DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Az expó nyári lemondása teljesen váratlanul érte a kívülállókat, az ismeretekkel rendelkező szakemberek pedig értetlenséggel reagáltak a bejelentésre. A szakértők körében azért is volt különösen nagy a meglepetés, mert a döntést megelőzően az érdekeltekkel, a vállalkozókkal, azok szakmai érdekképviseleti szövetségeivel egyeztetés, megbeszélés nem történt, a kormány a felkért úgynevezett független szakértői csoportnak a megrendezést támogató véleményét sem vette figyelembe.
Az elhangzott nyilatkozatokban egymásnak ellentmondó költségösszegek jelentek meg, 93,7 milliárd forinttól 151 milliárd forintig, a legutóbbi időben, így a törvényjavaslatban pedig már 176 és fél milliárd forintos költségösszegről hallottunk, amelyekre vonatkozóan Barsiné Pataky Etelka képviselőtársam már részletesen reflektált. Én azzal egyetértve, ezzel a későbbiekben csak érintőlegesen foglalkozom. Ugyanakkor a nyilatkozatokban egyetlen esetben sem bontották meg ezen költségeket, nem részletezték, mi terheli a fővárost és mi a központi költségvetést, melyek azok a kapcsolódó infrastrukturális beruházások, amelyek nem az expó területéhez kötődnek, de amelyek elkészülte nélkül a főváros nem működőképes.
Mintegy másfél éves előkészítő munka után 1993. december 6-án Budapest főpolgármestere és az expó főbiztosa a világkiállítás sikeres megvalósítása érdekében együttműködési megállapodást írt alá. A megállapodást a Világkiállítási Tanács és a Fővárosi Közgyűlés is jóváhagyta. A megállapodás rögzítette a világkiállítási területen belüli és az azon kívüli fővárosi beruházásokkal kapcsolatos feladatmegosztást és felelősséget, annak pénzügyi feltételeit. A főváros megadta a műszaki tartalmát azon létesítményeknek, amelyeket a főváros számára építtetett a világkiállítási programiroda. A megállapodás értelmében a programiroda pedig a világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapból utalta és utalta volna át a továbbiakban azokat az összegeket, amelyek a főváros által vállalt létesítmények részbeni finanszírozását szolgálták volna.
(12.50)
A megállapodás értelmében a Világkiállítási Programiroda kötelezettsége a következő, a világkiállítási területen belüli beruházások szakszerű, 1996. december 31-ei határidővel történő - teljesítésére terjed ki:
A budai Duna-parti út, az alsó rakpart meghosszabbítása a déli vasúti összekötőhíd csomópontjáig; a Soroksári úti szervizút kiépítése - amely elsősorban a volt ferencvárosi pályaudvar ingatlanhasznosítási területének megközelítését szolgálja -; a Vágóhíd utca átkötése; a Nádorkerti közúti és vasúti híd, a Mester utca átkötése; a Hungária körút, a lágymányosi híd összekötése, azaz az expóterület és a lágymányosi öböl közötti közvetlen kapcsolat megteremtése a pesti oldalról; a Duna jobb partján ivóvízellátó főnyomócső kiépítése a lágymányosi hídtól a Goldmann térig; az expóterületre vonatkozó árvízvédelmi munkálatok kivitelezése; a gázellátás biztosítása, beleértve a gázvezeték-leágazásokat, a hálózatcserét és a vezetéképítést; a távhőellátás teljes rendszerének, ezen belül a kiállítási terület elosztóhálózatának kiépítése; gőzvezetékek kiváltása és gerincvezeték építése.
Tisztelt Képviselőtársak! A Fővárosi Önkormányzat világkiállítási területen kívüli beruházási kötelezettségei pedig a következők:
A 19-es villamos meghosszabbításának első üteme; a Gellért tér átépítése; a villamos végigvezetése a Műegyetem rakparton, egészen az expó bejáratáig - ami azért is szükséges, mert a későbbiekben csak így teremthető meg a közlekedési kapcsolat az egyetemi várossal; a 2-es villamos rekonstrukciója, a belvárosi szakasz átépítése; a dél-pesti főnyomócső-vezeték kiépítése; a szennyvízkezelő építése; a Hamzsabégi úti csatorna megépítése; az 5-ös számú főút bevezetésének további kiépítése a Könyves Kálmán körútig, s ott egy új csomópont kialakítása; a csepeli víztisztító első ütemének kiépítése, ami a főváros déli körzeteinek egyenletesebb vízellátását, a vas- és mangántartalmú kútvizek kezelését szolgálja, és Sánc utcai főnyomócső megépítését tartalmazza.
