DR. KARL IMRE
DR. KARL IMRE
DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bevezetőként szeretnék a magunk részéről két elvi álláspontot leszögezni. Először is: a Magyar Szocialista Párt és annak parlamenti frakciója az expó megrendezését sem korábban, sem ma nem tekintette és nem is tekinti politikai és különösen nem érzelmi kérdésnek.
Véleményét nem a politikai szembenállás, hanem a valóság talaján álló gazdasági racionalitás, a célok és lehetőségek együttes figyelembevétele határozza meg. Éppen ezért alapvetően három kérdést vizsgáltunk meg.
Az első: fennállnak-e ma is azok a viszonyok, amelyek 1991-ben, a döntés meghozatalakor voltak és megfogalmazódtak. Erre a rövid válasz: nem.
Az elmúlt években a budapesti világkiállítás koncepciója és gyakorlata minden téren megváltozott. Talán csak egyetlen dolog maradt változatlan: az expó, mint a társadalmat, illetve annak szereplőit kezdettől fogva megosztó, nagy ábránd, melyet a valóságos tények ismeretének hiányában mindenki olyannak láthat, illetve láttat, amilyennek látni szeretne.
A második: gazdaságilag vállalható-e ezen megváltozott viszonyok között a megrendezés? Vannak-e hasznai, és ki viseli a terheit?
Mi kezdettől fogva azt vallottuk, hogy az államháztartás terhére az expó nem bonyolítható le, nem vállalható. Igaz volt ez 1991-ben is, a mainál sokkal kellemesebb, más előjelű makroszintű mutatók mellett, és sajnos különösen igaz ma, amikor a mély strukturális és transzformációs válság komoly egyensúlytalansággal párosul; amikor a költségvetési hiány arányai, a finanszírozás gondjai szinte minden finom közgazdasági szabályozást lehetetlenné tesznek.
Tisztelt Ház! Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a hibás prognózis, a rossz előkészítés, a vállalkozási érdektelenség együttes hatása csak további terheket jelenthet az államháztartás számára. Így nemhogy nem járna gazdaságélénkítő vagy országarculat-javító hatással, hanem még tovább súlyosbítaná a költségvetés, illetve ezen keresztül minden adófizető polgár helyzetét.
A harmadik: milyen következményekkel jár az expó lemondása? Van-e vállalható alternatíva? Az eddigi előzetes visszajelzések, illetve elemzések azt mutatják, hogy hátrányos jogi vagy külpolitikai következményekkel nem kell számolni. Egy esetleges lemondás más befektetéseket nem csökkent, visszaesés erre az okra nem vezethető vissza.
Megítélése a nemzetközi pénzvilág részéről - egyensúlyjavító hatása miatt - inkább pozitív. Az expónak az eredeti keretek között a már felsorolt okok miatt nincs sem E, sem más betűvel megkülönböztetett, kivitelezésre alkalmas variánsa.
Elvi álláspontjaink közül a második az, hogy valljuk, egy nemzetnek, ezen belül egy nemzetgazdaságnak - úgymond, mint minden embernek - kell legyenek céljai. Mert akinek nincsenek céljai, az nem jut sehová. De ezeknek a céloknak valóságosnak és kivitelezhetőnek kell lenniük, különben az elképzelttel teljesen ellenkező hatást érnek el.
Természetesen elfogadjuk, sőt magunkénak valljuk azt a felfogást is, hogy az államnak vállalnia kell valamilyen aktív szerepet a beruházások fellendítésében. De azt gondoljuk, hogy ennek átgondolt, stratégiai beruházáspolitikának kell lennie, és a kiemelt gazdasági szektorokat, ágazatokat kell megcéloznia.
Le kell szögeznünk azt a tényt is, hogy a szocialista párti frakció 1991-ben az 1996. évben megrendezendő világkiállításról szóló törvényt ellenszavazat nélkül végül is megszavazta. Igen, megszavazta, és kívánta annak megvalósulását is, de úgy, hogy az az ígéretnek megfelelően, vállalkozói expó legyen, a költségvetésre és ezen keresztül az adófizetőkre elviselhetetlen terheket ne rójon. Úgy, hogy az segítse a külföldi tőkebeáramlást, a befektetések által új munkahelyeket teremtsen, megrendeléseket hozzon a hazai vállalatoknak, vállalkozóknak. Vagyis összességében nagyon kedvező mikrogazdasági folyamatokat indítson el, és ezáltal is még kedvezőbb makroszintű hatásokat produkáljon.
