DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy egy szokatlan indítvány tárgyalását szokatlan módon kezdjem. Kormánypárti képviselőtársam hozzászólását hallgatva ugyanis egy régi vicc jutott eszembe. A vicc szerint tudniillik a bolondok házában a páciensek éppen viccet mesélnek egymásnak. Az egyik azt mondja, hogy 17. Hatalmas nevetés tör ki. A következő azt mondja: 89. Még nagyobb a nevetés. A harmadik társuk, felbátorodva az első kettő sikerén, azt mondja, hogy 97. Néma csend fogadja. A harmadik bolond értetlenül körülnéz, és azt kérdezi: na mi van, nem jó a vicc? Jó vicc, jó vicc, de ennyire rosszul elmondani... (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ha-ha!)
Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti képviselői egyöntetűen támogatják az alkotmányügyi bizottság határozati javaslatát. Támogatjuk, hogy az Országgyűlés felkérésére az Állami Számvevőszék folytasson újabb vizsgálatot a két párt törvényes székházjuttatásának ügyében. Támogatjuk a javaslatot, hiszen az Állami Számvevőszék ebben a kérdésben folytatott eddigi vizsgálatai semmi kifogásolnivalót nem találtak, azaz ahogy eddig sem volt, úgy továbbra sincsen takargatnivalónk.
Ugyanakkor reméljük, hogy az Állami Számvevőszék újabb vizsgálata talán véget vet MSZP-s és SZDSZ-es politikus barátaink választások előtti kedvenc szórakozásává váló gyanúsítgatásainak. Ha azonban ez mégsem így történne, akkor a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében már most megígérem, hogy az 1998-as választást követően egyik első intézkedésünkként létrehozzuk a székházügyi állandó bizottságot, amely kizárólag szocialista és szabaddemokrata képviselőkből áll majd. Így képviselőtársaink négy éven keresztül azzal foglalkozhatnak, amiben, úgy látszik, a leginkább kedvüket lelik. (Dr. Áder János fölmegy az elnöki pulpitusra, ahol az ülést vezető elnökhöz beszél.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy több mint egy esztendővel ezelőtt a parlament alkotmányügyi bizottságában a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselője maga kezdeményezte a két párt törvényes székházjuttatását érintő újabb állami számvevőszéki vizsgálat elrendeléséhez szükséges döntést. Nyilvánvaló tehát, hogy nem az újabb ÁSZ-vizsgálat kezdeményezése indokolta a vizsgáló albizottság felállítását.
Akkor mi célt szolgált ez a tizenhárom hónapos, hosszadalmas és költséges vizsgálódás? A kormánypártok a székházjuttatás parlamenti vizsgálatát politikai furkósbotként kívánták használni a polgári ellenzéki pártokkal szemben. 1994 nyarától 1996 októberéig - néhány parlamenti szurkapiszkát leszámítva - a kormánypártok semmit sem tettek a két párt székházjuttatásának kivizsgálása érdekében.
És mit tesz Isten, akarom mondani, mit tesz a szocialista-szabaddemokrata koalíció: a későbbiekben az MSZP és az SZDSZ közvetlen érintettségét bizonyító Tocsik-botrány kirobbanását követően sietve a székházjuttatást firtató "alvizsgáló bizottság"-ot hozott létre, persze a vizsgálat eredményét előre biztosítandó, kormánypárti többséggel. (Dr. Áder János az elnöki pulpituson ismét az ülést vezető elnökhöz beszél.) S a hirtelen jött nagy akarásukban még napirendre sem engedték venni azt a javaslatunkat, amelyben mi magunk kezdeményeztük egy, a székházjuttatást tisztázó paritásos parlamenti vizsgálóbizottság felállítását. Sőt, a pártelnök-miniszterelnök már fél évvel a vizsgálat befejezése előtt, 1997. február 17-én egy parlamenti hozzászólásában elmondta a vizsgálat későbbi végeredményét. Sajnos a pártelnök-miniszterelnök mellett nem állt senki, aki figyelmeztette volna őt, mint annak idején "A tanú" című film egyik főszereplőjét: bocsánat, Virág elvtárs, ez az ítélet.
