DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eredetileg azzal szerettem volna kezdeni hozzászólásomat, hogy méltatom az előző kormányzat tevékenységét az igazságügy területén végrehajtott jogszabály-változtatások és erőfeszítések vonatkozásában, de tekintettel arra, hogy Balsai István ezt előttem kimerítően megtette, ettől a résztől eltekintek. Utalok arra, hogy sok mindenben egyetértek: valóban, az előző kormányzat sok mindent tett. Még akkor is igaz ez, ha van egy mondás, hogy "Dicsérjen téged a más szája!".
Ebben a konkrét esetben nem biztos, hogy az ügyészség helyzetét tekintve az előző kormányzatot minden kritika elkerülheti, hiszen éppen abban a kérdésben, amiben csúcsosodik ez a mostani vita, az elmúlt ciklusban is hosszas vita folyt itt, a parlamentben - ahogy Balsai István is utalt rá.
A most tárgyalt törvényjavaslatnak ugyanis három, egymástól jól elhatárolható vonulata van. Három vitatéma húzódik ebben a törvényjavaslatban, amiből igazából kettőt sem a bizottsági ülésen, sem azóta itt a plénumon nem vitatott az ellenzék. És nemcsak az ellenzék, senki sem vitatta, hiszen - mint ahogy azt a szocialista párt vezérszónoka is elmondta - ezt a törvényjavaslatot a szakmai szervezetek is támogatják.
Az első vitapont: az ügyészek szolgálati viszonyára vonatkozó szabályozásrendszer. Elhangzott a korábbi felszólalásban, hogy vannak olyan szakmai területek - a rendőrség, a honvédség, a pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás -, amely területen dolgozók szolgálati viszonyát nem szabályozza még törvény, ezeken a területeken nem történt meg a szabályozás. De azt hiszem, senki nem gondolhatja, hogy ennek a szabályozásnak az elmaradásából arra kellene következtetni, hogy akkor az ügyészeket sem érdemes addig szabályozni, míg mindezeket a foglalkozási ágakat nem szabályozták.
Ugyanakkor tényként kell megállapítanunk, hogy az igazságszolgáltatás szűken vett szakmai köreiben, a jogászi szakma köreiben, mind a bíróságok vonatkozásában - mint ahogy többszörösen utalt erre Balsai István -, mind az ügyvédek vonatkozásában - amire nem történt utalás, de érdemes megemlíteni -, megtörtént ezen szakmai hivatásrendek megfelelő jogi szabályozása az elmúlt ciklusban. A bírósági tárgyalóteremben jelen lévő jogászi szakmák képviselői közül jelenleg egyedül az ügyész szolgálati viszonya nincs szabályozva. Abban mindenki egyetért - hangsúlyozom, mert ez talán nem elég hangsúllyal fogalmazódott meg eddig -, a bizottsági ülésen is és az eddigi vitában is mindenki egyetértett, hogy ezt a kérdést, az ügyészek szolgálati viszonyát szabályozni kell.
Nincs vita abban sem, hogy az ügyészi adatkezelést összhangba kell hozni a személyes adatok védelméről szóló törvénnyel. Bár az egyik sajtótájékoztatón azt hallottam, hogy csak két szakasz foglalkozik ezzel a témával, de ez a két szakasz nem közömbös, hiszen ez a két szakasz, plusz a törvény tizenegy oldalas melléklete teremtik meg az ügyészség adatkezelésének alkotmányos bázisát, hozzák összhangba az ügyészi adatkezelésre vonatkozó hatályos szabályokat az adatvédelmi törvény szabályozásával.
Ez a két terület - tehát a törvény bázisát képező két téma - úgy tűnik, széles körű konszenzussal szabályozható.
Nincs konszenzus abban, hogy mi történjék azokkal a kérdésekkel, amikről Balsai István hosszan beszélt, tehát mi történjék a legfőbb ügyész, illetőleg a legfőbbügyész-helyettesek jogviszonyával.
Most ebben tekintetben nekem vitába kell szállnom Balsai Istvánnal, ugyanis én - egyetértve Vastagh Pál igazságügy-miniszter úrral - azt gondolom, hogy nagyon világosan külön kell választani a legfőbb ügyész és az ügyészség alkotmányos státuszára vonatkozó vitát, és külön kell választani azt a kérdést, hogy most ebben a törvényben mit teszünk a legfőbb ügyész helyzetével. Ugyanis a hatályos jogi szabályozás értelmében nincs világos szabály arra nézve, hogy a legfőbb ügyész munkaviszonya, szolgálati viszonya, megbízatása hogyan szűnik meg. Az alkotmány viszonylag egyértelműen szabályozza, hogy ugyanúgy, ahogyan a Legfelsőbb Bíróság elnökét - és itt korrigálnom kell Balsai Istvánt: a Legfelsőbb Bíróság elnökét sem kétharmados többséggel választja az Országgyűlés az alkotmány hatályos szabályai szerint -, a legfőbb ügyészt is az Országgyűlés választja meg. De ettől kezdődően nincsen szabály a magyar jogrendben arra az esetre, hogy mi történjék akkor, ha a legfőbb ügyész megbízatása akár külső körülmény, akár személyes döntés következtében megszűnne.
