DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, a privatizációs törvény és annak minden módosítása, tehát a most beterjesztett, az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítása a magyar gazdaság talán leghisztérikusabb kérdéseit veti fel, hiszen az állami vagyon egy igen tekintélyes hányada került magántulajdonba anélkül, hogy ténylegesen az állam a privatizációs stratégiáját, a privatizációs taktikáját elkészítette volna, anélkül, hogy egy nemzeti leltár felállítására került volna sor, anélkül, hogy meghatározta volna a Magyar Köztársaság Országgyűlése, hogy végül is milyen vagyonnak milyen részét és milyen céllal kívánja magánosítani, hogy mi a fontosabb, a munkahelyek megtartása vagy a bevételek elérése.
(19.20)
Tehát ezekből a megjegyzésekből is látható, hogy felelőtlen módon történt az állami vagyon döntő részének kiárusítása. Így következhetett be egy olyan helyzet, hogy a termőföld kivételével a nemzeti vagyon közel 80 százaléka úgy alakult át, hogy az a termelésbe vissza nem forgatható vagyonná alakult, hiszen a korábbi termelővagyonból luxusvillákká, luxus-személygépkocsikká, a legkülönbözőbb szigeteken és a világ legtávolabbi részein szinte utolérhetetlen cégecskék off-shore vagyonává változott át, tehát a vagyon döntő része kikerült a magyar nép rendelkezése alól.
Állandóan változtatják a privatizációs törvényt, de úgy tűnik, hogy annak 1. §-a időtálló, noha ha valamit, akkor ezt kellett volna változtatni, hiszen a törvény az 1. §-ban meghatározza, hogy a cél a vagyon mielőbbi értékesítése. Holott a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint annak kimondása, hogy a cél a vagyon mielőbbi értékesítése, eleve óriási vagyonvesztést okoz, éppen ezért nagyon nagy hibának tartjuk az 1. § ezen rendelkezésének törvénybe iktatását és azóta változatlan tartalommal való fenntartását. Szerintünk nem az állami vagyon mielőbbi értékesítését kellett volna kimondani, hanem a hatékonysággal kellett volna foglalkozni, és minél hatékonyabb értékesítést kellett volna célul kitűzni.
A másik állandóan visszatérő probléma a privatizációs törvénnyel és annak a jelenlegi módosításával kapcsolatban is, hogy az 1987. évi XI., tehát a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit változatlanul nem tartotta be az előterjesztő, tehát a Magyar Köztársaság kormánya. Úgy gondolom, hogy éppen ezért az már eleve elfogadhatatlanná tette ezt a módosítást, hogy a hatásvizsgálat hiányában nem lehet világosan nyomon követni a gazdasági folyamatokat.
Nem lehet tudni még azt sem, hogy a módosítás mekkora vagyont érint, holott ez alapkérdése lett volna a módosítással kapcsolatos rendelkezéseknek. De itt a módosítás kapcsán is - noha majd később rá fogok mutatni arra, hogy ez tulajdonképpen három csoportot érintő módosítás - hiányzik a leltár a privatizálandó vagyonról. És nemcsak hogy hiányzik a leltár, hanem úgy gondolom, hogy maga az indokolás is nemcsak hogy nem meggyőző, hanem részben egymásnak ellentmondó is, hiszen elég, ha csak arra utalok, hogy ugyanazt az érvet használja; például az aranyrészvény vonatkozásában helyenként pro, helyenként pedig kontra érvként. És annak ellenére, hogy a privatizációs törvényben eddig is benne foglaltatott a szavazatelsőbbséget biztosító úgynevezett aranyrészvény - ha jól emlékszem, a 7. § (3) bekezdésében -, ennek tartalmát csak a mostani módosításnál fejti ki a Magyar Köztársaság kormánya, pedig már korábban keresztülerőltették ezt, így például a Paksi Atomerőmű teljes eladását - akár egy aranyrészvény megtartásával - meg lehet tenni, csak senki sem tudta, hogy ténylegesen mit jelent az aranyrészvény. Tudniillik az aranyrészvény fogalmának meghatározása és annak időtállósága egyáltalán nem figyelmen kívül hagyható körülmény! Különösen egy olyan kormánynál nem, ahol állandóan változik az alaptörvény, tehát ahol soha nem lehet tudni, hogy a törvény mely rendelkezéseit mikor fogják újból módosítani.
