MORVAI FERENC
MORVAI FERENC
MORVAI FERENC, az FKgP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Mielőtt rátérnék mondanivalómra, vissza kell hogy utasítsam Bauer képviselőtársunk előbbi megjegyzését, mégpedig azt, hogy nem talált egyetlen egy vállalkozót sem Magyarországon, aki részt vett volna az expóban. Hát nézzen ide: itt vagyok teljes mértékben, teljes életnagyságban, és sok tízezer vállalkozó van még az országban, aki részt kívánt volna venni az expón.
Úgy gondolom, az előbb elhangzottak nem az életről szóltak és nem arról tanúskodtak, hogy a kormányzópárt egyáltalán ismerné a vidék felkészültségét, ismerné Kecskemét, Győr városok közgyűlési határozatát, ahol vállalkozói alapon elrendezték és eldöntötték az expóval kapcsolatos irodák felállítását és megrendelését.
Mondanivalómat két részre szeretném bontani: az egyik a lemondással kapcsolatos politikai kérdés, a másik pedig gazdasági kérdés.
Úgy gondolom, nagyon helyes volt a döntés az expó megrendezéséről politikai szempontból. Helyes volt azért, mert ez a kis ország Európa közepén úttörő szerepet töltött be a vasfüggöny lebontásában, így politikai előnyt szerzett Európában. Úgy gondolom, nekünk, magyaroknak, ezt a politikai előnyt ki kellene használni, ki kellett volna használni. Éppen ezért nagyon helyes volt, hogy a politikai rendezés után, ami után Európában következik majd a gazdasági rendezés, ennek elébe menve, felvállaltuk volna - és elődeink nagyon helyesen felvállalták - az expó megrendezését. Mert sikeres megrendezés esetén e térségben az expó közel hozna minden Kárpát-medencében élő magyart, és minden Kárpát-medencében élő magyar büszke lehetne arra, hogy a szocialista tábor felbomlása után elsőként Magyarország rendezhette volna meg az expót. Úgy gondolom, politikai szempontból ez óriási helyzeti előnyt jelentett volna továbbra is számunkra.
Nagyon helyes volt gazdasági szempontból az expó megrendezésének gondolata. Miért mondom ezt? Tudnunk kell, hogy a gazdasági rendezés el fog indulni Európában, és aki előbb lép, az helyzeti előnybe kerül. Úgy gondolom, az expó megrendezésével mi lehetnénk Európa Hongkongja, Szingapúrja; egy elosztó központ lehetnénk Európában a többi, gazdaságilag utánunk változtató ország számára.
Pár szót kell szólnom Horn Gyulának és kormányának az expóval kapcsolatos bejelentésével, bizonyos információk kiszivárogtatásával kapcsolatban, ami óriási politikai kárt okozott országunknak, nem beszélve a gazdasági kárról. Miért mondom mindezt? Óriási politikai kárt okozott egyrészt abból a szempontból, hogy ha egy ország soron következő kormánya nagy vonalakban megváltoztatja az előző kormány döntéseit, akkor az a kormány politikailag megbízhatatlanná válik. Akkor azt az országot politikailag nem lehet kiszámítani. Ebben az esetben pedig a nagytőke egyáltalán nem fog igyekezni abba az országba. Hisz a nagytőke nem négy évre, hanem hosszú tíz és húsz évekre rendezkedik be, ha pedig látja a politikai bizonytalanságot valamely országban, akkor azt az országot elkerüli. Ezért óriási jelentősége van annak, hogy nem volt következetes e kormány és nem folytatja az előző kormány politikai döntését. Óriási anyagi kárt okozott azért is, mert csodálkozunk, hogy nem jön a nyugati tőke, nem jönnek létre az áhított óriási közös vállalatok, de hát hogy jöjjenek létre ilyen politikai bizonytalanság következtében - kérdezem én mindannyiunktól.