Azt mondtam, hogy nem fogom nagyon méltatni az előző kormányzat tevékenységét, de méltatnom kell az előző Országgyűlésben többségben lévő pártok döntését akkor, amikor a legfőbb ügyész személyében egy olyan személyt választottak ki, aki - hogy úgy mondjam - nem pártkatona volt, tehát nem az akkori kormánykoalíció valamely párthívét, pártjogász hívét tették meg erre a pozícióra - amire egyébként közjogilag lett volna lehetőség -, hanem valóban független, integratív személyiséget, aki széles körű szakmai presztízzsel rendelkezik. De ez nem zárja ki azt az esetet, hogy a közjogi berendezkedésünkben elvileg ez a tisztség az Országgyűlés többségének akaratából betöltött tisztség, és elvileg a közjogi berendezkedésünkben az Országgyűlés többségének akaratából kellene megszűnni ennek a tisztségnek is, de erre vonatkozóan semmifajta szabályozás a magyar alkotmányban nincs. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben sincs vita a koalíció és az ellenzék között, hogy nincs szabályozás.
Miben van a vita? A vita arról szól, hogy mit tegyünk ebben a szabályozatlan helyzetben. A kormány előterjesztése abból áll, hogy ebben a szabályozatlan helyzetben az ügyészi szolgálati viszonyról szóló törvényben fogalmazunk meg rendelkezéseket, olyan rendelkezéseket, amelyek összhangban állnak a hatályos alkotmány szövegével.
(16.10)
Tehát szerintem az az érv, ami elhangzott, hogy itt lopakodó alkotmányozás folyik, nem áll helyt, hiszen akkor folyna lopakodó alkotmányozás, ha ebben a törvényben éppen a most hatályos alkotmánnyal ellentétes rendelkezések lennének.
Balsai István felolvasta egy hosszú listáját - még kisebbségi előadói beszédében - azoknak a jogszabályhelyeknek, amelyek ugyan a bizottsági ülésen nem hangzottak el, de amelyek szerinte a bizottság kisebbségi véleménye értelmében nem elfogadhatók a kisebbség számára. Még egyszer szeretném hangsúlyozni - ezt csak most írtam fel, tehát lehet, hogy tévedek -, ez a bizottsági ülésen nem hangzott el, de ő felolvasta például a 14. § (1)-(3) bekezdéseit, amelyek elfogadhatatlanok a kisebbség, az ellenzék számára. Idézem a törvényjavaslat (2), (3) bekezdéseit, amelyek elfogadhatatlanok a kisebbség számára: ez úgy szól, hogy a legfőbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés hat évre választja.
A (3) bekezdés pedig így szól: "A legfőbb ügyész helyettesét a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki." Összehasonlításként azok számára, akik talán nem ismerik annyira a hatályos alkotmányt, az alkotmány 52. §-át idézem: "A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja." A (2) bekezdés így szól: "A legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős és működéséről köteles beszámolni." Tehát ami elfogadhatatlan az ellenzék számára, az a Magyar Köztársaság hatályos alkotmánya, és ez egy egészen más típusú vita, mint aminek első ránézésre tűnt, hogy itt alkotmányosan nem megengedhető ez a rendelkezés.
A bizottság ülésén elhangzott az is, hogy a köztársasági elnöknek nem lehet egy törvényben feladatokat adni. Szeretném újra idézni az alkotmány 30/A § (1) bekezdés m) pontját, amely a köztársasági elnök vonatkozásában kimondja, hogy a köztársasági elnök dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal.
Tehát az alkotmány maga, a 30/A § (1) bekezdés m) pontjában lehetővé teszi, hogy külön törvénnyel a köztársasági elnöknek hatásköröket adjunk és meglegyen az a hatáskör, hogy a legfőbb ügyész alkalmatlanná válása esetén - amit mindannyian kívánunk, hogy ne következzen be, de ha mégis bekövetkezik ez a helyzet, legyen jogi rendezés -, ebben a helyzetben a köztársasági elnök legyen az indítványozója annak, hogy a legfőbb ügyészt megválasztó Országgyűlés kimondja a legfőbb ügyész alkalmatlanságát. Meggyőződésem szerint ez rendkívül erőltetetten vonható be abba a kategóriába, hogy nem illeszkedik a magyar alkotmányba.