Kérdezhetjük ma joggal, így történt-e mindez? Ha nem, ragaszkodhatunk-e eredeti álláspontunkhoz, és vajon mások miért ragaszkodnak annyira hozzá? A megértéshez érdemes felidézni az 1991-es döntés legfőbb érveit.
(11.20)
Kádár Béla képviselőtársunk, akkori miniszter úr, előterjesztésében így érvelt: "Száz év múltán, napjainkban ismét sorsalakító döntés előtt állunk. Vállaljuk-e annak felelősségét, terhét és kockázatát, hogy gyorsított ütemben haladunk előre a XXI. század, a magyar korszerűsödés és az új közép-európai szerepvállalás felé, vagy pedig beleragadunk mindennapi gondjaink, örökös pártharcaink kifogáskeresőinek, vádaskodásainak ingoványába". Máshol: "Az expó mint a gazdasági, kulturális megújhodás eszköze ugyanakkor megrendezési feltételeket támaszt, mint a gazdaság és a kultúra fejlesztése. A kormányzat részéről tárgyalókat az a cél vezette, hogy az expó mintát kínálhat az országos és egyéni érdekek összehangolásán alapuló nemzeti egyetértés kialakításához a politika és a gazdaság más területein is".
Talán érdemes még három részletet idézni. "A tisztelt Országgyűlés abban a felelős - de kivételes helyzetben van -, hogy döntései ezúttal a mából a hosszabb távú jövő felé mutatnak, megakadályozhatják, hogy rövid távú kényszerek maguk alá gyűrhessék a jövő követelményeit. Önök itt és most nem néhány száz millió dollár sorsáról, az öt év magyar összesített termelési értékének körülbelül 2-3 ezrelékéről döntenek - egy olyan országban egyébként, amely csak abban az évben a várakozásoknál mintegy egy milliárd dollárnál jobb fizetésimérleg-pozíciót ért el -, önök most és itt a magyar jövő egyik támpillérének a felépítéséről döntenek. Döntésüket a jövő ihletné, és ha megadják a szükséges feltételeket és felhatalmazást a kormányzati cselekvéshez, biztosak lehetnek abban, hogy a millenniumi döntéshez hasonlóan késői utódaink háláját és elismerését is kivívják."
Érdemes talán a hozzászólások közül Csóti György képviselőtársunk hozzászólásából is egy mondatot idézni. "Most itt a kiváló alkalom arra, hogy Budapest egy régió központjává váljon."
De voltak más vélemények is. Ezek közül Hagelmayer Istvánnak, az Állami Számvevőszék elnökének hozzászólásában ez áll: "A világkiállítás megrendezése azonban nemcsak érzelmek és nemcsak egyes rétegérdekek kérdése. Olyan össznemzeti ügy, amely bátor, de megfontolt kezdeményezést, erőforrásokat mozgósító összefogást, magas szintű együttműködési készséget és nem utolsósorban a nemzetgazdaság realitásainak sokoldalú mérlegelését igényli. Mint pénzügyi szakember, közgazdász tisztában vagyok azzal, hogy a gazdasági-pénzügyi folyamatok prognosztizálása csak meglehetősen tág hibahatárok között lehetséges. Ez természetes. Az országgyűlési vita alapját képező dokumentációban azonban nem erről van szó, hanem inkább hitről, vagy feltételezésekről. Ezek véleményem szerint nem közgazdasági kategóriák és nem képezhetik felelős döntés alapját".
