DR. BEDŐ TIBOR
DR. BEDŐ TIBOR
DR. BEDŐ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az utolsóval szeretném kezdeni, a dajkaterhességhez kapcsolódva: akár szabályozzuk törvényileg, akár nem, tudomásul kell vennünk, hogy az orvostudomány olyan irányba fejlődött, olyan képességeket biztosít egyes gyakorló orvosok, szülészorvosok számára, amelyek lehetségessé teszik az embrióadományozást, a dajkaterhességet - akár benne van a törvényben, akár nem -, a béranyaságot - akár szerepel a törvényben, akár nem -, pusztán azért, mert ami lehetséges, az előbb-utóbb meg is történhet, meg is történik, vagy már meg is történt. Most nem akarok itt példákat mondani még a mentelmi jogom birtokában sem, de van tudomásunk olyan intézményről, amelyiknek a vezetője állítólag már a negyvenedik béranyaságnál tart; természetesen törvény, sőt semmiféle szabály nem szabályozza ezt Magyarországon. Ebből kifolyólag ez az illető semmiféle törvényt és szabályt nem szeg meg, és nem fog megszegni a jövőben sem. Most kérdezem én, hogy akkor ezt a helyzetet tartsuk fenn és majd kitermeli az élet meg az Igazságügyi Minisztérium - hogyha kedve lesz - a büntetőjogi, családjogi meg egyéb vonatkozásait, vagy mi legyen? Vagy adjunk egy határidőt, amire ők megcsinálják, akkor fog életbe lépni, és valamilyen szabályt: legalább azt mondjuk meg, hogy nem lehet. Mert ha megmondjuk azt a nagyon szűk, azt a kevés esetet... - mert ez a módosító javaslat, ami itt szerepel, nagyon leszűkíti ám a kört! Nem engedi meg, csak az egész közvetlen hozzátartozóknak, és csak nagyon szigorú feltételek között. Magyarországon nincs száz, de még ötven sem, aki jelenleg ennek a feltételnek megfelel; de ezzel a törvényi szakasszal leírnánk azt, hogy az összes többi módon nem lehet csinálni, mert törvénytelen: meg kellene ezt a lehetőséget gondolni, amíg bele nem gabalyodunk.
Az embriók kérdése, letét és adományozás: ide kapcsolódik, mert érdekes kettőssége a törvénynek, hogy az embrióadományozásnál ajándékba lehet adni az embriót, kölcsönadni nem lehet - már a dajkaanyaságra gondolok -, mert akkor kölcsönadom, és majd visszakapom, ha kihordták, igaz? De erről már az előbb beszéltem.
Surján úr szavaira: szigorú, logikus szakmai okai vannak annak, hogy több petesejt megtermékenyítése történik. S azt nem az orvos dönti el, hogy hány petesejtet termékenyít meg: egyszerűen arról van szó, az dönti el, hogy hány petesejtet tudnak leszívni a túlstimulált petefészek folliculusaiból. Mert az is fényűzés lenne, hogy ha ott van nekem öt petesejtem, beültethetek hármat, de a másik kettőt kidobom: ehelyett megtörténik a megtermékenyítés, hármat be tudok ültetni, kettőt elteszek; nem azért, hogy kutassák - esetleg azért is -, hanem azért, mert ezek sajnos 60-70 százalékban sikertelen beavatkozások, és akkor a következő alkalommal nem kell nekem sem egy gyógyszeres ágyukúrának kitenni az asszonyt, sem műtétnek, sem az egész procedúrát előlről kezdeni, hanem előveszem az eltett embriót, és megcsinálhatom még egyszer a beültetést, anélkül, hogy bármit csinálnék. Most még az anyagi oldaláról nem is beszélve!
Tehát ennek nagyon indokolt szakmai okai vannak, hogy ez így alakult, és én ezt semmiképpen nem venném ki a törvényből, mert ez teljesen megegyezik a mindennapi szülészeti gyakorlattal. Így történik: ez a logikus, ez a célszerű, és nagyon kár lenne változtatni rajta.
Ugyanez vonatkozik az ikerterhesség dolgára: ha tudom, hogy vannak törvényeink, akkor bele kell törődni, hogy vannak törvényeink. Ha egyszer van egy magzatvédelmi törvényünk - messziről indulok, de majd odaérek -, amelyik rendelkezik arról, hogy milyen körülmények között lehet terhességet megszakítani, tehát az embrió életét megszüntetni a méhen belül, akkor ugyanebbe a körbe tartozhat az is, hogy valakinek van egy ikerterhessége, és hogyha az orvostudomány képes rá, az egyikre vonatkozóan megteszi, a másikat elvállalja az illető és kihordja. Tehát én nem érzek ebben semmi szörnyűséget - ez a továbbvitele annak, ami elhangzott az ikerterhességgel kapcsolatban -, csak itt az embrióbeültetésről volt szó, hogy ha ott ikerterhesség képződik, akkor majd lehet szabadon redukálni. Lehet! Lehet törvényes keretek között, ha úgy fog szólni - de miért baj az? Miért baj az, ha az illető úgy dönt nyolchetes terhes korában, hogy nem teszi ki magát azoknak a veszélyeknek, amivel egy ikerterhesség jár, mert bizony igen komoly veszélyekkel jár egy egyes terhességhez képest. Miért ne tehesse meg azt, hogy ha az orvostudomány képes rá, hogy ő egy gyereket fog szülni, és nem fogja amiatt, mert a kettőt nem vállalná el, mind a kettőt eldobni? Ki jár jobban és mikor?
Ezek az élet kínálta lehetőségek, a törvényalkotónak meg az a felelőssége, hogy megpróbáljon megfelelni ezeknek. Ez különösen vonatkozik - és nagyon ajánlanám a két minisztérium figyelmébe - a dajkaterhességre, mert akár alkotunk szabályt, akár nem, a jelenség él, létezik, működik: el kell dönteni, hogy szabályosan működjön vagy szabályok nélkül.
