogy adójog magánjogi kötelmek beépítésével próbál meg utolérni adócsalókat. Nem ez a cél. Ezek szerint, aki halasztott fizetéssel vásárol, készfizető kezességet vállal. Azért vállal készfizető kezességet, akit ő alig ismer vagy egyáltalán nem ismer, nem ellenőriz, nem ellenőrizhet, nem befolyásolt szállító, fizet-e áfát vagy sem. Nincs befolyása arra, akinek ezt az áfát be kellene fizetni. Így tehát most már az sem lesz követelmény, hogy egyáltalán megkíséreljék behajtani az adótartozást az adóstól, az rögtön behajtható lesz a vevőtől.
Képviselőtársaim, gondolják végig, milyen negatív hatásai lesznek ennek! Először is: lelassul a kereskedelmi forgalom. Ugyanis a szereplők a lehető legtöbb bástyával támasztják alá a megállapodásaikat, szerződéseiket, félvén ettől a fenyegető helyzettől. Másodszor: egy olyan, immár gazdaságot meghatározó tényező, mint a bizalom kerül veszélybe, amit már egyszerűen fejlett gazdaságú országokban vizsgálnak. Mi a bizalmi helyzet abban az országban, és ez a gazdaság növekedését meghatározó tényezővé lépett elő. A módosítással nálunk egy fordított folyamat fog elindulni: ez a bizalom el fog tűnni. Nem beszélve arról, hogy az a kormányzati elképzelés, amit júliustól vezetett be, hogy a készpénzfizetést üzleti felek között lehetőleg csökkentse, szintén veszélybe kerül, sőt, egyesek szerint rendkívüli módon megerősödik újra a készpénzfizetés, ugyanis senki se akar olyan helyzetbe kerülni, hogy esetleg banki átutalási, vagy egyéb okok miatt ellene forduljon az APEH.
Tudvalevő, itt nyilván sokan emlékeznek rá, június 1-jétől az egymillió fölött készpénzzel fizető ügyfelek kemény szankciókkal találják szembe magukat a kormány részéről. Nem beszélve arról, hogy ez a kormányzati elképzelés egy csalássorozatot indíthat el, de mindenképpen indukál. Ha a főadós színlelt fizetésképtelenséggel áll elő, az APEH egyből a készfizető kezes ellen fordul. Nem is vizsgálja azt, hogy a főadós miért nem fizet, ott van a készfizető kezes, és őellene jogszerűen immáron, ha ezt elfogadták, fordulhat, és rajta behajtja a követelést. Nem beszélve arról, hogy ez esetben a károsult kétszer is fizethet, mert könnyen előfordulhat, már folyamatban volt a fizetés, és figyelembe véve a hazai bírósági helyzetet, évekig futhat a pénze után, ha egyáltalán hozzájut.
Egy nagyon fontos, a modern gazdaságban elengedhetetlen lehetőség, a követelésvásárlás itt teljes veszélyben forog. Ugyanis ilyen körülmények között követelésvásárlásra nem sokan fogják adni a fejüket, nem beszélve arról, hogy ennek a gazdaságban hátrányos következményei lesznek, ugyanis azok a veszélybe került cégek, amelyek esetleg a követelésvásárlás révén más tulajdonba kerülhettek volna és tevékenységüket, munkahelyeiket megmenthették volna, immáron menthetetlenek lesznek. Egy nagyon régi jogintézmény, a követelésbeszámítás el fog halni. Nagyon ajánlom a minisztériumnak ezt a módosítást megfontolni. Ugyanis ezzel segíthetnénk a gazdaságon.
A tervezet még egy pontjával kívánok részletesen foglalkozni, ez a már többször emlegetett déligyümölcs-áfa, 25 százalékról a hazai gyümölcsök szintjére, 12 százalékára történő lecsökkentésével. Ez az elképzelés szöges ellentétben áll a hazai gyümölcstermelők érdekeivel. Örülök egyébként, hogy kormánypárti oldalon is hangzott el kritika ezzel kapcsolatosan, mert úgy hiszem, hogy erre még nem érett meg az idő. Nincs arra szükség, hogy a hazai termelők immáron a déligyümölcs-termelőkkel is mint konkurensekkel találják szembe magukat.
Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy csupán reklám és pénz kérdése az, hogy hogyan lehet rászoktatni az embereket bizonyos olyan termékekre, amiket eddig kevésbé vagy nem fogyasztottak. Gondoljanak csak bele, hogy milyen kevés energiával le lehet szoktatni esetleg a magyar fogyasztókat a hazai alma, körte, szőlő, szilva vagy egyéb hazai gyümölcsök fogyasztásáról, és rá lehet szoktatni a sokkal elegánsabb papaja, mangó, licsi, ananász vagy esetleg a közismertebb banán fogyasztására. Nincs szüksége a hazai gyümölcstermelőknek, de azt hiszem, a társadalomnak se arra, hogy itt ilyen mesterséges konkurenciával nehezítsük a helyzetet.
Miklós László képviselőtársam kimondta azt, amit én tegnap csak kérdőjellel mertem kimondani, hogy mi lesz a borral. Én tegnap azt mondtam, hogy nyilatkozzon a kormány, nem akarja-e a bort is a jövedéki adókörbe sorolni, s ma elhangzott, idézem: "A bor átmegy a jövedéki törvénybe." Kérem, ajánlom végiggondolásra a dolgot. Ugyanis a hazai bortermelés, szőlőtermelési kultúra, a hazai pincerendszer, üdülőrendszer ezt nem teszi lehetővé. Nem érdemes játszani a gondolattal. Nemcsak e kormány, hanem általában a kormányok szavahihetőségét veszélyezteti az, ha ilyen meg nem gondolt, vagy nem teljesen végiggondolt gondolat egyszerűen csak fészket rak a tudatban.
A fogyasztási adóval kapcsolatosan egészen röviden szólnék. Való igaz, a fogyasztási adó a jövedékiadó-törvényben leírtak átvezetését tartalmazza, és gyakorlatilag az alkohol, dohány, kőolaj átkerült a jövedéki törvény hatáskörébe. De jelzem - már az előbb mondtam, de szeretném megismételni -, ide nem vonatkozik, pontosan, ide sem vonatkozik az a többször hangoztatott adócsökkentés, amit itt is hallhattunk ma. Ott nagyon keményen 15 százalék fölötti adónövekedésről van szó, és sajnos, az áremelkedés miatt mondom, nincs beszámítva ebbe a 15 százalékba, nem is lehet, a valutaleértékelések kapcsán előálló áremelkedés.
Azt mondta Csikai képviselőtársam, hogy nem célja, már mondtam, túl jól sikerült. Nem cél lett, hanem elértük.
Egy régi történet jut eszembe ezzel kapcsolatosan. Annak idején, emlékeznek rá, hetvenes-nyolcvanas években bizonyos árak nem emelkedhettek. Nem emelkedhetett például a kenyér ára, és ezt az akkori kormányzat, és úgy látszik, ez a recept túl jó, úgy oldotta meg, hogy bizonyos olcsó kenyerek eltűntek a boltokból, és bizonyos drágább kenyerek voltak csak kaphatók helyettük. Remélem, ez a gyakorlat nem lesz általános e hazában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen kritikák mellett az előterjesztéseket a Magyar Demokrata Fórum nem tartja elutasítandónak. Ha a kormányzat megfontolja, elfogadja, és remélem, hogy így tesz, javaslatainkat, amiket egyébként módosító indítványként is megfogalmazunk, a Magyar Demokrata Fórum támogatja e két törvénytervezetet.
Köszönöm.
