DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző parlamenti ciklusban az akkori kormány az alkotmány módosításának egyidejű kezdeményezésével két további törvényjavaslatban tervezte a Magyar Köztársaság ügyészségének átfogó szabályozását. A két törvényjavaslat közül az első az ügyészség irányításával, szervezetével, az ügyészek jogainak és kötelességeinek, illetőleg az ügyészségi szolgálati viszonynak a szabályozásával, a második pedig - szervesen kapcsolódva az előzőhöz - a büntetőjog körébe tartozó egyes ügyészi feladatokkal, valamint a büntetőjogon kívüli ügyészi tevékenység szabályozásával foglalkozott. A jelenlegi kormány ezzel szemben az ügyészség szabályozására egyetlen törvényjavaslatot terjesztett be, amely az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről címet viseli.
A legteljesebb mértékben egyetértek azzal, hogy az ügyészségi szolgálati viszony sürgős szabályozásra szorul. Ennek ellenére a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában elfogadhatatlannak tartom, mivel a törvényjavaslat nemcsak az ügyészek szolgálati viszonyát szabályozza, hanem ezen túlmegy, és rejtett vagy - a több ízben már találóan jellemzett lopakodó alkotmányozás révén - az alkotmányba tartozó kérdéseket is szabályozni kíván, tehát olyan kérdéseket, amelyek már az alkotmányos intézmények kereteit feszegetik.
Úgynevezett feles törvényben, azaz a jelen lévő képviselők több mint felének a szavazatával meghozandó törvényben kíván szabályozni olyan alkotmányos kérdéseket, amelyeket az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazatával kellene célszerűen és logikusan szabályozni.
(16.50)
Az Országgyűlés által elfogadott kormányprogram 122. oldalának második bekezdése szerint - idézem - "Az új alaptörvény..." - tehát az alkotmány - "... újra-szabályozza az ügyészség alkotmányos helyzetét". A kormány ígérete szerint - márpedig a kormányprogram a kormány ígéretének minősül - tehát az ügyészség alkotmányos helyzetét az alkotmányban, nem pedig máshol fogják szabályozni. Ezzel szemben most azt látjuk, hogy mégsem az alkotmányban kívánják szabályozni.
De egyébként is érthetetlen, hogy miért akar a jelen törvény olyan alkotmányos kérdéseket szabályozni, mint a legfőbb ügyész státusza vagy a köztársasági elnök hatásköre, amikor szintén a kormányprogram szerint hamarosan elkészül az új alkotmány, s ott lehetne e kérdéseket szabályozni. Ráadásul a kormányprogram szerint - idézem a 121. oldalról - "Az új alkotmány kidolgozásában a kormány a legszélesebb nemzeti egyetértés kialakítására törekszik, s ezzel is meg kívánja erősíteni az alkotmány társadalmi elfogadottságát." Miért akarja tehát most a kormány az idézett "legszélesebb nemzeti egyetértés"-ből kivonni az ügyészség alkotmányos helyzetét? Hiszen az önkormányzatokat érintő egyoldalú alkotmánymódosítás után, amikor az ellenzék véleményének figyelmen kívül hagyásával módosították a kormánypártok az alkotmányt, a kormánypártok úgy nyilatkoztak, hogy a jövőben valóban csak konszenzussal fogják az alkotmányt módosítani.
Nem állítom azt, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetének a jelen törvényben való szabályozása az alkotmány tételes szabályaiba konkrétan is beleütközik, de azt igen, hogy e szabályozás célszerűen és logikusan is az alkotmányba való. A legfőbb ügyész szolgálati viszonyának megszűnésével kapcsolatos kérdések már olyan alkotmányos körbe tartoznak, amelyeket nem indokolt azon az alapon sem a jelen törvényben szabályozni, hogy az ügyészségi alkalmazottak végkielégítésével, pótlékaival, szabadságával, pihenőidejével kapcsolatos kérdések valóban gyors, azonnali szabályozásra szorulnak.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat a 20. § (3) és (8) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés határozatával felmentheti a legfőbb ügyészt megbízatása alól, ha a legfőbb ügyész neki felróható okból nem képes eleget tenni a megbízatásából adódó feladatainak, továbbá, hogy ugyancsak a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés határozatával kimondja a legfőbb ügyész hivatalvesztését, ha a legfőbb ügyész neki felróható okból nem tesz eleget a megbízatásából eredő feladatainak, illetve jogerős ítéletben megállapított bűntettet követ el, vagy más módon tisztségére méltatlanná válik. E rendelkezésekkel kapcsolatban tehát az a kifogásunk, hogy a törvényjavaslat továbbírja, azaz gyakorlatilag módosítja az alkotmányt azzal, hogy új alkotmányos jogot telepít az Országgyűléshez és a köztársasági elnökhöz, bővíti a köztársasági elnök hatáskörét egy úgynevezett feles törvényben. Tartalmi kifogásként jelentkezik például az, hogy a tervezett szabályozás szerint a köztársasági elnök javaslatára a legfőbb ügyész hivatalvesztése akkor is beáll, ha tisztségére méltatlanná vált. E gumijogszabály rendkívül tág és önkényes értelmezésre is lehetőséget ad.
