DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ez a legnagyobb vitát kiváltó és a szakaszolás szempontjából is legtöbb szakaszt magában foglaló fejezet, úgyhogy engedjék meg, hogy egy picit bővebben indokoljam nézeteinket, amelyek nem egyedülállóak.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ezekkel a módosító indítványokkal nem kettőnk nézeteit kívántuk Sepsey Tamás képviselőtársammal együtt a bizottságon keresztülerőltetni, hanem ezek lényegében azokat a koncepcionális kifogásokat tartalmazzák, amelyeket többé vagy kevésbé mind az öt ellenzéki párt magáévá tett, és emiatt a törvényt - legalábbis ismereteink szerint - nem kívánják és nem fogják támogatni.
Mindenekelőtt szeretném, ha az egyik legfontosabb problémával szembenézne a tisztelt Országgyűlés: hogyan is van az az előterjesztői szándék, hogy egységesíteni kell a bírói szervezetet - ez helyes -, tehát meg kell szüntetni alkotmányos értelemben a Legfelsőbb Bíróságnak a különállását a többi magyar bírósági szervezeti egységtől, amely, még egyszer mondom, 1949-re visszanyúló, és méltán bírált, méltán felváltani szándékozott törekvés. Tehát ha egyszer az a szándék - és ez olyan szándék, amivel mi nem értünk egyet, de egy alkotmányos szándék, ezt nem lehet kétségbe vonni -, hogy a legfőbb bírói hatalom csúcsára egy olyan szervezetet szán, mint az országos igazságszolgáltatási tanács - amely mindent megtestesít, ami a bírósági szervezetet, a bírákra vonatkozó, a bíróság fenntartására vonatkozó és általában az egész hatalmi ág működését illetően megillető hatáskört és funkciót magában foglal -, ennek az elképzelésnek a logikus indokai nem teszik lehetővé álláspontunk szerint annak a kivételnek a törvényben való elhelyezését, hogy ennek a szervezetnek, ennek az országos igazságszolgáltatási tanácsnak semmilyen hatásköre nincsen a Legfelsőbb Bírósággal összefüggésben.
Tisztelt Országgyűlés! Mi ez, ha nem továbbcipelése annak a megosztott bírósági szervezeti helyzetnek, amely ma a Legfelsőbb Bíróságot - mint egy testtől megfosztott főt, mint egy teljesen idegen, a többi bírósággal kapcsolatban lényegében hatáskörrel nem rendelkező szervezetet -, önálló költségvetéssel és mindennel, ami ezzel jár, egy egységként valahol az állami szervezet rendszerében, valahol a Számvevőszékhez hasonlóan - vagy mondhatni egyedi intézményhez hasonlóan - külön kezeli!
Ez természetesen abban az alkotmányos állapotban, amelyben jelenleg ez az egész szervezet van, és amelynek a megváltoztatására törekszik most az előterjesztő, indokolható, mint egy el nem intézett kérdés, amely működik, de valójában nem következetesen felel meg az alkotmányos hatalmi ágak megosztására vonatkozó, azt hiszem, itt a parlamentben egységes vagy majdnem egységes nézetrendszernek.
Ha az előterjesztő valóban komolyan gondolja, hogy a bírói hatalom függetlenségének és önállóságának kifejezése vitán felül álló módon a rendkívül nagy hatáskörrel rendelkező és nézetünk szerint lényegében talán túlságosan is ellenőrizhetetlen tanács jellegű kollektív működést, testületi működést kifejező szervezet kezében összpontosul, akkor semmilyen alkotmányos indoka nincsen annak, hogy ennek a szervezetnek ne legyen a Legfelsőbb Bíróság tekintetében semmiféle joga, ne legyen semmiféle joga a Legfelsőbb Bíróságon működő bírákkal és az ott működő és a bírósági szervezet többi egységében működő szakmai szervezetek vezetőivel, illetőleg kinevezésükkel vagy megbízásukkal kapcsolatban.
Ezért javasoltuk azt az ajánlás 29. pontjában foglaltak alapján, hogy természetesen, ha és amennyiben nézeteinkkel szemben az Országgyűlés megszavazná az országos igazságszolgáltatási tanács felállítását, akkor az gyakoroljon felügyeletet, és lássa el a bíróságok igazgatásából erre tartozó, erre háruló feladatokat a Legfelsőbb Bíróság tekintetében is.
