DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magyar külpolitika három prioritásának egyike, fontos pillére a kisebbségi jogok kiteljesítése és a kisebbségi jogok biztosítása nemcsak a határon túli magyarok számára, de azt szeretnénk, ha Európa egészében egy szilárd garanciarendszerrel rendelkező kisebbségvédelmi rendszer jönne létre. Törekvéseinket részben a kétoldalú szerződéseken keresztül szeretnénk kifejezésre juttatni, részben pedig a nemzetközi szerződések, illetőleg a nemzetközi dokumentumok elfogadása útján.
Az Európa Tanács fontos intézmény, Magyarország elsőként lehetett tagja a térségből ennek a fontos, elsősorban az emberi jogokat, az alkotmányosságot, a jogállamiságot fenntartó és támogató intézményrendnek. Az Európa Tanácson belül a kisebbségi jogok fokozatosan egyre nagyobb jelentőségre tettek szert, s ennek a kisebbségjogi, kisebbségvédelmi kodifikációs folyamatnak egyik fontos, meghatározó állomása a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény elfogadása.
Mi úgy tekintünk erre, hogy ez a magyar diplomácia sikere is, jóllehet nem tudtunk minden elérni, amit akartunk, de aktív módon vettünk részt a szerződés előkészítésében. Nagyon örültünk annak, hogy először egy ilyen átfogó dokumentum foglalkozik ezzel a kérdéssel. Számos célkitűzést kétségtelenül nem sikerült elérni, de úgy tekintünk erre, mint a kisebbségvédelemi rendszer egyik elemére. Ez a kisebbségvédelmi rendszer már támaszkodhat a korábban elfogadott 1201-es ajánlásra, amelyről itt az elmúlt hetekben, hónapokban a parlamenten belül és a parlamenten kívül már annyi szó esett, illetőleg a kisebbségi nyelvek chartájára, amelyet másfél hónappal ezelőtt a Magyar Országgyűlés megerősített. Ennek a 3. és fontos eleme a most előttünk fekvő egyezmény.
Nem adtuk fel azt a reményünket, hogy az Európa Tanács el fogja fogadni az Európai Emberi Jogi Chartához csatlakozó kiegészítő jegyzőkönyvet. A magunk részéről ezt tartanánk a megnyugtató, végleges megoldásnak, hiszen ez kötelező jellegű jogokat ír elő, s az Európai Emberi Jogi Bíróságnál közvetlenül perelhető kötelezettséget támaszt a részes országokkal szemben. Ezt a törekvésünket ez idáig még nem koronázta siker, de az 1201-es ajánlás újbóli megerősítése reményekre ad alapot.
Éppen ezért a magyar külpolitika, a magyar kormány külpolitikája örömmel üdvözölte ezt az egyezményt. 1995. február 1-jén elsők között, egyszerre írta alá - mint talán tisztelt képviselőtársaim emlékeznek rá - a magyar, a román és a szlovák külügyminiszter a kisebbségvédelmi keretegyezményt, és egy közös nyilatkozatban vállalt kötelezettséget aziránt, hogy mihamarabb meg fogják erősíteni saját nemzeti parlamentjükben. S ezzel egyidejűleg a belső jog részévé teszik a megállapodást.
Ez Romániában már több mint egy hónappal ezelőtt megtörtént, Szlovákia egy héttel ezelőtt ratifikálta a keretegyezményt. Most, úgymond, rajtunk a sor. Ezért kérem a tisztelt a képviselőtársakat, hogy tegyük meg. Mint tudják, a magyar-szlovák alapszerződés hivatkozik erre az egyezményre. A magyar-román alapszerződés tervezett szövegében is utalás történik erre. Tehát a megerősítésnek gyakorlati jelentősége is van Magyarország alapszerződés-, illetve szomszédsági politikájában.
Ahhoz, hogy ez a keretegyezmény érvényessé váljon, 12 ország ratifikációjára van szükség. Ez idáig ez még nem történt meg. Eddig 3 ország ratifikációjáról van szó. A közeljövőben várható Albánia, Moldova és Ukrajna csatlakozása is. Reméljük, hogy belátható időn belül ténylegesen hatályba is tud lépni az egyezmény. Ehhez mindenképpen segít az, ha a Magyar Országgyűlés ezt elfogadja.
Ezért, tisztelt képviselőtársak, én kérem önöket, hogy erősítsék meg a kisebbségvédelmi keretegyezményt. (Taps.)
