CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem vagyok jogász, de mint az ország állampolgára és vidéken, a keleti országrészben élő állampolgára szólok hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, annak a módosító indítványnak a kapcsán, amelyet több frakcióból mintegy huszonöt-huszonhatan írtunk alá.
Hack Péter képviselő úr indokolta a törvényjavaslat szellemét néhány dologgal. Ezek között történelmi hagyományokra hivatkozott. Én is erre szeretnék többek között hivatkozni, egy 1917. október 1-jei állapotot tükröző, "Magyarország tiszti címtára" című kiadványra. Ha megnézzük, hogy a mai Magyarország területén hol voltak '17. október 1-jén ítélőtáblák, akkor ezeknek az ítélőtábláknak a székhelyei megegyeznek a kormány által javasolt öt városéval. Ezért ebben a körben, mint ahogy Hack képviselő úr említette, vita a javaslatot aláírók között és a kormány között nincsen. De szeretném megerősíteni, hogy láttam olyan kiadványt a húszas évekből, amelyben szintén fel voltak sorolva az ítélőtáblák székhelyei. A Trianon utáni friss Magyarország ugyanezt az öt ítélőtáblai székhelyet hagyta meg, tehát ha úgy tetszik, folytatta a '17 előtti állapotot, és a kormányjavaslat is valahol ezt a történelmi hagyományt veszi figyelembe.
A másik dolog, amire képviselő úr hivatkozott, és én is szeretnék erre hivatkozni, a regionalitás elve; és ez már kapcsolódik ahhoz, hogy egy lépcsőben vagy két lépcsőben, vagy egyáltalán hogyan alakuljanak ki az ítélőtáblák.
Nagyon szerencsésnek tartom, hogy a módosító indítványt több megyéből - nemcsak keleti, hanem nyugati megyékből is, de én most a keleti megyékre hivatkozom - írtuk alá, azokból a megyékből, amelyek az országban elsőként hozták létre a regionális területfejlesztési tanácsot. Tehát van valamiféle szándék és akarat arra, hogy az egymáshoz szorosan kapcsolódó, történelmileg, gazdaságilag szorosan összefüggő területek együttműködjenek és együvé tartozzanak. A mi javaslatunk ezt is kívánja szolgálni, a regionalitás elvét. Hiszen meg kell nézni az egész államigazgatási meg önkormányzati igazgatási rendszert, egyik intézet itt van lecsepegtetve, a másik amott van lecsepegtetve; az állampolgár a végén megbolondul - elnézést a kifejezésért -, hogy milyen papírért hova és kihez szaladjon. Én nem a régi járások visszaállítását kívánom különösebben, de az, hogy valamiféle tudatosság, átgondoltság kellene az állampolgárok ügyeinek az intézésében, ez azt hiszem, hogy elfogadható mindenki számára, és ennek szerves részét képezi az, hogy a bírói fórumok rendszere hogyan alakuljon ki. Ebben tehát a regionalitás elvét messzemenően szem előtt tartom mint állampolgár is meg mint képviselő is.
Ellenben, ha megnézzük a kétlépcsős felállást, mi történik? Kialakítunk három olyan régiót ideiglenesen - hozzáteszem: ideiglenesen -, amely az országot három, nem igazán körülhatárolható részre osztja, mert egyiknek sem alakul ki igazán végleges területe. De ha a budapesti ítélőtáblát veszem figyelembe, annak a hatásterülete, tehát működési területe Soprontól Záhonyig terjed: 650 kilométer! Ugyanakkor, mondjuk, Hajdú-Bihar megyét a szegedi ítélőtáblához javasolja csatolni a törvényjavaslat az átmeneti időszakban, holott a szabolcsiak adott esetben Hajdú-Bihar megyén keresztül fognak a budapesti ítélőtábla előtt megjelenni ügyeik rendezése céljából. Megmondom őszintén, számomra, számunkra - hisz beszéltünk jogászokkal, bírákkal, különféle szervezetek képviselőivel - ezek a megoldások így nem igazán fogadhatók el. És mi pontosan ezért tartjuk fontosnak az egyidejűséget, és szeretném aláhúzni többször is jó vastag, fekete ceruzával, hogy az egyidejűségre helyezzük a hangsúlyt. Számításaink szerint - ezek természetesen elég nagyvonalúak, hisz pontos adatok nem voltak a kezünkben - körülbelül plusz egymilliárd forint körüli összeggel a másik két vidéki ítélőtábla is beindítható, és ezzel nagyon sok kellemetlenséget, megjegyzést és minden mást elkerülhetne a jelenlegi és a következő vezetés is, kormányzat is meg a parlament is.