Tisztelt Országgyűlés! Az "alvizsgáló bizottság" úgynevezett vizsgálati jelentésével kapcsolatban szeretném néhány nyilvánvaló tényre felhívni az önök figyelmét.
1. A két párt az ingatlanjait úgynevezett eredeti szerzésmóddal, a törvény erejénél fogva kapta. Pontosan úgy, ahogy a többi párt a saját székházait. A parlament által szinte egyhangúlag elfogadott törvény kötelezte a kormányt arra, hogy ingatlant juttasson a pártoknak. Az, hogy a kötelező ingatlanjuttatás végrehajtása során a kormány vagy szervei részéről született-e esetleg jogilag kifogásolható döntés, az nem érinti egyetlen párt ingatlanszerzésének törvényességét.
2. Az "alvizsgáló bizottság" tevékenysége során megismert dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy a kormány akkori eljárása a hatályos jogszabályoknak megfelelő, teljesen törvényes, jogszerű volt.
3. A pártoknak juttatott ingatlanok alapterületét a hat parlamenti párt által elfogadott alapelvek és számítási mód szerint határozták meg. (Dr. Toller László: Rosszul!) A feladat végrehajtásával megbízott szervek minden párt esetében ezt a pártok által közösen meghatározott módszert alkalmazták, amely számítási módot az azt kitaláló személy, Máté László akkori MSZP-pénztárnok után Máté-petymegnek nevezték a hivatalnokok. (Dr. Áder János az elnöki pulpituson ismét az ülést vezető elnökhöz beszél.)
A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet hivatalos kimutatásaiból megállapítható, hogy a két párt a törvényes jogosultságának megfelelő mértékben kapott ingatlant. Ennek a hivatalos kimutatásnak a többi pártra vonatkozó adatait az "alvizsgáló bizottság" tényként fogadta el, azonban a két pártra vonatkozó adatait nem vette figyelembe, és ehelyett egy olyan ingatlan-szakértői véleményt fogadott el, amelyet ilyen szakértői tevékenység végzésére jogosulatlan személy készített. A jogosulatlan, úgynevezett zugszakértői tevékenységgel kapcsolatban az Igazságügyi Szakértői Kamara etikai vizsgálatot rendelt el.
4. A két párt számára törvényesen juttatott ingatlanok eladása teljesen jogszerű volt, hiszen már 1991. október 8-ától hatályos volt az a rendelkezés, mely szerint "az elidegenítési és terhelési tilalom nem vonatkozik azokra az ingatlanokra, amelyek a párttörvény értelmében az állam tulajdonából a pártok tulajdonába kerültek".
(12.10)
5. Mivel a két párt törvényes tulajdonát jogszerű eljárás keretében adta el a vevőnek, jogi nonszensz, hogy az adásvétel kapcsán a költségvetést kár érte volna.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fel kell tennünk a kérdést: vajon mi célt szolgált ez a tényektől történő rugalmas elszakadással jellemezhető vizsgálat? Nem mást, tisztelt hölgyeim és uraim, mint a figyelem elterelését! A figyelem elterelését arról, hogy a Magyar Szocialista Párt 1995-ben közel 350 állami tulajdonban lévő kis pártszékházat használt ingyenesen, és több tíz milliós bevétellel hasznosította azokat törvénytelenül. A figyelem elterelését arról, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége székházjuttatásakor, amint erről jogerős bírósági ítélet és nem egy többségi politikai bizottság jelentése tanúskodik, több mint 1500 bruttó négyzetméterrel többet kapott, jogosulatlanul. (Rockenbauer Zoltán: Bizony ám!) A figyelem elterelését a Tocsik-ügyről, a Nyírfa-ügyről, az olajgate-ügyről, az RTL-ügyről, az Ok-Tat-ügyről, a zsurki vodkagyár ügyéről, az Auto-Hid Rt.-ügyről, a Budapest Bank-ügyről, a fővárosházi korrupciós ügyekről, azaz erről az egész MSZP-SZDSZ-es kormányzásügyről. (Rockenbauer Zoltán: Így van!)
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