Pár szót szeretnék szólni a hogyanról. 1991-ben e Ház törvényesen eldöntötte az expó megrendezését. Úgy gondolom, a kormánynak alkotmányos és törvényes kötelessége a törvényt végrehajtani. Alkotmányunk 35. §-ának (1) bekezdésében egyértelműen meg van fogalmazva, hogy a törvény végrehajtásáért a mindenkori kormány a felelős. Ugyancsak az alkotmány 35. § (2) bekezdésének harmadik mondata egyértelműen úgy rendelkezik, idézem: "A kormány rendelete és határozata a törvénnyel nem lehet ellentétes." Továbbolvasva: "A kormány nem tanúsíthat a törvénnyel és az országgyűlési határozattal ellentétes magatartást." Kérdezem mindannyiunktól: alkotmánysértést, törvénysértést követett-e el a kormányunk és Horn miniszterelnök úr akkor, amikor előre kiszivárogtatta, hogy Magyarország nem képes megrendezni az expót. Ezért, nagyon helyesen - dr. Torgyán úr javaslatára - alkotmányilag és törvényileg is felelősségre kell vonni a kormányt, hisz' ezen nyilatkozatával szembehelyezkedett a törvénnyel, az alkotmánnyal, függetlenül attól, hogy megrendezésre kerül-e az expó vagy nem.
El kell mondanom, nagyon furcsa nekem, egy vállalkozónak, egy magyar állampolgárnak - és majd később politikusnak, ha megérem itt, e Házban -, hogy mik is történnek itt a törvényhozásnál a parlament falai között. Általában előre nyilatkozgatnak kormánypárti vezető politikusok, miniszterek, a miniszterelnök, előre elhatároznak dolgokat, mi pedig - a Ház - statisztáljunk hozzá! Ugyanez történt a legutóbbi gazdasági bizottsági ülésen. Ezúttal is elnézést kérek a több mint huszonöt tömegszervezet vezetőitől a gazdasági bizottság nevében, hogy meghívtuk őket oda, hogy közösen megvitassuk e törvénytervezetet, alkalmas-e arra, hogy e Ház elé kerüljön. El kell mondanom, mi történt. Az történt, hogy előbb eldöntöttük - elnézést: a kormánypártiak eldöntötték -, hogy alkalmas, s azután hallgattuk meg a tömegszervezetek vezetőit. Kérdezem mindannyiunktól: miért? Először is lejárattuk őket, megszégyenítettük őket. Hisz' ők több tízezer ember nevében jöttek el oda, hogy segítsenek nekünk, hátha van valamilyen ötletük, amivel nemcsak az ellenzéki, de a kormányzópártok képviselőit is befolyásolhatták volna, hogy egyáltalán ne kerüljön e Ház elé ez a törvénytervezet. De nem ezt tettük. Előbb eldöntöttük, és utána hallgattuk meg őket. Ez szégyen, és a magyar nép lejáratását, lenézését jelenti az én szememben.
Úgy tűnik, e Házban a farka csóválja a kutyát - pedig elképzelhetetlennek tűnik, de mégis úgy látszik -, mert a kormányzópárt, visszaélve parlamenti többségével, eldönti a törvényeket - a legutóbbi, pénteki szavazásnál bebizonyosodott: úgy, hogy mi akár itt se lennénk. De úgy gondolom, a négy ellenzéki párt mögött is igen sok magyar állampolgár helyezkedik el.
A T/93-as törvényjavaslat konkrétabb elemzésére szeretnék rátérni, éppen ezért először is meg szeretném jegyezni, nagyon meglepő, hogy az Ipari Minisztérium nem kérte ki az expóban eddig jártas és az expó végrehajtásáért felelős iroda munkatársainak véleményét, hanem egymaga olyan okosnak találta magát és olyan információkkal rendelkezhetett valahonnan, hogy az ő véleményük nélkül is el tudta készíteni e törvényjavaslatot.
(12.30)
Egyébként mindannyiunk előtt ismeretes, hogy az expó 92. évi költségvetése 93,7 milliárd forintot irányzott elő.
Áttanulmányozva e törvényjavaslatot, két sarkos számot is találunk benne. Az egyik a 123 milliárd, a másik a 177 milliárd. Nem akarom önöket a számokkal untatni, csak egyszerű szavakkal lefordítva szeretnék egy-két kiemelkedő tényadatot, illetve eseményt hozzátenni, és megmagyarázni, hogyan lett a 93,7 milliárdból 177 milliárd.