Hogyan is lehet majd másképp elképzelni? Nem is értem pontosan, hiszen az általunk csak egyszerűsítve bírói minisztériumnak hívott bírósági hivatal hogyan fog megint... - kettős formában fog működni. Egy egységet külön fog a Legfelsőbb Bíróság jelenteni, igazgatási és költségvetési és fejlesztési szempontból, és minden más egységet pedig a bírói hivatal fog menedzselni. Nem értjük, még egyszer mondom, és semmiféle magyarázatot sem kaptunk a bizottságban sem az előterjesztőtől, sem másoktól, csak azokat a nem támogatást jelentő kisebbségi szavazatokat, amelyekkel nem vagyunk elégedettek.
Tisztelt Országgyűlés! Hangsúlyozottan az egyik legfontosabb hibának, majdhogynem azt mondanám, alkotmányos aggályokat felvető hiánynak tekinthetnénk, ha az új bírói főhatalom nem terjedne ki az egyik egységére, nevezetesen a Legfelsőbb Bíróságra.
(10.50)
Fontosnak tartjuk a következő sorban nem pontosan az ezt követő módosításra vonatkozó indítványunkat, amely a bíráknak az országos igazságszolgáltatási tanács tagjává történő megválasztását illetően magasabb korban kívánja megállapítani azt a cenzust, amelyet az előterjesztő öt év bírói működéssel elegendőnek tartana. Úgy gondoljuk, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek a rendkívül nagy hatáskört koncentráló szervezetnek a kilenc bírói tisztséget viselő tagja tekintetében nem túlzás az az előírás, amelyet mi szeretnénk Sepsey Tamás képviselőtársammal együtt, hogy ne öt-, hanem tízéves bírói gyakorlat előzze meg az ilyen minőségben történő tevékenykedést.
Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen módon nem a legfiatalabb, egyébként bírói minőségben erre a tisztségre pályázó és arra érdemes személyek kerülnének a bírói tanács megválasztásra alkalmas jelöltjei sorába, de számolva ennek a javaslatnak a következményeivel, úgy érezzük, a harmincadik életévét betöltött - egy-két évvel harminc év fölötti - személy még mindig az életének és a szakmai karrierjének az elején jár, de már kellő tapasztalatot gyűjtött össze ahhoz, hogy tízéves bírói múlttal átlássa az olyan országos fontosságú és súlyú döntéseket, amelyek egyébként az igazságszolgáltatási tanácsi tagsággal járó felelősséget jelentik.
Az öt évet kevésnek tekintjük, különösen akkor, ha az öt év mint bírói gyakorlat a másik törvényjavaslat alapján nagyrészt egyfajta próbaidőt jelentene. Hiszen jól tudjuk azt a részben kedvezőnek, részben bírálhatónak tartott elképzelést, hogy a bíró első kinevezése próbaidőre szólna - nem ismeretlen ez más országok jogrendszerében. Magyarországon ez teljesen ismeretlen elképzelést honosítana meg. Tehát ide tartozóan csak annyit szeretnék mondani, hogy ennek az ötéves bírói gyakorlatnak a nagy része egyfajta betanulási időszakot jelentene.
Én azt hiszem, az előterjesztő szándékát illetően nem az az eredeti elképzelés, hogy az éppen hogy kezdő bírók is sikerrel pályázhassanak erre az igen magas funkcióra. Nem hiszem egyébként, a gyakorlatban túl nagy veszélye lehetne annak, hogy a legfiatalabb és az ötéves gyakorlatot éppen hogy meghaladó, de a tízéves gyakorlatot el nem érő személyek lesznek választott tagjai az országos igazságszolgáltatási tanácsnak, de azt hiszem, ennek a megszorítása és az életkornak mint feltételnek a felemelése mindenképpen indokolt.
Tisztelt Országgyűlés! Mint jeleztem, csupa fontosnak vélt szabályozást szeretnénk megváltoztatni. Úgyhogy sorrendben haladva egy rendkívül aggályos rendelkezést szeretnénk a figyelmükbe ajánlani, és az ezzel kapcsolatos javaslatunk támogatását kérni. Az ajánlás 41. pontjában foglalkozik az alkotmányügyi bizottság jelentése azzal a kérdéssel - amelyet nem támogatott sem ő, sem az előterjesztő -, amely arra irányult, hogy ne legyen az a hatásköre az országos igazságszolgáltatási tanácsnak, amelyet az előterjesztő szeretne, hogy tudniillik kivételesen - olvasom a szöveget - bármely tagjának a javaslatára elrendelhesse a társadalom széles körét érintő, vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyek soron kívüli tárgyalását. Ne legyen ez az intézmény, tisztelt Országgyűlés! Nem lehet alkotmányos indokot találni arra, hogy a soron kívüli tárgyalásokkal kapcsolatos, ma is meglévő jogintézményt ilyen szintre és ilyen diszharmonikus szabályozással az országos igazságszolgáltatási tanács feladatává tegyük.
