DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat beterjesztésekor megkíséreltem összefoglalni azokat a legfontosabb okokat és érveket, amelyek az 1994-re jóváhagyott költségvetési törvény módosítását indokolják. A vita arról győzött meg, hogy ezek az érvek nem jutottak el a Képviselőház minden oldalán a képviselők mérlegeléséig, sokan vitatták vagy nem figyeltek az érvekre.
Nem célom és nem is szeretném a Házat azzal terhelni, hogy megismételjem az expozéban elhangzott érveket. Mielőtt azonban a vita néhány konkrét elemére visszatérnék, szeretnék a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani néhány, gazdaságunkkal kapcsolatos általános, számokkal, konkrét folyamatokkal alátámasztható megállapítást.
Gyakran elhangzik az a vád, elsősorban ellenzéki oldalról, hogy a kormány túlságosan sötétre festi a gazdaság állapotát, a valóságosnál drámaibb képet rajzol fel, és ezzel indokolja lépéseit. Nem a felrajzolt kép sötét, tisztelt Ház, hanem a helyzet rossz. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e szembenézni ezzel a helyzettel, vagy nem vállaljuk a szembenézést, hanem sodródunk tovább az eseményekkel, és csak kényszer hatására lépünk.
Belátom, nem kényelmes szembenézni a valósággal. Az ellenzéknek azért nem, mert ha a valódi helyzettel és annak következményeivel számol, akkor saját tevékenységének eredményével kell szembenéznie, és ez bizony kényelmetlen.
A kormánypártoknak sem kényelmes, hiszen a helyzet korrigálására az esetek többségében nehéz és többnyire népszerűtlen lépéseket kell tenni. Azt gondolom, mégis elkerülhetetlen. Azért elkerülhetetlen, hogy ne súlyosbítsuk tovább a helyzetet, fékezzük meg a romló folyamatokat, és valóban kíséreljük meg végre tartósan növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot.
A költségvetést és az államháztartást tekintve a valóság az, hogy ma már többet ártunk az államháztartás által támasztott kereslettel a gazdaságnak, mint amennyi haszna ebből a gazdaságnak származik.
Többet ártunk az újabb eladósodási hullám felgyorsulásával, az inflációs veszélyekkel, a belföldi kereslet növelését támogató hiány lényegében adósságspirálba hajló következményeivel, mint hogyha szembenézünk ezzel és azt megfékezzük. Hogy milyen következményei vannak ennek a folyamatnak, arról a vitában nagyon sok szó hangzott el, közülük talán a legfontosabb az irreálisan magas szinten tartósított kamatokról szólt. Juhász Pál képviselőtársunk mondott erről egy nagyon alapos elemzést. Azt gondolom, valahol ez a dolognak a lényege.
Ezt azért kell megismételni, mert Szabó Iván képviselő úr felvetette a kérdést: döntse már el ez a kormány, hogy jó-e nekünk a gazdasági növekedés vagy rossz. Bár egyszerű "igen"-nel vagy "nem"-mel lehetne felelni a feltett kérdésre.
Jó nekünk a gazdasági növekedés akkor, hogyha alapvetően korszerű termékek értékesítésére épül, ha beruházásokra támaszkodik.
Jó a gazdasági növekedés akkor, ha a termékek és a szolgáltatások exportban értékesülnek. Jó akkor, ha ez az exportnövekmény fedezi a gazdasági növekedés miatt növekvő importot. Ámde rossz ez a gazdasági növekedés akkor, hogyha a keresletet az államháztartás túlköltekezése finanszírozza, ha mögötte nincs annyi exporttöbblet, amely a növekvő importot finanszírozni tudná, és konkrétan 1994-ben, de nemcsak '94-ben, hanem 1993-ban is ez a helyzet. Most már kilenc hónap adatai alapján nagy biztonsággal lehet mondani, tisztelt Ház, hogy a tavalyi, sajnos rekord nagyságú, 3,5 milliárd dolláros folyó fizetési hiányt a magyar gazdaság ebben az évben megismétli.
A pótköltségvetés egyik múlhatatlan funkciója, hogy meggátoljuk egy négymilliárd dollár körül kialakuló folyó fizetési mérleg realizálását.
A részletes számokból látni fogják, hogy a hazai megtakarítások a rendkívül magas reálkamatszint miatt növekvő megtakarításokkal sem fedezhetők, tehát akármilyen kényelmetlen is szembenézni ezzel az igazsággal, az államháztartás hiányának egy részét újabb külföldi eladósodás finanszírozza.
(16.50)
Drága, tisztelt Ház, minden egyes, deficitet növelő forint ennek az országnak, és nemcsak ma drága, hanem a jövőben is drága lesz. Ezért tehát Hegel szavaival élve: "Ha azt akarjuk, hogy a dolgok változzanak, akkor változtatni kell rajtuk" - és mi azt akarjuk, hogy a dolgok változzanak, ezért nyújtottunk be pótköltségvetést, módosító indítványt.
Többen vitatták, hogy egyáltalán szükség van-e a pótköltségvetésre. A vita jogi érveit nem kell megismételni, hiszen ebben az - egyébként nagyon kritikus jelentést készítő - Állami Számvevőszék is alátámasztotta a kormány törekvéseit.
Folyt a vita arról, hogy vajon a költségvetés eredeti előirányzatainak oldaláról indokolt-e a pótköltségvetés. Azt gondolom, erre érdemes visszatérni. Kétségtelen, bevételi és kiadási oldalon egyaránt jó néhány olyan prognózist lehet felsorakoztatni, amely tetszés szerint akár indokolja, akár kétségessé teszi a pótköltségvetésnek az indokoltságát.