Nem véletlenül soroltam fel ezeket a tételeket, mert úgy gondolom, csak így együtt kaphatunk képet tényleg arról a nagy volumenű infrastrukturális beruházásról, amely így nemcsak az expó közvetlen területét, hanem a főváros működőképességét biztosítja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ebből a felsorolásból tehát látható, ezen fejlesztések zömében olyan infrastrukturális beruházások, amelyek nélkül a főváros az évszázad, az évezred végén nem működhet. A felsorolt fejlesztések 1996. január 3l-éig történő szakszerű megvalósításáért és használatba vételéért a Fővárosi Önkormányzat kötelezettséget vállalt.
Nos, én magam adatok hiányában nem tudtam vizsgálni, hogy ezen teljesítésekkel a Fővárosi Önkormányzat hogyan áll, de egyes információk alapján hajlok arra, hogy talán a döntésben a Fővárosi Önkormányzat ezen állapot teljesítésében való elmaradásai szerepet játszhattak.
A tervek szerint a programiroda - az előzőeken túl - még 1990. évi árszinten mintegy 2,44 milliárd forint fejlesztési forrást biztosított az alapból kulturális és egészségügyi létesítmények fejlesztésére, és további 1,3 milliárd forintot a csepeli HÉV rekonstrukciójára.
Az 1992 szeptemberében jóváhagyott finanszírozási modell - mint ahogy azt Barsiné Pataky Etelka képviselőtársam már jelezte - a megvalósítandó feladatokhoz igazodóan a nyár közepéig lényegében nem változott, a körülmények változása azonban értelemszerűen tükröződött benne.
Az expó területéhez tartozó beruházások és üzemeltetési költségek, valamint a sikeres előkészítést és megvalósítást célzó egyéb kiadások - marketing, vidéki rendezvények támogatása, hozzájárulás a főváros fejlesztéséhez - összességében tehát 93,7 milliárd forintot tettek ki 1994. évi áron.
A múlt évben az expó előkészítésére mintegy 3-3,3 millliárd forintot fordított a programiroda. 1994-ben az előirányzott felhasználás folyó áron 28,5 milliárd volt. Ebből a fővárosi fejlesztésekhez öt és fél milliárd forint került átadásra.
Ez év végéig a költségek - a nyár közepi visszafogást is figyelembe véve - elérik és várhatóan talán túl is haladják a 30 milliárd forintot. Nos, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet tehát a jelen helyzetet az 1990-es feltételekkel mérni. Most 1994 van, két évvel a világkiállítás előtt egy beindult folyamat kellős közepén állunk - nem ugyanaz a helyzet, mintha egy atlétikai versenyen az atléta el sem indult volna a rajtnál, hanem sokkal inkább az, hogy elindult, és aránylag jó pozícióban, néhány méterrel a cél előtt adta volna föl a versenyt.
A szakértők körében ma egybehangzó az a vélemény, hogy körülbelül 19 milliárd forint költségvetési többlet felhasználásával egy igen sikeresnek prognosztizálható expót lehetne megvalósítani, sőt a Kassai Róbert nevével jelzett E-variáció előtt, ettől eltérő, olcsóbb kivitelű expót tartalmaz.
Ugyancsak a szakértők véleménye az is, hogy az expóelmaradás esetén a területek bárminemű formában történő hasznosítása feltételeinek a megteremtése, a tájrehabilitáció elvégzése, az infrastruktúra-fejlesztés befejezése, valamint a járulékos költségek megközelítően 80 milliárd forintra rúgnak, s ehhez is további költségvetési többlet felhasználása szükséges.
Eddig csak kiadási oldalról vizsgáltuk az expót, nézzük most meg, elmaradása mit jelent a költségvetés bevétele szempontjából! Az 1996-os szakvilágkiállítás a turizmus fellendítése szempontjából lett volna nagy kihívás, egyúttal soha vissza nem térő lehetőség.