A kormány a mostani változtatáshoz sem terjesztett elő koncepciót, pedig ennek lehetőségét a törvény 8. §-ának (2) bekezdése biztosította. A Független Kisgazdapárt megítélése szerint koncepció nélkül az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítése rendkívül kockázatos, hiszen a koncepció olyan irányvonalat adhatna, amelyet - éppen az értékesítés során - az állam érdekeinek megóvása céljából lehetne fokozottan érvényesíteni. A stratégiai cégek privatizációját eddig is botrányok jellemezték, és ennek oka a koncepció hiánya, illetőleg pontosabban ennek az egyik oka a koncepció hiánya volt. Tehát végre kellene egy olyan koncepció, amelyet az Országgyűlés megvitat és elfogad, enélkül nem lehet megnyugtató változtatást végrehajtani a privatizációs törvényen.
A mostani beterjesztés lényegében háromirányú változást jelöl meg, de mindegyik változás irányával kapcsolatos indokolás - részben vagy egészben - hiányos vagy helyenként ellentmondásos. A változások körében első helyen az állami tulajdon további csökkentése szerepel, és bizony itt a stratégiai tulajdonlás olyan vállalataiban történik drámai tulajdonosi változás, mint például a Matáv, a Hungexpo vagy talán, úgy gondolom, a magyar lakosság döntő többsége számára leginkább fájdalmas a változtatás az Országos Takarékpénztár tulajdoni viszonyaiban, de a Hungaropharma és egyéb olyan stratégiai cégek is eladhatóvá váltak - akár csak egy aranyrészvény megtartásával -, amelyek az eddig állami tulajdonban lévő vállalkozói vagyonban további drámai fordulatot hozhatnak létre.
(19.30)
A Független Kisgazdapárt ebben a körben külön kiemeli annak a 22 mezőgazdasági részvénytársaságnak a 75 százalékos állami részesedésről 50 százalék plusz 1 részesedésre való csökkentését, amelyet a mezőgazdaság fejlődése szempontjából egy nemkívánatos változásnak tart, amely a kulcsfontosságú cégek ellehetetlenítéséhez vezet.
Hasonlóképpen drámainak tekintjük, a magyar állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon további sérelmét látjuk a kutatóintézetekből való teljes vagy részbeni állami kivonulásban.
Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy az államnak a kutatóintézetekből való kivonulása most már azért tekinthető drámai fordulatnak, mert a jövőkutatók egységesen állítják, hogy a harmadik évezredben azok az országok részesülnek a megtermelt javak döntő többségéből, amelyeknek a termékeiben a hozzáadott szellemi érték, illetőleg a mozaikérték szerepel. Ez viszont egyértelműen a kutatás és kutatás-fejlesztés megbecsülését, előtérbe helyezését jelenti, ugyanakkor a meglévő kutatóintézetekből az állam részbeni vagy egészbeni kivonulása egyértelműen a jövőkutatók prognosztícióival ellentétes következményeket sejtet.
Hadd hivatkozzam arra, hogy a Független Kisgazdapárt egy olyan ország esetében, amelynek nincsenek jelentős természeti kincsei - mint Magyarország -, de amelynek van egy kiművelhető emberfőből álló társadalma - van egy rendkívül jó adottsága arra, hogy a kiművelhető emberfőkből álló társadalma olyan szellemi produktumot hozzon létre, amely a kutatás és kutatás-fejlesztés kapcsán az ország jövőjét megalapozhatná -, rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy ezzel ellentétes tendenciát mutat a törvényjavaslat mostani módosítása; annál is inkább, miután a Magyarországra jövő úgynevezett működőtőke igen jelentékeny része tulajdonképpen a bedolgozói munka szintjére szorítja a magyar ipart és a gazdaságot, ez pedig semmiképpen sem jelentheti a hozzáadott szellemi érték, illetőleg mozaikérték megjelenését, amely pedig a mi megítélésünk szerint nemcsak a következő évezredben - amely néhány évnyire van ma már tőlünk -, hanem jelenleg is érvényesül a világ fejlettebb országaiban.