Az ellenzék álláspontja ebben a vonatkozásban az, hogy ne nyúljunk hozzá ehhez a kérdéshez egészen addig, amíg az új alkotmányt meg nem hozza az új Országgyűlés. Ezt mondták itt a mai ülésen is, mondták a bizottsági ülésen is, ugyanakkor sajtónyilatkozatokban pedig azt halljuk, hogy az ellenzék véleménye szerint - szemben a koalíció elképzelésével - az új alkotmány esetleg csak a ciklus végéig születhetne meg. Tehát az ellenzék álláspontja ebben az ügyben az, hogy tény, hogy van egy jogilag szabályozatlan kérdés, de ez a jogi szabályozatlanság maradjon meg addig, amíg az új alkotmány meg nem születik, olyan módon, ahogy a parlament ezt elfogadja és majd akkor rendeződjön a legfőbb ügyész alkotmányos státusza is.
Azt, hogy az ellenzék lopakodó alkotmányozásnak nevezi azt, amit a koalíció csinál, úgy is lehet nevezni, hogy ez a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" elv - már elnézést a kifejezésért. Ha nincs szabályozva, annyi baj legyen, majd küszködjünk ezzel addig, amíg új alkotmány nem születik, amely új alkotmány - még egyszer mondom - az ellenzék álláspontja szerint csak hosszú, kiérlelt munkák után, a ciklus végére születhet meg.
Én ezt felelőtlen álláspontnak és jogilag, szakmailag tarthatatlan álláspontnak tartom. Szeretném rögzíteni a szabaddemokratáknak azt az álláspontját, amit az elmúlt ciklusban is képviseltünk, hogy mi az új alkotmányban a legfőbb ügyész státuszát a kormány alá rendelt státuszként fogadjuk el. Nem abban az értelemben, ahogy az elmúlt ciklusban ezt az akkori igazságügy-miniszter előterjesztette, hanem abban az értelemben, hogy a legfőbb ügyész személyében és nem az ügyészi szervezet, nem annak kinevezési jogai tartoznak közvetlenül a kormány alá. De az elmúlt ciklusban is elmondtuk és most is megerősítjük, hogy ennek a döntésnek akkor sem voltak meg a feltételei és most sincsenek meg, reményeink szerint az új alkotmányban meglesznek a feltételei annak a körülménynek, hogy az ügyészség a kormány alá rendelődjön.
Itt nem a miniszter személyében volt a jogi feltétel, ezt annak idején az akkori miniszter személyes támadásnak érezte, hanem azt szeretném innen, erről a helyről most már kormánypárti képviselőként is mondani, hogy a mostani jogi feltételek sincsenek meg ahhoz, hogy az ügyészség változatlan körülmények között a kormány alá rendelődjön. Más jogszabályokban és az alkotmányban is változtatásokat kell végrehajtani ahhoz, hogy az általunk megfogalmazott feltételek teljesüljenek és ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel nézzünk szembe a jövővel és nyugodt lelkiismerettel nézzünk szembe azzal a jogi, szakmai közvéleménnyel, amely a világon mindenütt kikezdi a kormány alá rendelt ügyészség intézményét.
Tisztelt Ház! Itt elhangzott, hogy a korábbi kormány egyedül kizárólagos jogállami megoldást akar javasolni, amikor a kormány alá rendeli az ügyészséget. Szeretném emlékeztetni önöket: Balsai úr arra nem hívta fel a figyelmet, hogy mind a német, mind a francia jogi szakirodalomban köteteket írtak tele a kormány alá rendelt ügyészség ellen, és éppen a konzervatív francia kormány kezdte el kritizálni a kormány alá rendelt ügyészséget és vetette fel azt, hogy szigorítani kell a kormány alá rendeltséget. A miniszterelnök úr a francia minisztertanács megválasztásakor mondott beszédében mondta el, hogy kormányának az a szándéka, hogy mostantól kizárólag írásbeli utasítások mehessenek a kormánytól az ügyészséghez, és szóbeli utasításokra ne legyen lehetőség.
