BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hasonló helyzetben vagyok, mint Hankó Faragó Miklós képviselőtársunk, tudniillik én is olyan módosító indítvány indokoltságáról szeretném képviselőtársaimat és a kormányt meggyőzni, amelyet az a bizottság, amelyben én dolgozom - a gazdasági bizottság - támogat, sőt még annyival is jobb a helyzetem, hogy még az alkotmányügyi bizottságban is megkapta az egyharmadot. Azokban a bizottságokban, ahol nem tudtam jelen lenni a tárgyalásnál, ott sajnos nem sikerült ezt elérni (Derültség.), de tudott dolog, hogy egy képviselő egyszerre legfeljebb két bizottságban tud megjelenni; még a képviselők sem képesek egyszerre három-négy bizottságban jelen lenni.
Ez a módosító indítvány is - ugyanúgy, mint képviselőtársam módosító indítványa - egy szakállas módosító indítvány, mert már több mint kétéves a dolog érdemét tekintve, hiszen a két évvel ezelőtti vitában is megfogalmazódott már; a két évvel ezelőtti vitában is már benyújtottam; a két évvel ezelőtti vitában is sikerült hozzá megszereznem a gazdasági bizottság támogatását. Egy dologban azonban remélem, hogy változás fog beállni, nevezetesen abban, hogy akkor a kormány és az Országgyűlés nem fogadta el - nagyon bízom benne, hogy ez most megváltozik. Ezt az is indokolja, hogy közben eltelt két év, és közben a dolog lényegét és érdemét tekintve a kormány elfogadta a mi két évvel ezelőtti álláspontunkat; azt az álláspontunkat, miszerint biztosítani kell azt, hogy az állampolgárok szabadon átválthassák a forintjukat devizára és valutára.
Ezt a két évvel ezelőtti vitában a kormány még nem fogadta el, és érvelt hosszasan ellene, hogy a magyar gazdaság még nincs abban a helyzetben, hogy ezt meg lehessen tenni. Aztán eltelt néhány hét, és a kormány rájött, hogy bocsánat, nekünk mégis igazunk volt; noha a törvényben ez nincs benne, tegyük egy kormányrendelettel ezt lehetővé.
Ma már a törvény is gyakorlatilag szabaddá teszi az állampolgárok számára a folyó műveletek körében az átváltást. Miközben bármely magyar állampolgár bemehet egy magyarországi bankfiókba, és azt mondhatja, hogy itt van háromszázezer forint, tessék ezt átváltani márkára, schillingre, dollárra vagy cseh koronára, akkor a bank - ha van a készletében ilyen valuta; cseh korona sajnos általában nincs - ezt az átváltást megteheti; ugyanakkor ha az állampolgár a saját devizaszámlájáról veszi föl ezt az összeget, akkor a hatályos törvény jegyében bármikor elszámoltathatja őt a devizahatóság arról, hogy mire költötte el ezt a pénzt.
Tudom azt, hogy a hatályos törvényünk a nem folyó műveletek, hanem a tőkeműveletek keretében még nem teszi teljesen szabaddá a forint átváltását. Én ezt tudom. És azt is tudom, hogy a Nemzeti Bankban, amit Magyarországon a devizahatóság jelzővel is szoktak illetni, az a tévképzet él, hogy ő ennek a törvényes korlátozásnak a működtetését csak akkor tudja biztosítani, ha korlátlanul elszámoltathatja valamennyi magyar devizabelföldit arról, hogy helyesen, rendeltetésszerűen használta-e föl ezt a valutát. A valóságban persze mindenki tudja, hogy hiába van ez a törvényben és hiába van ez a jogosítványa a Nemzeti Banknak mint devizahatóságnak névleg, valójában ez nem működik. De működhet - mondja erre a devizahatóság; és azt mondja, hogy igaz ugyan, hogy én abban a sok százezer vagy még több deviza- és valutaműveletben nem élek ezzel a jogommal, ami elvileg a rendelkezésemre áll - de élhetek! És pont erről van szó, tisztelt Országgyűlés: a jogrend alapjait ássa alá az, ha a hatóságnak van egy olyan joga, amivel általában nem él; az állampolgárok ehhez vannak hozzászokva, hogy általában nem él - de bármikor megteheti.
És itt ugyanoda jutok vissza, ahova Hankó Faragó Miklós az előbb, hogy ez teret nyit a szelektíven, a mindenkori hatóság mindenkori ízlése szerint kiválasztott módon alkalmazott önkénynek. És ezért azt gondolom, hogy azt a jelenlegi passzust a hatályos törvény 6. §-ában, hogy a devizabelföldi a rendelkezésére bocsátott deviza, valuta rendeltetésszerű felhasználásáról, illetőleg a devizakülfölditől járó összeg befolyásáról a devizajogszabályban meghatározott módon a devizahatóságnak elszámolni köteles, ezt a passzust mint egy kinőtt ruhát le kellene vennie a magyar devizatörvénynek, meg kellene tőle szabadulnia, hogy úgy nézzen ki, mint egy civilizált európai ország devizaszabályozása. Mert most nem így néz ki! Ezzel a passzussal úgy néz ki, mint egy olyan devizaszabályozás, amely még magán viseli a kötött devizagazdálkodás gúnyáját, kinőtt, torz gúnyáját.