A második csoport az állami tulajdon arányának növelése, tehát éppen ellentétes irányú mozgás, mint a módosítás előbb jelzett nagyobbik szelete. Itt arra a hiányosságra kell rámutatnom, hogy tulajdonképpen önkényes szempontok alapján történik annak a meghatározása, hogy hol kell növelni az állami vagyont. Így nem nagyon látjuk, hogy a HM-nek, tehát a Honvédelmi Minisztériumnak miért kell erdőgazdaságot vagy vadgazdaságot tulajdonolnia.
Úgy gondolom, hogy az állami tulajdon részesedésének a növelése egyes esetekben egyenesen nemkívánatos, hiszen elég, ha a függetlennek nevezett, de a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint függetlennek egyáltalán nem tekinthető Kopint-Datorgban a Miniszterelnöki Hivatal részesedését 25 százalék plusz 1-ről 50 százalék plusz 1-re emelik. Itt felmerül a kérdés, hogy miért. A függetlenségért? Nyilván nem a függetlenségért, hanem egy ellentétes mozgásért. Itt a Független Kisgazdapártnak megint csak arra kell rámutatnia, hogy bizony itt egy olyan mozgás van az állami tulajdon növelésénél, amely egyes esetekben rendkívül kézenfekvően, kimutathatóan nemkívánatos.
A harmadik csoport lényegében az új cégek megjelenését jelenti az állami tulajdonú cégek között. Itt azonban sokszor nem világos az előterjesztésből - s ez egy borzasztóan nagy veszélyt is rejt magában -, hogy mire gondol a kormány. Vajon a visszaállamosításra? Nagyon veszélyes, hogyha erre gondol. Ha erre gondol, egyáltalán hogy kerül erre sor, milyen nagyságú a visszaállamosítás?
De a törvénymódosítás alapproblémája a felsorolt gondok és bajok mellett részben változatlanul az aranyrészvény marad, hiszen az aranyrészvény a mi megítélésünk szerint nem old meg semmit. Nem lehet azt sem látni, hogy olyan tulajdonlás esetén, mint, mondjuk, a Herz- vagy a Pick-szalámi, ahol már kialakult tulajdonosi viszonyok vannak, az aranyrészvény megjelenése az eddigi tulajdonlásban valami drámai fordulatot hozhat, ez a mi külföldi megítélésünket illetően rendkívül kedvezőtlen lehet. Tehát úgy gondolom, hogy a tulajdonosi jogok utólagos korlátozásának a gondolata is a privatizációs törvény módosításában sokkal több veszélyt rejt magában, mint amennyi hasznot hozhat.
Félreértés ne essék, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény annyi rendelkezésében rossz, és olyan alapvető koncepcionális hibák vannak benne, hogy a módosítása mindenképpen indokolt, de pontosan a kifejtettekből következik, hogy ez a módosítás éppen a kifogásolt irányokat tekintve rendkívül veszélyes, és adott esetben szinte jóvátehetetlen kárt okozhat az állami tulajdonban.
Ezért a Független Kisgazdapárt csak az esetleges módosító indítványok tükrében látja lehetségesnek végső álláspontja kialakítását, mert a jelenlegi formában a módosítást elfogadhatatlannak tartja. Ezért a privatizációs vagyon jelenlegi tárgyalásának szintjén azt elutasítjuk. De szeretném jelezni, hogy természetesen a végső döntést egy felelősségteljesen gondolkodó párt csak akkor tudja meghozni, amikor a módosítványokat is látja.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket .(Taps.)