Tudnunk kell a következőket, a törvény más részeit próbálom összegezni: az országos igazságszolgáltatási tanács, mint tudjuk, nemcsak bírákból áll; van ott öt olyan funkciót betöltő személy, akinek semmi köze nincs a bíróságokhoz. Ezzel sem értünk minden szempontból egyet, de eszerint a legfőbb ügyész, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke, a Magyar Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke - bármely tagjának a javaslatára - elrendelheti a társadalom széles körét érintő, vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyek soron kívüli intézését - természetesen erre vonatkozó előterjesztést el kell fogadnia.
Önmagában, úgy gondolom, a jogállam részleteit illetően is kidolgozott nézetekkel rendelkező képviselőtársam idegeit felborzolja egy olyan rendelkezés, amely a bíróságtól teljesen független, sőt, a bírósági hatalmi ággal kapcsolatban egyfajta ellenérdekeltségben lévő, és ilyen pozícióban lévő személyt javaslattevővé minősíthet ügyek soron kívül történő tárgyalását illetően. Tisztelt Országgyűlés! Tudni kell azt, hogy jelenleg ügyek soron kívüli tárgyalását adott bírósági, igazgatási vezetők saját belátásuk - nyilván saját tapasztalatuk és indokoltság - esetén elrendelhetik - ez rendben is van.
Rendben van az is, tisztelt Országgyűlés, hogy indokolt kérelemre akár az ügyfelek, akár jogi képviselőik, vagy akár más intézmények érdekeinek a megjelenítőjeként kérhessék azt, hogy, mondjuk, a megyei bíróság elnöke ilyen vagy olyan ügyben, az ügy jelentőségére, a nemzetgazdaság különböző szempontjaira figyelemmel járjon el aziránt, hogy a tárgyaló bíró vagy a tanács soron kívül végezze el a tárgyalást. Ezt a rendszert, amely nagyon hosszú ideje működik - egyfelől biztosítva ügyek valamilyen csoportosítását fontosságuk vagy időszerűségük szerint, ugyanakkor nem megkérdőjelezve, hogy erre a bíróságot, az adott intézményt vezető elnök jogosult, és ő van abban a helyzetben, hogy felmérje az indokoltságot és az általa vezetett intézmény teljesítőképességét is -, teljesen felesleges kiemelni. Úgy gondolom, teljesen indokolatlan, hogy a havonta egyszer, nem tudjuk, milyen működési rendben ülésező tanács - mert erről a törvény nem szól, hanem nagy szabadságot enged a tanács működési szabályzatát illetően annak a megalkotására - egyszeri ülése dönthessen soronkívüliségi ügyekben.
Van ennek értelme? Úgy gondolom, gyakorlati értelme nemigen van, hiszen ha az az érdek fűződik egy soron kívüli elbíráláshoz, hogy minél gyorsabban tárgyalják le az ügyet, akkor a lehető legrosszabb helyre bízná a törvény, ha egy havonta egyszer ülésező testületként működő, legmagasabb szervezethez telepíti ezt a jogot. Még egyszer mondom: remélem, csak elvileg lehet arra gondolni, hogy - egyfajta külső nyomásgyakorlás eszközeként - a bírói függetlenség teljes semmibevételével, felülről elrendelt rendelkezésként, a bírói függetlenséget megtestesíteni szándékozó testület elrendelhesse azt, hogy "x" bíróságon az ügyeket vagy az ügyek csoportját gyorsabban tárgyalják. Én azt hiszem, ennél világosabban nem lehetne beavatkozni a bírói függetlenség körébe, és ennél feleslegesebb, ennél indokolatlanabb helyre elhelyezett rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak nemigen található.
Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a tisztelt Országgyűlés ezt az indítványunkat támogassa, és ne adjon lehetőséget ennek a nagyon rossz emlékeket ébresztő javaslatnak az elfogadására - nem akarom itt a rossz példákat sorolni, a különböző, annak idején a Központi Bizottság jóváhagyását igénylő vádiratoktól kezdve a különböző megyei párttitkárokon keresztül a bíróságra irányuló nyomásról; egy ilyen alkotmányosnak ítélt és annak tartott javaslat elfogadása, azt hiszem, nemcsak a jogászi közvélemény előtt szülne rendkívüli visszatetszést.
Tisztelt Országgyűlés! Természetesen azok a módosítások, amelyek arra irányulnak, hogy az országos igazságszolgáltatási tanácsnak legyen joga a hatáskörében kinevezni a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetőjét, és általában a Legfelsőbb Bíróságon működő, és az ítélőtáblát illetően őt megillető jogokat is gyakorolni, mind a már korábban említett indokokon alapulnak: azokon, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács ténylegesen integrálja a bírósági szervezetet, tehát a Legfelsőbb Bíróságot is foglalja magába.
Az országos igazságszolgáltatási tanács bírói tisztséget viselő tagságát illetően egy igen furcsa rendelkezést találhatunk a törvényben, amelynek alapos végiggondolása, úgy érzem, nem is volt az előterjesztő szándéka.
(11.00)
Arra gondoltunk és arra gondolok, hogyan szűnik meg a bíróként OIT-tagságot elnyert, megválasztott személy ilyen minősége. Az természetes, hogy ne lehessen visszahívni - ezt természetesen mi is így gondoljuk. Az is természetes, hogy valamilyen módon meg kell oldani az igazságszolgáltatási tanács működését is, és általában "honorálni", valahogyan szankcionálni kell azt az esetet, ha valaki tagként kárt okoz, a működés gátjává válik, nem fejt ki tevékenységet, nem tesz eleget kötelezettségének és így tovább; tehát jogos indok van arra, hogy szabályozza valahogy a törvény az ilyen minőségű tisztséget viselő személyek eltávolításának a lehetőségét, mert mondjuk ki magyarul, erről van szó.
Nos, a javaslat szerint a választott bíró tagságának megszűnésére az egyik ilyen lehetőség lenne, ha az OIT-tagsággal kapcsolatos jogok és kötelességek megszegése, hosszabb időn át történő mulasztása vagy elhanyagolása miatt a tagot az OIT kétharmados többséggel hozott határozatával tagjai sorából kizárja. Ez látszólag rendben lévő intézkedés, hiszen ennek az egyébként többségében bírákból álló testületnek a kétharmadát nemigen lehet másképp elképzelni, mint hogy a bírók mondanak szentenciát a bíróként ilyen minőségű tagtársukkal szemben - de a helyzet nem ez. Utána lehet számolni: tizenöt tagja van az országos igazságszolgáltatási tanácsnak, tehát, ez könnyen belátható, tíz szavazat kell a kétharmadot illetően ahhoz, hogy megfosszanak valakit hanyagság miatt - és elég széles itt a mérlegelési lehetőség, mint hallottuk, egyfajta negligens, passzív magatartás miatt is van erre mód. S ha megvizsgáljuk, hogy ezt a tíz szavazatot hogyan lehet elérni, akkor könnyen belátjuk, ez úgy is elérhető, hogy a bíró tagok többsége ellenezné a bíró tag kizárására vonatkozó indítványt, hiszen ennek a tanácsnak, mint tudjuk, nem bíró tagja - elnökével együtt, aki egy másfajta minőséget lát el - hat személy, s ezek szerint a kilencből csak négy bíró szavazata szükséges ahhoz, hogy valamelyik társukat kizárják ebből a testületből. Tehát a bírák kisebbségének a véleménye elegendő, hogy ehhez a bírói csúcsszervezethez tartozó bíró tag tekintetében indokolt vagy kevésbé indokolt esetben a kizárás megkapja a többséget.
Én azt hiszem, hogy nem ez volt az előterjesztő szándéka, hiszen különben miért szerepeltetné az előterjesztésben az azóta támogatott és elhagyni javasolt azon megállapítását, hogy "ez a szervezet többségében bírákból áll."
