DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban mind a hat törvényjavaslat és törvénymódosítás kapcsán összefoglalóan szeretném elmondani a vitában elhangzottakkal kapcsolatos reakcióinkat és a kormány álláspontját.
1997. május 14-én kezdődött meg az igazságszolgáltatással kapcsolatos törvényjavaslat parlamenti vitája az alkotmányügyi bizottság ülésével. Közel hat hét vitái alapján és ezt követően jutottunk el ma a módosító indítványokról történő szavazásig. Mintegy 30 órás időkeretben zajlott az általános vita, és hasonlóképpen sok-sok órát vett igénybe a törvényjavaslatok részletes vitája.
Úgy ítélem meg, hogy ez az idő elegendő volt arra, hogy az álláspontok, a vélemények nagyon világosan, egyértelműen kirajzolódjanak, és ezek alapján világosan áttekinthető legyen, hogy miben, mely pontokon lehet konszenzusra találni, és melyek azok a kérdések, amelyekben nem közeledett a kormánypártok és az ellenzéki pártok álláspontja. Ez a lehetőség számomra megteremti annak az esélyét, hogy viszonylag röviden foglaljam össze ennek a szerteágazó vitának a tapasztalatait.
Abban mindenki egyetértett, és nem volt olyan - vitában részt vevő - hozzászóló a parlamentben, aki megkérdőjelezte volna azt a törekvést, hogy igenis szükséges és igenis elodázhatatlan az igazságszolgáltatás átfogó, szinte minden területre... - az eljárásjogoktól a szervezeti kérdésekig, az igazgatási viszonyok változtatásától a jogállás és a felelősség meghatározásáig, nem beszélve az előmeneteli rendszerről, amelyben teljesen egységes volt a megszólalók véleménye. Nem volt ennyire egybehangzó, sőt kifejezetten konfrontáló volt a vitában részt vevők álláspontja az igazgatási rendszer átalakítását illetően, illetőleg a négyszintű bírósági szervezet létrehozását illetően.
(A jegyzői székeket Boros László és Sasvári Szilárd foglalják el.)
A törvényjavaslatokhoz kapcsolódóan 186 módosító indítvány érkezett. Ebből a kormány 86-ot támogat, pontosabban 106-ot támogat. Volt olyan eleme ennek a törvénycsomagnak, amelyhez nem is érkezett módosító indítvány. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvény módosítása lényegében nem váltott ki képviselői részről újabb módosító indítványokat.
Természetesen azokat az indítványokat nem tudtuk elfogadni kormányzati oldalon, amely indítványok lényegében az egész reform koncepciójával álltak szemben, és koncepcionális megváltoztatását kívánták elérni. Nyilvánvalóan, illetőleg sajnálatosan - de tényszerűen és tárgyszerűen - azt is el kell mondanom, hogy nem tudtuk támogatni azokat a módosító indítványokat sem, amelyek jó szándékúan újabb és újabb forrásokat kívántak volna a reform végrehajtásához biztosítani. Tehát ezeket a többletigényeket már az eddig biztosított anyagi forrásokhoz képest a kormány a továbbiakban - ezek kielégítését és teljesítését - vállalni nem tudta.
A javaslatokkal kapcsolatos vitákból szívesen idézem azt a megállapítást, amely a törvényjavaslatokat jó színvonalúnak minősítette. Ez nyilvánvalóan összefügg a szakmai előkészítéssel, amelyben a kidolgozó munka minden szakaszában részt vettek.
A bíróságok, ügyészségek érdekképviseleti szervei, az igazságszolgáltatás szereplői... - ez alkalommal élve a lehetőséggel megköszönöm mindazt a támogató munkát, azt a sok javaslatot, amelyet a bírósági, ügyészségi szervezetek képviselői, az érdekképviseletek képviselői tettek. Hasonlóképpen köszönetet mondok mindazoknak, akik akár ellenzéki vagy kormánypárti oldalról módosító indítványaikkal a javaslatok tartalmát pontosabbá, egzaktabbá tették, egyértelműbbé tették a szabályozást. Nagyon sok ilyen módosító indítványt is kaptunk.
A vitatott kérdések közül talán az egyik legnagyobb vitát kiváltó megoldási javaslat az országos Igazságszolgáltatási Tanács létrehozása volt. Miután ennek indokait az alkotmánymódosítástól kezdődően az általános vita különböző szakaszaiban, az expozéban részleteiben is kifejtettük, azt kívánom ez alkalommal megismételni, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács létrehozása, az igazságügy-miniszter bíróságokkal kapcsolatos igazgatási jogkörének megszüntetése nem jelenti azt, hogy a bíróságok gazdátlanokká válnának, sőt meggyőződésem, hogy nyitottságánál, működési rendszerénél, összetételénél fogva az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hatékonyabb igazgatást lesz képes megvalósítani, hatékonyabb igazgatást valósíthat majd meg a bíróságok tekintetében.
