DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Lehet, hogy a késői óra és a fáradtságom az oka, de nem egészen világos számomra, hogy mire válaszolt, mert arra a legkevésbé, amiről beszéltem. Én nem beszéltem sem orvos versus beteg viszonyról, nem mondtam azt, hogy a beteget nem kell tájékoztatni, nem mondtam azt, hogy az orvos döntsön a beteg helyett. Egy nagyon konkrét esettel kapcsolatban elmondtam, azt hiszem, nagyon komolyan alátámasztott, nagyon súlyos aggályaimat. Arra kérem a képviselő urat, ne azt mondja, hogy ez nem iktatható ki; gondolja végig, hogy mi a következménye, ha ez így marad a törvényben!
Gondolja végig minden egyes lépését, gondoljon arra, hogy esetleg a saját gyermekével vagy a saját feleségével kerülhet ilyen helyzetbe. Nem orvos-beteg: ember és ember viszonyról beszéltem - és azt hiszem, hogy ezt is nagyon alaposan mérlegelni kell.
Nem az volt a gondom, hogy ne lehessen ellátást visszautasítani; egész pontosan megmondtam, hogy csak azt nem értem, hogyan gondolják ezt általános érvénnyel. Azt el tudom fogadni, ha a törvényben vannak megszorítások. Én egy megszorítást tettem bele, mert az a véleményem, hogy a leginkább az kezelhető, ha kimondjuk azt, hogy az egyébként is halálos betegség esetén, ha az bekövetkezik, előre rendelkezhessen az illető arról, hogy az életfenntartó és életmentő beavatkozásokat ne végezzék el. Ez mindenki számára kezelhető.
Végig kell gondolni - én nem tudom rá a megoldást -, hogy az olyan speciális esetre vonatkozóan, mint például a transzfúzió visszautasítása, hogyan lehet ezeket a speciális eseteket törvénybe foglalni. Ha találnak rá megoldást, azt végig kell gondolni, de nem helyettesíthető az a megoldás egy általános érvényű visszautasítási lehetőséggel, mert az kezelhetetlenné teszi a helyzetet. Erre vonatkozólag Surján képviselő úr is, én is nagyon sok példát mondtam el, ami a beteg számára, a hozzátartozó számára, az orvos számára és a büntető törvénykönyv számára is kezelhetetlenné teszi a helyzetet. Sajnos ezek létező dolgok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), biztosan bekövetkezhető események, és azért egy törvénybe ezt a lehetőséget beletenni mégsem volna szerencsés.
Már csak egy mondatot mondok: a hospitalizációt, képviselő úr, az orvosok ártalomként írják le, és nem örülnek neki. Az együttműködő beteg a legjobb beteg! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