De fontos Orbán Viktor ellenző véleménye is. Ebből csak egy rövid megjegyzés. "Nehezünkre esik indulatoktól mentesen beszélni a világkiállítási lobby úgymond szakmai érvekhez való vonzódásáról, amikor azt tapasztaljuk, hogy számunkra kedvezőtlen döntés bírálatakor nem magát a döntést támadják, hanem elvitatják egy demokratikusan megválasztott testülettől azt a jogot, hogy ellenükre foglaljon állást, vagyis saját álláspontjuk népszerűsítése ürügyén nem átallanak képviseleti demokrácia alapintézményei ellen minősíthetetlen színvonalú, noha kétségtelenül hangzatos és erre fogékony társadalmi csoportokban népszerű támadást intézni." Azt hiszem, hogy a mai napirend előtti vita kapcsán ezt feltétlenül meg kellett jegyezni.
Talán az elhangzottak azt is megértették, miért volt olyan fontos az előző kormány számára, hogy legfelsőbb szintű, szinte kizárólag titkos kormányrendeletek segítségével - mondhatni: mindenáron - keresztülvigye a megvalósítást, és talán azt a vehemenciát is magyarázza, mellyel a ma már ellenzékben levő pártok álláspontjukat védik. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy a mai ellenzék minden lehetőséget meg fog ragadni és ma is megragad annak érdekében, hogy a kormánypártok, illetve a kormány lépéseit nagyon keményen bírálja, elítélje. Ezt már csak azért is megteheti, mert helyzete, legalábbis matematikailag, felelősségvállalásra nem készteti. Reméljük azonban, hogy a közvéleményt hatásvadász felszólalásokkal nem lehet a kelleténél jobban befolyásolni.
Pál László ipari miniszter úr az expó lemondását széleskörűen, szakmailag megalapozottan indokolta. Ebből számomra is következik, hogy nem számháború segítségével kell ezt a kérdést eldönteni, hiszen a tények önmagukért beszélnek. Mégis mi az, amit ki kell emelnünk? Röviden:
Az első: mára az ország hídszerepe legalábbis jelentősen megváltozott. Természetesen ezt a lehetőséget az Európai Unióhoz való csatlakozási szándék ismeretében érdemes újragondolni.
A második: ma a gazdaságpolitika szélesebb, átgondoltabb feladatmeghatározást igényel. Ezt a kormányprogram jól körvonalazza.
A harmadik: a jelenlegi készültségi fokon talán lehetőség lenne még arra, hogy az expó műszakilag megvalósítható legyen, de ez olyan feszített tempóban történhet csak, ami jelentős pluszráfordításokat igényelne. Ehelyett sokkal célszerűbb az elhatározott és elhatárolt infrastrukturális beruházásokat időben később megvalósítani.
A kérdés politikai megítélésénél fontos, hogy mit kapott a vidék ebből az egészből: háromszázharminc millió forintot! Hát, ez nem túl sok. Erről a kérdésről Göndör István képviselőtársam részletesen fog szólni.
A millecentenárium gondolata helyes, de itt nemcsak kulturális beruházásokról kell hogy szó legyen. Az infrastruktúra fejlesztése vidéken is fontos feladat. Mi azt mondjuk, hogy a beruházások vissza nem csinálhatók. Azt gondolom, talán érdemes érvelni azzal is, hogy ma, amikor olyan korlátozó pénzügyi intézkedések történnek, melyek például attól az egészségügytől vonnak el egy-másfél milliárd forintot, amely az ismert nehézségekkel küzd, állapota tűrhetetlen, akkor egy ilyen nagyságrendű kérdés mellett szó nélkül elmenni nem lehet.
Végül is azt gondolom, hogy ezt a vitát, ami az expó körül kialakult, nem szabad valamiféle hamis pártpolitikai vagy nemzeti presztízskérdésként felfogni. Rendkívül veszélyes, ha egy álheroizáló, hamis nemzeti identitástudatot egy expóra akarunk építeni. Különösen nem igaz az, hogy ez a döntés csak azért születne, mert mi, illetve a jelenlegi kormány azt akarja lebontani, amit az előző kormány felépített. Ezt, tisztelt képviselőtársaim, ítéljék meg önök. Kérem azt, hogy amikor véleményt formálnak, vegyék figyelembe azt az igazságot is, hogy a bölcsesség bizonyos foka az, hogy előrelátással valamit lemondani jobb, mint utólag meakulpázni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