Hát először is, már az előttem szólók is adtak erről egy pici tájékoztatást; én most csak fel szeretném sorolni mindazt, amit csúsztatással, mindannyiunk félrevezetése - a parlament és az ország félrevezetése - céljából, illetve a miniszterelnök úr által és a kormány által előre beharangozottak igazolása céljából bővítették fel a 177 milliárdra a 93,7 milliárd forintot. Hozzászámították a lágymányosi híd költségét, a múzeum rekonstrukcióját, az egyetem befejezését, a fővárosi közműfejlesztés egy részét, mintegy 19-20 milliárd forint értékben, a forgalmi adót, amit nem tartalmazott egyébként - már az előbb szóltak róla - az eredeti költségvetés és a kőbányai főgyűjtő, valamint a csepeli vízkezelő egész költségét.
Ezeknek a létesítményeknek semmi köze az expó megrendezéséhez, csupán annyiban, hogy ildomos lenne, ha az expó megrendezésére elkészülnének. Viszont ezeknek a létesítményeknek a költsége máshol szerepel: részben a főváros költségvetésében és más helyen vannak ezekre költségek előirányozva.
Nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy e törvénytervezet valahogy nem foglalkozik az expó megrendezésével kapcsolatos bevételekkel. Itt valahogy ezt a részt elfelejtették pontosan kimutatni.
Éppen ezért nem is akarok a részletekbe bocsátkozni, csak az E-variánsból, a kisebbik, a szűkítettebb expó kimutatásából vettem egy adatot, ahol az expó megrendezésével kapcsolatosan mintegy 180 milliárd lenne az a bevétel, amivel számolhatnánk. Akkor felteszem a kérdést: miért maradt ki valamilyen ehhez hasonló szám a kormány előterjesztéséből?
Ugyanakkor az is nagyon szomorú, hogy a törvényjavaslat nem foglalkozik a külföldi szerződések egyoldalú felbontásával kapcsolatos kártérítéssel, fizetési kötelezettséggel sem, ami az országunkon belül történt - hisz előzőleg, nagyon helyesen, meg lett hirdetve, hogy az expót Magyarország, pontosan a változások miatt, nem kizárólag az expókerítésen belüli területre korlátozza. Úgy gondolták - és nagyon helyesen - elődeink, hogy az expót az egész Magyarországnak kell megrendezni. Éppen ezért nagyon sok település - és itt külön megemlíthetném Győr városát, ahol közgyűlési határozattal rendelkeztek... mint nyugati kapu is, ugye... az expó megrendezésével kapcsolatos tennivalókról.
Hogyan veszi a bátorságot e kormány - és az előterjesztő, hogy nem veszi számításba a Magyarországon belüli parasztembereket, vállalkozókat - és igenis vállalkozók, ezt az SZDSZ-képviselőnek mondom -, akik saját pénzeszközük kockáztatásával - hisz más lehetőségük talán nincs is - készültek az expóra, és az ő kártalanításukról, az expó lemondásával kapcsolatos költségek megtérítéséről egyáltalán nem rendelkezik. Ez felháborító!
Javaslatot szeretnék tenni a T/93-as számú törvényjavaslatnak egyrészt a visszavonására, másrészt az újbóli átdolgozására, mindazok figyelembevételével, amiket szeretnék ezek után elmondani. De mindenekelőtt, mindannyiunk tisztánlátása érdekében, célszerűnek tartanék egy kimutatást elkészíteni az újonnan átdolgozott és beterjesztendő tervezet mellé. Ennek a kimutatásnak az egyik rubrikájába fel kellene a sarokszámokat tüntetni. Éspedig az expó '92. évi költségvetésével kapcsolatos kiadási és bevételi számait, ami a 93,7 milliárd forintos költséget illeti.
Ugyanebben a kimutatásban szerepeltetni kellene a Karsai úrék által elkészített E-variáns számait, ugyanúgy kiadási és bevétel oldalról. Majd ugyanebbe a kimutatásba be kellene építeni a T/93-as számú, most elénk tárt törvényjavaslat számait. Ezen kívül külön tételben ki kellene mutatni, mennyi költséget emésztenek fel, amit beépítettek a 177 milliárd összegbe: a lágymányosi híd, a múzeum, a fővárosi közműfejlesztés, az egyetem és a kőbányai, a csepeli vízkezelő költségei.