A másik nagy vitakérdés az ítélőtáblák létrehozatalának szükségessége, illetőleg az ítélőtáblák helyszínének megjelölése a törvényjavaslatban. Természetesen a szempontok elsősorban az igazságszolgáltatás működésének gyorsításából, a hatáskörök elrendezéséből következtek. A jobb ítélkezési feltételek biztosítása tette indokolttá és a jogorvoslati rendszer átalakítása tette szükségessé azt, hogy létrehozzuk a négyszintű igazságszolgáltatási bírói szervezetet. Azt hiszem, hogy ezt is részletesen és körültekintően indokoltuk a vita során.
Azokat a döntéseket, hogy hol legyen első lépésben az 1999. január 1-jétől működésüket megkezdő ítélőtáblák helyszíne, kényszerű körülmények között kellett meghozni, hiszen az ország földrajzi elhelyezkedése, a személyi feltételek különbözősége nagyon nehezen tud létrehozni olyan megoldást, amely mindenki számára egyformán kedvező és elfogadható.
(21.30)
Azért tartom nagyon fontosnak a törvényjavaslat azon rendelkezését, amelynek értelmében a törvényjavaslat előírja, hogy a '99. január 1-jén létesülő fővárosi, szegedi és pécsi ítélőtábla mellett ez a hálózat legkésőbb 2003. január 1-jéig kiegészül a debreceni és a győri ítélőtáblával. Ezzel visszaáll az a második világháború előtti rendszere a magyar igazságszolgáltatásnak, amely ismerte a négyszintű bírósági rendszert, a regionális bíróságokat.
Hozzá kell tennem, tisztelt Ház, hogy annak idején, amikor a XIX. század végén a regionális bíróságok létrejöttek Magyarországon, akkor mintegy 22 év telt el addig, amíg az első két bíróság után az újabb kilenc ítélőtábla Magyarországon megszervezésre került. Természetesen a döntés rendkívül nehéz és rendkívül felelősségteljes. Figyelembe kellett venni a földrajzi elhelyezkedés mellett az ott működő bíróságok személyi feltételeit, a munka eddigi tapasztalatait. Hiszen azt mindenképpen el kellett kerülnünk, hogy az ítélőtábla személyi állománya, személyi szükségletei hátráltassák az emellett folyó ítélkező munkát az adott városban vagy az adott megyében.
Fontos szempont volt, hogy megfelelő szakmai háttér álljon rendelkezésünkre, ezért döntött a kormány a javaslatában - 1999. január 1-jei létesítési időponthoz kötve - a fővárosi, a szegedi és a pécsi ítélőtábla mellett. És remélhetőleg, sőt feltétlenül bízom abban, hogy 2003-ig létrejön a törvénynek megfelelően a debreceni és a győri ítélőtábla. Tudom, hogy nehéz a regionális szempontokat összeegyeztetni, mégis arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ne bontsák meg a kormány javaslatát, hiszen ez rövid időtávon belül képes biztosítani azt, hogy a regionális elhelyezkedésnek, szerveződésnek megfelelően ezek az ítélőtáblák működjenek.
Nagyon fontos szempontok voltak még az anyagi szempontok is, hiszen ezek is perdöntőként közrehatottak, és éppen ezek alapján is kérem, hogy miután a kormány nincs abban a helyzetben, hogy 1999. január 1-jéig a tervezett valamennyi öt körzetben az ítélőtábla megkezdje működését, hiszen maga az egész igazságügyi reform jelentős költségvetési forrást igényel, ezért azt hiszem, kellőképpen indokolt a kétlépcsős bevezetés.
A bírák jogállására és javadalmazására vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban szeretném szintén megköszönni a pontosító észrevételeket, indítványokat, és úgy vélem, itt a szabályozás egyensúlyt teremt a független bíró jogai és kötelezettségei és azok számonkérhetősége tekintetében. Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslat tekintetében pedig fontosnak tartom, hogy ez a kérdés is hosszú idő után újra rendezésre kerül.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek előrebocsátásával kérem önöket, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt a törvényjavaslatokat fogadják el, és ezáltal Magyarországon megkezdődhessék az az átfogó igazságügyi reform, amely nem előzmény nélküli, de amely a jövő tekintetében is még nagyon sok feladatot ad majd valamennyiünk számára. (Taps.)
