HAJDÚ ZOLTÁN
HAJDÚ ZOLTÁN
HAJDÚ ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A büntetés-végrehajtási szervezetekről szóló T/1376. számú tervezet tulajdonképpen úgy állhat a közvélemény előtt, mint ami a közvélemény számára nem érdekes, szinte közömbös.
Ugyanis ezek a büntetés-végrehajtási intézmények zártak, szigorú hierarchikus rendben működnek, a jogállásukról, irányításukról, oda történő belépésről s egyébről nem óhajt tájékozódni vagy nem nagyon tájékozódik az, aki a szabad életben él.
Valójában mindaddig lehet közömbösnek minősíteni a büntetés-végrehajtási szervezetekről szóló törvény, rendelkezés tényét, amíg azzal nem kerül szembe a társadalom bármelyik tagja, hogy hogyan kerülnek ki a büntetés-végrehajtási intézményekből az emberek, hogyan sikerül egyfajta rehabilitáción keresztüljutniuk, hogy illeszkedhetnek be ismét a társadalom tagjai közé. Amikor erre kerül sor, akkor már sokkal nagyobb az érdeklődés, mert bizony, nagyon sokan elmondják - akár sajtóban, akár köznapi beszélgetésekben -, hogy akik kikerülnek a büntetés-végrehajtási intézetekből, nem találják meg a helyüket a társadalomban.
Ezzel szerettem volna mintegy rávezetni a tisztelt képviselőtársak figyelmét arra az egyetlen paragrafusra, amelyről szólni kívánok e törvénytervezet alapján. Ez pedig a 13. §, amely egy nagyon általános és általánosan értékes dologról beszél, tudniillik az együttműködési lehetőségről és kötelezettségről. Ebben részletesen leírja, hogy különböző civil szervezeteknek, egyesületeknek és az egyházaknak is lehetőségük van a büntetés-végrehajtási intézeteken belül olyan tevékenységet végezni, amely megítélésem szerint egy nagyon is humánus tevékenység, embert építő és nemesítő tevékenység, amely nagyon sokban használhat abban a tekintetben, hogy a büntetésüket letöltött és újból a társadalom normális közegébe kerülő emberek hogyan állják majd meg a későbbiek során a helyüket.
A különböző egyházak korábban is végeztek olyan missziót, amelyet maguk között börtönmissziónak, egyházi börtönmissziónak neveztek, és nagy előrelépés, hogy ebben a tekintetben most már nemcsak a jó partneri kapcsolat, a szükség felismerése és az abban segítséget nyújtani óhajtóknak az elfogadása, hanem a törvényes keret megalkotása megtörténik. Bízom abban, hogy ennek a lehetőségnek a kimunkálása, a Magyarországon működő különböző egyesületek és különböző felekezetű egyházak tevékenységének olyan érdeklődési körét és olyan mértékét fogja kiváltani, amely talán nehezen kimutatható, hogy milyen százalékarányban segíti az újrabeilleszkedéshez, a társadalom tagjai közé történő besoroláshoz azokat, akik a büntetésüket letöltik ezekben az intézményekben.
Örömmel látom, mint az emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi bizottság tagja is, úgy is mint református lelkész, hogy a törvényes keretek megteremtésében ennek a lehetőségnek is komoly hely adódott, és a továbbiak során ezt a működést teljesen törvénnyel szabályozottan végezhetik az egyházak.
Köszönöm a figyelmüket.