Nagyon sok szakmai konferencián szólaltak fel a szakma kiváló képviselői és mondták el aggályaikat a létező kormány alá rendelt ügyészséggel szemben, amely aggályokat én nem tartom olyan súlyúnak, hogy emiatt meg kellene változtatni korábbi álláspontunkat. De azért olyan súlyúnak tartom, hogy ezek mellett nem lehet szó nélkül elmenni és nem lehet úgy tenni, mintha az egyedül jogállami megoldás a kormány alá rendelt ügyészség lenne és minden más megoldás nem jogállami megoldás. Ez a beállítás hamis, még akkor is, hogyha még egyszer hangsúlyozom: az én álláspontom és az SZDSZ álláspontja is a kormány alá rendelt ügyészség mellett érvel majd az új alkotmányban, amikor ennek egyéb jogi feltételei is megteremtődnek.
Ilyen alapon az SZDSZ megközelítése a jelenlegi törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy a hatályos jogi rendelkezésekből, a hatályos alkotmányból kell kiindulni. Mármost a hatályos alkotmányban az ügyészség helyzetéhez legközelebbi intézmény nem a Legfelsőbb Bíróság, mert a Legfelsőbb Bíróság a hatalmi ágak elválasztásának elve alapján az Országgyűléssel nincs olyan értelemben kapcsolatban, mint az ügyészség. Csak szeretném jelezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem interpellálható az Országgyűlés ülésén, míg a legfőbb ügyész interpellálható és ilyen értelemben le is szavazható. A Legfőbb Ügyészség mai alkotmányos helyzete az Állami Számvevőszék alkotmányos helyzetéhez áll közelebb.
Az Állami Számvevőszék alkotmányos helyzetére igaz mindaz, amit Balsai István az ügyészség alkotmányos helyzetére mondott. Az egyik érve az volt, hogy az alkotmány külön fejezetben szabályozza az ügyészséget és az Állami Számvevőszéket is külön fejezetben szabályozza. Sőt, még azt is elmondja az Állami Számvevőszékről szóló 32/C §, hogy az Állami Számvevőszék elnökének és alelnökének megválasztásához az Országgyűlés kétharmadának szavazata szükséges, tehát egy szigorúbb szabályt ír elő az Állami Számvevőszék elnökénél.
Ugyanakkor a számvevőszéki törvény gyakorlatilag ugyanazon logikával, mint a most beterjesztett ügyészi jogállásról szóló törvény, lehetővé teszi a Számvevőszék elnöke mandátumának megszüntetését. Tehát ha a Számvevőszék elnöke lemond, erre van jogi lehetőség. A legfőbb ügyész lemondására nincsen jogi lehetőség, mert hatályos törvény ezt nem teszi lehetővé. Ha a Számvevőszék elnöke alkalmatlanná válik feladata ellátására, akkor ennek megállapítására is lehetőség van. Igaz, hogy a számvevőszéki törvény nem a köztársasági elnökhöz telepíti a munkaviszony vagy a jogállás megszüntetésének kezdeményezését, de a gyakorlatban a számvevőszéki törvény - amit egyébként az előző kormány terjesztett be - több problémát okoz, ugyanis nem tisztázza, hogy kinek az előterjesztésére kezdődjön ez meg, mint ahogy a most hatályos alkotmányunk sem tisztázza ezeket a kérdéseket.
(16.20)
Tehát az én meggyőződésem szerint ebben a tekintetben - és ebben szeretném összegezni az álláspontomat -, a legfőbb ügyész és a legfőbbügyész-helyettesek jogviszonyának, közjogi pozíciójának keletkezését az alkotmány szabályozza, megszüntetését nem szabályozza, de az ügyészi szolgálati viszonyról szóló törvényt egyszerű többséges törvényként az alkotmány rögzíti. Ha nincsen szabályozva, két megoldás között választhatunk: vagy hagyjuk a szabályozatlanságot, joghézagot teremtünk, és egy alkotmányos vákuumot hagyunk meg - emellett érvelt az ellenzék -, vagy a hatályos törvényes rendelkezésekben leginkább közelítve az Állami Számvevőszék elnökéhez a pozíciót, megteremtjük a jogi szabályozást. Mi támogatjuk a kormánynak ezt a próbálkozását, ezt a törekvését, hogy megteremtse a szabályozást, azzal, hogy ez a szabályozás az új alkotmány elfogadásáig tart. Reményeink szerint ez a jövő év végéig megtörténik, de abban az általunk nem várt esetben, hogy az új alkotmány mégis csak később születik meg, mint ahogy szeretnénk, erre az időre - erre az esetleg hosszabb időre is - a jogi szabályozást még mindig jobbnak tartjuk a hatályos alkotmánnyal összhangban, mint ha egyáltalán nem lenne jogi szabályozás. Tehát ebben a vitakérdésben ezért támogatjuk a kormány előterjesztését, és erre kérjük az Országgyűlés tagjait is. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