Na most, ha ez a kimutatás elkészülne, akkor nekünk egyszerű dolgunk lenne, hisz' egyértelműen bebizonyosodna: itt korántsem pénzügyi okok miatt van az expó lemondva. Itt sokkal többről van szó: politikai okokról. Számomra úgy tűnik, hogy a kormányzópárt valamilyen titkos megállapodással, jóelőre megegyezett, és az MSZP engedett az SZDSZ kérésének - hisz' hallottuk, ez a harmadik eset, hogy ellenzik az expó megrendezését -, és valami titkos paktumban talán megállapodtak, hogy ne legyen expó - ez nagyon szomorú -, anélkül, hogy a Ház elé tárták volna e kérdést.
Ha elkészülne ez a kimutatás, akkor mi és az ország népe is el tudná dönteni, hogy itt pénzről van-e szó.
De a kimutatás, illetve az új tervezet elkészítésénél figyelembe kell venni, hogy a magyar vállalkozók bemutatkozhatnának. Azok a magyar vállalkozók, akik kényszerből lettek vállalkozók. Azok a vállalkozók, akik kis eszközökkel rendelkeznek, de áhítattal, becsületesen dolgozni szeretnének ebben az országban.
Bemutatkozhatna a mezőgazdaságunk - hisz' Magyarország agrárország. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy mi valamikor, Hitler idejében Európa éléskamrája voltunk. Éppen ezért az expó alkalmával a mezőgazdaság bemutatkozhatna az országban, a fővároson belül és a vidéken egyaránt. Úgy gondolom, hogy a vidéki turizmussal kapcsolatos bemutatkozást sem szabad elfelejtenünk, hisz' bemutatkozhatna a magyar valóság. Bemutatkozhatna a vidéki turizmussal kapcsolatosan a mi múltunk: az igazi magyar táj jellegzetessége. Ez ugyanígy vonatkozik az idegenforgalomra is.
A Kárpát-medence közepén Magyarország a világkiállítás megrendezésével kapcsolatosan egy gazdasági vezető szerepet is betölthetne, hisz' a világkiállítás lehetne e gazdasági vezető szerep elindító pontja.
A kimutatásnál kérem figyelembe venni azt, hogy ha az expót mi, magyar vállalkozók és magyar állampolgárok saját magunk építjük föl, akkor azok a dolgozók, akik az expón dolgoznak, ha munkanélküli segélyen vannak, megközelítőleg - szakértőink véleménye szerint - 17 milliárd forint kiadást jelentenének a költségvetésből. Ez pedig mind elkerülhető lenne.
Úgy gondolom, mindezt az új javaslatnál figyelembe kellene venni, és a fent említett kimutatás mellékletével egyszerűbben tudnánk dönteni.
Szólnom kell a gazdaságot és a vidék állampolgárait az expóra történő készülés elvesztése miatt ért kár mellett a hitről.
Hisz' eddig a magyar állampolgárok hittek
(12.40)
Hisz eddig a magyar állampolgárok hittek és bíztak a törvényekben. Úgy gondolom, meg kell említeni, hogy a háború után pontosan a Független Kisgazdapárt irányításával semmi más nem volt, csak a hit, a bizalom és az élni akarás. Az expó lemondásával, a gazdasági káron túl, e hitet is elveszik a magyar néptől. No de, mit várjon ez a kormány? Hogyan legyenek törvénytisztelők a magyar állampolgárok, ha maga a kormány is alkotmányellenes és törvénytelen intézkedéseket és bejelentéseket tesz.
Végeztünk külön egy harmadik számítást. Véleményünk szerint az idő sürgetése miatt a többletköltségek figyelembevételével, ha most azonnal széles körű összefogással intézkedni fogunk, akkor 100 milliárd forint körüli összegből az expó megrendezhető. Ha figyelembe vesszük a mai adózási rendelkezéseket, a költségvetés e 100 milliárd forintból vissza fog kapni 30-40 milliárd forintot különböző forgalmi adó és egyéb költségek visszafizetéséből. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ha befizetik a vállalkozók!)
Ha megnézzük a lágymányosi híd, a múzeum, az egyetem és egyebek költségét - ami 30-40 milliárd forintra tehető még szűk keretek között is -, akkor egyből látni fogjuk, hogy körülbelül 20 milliárd forint az az összeg, ami az expó megrendezésével kapcsolatban mint kockázat szóba jöhet. De ha megnézzük a bevételi oldalon az "E" variánst, csak a kisebb, szűkített expó számait, akkor egyből láthatjuk, hogy a 20 milliárd forint eltörpül a 180 milliárd forint körüli bevétel mellett.
