OLASZ JÁNOS
OLASZ JÁNOS
OLASZ JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Hölgyeim, Uraim! A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997. június 20-án aláírt megállapodásban foglaltak alapján a Ház előtt lévő törvénycsomag vitájában minden elhangzott szónak, megfogalmazott gondolatnak azért is van különös súlya, mert mint a vita eddigi szakaszában elhangzott felszólalásokból is érezhető volt, a racionális elemek, megközelítések mellett mindig ott volt az érzelem is.
A törvénycsomag vitája során különösen igaznak, kortól függetlenül igaznak érzem Széchenyi István gondolatát, miszerint nem elég a mai időkben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni. A törvények, a megírt törvénymódosítások előttünk vannak. Úgy hiszem, rajtunk múlik, hogy végleges formába kerülésük előtt úgy alakítsuk, finomítsuk, hogy a kormányzati szándékot, a törvényben rögzített akaratot a több évtizedes adósság megszüntetéseként érezze, értékelje, akiért a törvény született, az egyházi oktatási, nevelési intézményeket fenntartó egyházi jogi személy, az intézményben dolgozók és az intézményeket igénybe vevők. De ne érezze azt, hogy esélyegyenlősége romlott, az állami és önkormányzati fenntartású intézmény, az önkormányzati fenntartó sem.
Tisztelt Ház! Az egyház az általa fenntartott közoktatási intézmények után - óvodák, általános és középiskolák, diákotthonok - ugyanolyan szintű támogatásban részesül, mint a hasonló intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartó - mondja ki a megállapodás I. fejezetének 2. cikke.
A megállapodásban foglaltak törvényi szabályozása a T/4224. számú, az egyházak hitéleti és közéleti tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat 5. és 6. §-ában testesül meg. A kulcsmondat a 6. § (1) bekezdésében van, miszerint az egyházak további támogatásra, kiegészítő támogatásra jogosultak, melynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az adott egyház által fenntartott intézmények közszolgáltatásait igénybe veszik. Ez a törvényhely tökéletesen összhangban van a közoktatási törvény 4. § (1) bekezdésével, hogy tudniillik az állam, illetve önkormányzati fenntartó köteles tiszteletben tartani a szülőknek - hozzáteszem: az adófizető állampolgároknak - azt a jogát, hogy vallási és világnézeti meggyőződésüknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessenek gyermekeik.
A kiegészítő támogatás összegének számításáról a 6. § (3) bekezdése rendelkezik. Módszerét tekintve közel áll a közoktatási törvény 118. § (4) bekezdése szerinti számítási módhoz, de nem azonos azzal. Nem határozza meg a vetítési alapot. A közoktatási törvényben ez a tárgyévet megelőző második év. Itt az önkormányzatok adott ágazati és működési kiadásainak és a felújítási költségeinek összegét kell csökkenteni a saját bevételekkel és a pályázat útján elnyert támogatásokkal. A közoktatási törvény 118. §-ában a közoktatási célú kiadásokat csökkentő tényező a számításnál a felhalmozási célú és tőke jellegű kiadás is.
A 3. pont utolsó mondatában a normatív támogatás arányáról és a kiegészítő támogatás összegéről esik szó.
Nem tartalmi kérdés ugyan, de a (4) bekezdésben szerepeltetett "közoktatási fejlesztési tervek" megnevezés a közoktatási törvény 88. § (1) bekezdésében foglaltak szerint "feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és fejlesztési terv". A közoktatási törvényben a továbbiakban "fejlesztési terv". Azért ez a megjegyzés, mert úgy hiszem, nem árt egy törvény szövegében, ha pontosan nevezik meg a megnevezendőt.
A biztonságos finanszírozás alapját, feltételeit jelöli meg a (4) bekezdés törvényszövege azzal, hogy a kiegészítő támogatás folyósítási feltételéül azt szabja meg, hogy az egyházi nevelési-oktatási intézmények szerepeljenek a fővárosi, illetve megyei fejlesztési tervekben. A fejlesztési tervekbe való bekerülés mechanizmusát a közoktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat szabályozza; a 2. §-ban a közoktatási törvény 81. §-át kiegészíti a (11)-(12) bekezdésekkel; a továbbiakban a 6. §-ban a törvény 118. § a (8)-(9) bekezdéssel egészül ki.
