DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek ezért az intermezzóért. Bizottsági előadóként nem kívántam szólni; képviselőként előre be voltam jelentve írásban, és egyetlen írásbeli jelentkezőként tüntetett fel a forgatókönyv - csak erre szerettem volna utalni.
Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatási csomag legkisebb terjedelmű és jogi értelemben a legegyszerűbb - hangsúlyozom még egyszer, jogi értelemben a legegyszerűbb - pontjáról van szó. Arról a törvényről, amely összesen három paragrafusban azt rendezi, hogy hol legyenek azok az ítélőtáblák, amelyeket más törvények, rendelkezések következtében fel kell állítani. Mégis az volt a tapasztalat, hogy az igazságszolgáltatási csomag vitájában - úgy itt a plenáris ülésen, mint a bizottsági ülésen - ez a kérdéskör váltotta ki a legnagyobb vitákat.
(11.50)
Közel ötven - vagy talán több mint ötven - képviselő nyújtott be módosító javaslatokat a törvénnyel kapcsolatban. Szeretném ezen viták okait elemezni, és ezzel kapcsolatban az SZDSZ álláspontját kifejteni.
Amikor már 1989-90-ben megfogalmazódott annak az igénye, hogy ítélőtáblákat kell létrehozni, akkor felvetődött az a kérdés, hogy hol, milyen területi megoszlásban hány ítélőtábla álljon fel. Az előkészítők viszonylag hamar eljutottak arra a következtetésre, hogy egyfelől kívánatos lenne az ország regionális, területi felosztásának megfelelően, másfelől a történelmi hagyományokra tekintettel, Magyarország jelenlegi területén öt ítélőtábla felállítása, hasonlóan ahhoz helyzethez, ami a századfordulón létezett.
Ugyanakkor nyilvánvaló vált az is, hogy öt ítélőtábla egyidejű felállítása a költségvetés számára olyan terheket jelent, amely terhek nehezen viselhetők, a költségvetés nem tud felszabadítani annyi pénzt, nincs annyi felesleges pénz a költségvetésben, amely egyidejűleg öt ítélőtáblát tudna infrastruktúrával, épülettel, személyzettel ellátni.
Ezért fogalmazódott meg az a kérdés, hogy hogyan lehet fokozatossá tenni az ítélőtáblák felállítását. Az előző pontot azért hangsúlyoztam, mert rögtön az első indítvány arról szól, hogy ne az eredeti előterjesztésnek megfelelően, két lépcsőben álljanak fel az ítélőtáblák, hanem Csiha András és képviselőtársai azt javasolják, hogy 1999 január 1-jétől egy lépcsőben, öt helyen jöjjön létre ítélőtábla. A magam részéről azt gondolom, hogy szerencsés az az elképzelés, és az SZDSZ is támogatja azt az elképzelést, amely az ítélőtáblák felállításánál fokozatosságot tervez. A fokozatosságot úgy tervezi, hogy az első fordulóban három ítélőtáblát javasol felállítani: Budapesten, Pécsen és Szegeden. A második fordulóban, 2001-et követően pedig Debrecenben és Győrben kíván ítélőtáblát felállítani.
Az indítványok másik csoportja, abból a logikából kiindulva, hogy ha első fordulóban három ítélőtábla jön létre... - akkor nem logikus az a három helyszín, amelyet az előterjesztő javasol, hiszen ha a fővárosban, Kelet- és Nyugat-Magyarországon lesz egy-egy ítélőtábla, akkor nem szerencsés az a felosztás, hogy a főváros mellett valójában a kelet-magyarországi ítélőtábla Délkelet-Magyarországon van, a nyugat-magyarországi ítélőtábla pedig Délnyugat-Magyarországon; ez is inkább közép-nyugat, mint délnyugat - akarom mondani: Pécs esetén az ország közepéhez közelebb van, mint a nyugati részéhez.
Ugyanakkor ezért javasolják Dióssy László, Pál Béla, Kaszás Tibor, Csehák Judit, Szabó Tamás, Nemes Miklós és mások is - tehát többpárti indítvány van - Nyugat-Magyarországon Veszprém városának ítélőtáblával való ellátását. Tehát azt a javaslatot terjesztik elő, hogy Veszprém legyen a nyugati régió ítélőtáblájának a székhelye, ami abban a vonatkozásban logikus megoldás, hogy Veszprém Nyugat-Magyarország közepén van, azzal a szükséges infrastruktúrával rendelkezik, ami az ítélőtáblához elengedhetetlen lenne. De természetesen a javaslat hátránya az, Veszprém támogatása ellen szól az, hogy ha öt ítélőtábla jön létre, akkor a veszprémi ítélőtábla után Nyugat-Magyarországon nagyon nehéz úgy egy újabb, második nyugat-magyarországi ítélőtáblát létrehozni, hogy egyenletes legyen az ítélőtáblák megközelíthetősége.
Felmerül más indítványban a nyugat-magyarországi térségben Kaposvár székhelye is. A most következendő vitát azért tartom nagyon nehéznek, mert azt gondolom, hogy minden egyes benyújtott indítvány mellett lehet nagyon fontos, nagyon helyes és helyénvaló érveket felsorakoztatni. Nagyon sok érv szólhat Veszprém mellett, szólhatnak érvek Kaposvár mellett, és nyilvánvalóan szólnak nagyon súlyos érvek Pécs, Szeged, Győr és Debrecen mellett is, tehát azok mellett az ítélőtáblák mellett, amelyeket tulajdonképpen a kormány javasol.
