GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Igyekszem intelmeit megfogadni. A dajkaterhességről szólok, és mindjárt a bevezetőben hadd mondjam el: igazán őszinte örömömre szolgál, hogy tudós orvos képviselőtársaimmal érthetek egyet maradéktalanul.
Itt van előttünk egy olyan nyilvánvaló probléma, amely ebben a pillanatban már létezik, és nem ismerjük ennek a mértékét. Ha erről a dologról nem szólunk egy szót sem a törvényben - a dajkaterhesség, béranyaság ügyéről -, ez azt jelenti, hogy behunyjuk a szemünket valami előtt, és mintegy elmenekülünk. Azt gondolom, hogy ez nem helyénvaló dolog. Bár közben figyelve más érvekre is, tudom azt, hogy nem szerencsés ügy mondjuk az egészségügyi törvényben egyetlen szakaszban módosítani a családjogi törvényt, a büntető törvénykönyvet, a polgári törvénykönyvet és egyebeket. Ezt nem is szeretik a jogászok. Megértem, ezek valóságos problémák.
De kérem szépen, ma csak pénzkérdés, befektetői szándék kérdése, hogy valaki létrehozzon egy magánklinikát nem túl sok ággyal, ahol nagyüzemileg csinálja az embrióbeültetéseket. Ez üzletággá fejlődhet, szabályozatlan üzletággá. Azt gondolom, hogy ennek elébe kellene menni akár úgy, ahogy Schwarcz Tibor képviselőtársam mondta, hogy halasztott hatályba léptetéssel, akár más módon. Ez a pillanatnyilag kialakult helyzet, és a részletes vita végül is az utolsó idő, amikor erről intézkedhetünk, tehetünk valamit. Az én véleményem szerint a lehető legrosszabb megoldás; valamit mondanunk kell ebben a törvényben erről a dologról, mert különben valami nagy-nagy botrány kapcsán szembesül vele az egész politika. Nem kellene ezt megvárni.