Tisztelt Országgyűlés! Ha ez a szervezet többségében bírákból áll, akkor nem lehet olyan hatásköre, olyan megoldása e szervezetnek bármely funkciója gyakorlásában, amely a többségét érintő, bírói minőségű tagokkal szemben kisebbséget jelentő nem bíró tagok szavazatát többséggé emelné. Egy kicsit talán komplikáltnak tűnik ezen elképzelésünk, de ha a tisztelt jogász képviselőtársaim utánaszámolnak, igazat fognak adni, hogy ebben az esetben erősen megtörik az a bizonyos bírói szempont, amely az egész intézmény bevezetését és indokoltságát próbálja az Országgyűléssel elfogadtatni.
Tisztelt Országgyűlés! Még mindig ebben a részben kell érintenünk egy nagyon súlyos kérdést. Az általános vitában igyekeztünk - bár ott az időkeretek nem mindig tették ezt lehetővé - felhívni arra a figyelmet, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos értelemben visszalépést jelent a bírói függetlenséggel kapcsolatos igen fontos és mára már többé-kevésbé megállapodott és kialakult önkormányzatok tekintetében. A bírói önkormányzatokról beszélek, tisztelt Országgyűlés, azokról az önkormányzatokról, amelyeknek jelenleg a hatályos törvény alapján majdnem vétójoga, de mindenképpen egyetértési joga van nagyon sok fontos kérdésben az államhatalmi ágak elválasztásának és egyensúlyra törekvő szabályozásának természetes igényéből. Ez okozhat konfliktusokat, erre volt példa az eltelt időszakban, úgyhogy ezek, anélkül, hogy minősítenénk - és ez nem az én tisztem -, azt mutatják, hogy vannak garanciák, vannak fékek és vannak kölcsönösen kiépített jogi eszközök ahhoz, hogy a hatalmi ágak tekintetében a bírói függetlenséget garantálják. Ennek egyik legfontosabb rendszere a hatályos szabályozás alapján jelenleg az az önkormányzatisági gondolat, amely akár az országos bírói tanácsot, akár pedig a megyei bíróságokon működő megyei bírói tanácsokat, akár pedig az úgynevezett összbírói értekezleteket - ez is megyeit jelenti egyébként a jelenleg hatályos törvény alapján - megilletik.
Arra gondolok, tisztelt Országgyűlés, akik nem ismerik részletesen ennek a jelenlegi hatályos és felváltani kívánt törvénynek a szabályozását, hogy például nem lehet bíróvá kinevezni olyan személyt, akit a megyei bírói tanács nem tart arra alkalmasnak. Arra gondolok, hogy nem lehet megyei vagy kisebb bírósági vezetővé kinevezni állandó, végleges jelleggel, hosszabb időre, rendes módon azt a személyt, akit - mint jól ismert a közelmúltból is - a megyei összbírói értekezlet nem javasol kinevezni erre a funkcióra. Volt erre példa, lehet, hogy lenne is erre példa. Én nem tartom tragédiának, hogy ebből időnként nézeteltérések vannak. Egyet tartanék tragédiának - és ezt javasoljuk -, hogy maradjon meg és ne vonják el ezeket a hatásköröket a megyei bírói kartól, a megyei bíróságokon vagy máshol működő bírói tanácsoktól, mert az sérti a bírák függetlenségét, az sérti a bírói hatalom önállóságát, hogyha egy piramisszerű felépítmény alapján semmilyen véleményalkotás nem köti a kinevezőt.
Jelenleg azt tervezi az előterjesztő, hogy "a bírói testület többségi javaslata a kinevezőt nem köti" - ez a nagyon mellbevágó megfogalmazás került az előterjesztő szándékából a törvénybe, amely, még egyszer mondom, teljesen szemben áll a hatályos szabályozással, és teljes mértékben elgyengíti, de nem is elgyengíti, hanem nevetségessé teszi azokat a bírói testületeket, ahol választás útján, a pályatársak bizalmából, véleményformálási joggal és nyilván ennek megfelelő igényes elképzelésekkel valaki működni szeretne.