Azt is tudni kell, hogy egy világkiállítás, egy kiállítás - a forintokon túl - a jövőnek, a holnapnak szól. Nem lehet Magyarországot a magasan civilizált nyugati országok világkiállításai közé besorolni és velük összehasonlítani. Mi sajátos helyzetben vagyunk Európában a változás után. Nem akarom ismételni a helyes döntést a vasfüggöny lebontásával kapcsolatos első lépés megtételénél, de nagyon fontos, hogy a második első lépést is mi tegyük meg az európai gazdasági központ létrehozására, hisz majd a politikai rendeződés után semmi más nem történik, mint gazdasági változások következnek be, és nagyon jó lenne vezető szerepet betölteni e kis országnak Európa közepén.
Éppen ezért a világkiállítás egy hosszú távú befektetés. Ehhez még hozzáveszem azt is, hogy a magyar vállalkozók, a kényszerből lett vállalkozók, a mezőgazdasági vállalkozók és azok az igazi vállalkozók, akik tegnap esztergályosok voltak, de ma munkanélküli segélyre mennek, és kényszerből vállalkozók, nem rendelkeznek olyan anyagi eszközökkel, hogy kiutazzanak különböző nyugati országokba, hogy a magasan kulturált, civilizált technológiát megtekintsék. Be kell ide hozni hozzájuk ezt, amire az egyik legjobb lehetőség a világkiállítás. Tudnunk kell azt, hogy a kiállításra mindenki a legjobb terméket viszi. Tudni kell, hogy a legmagasabb technológiát próbálja bemutatni. Úgy gondolom, Békéscsabáról, Győrből vagy Egerből az üres zsebű vállalkozónak sokkal egyszerűbb felutazni Budapestre és itt megtekinteni e magas technológiát, mint kimenni a világ bármely részére dollárvásárlás mellett. Ezt a lehetőséget is el fogjuk szalajtani.
Ha a történelmet nézzük, Magyarország az elmúlt években, a történelem során Európában mindig vezető szerepet töltött be. A világkiállítás egy óriási lehetőség arra, hogy a kényszerből különböző országok területére szakadt magyarokat egy expó összehozza, hogy büszkék legyenek: lám ez a kis Magyarország Európában megrendezte ezt az expót. Ne vegyük el ezt a sikerélményt tőlük. Higgyék el, nekünk élni kell Európa közepén Magyarországon. Higgyék el nekem, hogy az expó megrendezésével mi Honkong lehetnénk, vezető szerepet tölthetnénk be földrajzi fekvésünk és történelmi múltunk miatt.
Éppen ezért és erre figyelemmel tisztelettel kérem az előterjesztőt, hogy vonja vissza e minden alapot nélkülöző és valótlan számokra épülő törvényjavaslatát. Kérem a tisztelt Házat, hogy amennyiben nem vonják vissza, ne fogadja el a törvényjavaslatot, és ne folytassunk értelmetlen vitát, hisz' egyáltalán e törvényjavaslatban megfogalmazott számok minden valóságalapot nélkülöznek, nem az életet tartalmazzák.
A Független Kisgazdapárt frakciócsoportja, csatlakozva az MDF frakciócsoportjához, úgy döntött, hogy nem szavazzuk meg e törvényjavaslatot és valóban helyes, ha név szerint fognak szavazni az expóellenes képviselőtársaim.
Végezetül: kínálkozik egy óriási jó lehetőség arra, hogy megtudjuk a magyar nép hozzáállását. Most közelednek a helyközi választások. Egyetlenegy mondattal többet kellene a kérdőívre beírni. Kérdezzük meg a magyar népet, mit szól hozzá. Mert úgy gondolom, hogy csak egy kisebbség véleménye az expó lemondása. Úgy gondolom, hogy az SZDSZ előttem szóló képviselője nem ismeri a vidék lakosságának és a magyar vállalkozóknak a véleményét, hozzáállását, áldozatvállalását az expóval kapcsolatosan. Éppen ezért talán egy ilyen szavazás egyértelműen eldönthetné e meddő vitát, ami a Házban van. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