Az Országos Idegenforgalmi Hivatal stratégiájában foglaltak szerint ugyanis - idézném -: "A turizmus komplex rendszerében az expó nem cél, hanem olyan eszköz, amely egy konkrét időszakra elvégzendő teendők sikeres megvalósításával hozzájárul a magyarországi turizmus keresleti-kínálati oldalának a jelenleginél sokkal kedvezőbb strukturális átalakításához. Az expó egyedülálló lehetőséget nyújt ahhoz, hogy Magyarországra irányítsuk a világ figyelmét, kiemelt érdeklődést keltsünk az üzleti körökben a magyarországi befektetések, a turisták körében pedig a hazánkba utazás iránt. A millecentenáriumi ünnepségekkel teljes egységet képező expó hazánkat méltón bemutató nagyszabású turisztikai esemény lesz, hatására és általa emberek milliói tudják meg, hogy Magyarország sajátos vonzással bíró célterület, mert gazdag kultúrája, gyönyörű fővárosa, kitűnő konyhája és vendégszerető népe van. Mindehhez méltóan felsorakoztatható a gyógyüdülés, a hobbiturizmus és több olyan egyedi kínálat is, amelyek iránt egyre nagyobb igény mutatkozik az utóbbi időben.
A világkiállítás a fővároson kívül lehetőséget kínál az egész országnak, az ország különböző településeinek. A különféle események, rendezvények, fesztiválok, bajnokságok témájukkal kapcsolódnak a világkiállításhoz, a "Kommunikáció egy jobb világért!" jelszóhoz kötődően. A szlogen magába foglalja a különböző népek és nemzetek - beleértve a hazánkban élő nemzetiségeket is -, a különböző régiók és világrészek közötti kulturális, nyelvi, oktatási, információs és médiakapcsolatok összességét, a tudományos, művészeti eredmények és törekvések bemutatását, megismertetését.
(13.00)
Az Országos Idegenforgalmi Hivatal 1988-tól, a feltételrendszer változásának megfelelően, újra és újra kidolgozta, majd átdolgozta az expó idejére várható turistaforgalom relációnkénti alakulását. Ezen belül prognosztizálva a kiállítás hat hónapja alatt itt-tartózkodó külföldiek és azokból az expót megtekintők számát.
Külön vizsgálták a hazai látogatók várható számát is, s a látogatószám alapján kidolgozták a szálláshely- és kereskedelem-fejlesztések irányát, struktúráját.
Sor került nemzetközi szakértők felkérésére is - ennek megfelelően készített előrejelzést a Bechtel cég-, de ez év tavaszán a Fővárosi Önkormányzat is elkészíttette az expó prognózisát.
Az egyes prognózisok között értelemszerűen eltérések mutatkoznak, amelyek elsősorban az expó filozófiája változásának, a kilencvenes években a turizmus fejlődésében bekövetkezett változásoknak és környezetünk társadalmi, gazdasági, politikai, geopolitikai helyzetében végbement változásoknak az eredménye. A becslések egy tekintetben azonban meglehetősen összecsengenek: legalább három-négymillió turista magának az expónak a vonzása, és hat-nyolcmillióra volt tehető az ezen idő alatt egyébként is Magyarországon tartózkodó turisták száma, akik szintén meglátogatják, meglátogathatják - esetleg többször is - az expót.
Az előzőek alapján az OIH becslése szerint az expót meglátogató külföldiek száma mintegy tízmillióra volt becsülhető, amihez még hozzá lehetett számítani a négy-ötmillió belföldi érdeklődőt is.
A fővárosi önkormányzat által készített - úgy is mondhatom, az összes között a legpesszimistább - előrejelzés szerint hét-nyolcmillió kül- és négy-ötmillió belföldi látogatóra lehet vagy lehetett volna számítani. E látogatószámból kiindulva az Országos Idegenforgalmi Hivatal becslésével analóg. Én is készítettem egy becslést, amely szerint legalább 1,5 milliárd dollár expó-idegenforgalmi bevételi többletre lehet vagy lehetett volna számítani.
Figyelembe véve a többletbevétel adóvonzatát, az expó meghiúsulása esetén, a költségvetésnek ebből fakadóan legalább 25-30 milliárd forint bevételkieséssel kell szembenéznie.
Mindehhez még figyelembe kell venni, hogy jelentősnek becsülhető - és a prognosztizáló cégek minden esetben jelentősnek is becsülték - az expó utóhatása következtében beálló bevételeket, amelyekből '97 és 2000 közöttre, szintén eléggé visszafogottan, másfél-kétmilliárd dollárt lehetett számítani, amelynek költségvetési bevételi többlete további 30-40 milliárd forint.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatban, illetve az ahhoz mellékelt tájékoztató második oldalán többek között az alábbiak találhatók:
"Önmagában a világkiállítás megrendezése nem jelent esélyt a gazdaság növekedésére sem. A lemondás nem veti feltétlenül vissza a tervezett helyszínt. Az elmúlt húsz évben Párizs, Chicago, Miami, Philadelphia, Los Angeles, Québec, Velence egyaránt lemondta a világkiállítás terveit és a lemondást láthatóan egyik sem sínylette meg." Úgy gondolom, ez a bekezdés ebben a mondásában több szempontból sem felel meg a valóságnak.
