BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a második kormánypárti hozzászólónak járó öt percben egyetlenegy összefüggést szeretnék megemlíteni. Azzal kezdeném, hogy a törvény - mint tudjuk - a nemdohányzók védelméről szól. A törvény tehát egy együttélési törvény. Arról szól, hogy a társadalmunkban élnek olyan szerencsétlen polgártársaink, akik - mint Lezsák Sándor itt elmondta - dohányosok, nikotinfüggők, és élnek szerencsésebb polgártársaink, akik közé magam is tartozom - azért mondom, szerencse kérdése -, akik nem dohányoznak.
Nem dohányoztam soha, a családban sem dohányzik senki, úgyhogy könnyű a helyzetem. De legalább MDF-es képviselőtársaim valami pozitívumot látnak bennem. (Derültség. - Lezsák Sándor: Meglep!) Ennek a két csoportnak mindaddig, amíg a dohányzás megszűnik - és ez még évszázadokig fog tartani - valahogy együtt kell egymással élni úgy, hogy ez az együttélés elviselhető legyen.
Két emlékemet szeretném megemlíteni. Az egyik emlékem hazai: egy jelenlegi képviselőtársunkkal - akivel közös volt a munkahelyem, mielőtt képviselők lettünk volna - húsz évig ültem egy szobában, és ő soha meg nem kérdezte tőlem abban az egy szobában, hogy rágyújthat-e.
(15.10)
Amikor egy nyugat-európai országban én voltam a vendége egy professzor kollégának, bementem a szobájába, megkérdezte, rágyújthat-e - a saját szobájában, amikor én oda bementem. Ez két mentalitás. Magyarországon - és nemcsak Magyarországon - az előbbi mentalitás az elterjedtebb. Reméljük, hogy ennek a törvénynek a nyomán ez az utóbbi mentalitás is terjedni fog.
Az igazi megoldás persze az lenne, ha a példaadás módján terjedne ez a mentalitás, de lássuk be - és erről Kósa Lajos, meg sokan beszéltek -, hogy bár egyelőre amíg a miniszterelnök, meg pártsemlegesek, meg a koalíciós miniszterelnök-helyettes erős dohányosok - meg mostanáig az MDF elnöke is erős dohányos volt -, addig magában a példaadásban nem bízhatunk. És ezért elkerülhetetlen, hogy törvényeket is hozzunk.
Ez a törvény egy esélyt ad arra, hogy az első lépést megtegyük azon az úton, amikor állami, törvényi döntéssel szabályozzuk a dohányosok és nemdohányzók együttélését. Nem mintha megvetnénk, nem mintha haragudnánk dohányos polgártársainkra; sajnáljuk őket, de azért kíméljenek meg bennünket a passzív dohányzás ártalmaitól - ezért próbáljuk ezt szabályozni. Ezért üdvözlöm a törvényt, de nagyon elégedetlen vagyok vele, mert a legfontosabb kérdést nyitva hagyja. Ugyanis hol töltjük a legtöbb időt, tisztelt képviselőtársaim? Természetesen a lakásunkban, ami a magánügyünk, és amibe nem szól bele a törvény - nagyon helyesen -, és rögtön utána a munkahelyünkön. És Lezsák Sándor ugyan azt mondta az imént, hogy a törvény tartalmazza a dohányzás tilalmát, de figyelmeztetnem kell arra, hogy olvassa el még egyszer, és akkor látni fogja, hogy nem, mert ezt egy külön törvény hatáskörébe utalja, ami nincs meg.
Én azt gondolom, ennek a törvénynek az a súlyos hiányossága, azt a súlyos kompromisszumot teszi a törvény, hogy a munkahelyi dohányzás kérdését félreteszi, úgy, hogy se a miniszterelnök úrnak, se a koalíciós helyettesnek, de még a házelnök úrnak sem kell aggódnia (Derültség.), mert a törvény a munkahelyi dohányzást nem érinti. De én azt szeretném, hogyha valamilyen módon érintené, mert hiszen a legsúlyosabb passzív dohányzás nem a közintézményekben ér bennünket, ahol rövid időt töltünk, nem is az egészségügyi intézményben, ahol persze fontos, hogy ne legyen dohányfüst, de ahol szintén - legalábbis a többségünk - csak rövid időt tölt. A legsúlyosabb passzív dohányzási ártalmak a munkahelyünkön érnek bennünket, és azt gondolom, ha már ezt a demonstratív lépést megtesszük, akkor próbáljunk ebben a demonstratív lépésben valami első lépést a munkahelyi dohányzás szabályozása terén is tenni.
Mi meg fogunk próbálni a téli szünetben - a vita folytatásáig - valamilyen olyan módosító indítványt kidolgozni, hogy egy óvatos kezdő lépést a munkahelyi dohányzás szabályozása terén is tegyünk; és remélem, ugyanolyan együttműködés lesz a két oldal között és az egész törvénynek a támogatásában, mint - sajnos - amilyen együttműködés volt a reklámtörvény esetében, a dohányzással kapcsolatos korlátok kiszavazásában. Mert nem igaz, hogy csak kormánypárti képviselők szavazták ki azokat a módosító indítványokat! Itt hétpárti módosítók voltak, úgyhogy ebben az ellenzékiek is ludasok; kormánypártiak is voltak, akik beszavazták volna (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezeket, sajnos a vegyes többség akkor nem fogadta el. Majd most korrigáljuk!
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
