AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Az interpellációban felvázolt történetben komoly ellenszolgáltatásért egy olyan, meglehetősen átlátszó know-how alkalmazásáról van szó, amely a forgalmazó szerint adó- és járulékmegtakarító eljárásnak minősül. Az APEH álláspontja szerint azonban egy színlelt ügylet, amellyel a szerződő felek a munkavégzésből fakadó progresszív adó- és járulékteherrel járó kifizetéseiket árfolyamnyereség jogcímnek tüntetik fel, és így csak szja-forrásadót fizetnek utána.
Az adóhatóság 1996-ban derítette fel a konstrukciót egy meghatározott sportszervezetnél. Minthogy a sportszervezet által alkalmazott ügyletben egy kft. által kibocsátott kötvény szerepelt, amelyet ráadásul a használat után a kibocsátó névértéken visszavásárolt, az adóhatóság az ellenőrzést természetesen kiterjesztette a kötvény kibocsátójára, illetőleg az ügyletek hátterében meghúzódó harmadik szereplőre: az ön által említett kft.-re is. Az ellenőrzés megállapítása alapján fény derült arra, hogy 18 sportegyesület és 12 egyéb vállalkozás vásárolt a kibocsátótól kötvényt, mely körre nézve ellenőrzést folytatott le az adóhatóság.
Nem arról van tehát szó, hogy az egyes adóhatóságok megítélései eltérőek az ügyletet illetően, hanem csak arról, hogy az adóellenőrzés a sportszervezetek említett körére korlátozódott, amelyek az ön által említett adórövidítési módszert alkalmazták. Ez természetesen nem zárja ki, hogy más sportszervezetek hasonlóan jogszerűtlen adórövidítési módokat alkalmaztak, de az adóhatóság ezen ügy kapcsán csak azoknál folytatott le vizsgálatot, amelyekre nézve konkrét adatok álltak a rendelkezésére.
Képviselő úr állítása, mely szerint az adóhatóság gyakorlata abban is különbözik, hogy a megállapítások következményeit az árfolyamnyereségben részesülő magánszeméllyel vagy a sportszervezettel szemben alkalmazza, tartalmaz valóságelemeket. Az történt ugyanis, hogy téves adóhatósági iránymutatás alapján kezdetben az eljáró adóhatóságok a sportszervezeteket marasztalták el a magánszemélyt terhelő adó megfizetéséért is, amely nem felel meg a törvény előírásainak. A személyi jövedelemadó ugyanis a magánszemély adója, azt a kifizető a járandóságból levonja, bevallja és befizeti. Ha a levonást nem vagy nem a jogszabályoknak megfelelően teljesíti, a kifizetőt bírság és pótlék formájában terheli jogkövetkezmény, de az adót viselnie ez esetben is a magánszemélynek kell.
Az adóhatóság a tévedés felismerését követően korrigálta a megállapításokat, és hangsúlyozom: egységesen minden, az ügyben érintett sportszervezetnél módosította határozatát, és a sportszervezeteket csak a bírság és a pótlék megfizetésére kötelezte.
Figyelemmel azonban arra, hogy magánszemélyek, akiknek terhére az adókülönbözetet meg kell állapítani, mintegy kétezren vannak, nyilvánvaló, hogy a sportszervezetekkel egy eljárásban az ő ügyükre nem kerülhetett sor; annál is kevésbé, mert adott esetben a magánszemély adóhatósága nem azonos a sportszervezet adóhatóságával. Ezért az ügyben érintett magánszemélyek adóellenőrzését és az adókülönbözet előírását az adatok cseréje és egyeztetése után külön eljárásban és folyamatosan végzik az adóhatóságok.
Képviselő úr szerint színesíti a képet, hogy egyes sportszervezetek a magánszemélyek terhére megállapított adót és bírságot átvállalták, majd csődöt jelentettek, megszűntek, így megakadályozták a közterhek tényleges érvényesítését. A módszer kétségtelenül tetszetős, de a valóság a konkrét ügyekben mégis más. Egyik adózó más adózó adótartozását az adózás rendjéről szóló törvény 26. §-a szerint átvállalhatja, de csak akkor, ha ehhez az adóhatóság hozzájárult. Az adóhatóság tájékoztatása szerint ilyen tartozásátvállalási hozzájárulásokra a konkrét ügyekben nem került sor.
Azt is meg kell jegyeznünk - csak a pontosság kedvéért -, hogy a sportszervezetek nem tartoznak a csődtörvény hatálya alá, így nincs módjuk csődöt jelenteni. Az sajnos nem példa nélküli, de nem az ön által említett konstrukcióval összefüggésben, hogy éppen, mert a sportszervezetek nem tartoznak a csődtörvény hatálya alá, megszűnnek és újraalakulnak más név alatt, kihasználva, hogy a résztvevő személyek és a támogatott szponzorok azonossága esetén sincs esetükben jogutódlás.
Mint jeleztem, az adóhatóság természetesen vizsgálta az ötlet kiagyalójának a tevékenységét is, de adójogi jogkövetkezményeket az ügyben nem állapíthat meg. Az adójogviszony ugyanis a jövedelmet szerző magánszemély, illetve az azt juttató kifizető és az állam között jön létre. Az ötletgazda tevékenysége támadható és jogilag elmarasztalható adott esetben, de nem az adóhatóság, hanem a kárvallott sportszervezetek indítványára, hiszen az ügyek azt látszanak bizonyítani, hogy a megvásárolt költségmegtakarító módszer nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ez alapján a polgárjogi ügyletben hibásan teljesítő kft. kártérítési kötelezettséggel tartozhat, ha ezt a bíróság megítéli.
Végül, de nem utolsósorban engedje meg, hogy reflektáljak arra a kérdésre, hogy mit kíván tenni a pénzügyminiszter a magyar sport nehéz pénzügyi helyzetének megmentése érdekében. A sportszervezetek finanszírozási rendjét és lehetőségeit a sporttörvény, illetve a mindenkori költségvetési törvények határozzák meg, és ezek szabják meg a lehetőségeket e tekintetben is.
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)