Jelent-e a világkiállítás megrendezése esélyt a gazdaság növekedésében? Állitható, hogy igen. Mégpedig mit jelent? Beruházást, vállalkozásélénkítést, egyáltalán olyan vállalkozásbarát környezetet a gazdaságban, amely a fellendülés, a növekedés feltétele. A GKI Gazdaságkutató Részvénytársaság ez év nyarán "Az ipari termelés 1993. évi alakulása és az 1994. évi kilátások" című tanulmányában ezzel kapcsolatban többek között az olvasható - idézem: "Az 1994. év egészére a nemzetgazdasági beruházás volumenének körülbelül nyolc százalékos bővülését prognosztizáljuk, s úgy véljük, hogy ez a dinamika '95-'96-ban is tartható, sőt az expó megrendezése esetén az növelhető is volna."
De hasonló szellemű megfogalmazást találunk a Magyar Gazdasági Kamarának és a Munkaadói Szövetségnek a kormány gazdaságpolitikáját értékelő tanulmányában is, miszerint - idézem -: "Egyoldalúan csak a költségvetés szempontjait figyelembe vevő, a vállalkozások lehetőségeit szűkítő kormánydöntésnek tartjuk az expó megrendezésének lemondását. Hiányoljuk, hogy semmiféle kormányzati elképzelés sem alakult ki a döntés nyomán keletkezett beruházási űr betöltésére. Külön is sérelmezzük a döntés meghozatalának körülményeit, azt, hogy e kérdésben semmiféle előzetes konzultációt nem folytatott a kormány az érintett szociális partnerekkel."
Joggal vetődik fel tehát a kérdés: a gazdasági szakemberek ezek szerint nem ítélik meg jól a helyzetet, vagy talán nem is értenek szakmájukhoz.
A törvénytervezet idézett bekezdésének további része utalás arra vonatkozóan, hogy a lemondásból, amellyel előttünk már mások is éltek, erkölcsi kár nem várható. Nos, igaz, hogy a jelzett városok lemondták a világkiállításokat, de egyetlenegy sem ilyen készültségi szinten, két évvel a megrendezés előtt. Hiszen a budapesti expó esetében több minden is egyedülállónak tekinthető - mint ahogy azt már kormánypárti képviselőtársam is említette - ugyanis a lehetséges ötven kiállító országot figyelembe véve példa nélküli, hogy két évvel a megrendezés előtt lényegében huszonnyolc ország egyértelműsítette, visszaigazolta részvételi szándékát, sőt, ha az információim nem rosszak, akkor ezen túlmenően még a brit döntés is megszületett, csak az időbeni tájékoztatással vártak. Egyes országok esetében a felkészülés előrehaladott stádiumba került, sőt ezzel kapcsolatban egyes kivitelezési, szervezési munkálatok is elkezdődtek.
S itt most én is idézhetnék kiragadott mondatokat ugyanabból az anyagból, amelyet Molnár Gyula képviselőtársam idézett, csak éppen ellentétes értelemmel, de nem teszem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben elhangzottakon túl nem beszéltünk még azon vidéki rendezvényekről - s ezt a törvénytervezet sem érinti -, amelyeket az expóhoz illeszkedően "Vidék-expó rendezvénysorozat" néven szándékoztak megvalósítani. Meggyőződésem, hogy az a több mint ötszáz helység, amely a rendezvénysorozat kapcsán kereste, remélte a kitörés lehetőségét, a vállalkozások beindulását, a munkaalkalmak igazi megteremtését, az igazi vesztese a kormány döntésének, hiszen az ő esetükben a millecentenáriumi ünnepségsorozat valós alternatívát nem ad, nem adhat.
Tisztelt Képviselőtársak! A millecentenáriumi ünnepségek Budapest vonatkozásában sem összemérhetőek az expóval. Teljesen világos, hogy ezen speciálisan magyar rendezvénysorozat a külföldiek közül meghatározóan csak a határainkon túl élő magyarság számára vonzó, márpedig, ugye, a határainkon túl élő magyarság zömére nem jellemző a nyugat-európai, a távol-keleti, az amerikai jól fogyasztó, jól fizető turistákkal való összemérhetőség.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben részletezettek szerint az expó lemondása ellentétes a magyar gazdaság érdekeivel, csökkenti a kitörés lehetőségét, hátrányos az ország külső megítélése szempontjából, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt azt nem támogatja.
Köszönöm szépen. (Taps.)