Azt hiszem, ezeket valahol mérlegelni kell. Mérlegelni kell azt, mi jó a kormánynak, hogy van-e elegendő pénze - ez igaz. De mérlegelni kell a másik serpenyőben, hogy mi jó annak az állampolgárnak, aki valamilyen oknál fogva odakeveredik, hogy el kell neki menni valamelyik ítélőtábla elé; milyen kiadások járnak ezzel számára meg mindenki számára, ez milyen pluszterheket jelent.
És még egy harmadik dolog végül, ami egy feltételezés, de azt hiszem, mint lehetőséggel foglalkozni kell vele, hogy esetleg az állampolgárok egy kisebb csoportja adott esetben nem él azzal a lehetőséggel, amit az ő jogorvoslati rendszerében, mondjuk, az ítélőtábla kell hogy megadjon, mert egyszerűen nem bírja azokat a terheket, amelyeket neki biztosítania kellene egy ilyen országon és fél országon át történő utazáshoz. Tudom, ezt lehet egyfajta demagógiának is tekinteni, már elnézést, de azt mondom, hogy próbáljunk a törvényhozásban ne csak a saját fejünkkel, pártérdekeinktől vezérelve gondolkodni, hanem próbáljunk azoknak a fejével is gondolkozni, akik ezeken a fórumokon valamilyen okból meg kell hogy jelenjenek.
Az öt ítélőtábla ügyében, azt hiszem, azok a feltételek, amelyek egyébként a javaslat indokolásában megvannak - hogy régiók összefüggő területet képezzenek, jogászutánpótlás és egyebek -, ebben a javaslatban benne vannak, és ezeknek alapvetően a megjelölt települések megfelelnek.
Az egyidejűség mit jelenthet? Azt, hogy ha az öt ítélőtábla egy időben kialakulna, akkor ez kisebb utazási költségekkel, kedvezőbb utazási feltételekkel járna mindenki számára, és nem kerülne sor esetleg arra, amire utaltam, hogy az érintettek gondolkodnak azon, éljenek-e jogorvoslattal vagy sem, tehát esetleg valahol abbahagyják azt a bizonyos jogi procedúrát.
(12.10)
Tudom, ez sarkos feltevés, de végül ezt sem lehet elvetni.
Egy következő dolog: jelen pillanatban, adott esetben egyik megye sem tudja önállóan biztosítani az ítélőtáblához szükséges létszámot. Az én megítélésem szerint akkor gondolkodunk korrekten, ha egy egészséges bírói mozgást feltételezünk felülről is meg alulról is, hisz mind a két irányból elképzelhető mozgás; márpedig nem biztos, hogy adott esetben, mondjuk, egy nyíregyházi bíró nem vállalja azt szakmai presztízsből is, hogy 50 kilométert minden nap lekocsikázik, mert az neki végül elfogadható távolság. Tehát a munkához való utazás rövidsége, közelsége is, azt hiszem, a szakmai, személyi feltételeken sokat segíthet.
A költségkihatásról beszéltem - tehát az állampolgárok szemszögéből; kétségtelen, hogy kormányzati részről 800 millió, 1 milliárd forint körüli összeg az, ami a plusz két vidéki ítélőtáblának a kialakítását jelentheti. Mindezen körülményeket figyelembe véve én személy szerint, és tulajdonképpen azok a képviselőtársaim is, akik a módosító javaslatot aláírták, az egyidejűség mellett vagyunk.
Bár nem vagyok rá felhatalmazva, de én személy szerint egy kompromisszumot el tudok képzelni, akár 2000. január 1-jétől; a 2001., a 2002. meg a 2003. nem elfogadható, de egy 2000-es határidővel álljon fel az öt ítélőtábla, és akkor két év van arra, hogy az ehhez szükséges tárgyi, technikai feltétel, épületek kialakítása, átalakítása megvalósuljon.
De szeretném hangsúlyozni, hogy az egyidejűséget mindenféle szempontból alapvetőnek és megfontolandónak tartom, és kérem képviselőtársaimat, hogy ezt az egyidejűséget támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