A köztársasági elnöki hatáskör ilyen bővítése azért is vitatható, mert az alkotmány 30. § (2) bekezdése értelmében a köztársasági elnök hasonló kérdésekben csak a miniszterelnök vagy az illetékes miniszter ellenjegyzésével gyakorolhatja a hatáskörét. Lehetséges, hogy a koalíciós pártok szakmai ellentétének ebben az esetben az ellenjegyzési jog elhagyása lenne a feloldása? Vagy esetleg az MSZP nincs tisztában a benyújtott törvényszöveg, illetve a megoldás esetleges következményeivel?
A mi álláspontunk nem változott, vagyis továbbra is azt a koncepciót képviseljük, hogy az ügyészi szervezetet a mindenkori kormány, ezen belül az igazságügy-miniszter irányítása alá kell helyezni, a nyugat-európai modellnek, illetőleg a korábbi, több mint hét-nyolc évtizedes magyar közjogi hagyománynak megfelelően. Ennek indoka pedig az, hogy ha a kormány a felelős a törvények végrehajtásáért, s ezen belül a büntetőjogi törvények és a büntetőjog-politika realizálásáért, s kiemelten a közbiztonság fenntartásáért és javításáért, akkor ehhez megfelelő eszközzel is kell rendelkeznie, ez az eszköz pedig a rendőrség és más rendészeti, biztonsági szervek mellett elsősorban az ügyészség.
Kormánypártok és ellenzék között nincs tehát jelenleg egyetértés ezen alkotmányos koncepciókban. A fő probléma azonban a törvényjavaslattal kapcsolatban nem is annyira ez - tehát az eltérő koncepciók léte -, mint inkább az a tény, hogy egy alkotmányos intézményhez akkor nyúl hozzá ez a törvényjavaslat, amikor a kormány szerint állítólag már benne vagyunk az alkotmányozási folyamatban. Ez az az ok, amiért a törvényt általános vitára alkalmatlannak tartom, hiszen egyébként magának a kérdésnek a szabályozását időszerűnek tartjuk mi is.
A kormány részéről az elegáns megoldás az lett volna, ha a benyújtott törvényjavaslat eleve csak a feltétlenül szükséges és témába vágó szabályozással, az ügyészségi szolgálati viszonnyal és adatkezeléssel foglalkozik, mivel az ügyészi kar helyzete ezt valóban megköveteli. A fontos közjogi tényezők - a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a legfőbb ügyész - alkotmányos jogállásának a lopakodó alkotmányozás eszközeivel való nagyon finom, de mégis lényeges megváltoztatásával pedig meg kellene várni a beígért új alkotmányt.
Ami a törvényjavaslat többi részét, az ügyészségi szolgálati viszonyt illeti, azzal - mint már mondottam - egyetértünk, hiszen az igazságszolgáltatáson belül már csak az ügyészség esetében hiányzik az átfogó törvényi szintű szabályozás. Ismeretes, hogy a korábbi parlamenti ciklusban már megszülettek a bíróságok szervezetének és a bírák jogállásának korszerű szabályai; úgyszintén korszerű és az érintettek egyetértésével találkozó szabályozás született a közjegyzőkről; a ciklus végén pedig a bírósági végrehajtás is újraszabályozásra került. Megengedhetetlen tehát, hogy a jogászi szakma egyik fontos területe, az ügyészség a régi jogi közegben maradjon.
Az újraszabályozást az ügyészség helyzetének alkotmányos rendezésével együtt már az előző kormány is megkísérelte, de ez az akkori ellenzék, a mai kormánypártok ellenállása miatt meghiúsult. Mi egyetértünk tehát azzal, hogy az ügyészségi szolgálati jogviszony szabályozása időszerű és halaszthatatlan.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