A törvény 7. §-a elegendő időt ad a nyilatkozatok elkészítésére, továbbítására, hogy a kiegészítő támogatások biztosítása időben megtörténhessen. A törvény 7. §-ban történő módosításával elérhetőnek tartom azt a szándékot, hogy az új tartalmú finanszírozási rendszerrel összefüggésben úgy változzanak egyéb, a kiegészítő támogatást biztosító feltételek, hogy egyértelműségük biztosítani legyen képes a finanszírozás stabilitását.
A törvénymódosítások és indoklások egyértelműsí-tik, hogy az oktatási intézmények új finanszírozási rendszerével megvalósul az az elvárás, hogy ne legyen különbség az állami, önkormányzati és a világnézeti szempontból elkötelezett intézmények állami támogatása között.
(21.10)
Ebből kiindulva egy gondolat, kétely fogalmazódott meg bennem, hogy vajon szükséges-e a továbbiakban fenntartani a közoktatási törvény 81. § (1) bekezdésének c) pontjában lévő fenntartásokat. Így kezdődik ez a paragrafus: nem kell alkalmazni egyház által működtetett, fenntartott intézmények esetén az osztály-, csoportlétszámot meghatározó 3. számú mellékletet. Nyilván ezt a kitételt indokolt volt fenntartani akkor, amikor az egyház által fenntartott intézmények kezdő stádiumban voltak, netán létszámproblémájuk volt, ma azonban - úgy hiszem - indokolatlan ennek a fenntartása, hiszen az önkormányzati, állami intézményekben, az óvodában az átlaglétszám és a maximális létszám úgy alakul, hogy 20-25, az 1-6. osztályban 21-26, a 7-10. osztályban 25-33.
Bízom benne, hiszem, hogy a törvénycsomag elfogadása megtörténik, és hatálybalépésével - Dobos Krisztinának az oktatási bizottság ülésén elmondott, itt kiragadott szavaival jellemezve a majdani helyzetet - az egyházi intézményekben valami rendeződik. Ez jó üzenet az egyházi intézmények felé. A magyar közoktatás egészében is megindult egy folyamat a rendeződés felé, de messze még a kívánt állapot. Jó lenne hinni, hogy az önkormányzati fenntartó minden településén Magyarországnak úgy tud a normatíván felül kiegészítő támogatást adni, hogy az ne csupán a szinten tartó működés, hanem a XX. század utolsó éveiben megkívánt fejlesztés lehetőségét is biztosítsa.
Az állami és önkormányzati intézményfenntartók, az intézmény dolgozói, az igénybevevők nem sérelmezik a törvénycsomagban foglaltakat, de esetenként vélelmezik, hogy a jobb feltételek vonzása átrendeződés felé visz. Az előttünk lévő törvények mindkét irányba garanciái a lelkiismereti és vallásszabadságnak.
A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat 2. §-a azzal egészül ki, hogy nem adható át az egyháznak az iskola céljára használt ingatlan, ha az sértené az egyházi iskolát nem igénylő szülők lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogát, vagyis az önkormányzat nem tudná biztosítani a világnézetileg semleges oktatást.
A közoktatási törvényt módosító törvényjavaslat 4-5. §-ában azt köti ki, hogy ha a helyi önkormányzat, a megyei, fővárosi önkormányzat fejlesztési tervében foglaltakkal ellentétben meg kívánja szüntetni vagy át akarja adni intézményét nem állami, nem helyi fenntartó részére, az önkormányzati törvény 15. § (2) bekezdése szerint minősített többségre, tehát a megválasztott képviselők több mint a felének igen szavazatára van szükség.
Megjegyezni kívánom, hogy az 1990. évi LXV. törvény, az önkormányzati törvény 2. § (2) bekezdése a népszavazás lehetőségét is biztosítja. Ha ugyanezt megyei fenntartású intézményre vonatkoztatjuk, az egyeztetőbizottság véleményét kell beszerezni. A törvénycsomag, benne a közoktatási törvény módosítása, úgy biztosítja a megállapodásban foglaltak megvalósulását, hogy oda-vissza biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadság jogát.
Tisztelt Ház! A törvénycsomagot tanulmányoztam, a benne foglaltakkal egyetértek, a törvénycsomag elfogadását javaslom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
