DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Hivatkoztam a fölszólalásomban arra, hogy éveket töltöttem orvosi munkakörben, de azt gondolom, hogy itt mi mindannyian, akik képviselők vagyunk, képviselők vagyunk elsődlegesen, különféle élettapasztalatokat ugyan hordozunk. Nagyon nem szeretném, ha azt, hogy itt most az orvos hozzászólók a betegjogban egyáltalán megszólalnak, valaki orvos-beteg konfliktusként akarná megélni, és ha orvosi uralkodási vágyként tűnne az, amiről beszélünk.
Én elsősorban a beteg szerepébe éltem bele magam, amikor arról beszéltem, hogy a betegség bekövetkeztének a pillanata megváltoztatja az ember gondolkodását. Amikor azokról az embertársainkról, polgártársainkról esik szó, akik vallási meggyőződésüknél fogva visszautasítanak ellátásokat, akkor azt hiszem, hogy az a megoldás, ami a törvény jelenlegi szövege, jó megoldás. Ugyanis nem várható, hogy valaki, aki a saját hitét követi, ebben a hitében meginogjon, megváltozzék, ha a betegség eléri, de azért jól tudjuk, hogy ez a magyar népességnek egy számszerűen viszonylag kis részére vonatkozik. Ha tehát minden ember számára megnyitunk egy lehetőséget, amiről jól tudjuk lélektanilag, hogy nem így működik, akkor baj következik be, és ezen rengeteg bajról Pusztai Erzsébet képviselőtársam szólt.
Tehát azt gondolom, hogy el kell választani ezt a vallási indíttatást és az általános érvényű lemondást. És ha ezt nem találjuk meg, akkor a többség érdekét kell védeni. Eddig is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tiszteletben tartották azokat, akiket vallási eszmék vezettek. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