Milyen véleményalkotás képzelhető el, tisztelt Országgyűlés, attól az önkormányzati szervezettől, akinek a véleménye egyáltalán nem köti a kinevezőt? Van ilyen a magyar jogrendben, ahol az önkormányzatiság gondolata rengeteg helyen, nagyon fontos alkotmányos, alkotmányerejű törvényekben megjelenik, és utána odatesszük cinikus módon azt a rendelkezést, hogy mondhattok, amit akartok, ez nem köti a kinevezőt? Nincs, tisztelt Országgyűlés! Én nem ismerek ilyet! Lehet, hogy nincs igazam, de ha ilyen van is, az is alkotmányellenes, annak a gondolatnak a teljes tagadása, semmibe vétele, ami hét éve folyik a Magyar Országgyűlésben mint egyik fő vezérlő elv: ahol lehet, a szakmai és egyéb testületek véleménye érdemben befolyásolja a kinevezésre, illetőleg pozícióba emelésre jogosult személyek döntését, s ha ezek ellentétben állnak, akkor ne kerülhessen elő az, hogy a szakmai véleménnyel szemben bármilyen más indokból - célszerűségi vagy netán politikai indokból - más döntés szülessen. Ez akkor is így van, tisztelt Országgyűlés, ha a kinevező jelenleg egy bírák többségéből álló testület, amely - hangsúlyozzuk, s nem győzzük elégszer hangsúlyozni - valójában egy kuratórium, mert valójában egy minisztériumhoz hasonló hivatal fogja a döntéseket előkészíteni, amely úgy, ahogy van, a jelenleg az Igazságügyi Minisztériumban működő és a bíróságokkal foglalkozó részleg kópiája lesz, semmiféle módon nem a bírói hatalom, hanem annak adminisztratív-ügyintéző szervezete megerősítését jelenti.
(11.10)
De ezt már elmondtuk az általános vitában, ezt nem kívánom itt érinteni.
Ugyancsak ehhez fűződik egyébként a sajátos előterjesztői szándék és egyfajta kirakatba való elképzelések megjelenése - amelyet mi nem tartunk helyesnek, és javasoljuk elhagyását -, hogy ennek a bírói hivatalnak a vezetője ne lehessen csak bíró.
Tisztelt Országgyűlés! Ennek a rendelkezésnek véleményünk szerint semmi logikus és praktikus értelme nincsen. Hiszen a hivatalt vezető személy dolga és feladata nem bírói feladat. Ennek a hivatalnak a vezetője arra kell hogy alkalmas legyen - beleértve természetesen a helyetteseit és minden fontosabb tisztségviselőjét -, hogy országos méretekben irányítsa azt a jelentős, mintegy másfél száz szervezeti egységet magában foglaló bírósági rendszert, ennek a működési feltételeivel és hiányosságaival legyen tisztában. Ez a feladat, ez a fajta tevékenység minden, csak nem bírói tevékenység.
Annak kimondása, tisztelt Országgyűlés, hogy ezt a pozíciót hivatásos bíró töltse be, azt fogja eredményezni, és a további következménye az lesz, hogy olyan személyeket fognak hivatásos bírónak előterjeszteni, és a köztársasági elnökkel kineveztetni, akiknek egyébként a bíráskodáshoz semmi közük nem volt és nem lesz. Nincs értelme, tisztelt Országgyűlés, valamilyen farizeus elképzelés alapján arra gondolni, hogy ha a köztársaság elnöke valakit bírónak kinevez, akkor eleget tettünk az előírásnak, mert hiszen bíróról van szó, igaz, hogy bírói gyakorlatot az illető nem folytatott. Jól tudjuk, hogy ezen rendelkezések mögött jól kitapintható, személyekre lebontható elképzelések húzódnak meg. Azt hiszem elég, ha én erre csak utalok.
Nem értjük, közjogilag nem értjük azt a szándékot, hogy egy hivatalt, egy ilyen közigazgatási jellegű, államtitkári tevékenységet jelentő funkciót miért kell bíróval betöltetni, miért ragaszkodik ehhez az előterjesztő, és miért nem ismerjük azt el, hogy ez pontosan nem a bíró dolga, aminek az élére bírói minőséget kívánunk.
Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztés hevenyészett és nem kellően alaposan kidolgozott jellegére jó példa az 53. szám alatt szereplő módosítással kapcsolatos helyzet. Ezt egyébként támogatja a bizottság és az előterjesztő is, csak jellemzőként olvasnám föl... (Dr. Hack Péter: Annak még nem nyitották meg a vitáját.) Igen, 51-ig tart a vita.
Bocsánatot kérek, tisztelt Országgyűlés, akkor a magam részéről a vitának ebben a szakaszában más, egyébként általunk előterjesztett javaslatot nem kívánok érinteni. A következőkben majd az 51-től 54-ig terjedő szakaszban hivatkozom a későbbiekben elmondandóra.
Köszönöm figyelmüket.