A javaslatunk elfogadása semmiféle veszélyt ma már a magyar forintra, a magyar devizagazdálkodásra nem jelent. Mérhetetlen előnye részben esztétikai, vagyis hogy megszabadítanánk a magyar szabályozást egy oda nem illő, rút elemtől, ugyanakkor jogbiztonság-növelő, a jogrend egységét óvó javaslat.
Szívhez szóló hangon kérem ezért a kormányt (Derültség.), hogy tanuljon a két évvel ezelőtti tapasztalatból, amikor nem fogadta el a javaslatainkat itt a parlamentben, és aztán elfogadta a kormányban.
(21.30)
Ne érje újabb ilyen szégyen a kormányt, hanem fogadja el javaslatunkat a parlamentben is, és akkor mindenki jól fog járni.
Hasonló jellegű a 3. pontban szereplő javaslatom is, amikor csak azt a különbségtételt javaslom megszüntetni, amit a benyújtott törvényjavaslat következtében szenvedne el a devizaszabályozás; egy indokolatlan különbséget tenne természetes személy és egyéb devizabelföldiek között, amennyiben a benyújtott törvényjavaslat szerint csak a természetes személynek lenne joga a valutát és devizát - a hazahozott devizát vagy valutát - birtokban tartani. Azt gondolom, hogy egy idejét múlt korlátozás, ha ezt a lehetőséget a nem természetes személy devizabelföldiektől a szabályozás megvonja. Praktikus megfontolásokból - mondjuk, napidíj folyósítása - egy szervezetnek, egy vállalkozásnak is szüksége lehet arra, hogy korlátozott mértékben valuta legyen a kezében. Attól tartani, hogy ez széles körű lesz, nem kell, hiszen racionálisan gondolkodó vállalkozás nyilvánvaló, hogy nem készpénzben, hanem számlán tartja a rendelkezésére álló külföldi pénzt.
Aki vissza akar élni ezzel a lehetőséggel, az - jól tudjuk - ma is megtalálja a visszaélés lehetőségeit, ezért javaslom a kormánynak, hogy a 3. pontban levő módosító javaslatomat is fontolja meg és fogadja el. Ez a javaslat szervesen összefügg az 5. pontban levő javaslattal is.
Összefoglalva és nem untatva tovább képviselőtársaimat: tulajdonképpen azt hiszem, hogy javaslataink lényege az, hogy végre ezen a területen a devizaszabályozásban is vallja már be magának kormányunk és a Nemzeti Bank, hogy minden folyamat általános ellenőrzésére úgysincs lehetőség. A gazdasági életben, a polgárok életében lezajló valuta- és devizaműveletek nagy tömege így is, úgy is kisiklik az állami ellenőrzés alól - és ez nem baj, hiszen a nemkívánatos folyamatokat makroökonómiai szabályozással tudja a kormány, a gazdaságpolitika kiküszöbölni. Tehát ma már semmi kárt nem okoz, ha lemondunk a totális ellenőrzés, a totális kézbentartás illúziójáról, és ha erről az illúzióról lemondtunk, akkor fölöslegessé válnak azok a korlátozások, amelyek ma még benne vannak a devizaszabályokban, amelyeket a benyújtott devizatörvény-módosítás még benne akar tartani - ezek fölöslegessé válnak. Ugyanakkor, ha bent maradnak, akkor lerontják a jogrendet, lerontják a jogbiztonságot - amint erről mindketten beszéltünk - és elcsúnyítják az egyébként oly tetszetős, oly rokonszenves, liberalizált devizaszabályozást.
Ennek jegyében kérem a kormányt, hogy a jövő héten sorolja be módosító indítványainkat a kormány által támogatott indítványok egyébként oly szűk körébe - mert hiszen oly kevés módosító indítványt nyújtottak be ehhez a törvényhez -, és kérem képviselőtársaimat, hogy amennyiben a kormány besorolja oda, akkor természetesen támogassák mint kormány által támogatott indítványt; ha a kormány ezt mégsem tenné meg - ami engem nagyon elszomorítana -, akkor mint a gazdasági bizottságban támogatott, az alkotmányügyi bizottságban egyharmadot kapott, tehát mindenképpen szavazásra kerülő indítványt szavazataikkal támogassák a jövő héten.
Köszönöm szépen.