Azt hiszem, hogy ez az eset, ahol az Országgyűlés igazán jó döntést nem tud hozni. Hiszen - ahogy említettem - ez jogilag tulajdonképpen jelentéktelen kérdés, technikai kérdés, ugyanakkor azokon a településeken, ahol az ítélőtábla létre fog jönni, a település karakterét, a településnek az ország településrendszerében elfoglalt helyét megváltoztató eredményekkel fog járni ez a döntés. Hiszen azok a települések, amelyek itt szóba jönnek, és amelyek már ma is a régiók gazdasági, tudományos vagy egyetemi központjai, ezentúl igazságszolgáltatási központokká is válnak, amelyek a településen munkahelyeket teremtenek, nyilvánvalóan nemcsak bírák számára, hanem a bíróságon dolgozó adminisztratív személyzetnek, technikai személyzetnek. Jelentősen előnyösebb helyzetbe hozzák a településeket lakókat, esetleg az ítélőtábla illetékességi területének többi részén lakókhoz képest. Ezért a magam és az SZDSZ részéről megértek minden olyan törekvést, amelyben az egyes régiókhoz tartozó képviselők a saját régiójuk központját - akár Veszprémet, akár Kaposvárt, akár a többi említett várost - támogatják.
Ezzel együtt, a magunk részéről a kormány eredeti előterjesztését tartjuk támogathatónak, ugyanis úgy ítéljük meg, hogy a kormány feladata és felelőssége az arról való meggyőződés, hogy technikai feltételekben, épületekben, ingatlanokban és egyéb körülményekben az összehasonlítások eredményeként melyik településen tudja a legeredményesebben megtenni az ítélőtáblák létrehozását. Ezért az SZDSZ nevében a kormányt ebben a kérdéskörben támogatásomról szeretném biztosítani.
Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy van még egy kompromisszumos lehetőség, amire nincs bent módosító javaslat. A bizottsági tárgyaláson elhangzott, a Magyar Bírói Egyesület jelen lévő képviselője - részben egy korábbi testületi álláspontra, részben a saját álláspontjára hivatkozva - felvetette, hogy első lépésben csak egy ítélőtáblát kellene felállítani, a fővárosban, az egész országra kiterjedő illetékességgel, és második lépésben kellene létrehozni a másik négy ítélőtáblát.
Ez a javaslat valahol a Csiha András és képviselőtársai által előterjesztett azon javaslat, hogy '99. január 1-jétől mind az öt ítélőtábla álljon fel, és a Sepsey Tamás és Balsai István által beterjesztett, a 3. pontban szereplő javaslat, hogy csak 2001-ben, de akkor jöjjön létre mind az öt ítélőtábla; tehát ne legyen a két lépés, hanem egy hosszabb előkészítéssel egy lépéssel, 2001-ben jöjjön létre.
E két bent lévő javaslat - az egyik egy többpárti javaslat, a másik az MDF-es javaslat - között egy kompromisszumos javaslat lehetne az, hogy a fővárosban jönne létre egy ítélőtábla. Természetesen - mint fővárosi pártlistán megválasztott képviselő, abból a logikából kiindulva, hogy a többi képviselő is a saját városát támogatta - én is tudom támogatni a főváros ilyen helyzetben való előnybe hozását.
(12.00)
De hozzá kell tennem a korrektség kedvéért, hogy ez ellen a - mondom, a bírói egyesület által is támogatott és egyéb ésszerűségi szempontokat is figyelembe vevő - javaslat ellen szól egy fontos érv. Nevezetesen - és fővárosi képviselőként nyugodtan tudom mondani, hogy ez reális érv -, hogy az ország túlzott főváros-centrikusságának egy újabb elemmel való megerősítése enyhíti annak az ötletnek a népszerűségét, hogy egy lépésben csak egy ítélőtáblát hoznánk létre. Ez újra megerősítené azt a tényt, hogy a fővárosra koncentrál az igazságszolgáltatási szervezet is, tehát ebből a szempontból komoly érvek szólhatnak a három ítélőtábla egy időben való létrehozása mellett, tehát hogy a főváros mellett még két, fővároson kívüli ítélőtábla is felálljon.
Tehát ez a szempont az, ami miatt mi a bírói egyesületnek ezt a jónak tűnő ötletét nem támogattuk. Nem szeretnénk elfogultnak tűnni a fővárossal szemben, és kívánatosnak tartjuk, hogy azok az ítélkezési központok, amelyek az ítélőtáblákhoz épülve kialakulhatnak, azok jelentős vidéki településeken is létrejöjjenek.
Szeretném végezetül hangsúlyozni még egyszer, hogy több települést is alkalmasnak tartanánk a megjelölteken túl is, de elfogadjuk a kormány álláspontját, amely a törvényjavaslat eredeti szövegében szereplő településeket és egyúttal a magyar történelmi tradícióval egybeeső településeket jelöl meg.
Természetesen, ha a vitában az általam jelzett kompromisszumos javaslat szélesebb körű támogatást nyerne, tehát első lépésben a fővárosban és az ottani tapasztalatok után állna fel a második lépésben a négy ítélőtábla, ettől sem zárkózunk el, de mi ezt a javaslatot szándékosan nem terjesztettük elő.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