A konkrét, a hátralevő két és fél hónapban teljesítendő kiadásokat azonban nem lehet kétségbe vonni. Közülük tételesen fel kell sorolnom néhányat, hogy végérvényesen eloszlassam a Háznak azt a kétségét, hogyha nem avatkozunk be a folyamatokba, bizony akkor nem 330 milliárdos központi, hanem ennél lényegesen nagyobb hiánnyal, és nem 350 milliárdos konszolidált hiánnyal, hanem 400 milliárdot meghaladó konszolidált hiánnyal kellene szembenéznünk.
16 milliárd forintot kell teljesítenünk a társadalombiztosítás javára, ami eddig nem történt meg. Meg kell tegyük, hiszen ellenkező esetben a felemelt nyugdíjaknak a fedezete nem lesz biztosítható.
12 milliárd forinttal kell növelnünk az agrártámogatásokat azért, hogy a növekvő termelésnek az értékesítése biztosítható legyen. Nem lenne ez a többlet, tisztelt Ház, hogyha azt a 25 milliárdos költségvetési tartalékot kedves elődeink nem költötték volna el az első félévben.
22 milliárd forinttal kell növelnünk a költségvetés kiadásait a növekvő kamatkiadások miatt. 10 milliárd forintot tesz ki azoknak a többlettámogatásoknak az összege, amelyek az év hátralevő részében a működőképességet biztosítják az első félév túlköltekezése után jó néhány minisztériumban, televízióban, jó néhány szociális területen. Ez 60 milliárd forint, tisztelt Ház. Ezt a 60 milliárdot ki kell fizetnünk. Hogyha nem nyúlunk hozzá a költségvetés eredeti előirányzataihoz, ez a 60 milliárd még akkor is növeli a hiányt, hogyha egyébként más oldalról néhány bevételi forrásnál - személyi jövedelemadónál - a fokozottabb hátralékbehajtás következményeként a bevételi előirányzatok néhány ponton esetleg túlteljesíthetők lesznek.
Prognózisvitát persze lehet folytatni, tudom, a konkrét fizetési kötelezettségekről azonban nem érdemes vitatkozni, azokat teljesíteni kell. S bár nem igazán presztízskérdés, de azért az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, Szabó Iván saját prognózisaimat rendszeresen kétségbe vonva közölte, tavaly is tévedett ez a Békesi, amikor azt mondta, hogy 230-240 milliárd lesz az államháztartás hiánya. 233 milliárd lett, mert nem lenne szabad elfelejteni, tisztelt Ház, hogy soha nem csak a költségvetésről, hanem a teljes államháztartásról kell beszélni, mert azt kell finanszíroznunk, és ebben bizony a központi költségvetés mellett benne vannak a társadalombiztosítási alapok is. Még valamit szeretnék mondani. Sok ez a hiány vagy kevés? Finanszírozható vagy nem? Milyen következményei vannak? Tényleg olyan fontos-e ennek az egyensúlynak a javítása, vagy pedig elegánsan átsiklunk fölötte, mondván, végül is keresletet támaszt a gazdaságban, a kereslet pedig növeli a termelést, a termelés növeli a jövedelmeket, a jövedelmek növelik az emberek életszínvonalát, a beruházásokat és így tovább.
Nézzük meg, mi a helyzet ebben az esztendőben, tisztelt Ház! Ma rendkívül magasak a reálkamatok, sokkal magasabbak, mint egy normálisan működő gazdaságban. Ennek az okaira most hadd ne térjek vissza, gyökerei vannak. A mesterségesen leszorított kamatszínvonal gyors növekedése tette szükségessé, hogy az akkor, ‘93 végén megroppanó megtakarítások újra növekedni kezdjenek. Nőnek ezek a megtakarítások, és ez jó. Nőttek a bérek, nőttek a megtakarítások, magas a kamatszínvonal. A legoptimistább prognózisok 290 milliárd körüli megtakarítást valószínűsítenek.
A legoptimistább becslések szerint - megint az államháztartásról beszélek - 340 milliárd körül lesz az év végéig a konszolidált államháztartási hiány, nemcsak a központi költségvetésé, hanem a tb-alapoké is. A kettő között minimum 50 milliárd forint a különbség. Ha semmi más nem történik a gazdaságban, csak ezt a hiányt kell finanszírozni, ez 500 millió dollárjába kerül az országnak, ami a nettó adósságállományt növeli.
De nemcsak erről van szó. Arról van szó, hogy nemcsak a költségvetésnek van szüksége megtakarításokra, hanem a gazdálkodó szférának is. A mögött a gazdasági növekedés mögött, amelynek az egyik táplálója a költségvetés túlköltekezése, más oldalról a vállalkozási szféra hitelfelvételei szerepelnek. A vállalkozási szféra hitelfelvételeire megtakarításokból egy fillér nem jut. Ezeket a hiteleket ugyanúgy külföldi hitelek finanszírozzák.
Ez a magyarázata annak, hogy az államháztartás túlköltekezése miatt fölhasznált hazai megtakarítások, a kiszorított megtakarítások lehetetlenné teszik, hogy a gazdálkodó szféra friss pénzhez jusson, vagy ha igen, ez csak újabb külföldi adósságok növekedésével járhat együtt.
Ez a magyarázata annak, hogy bizony minden intézkedésünk dacára három és fél milliárd dollár körül lesz az év végéig a folyó fizetési mérleg hiánya, és miután az év egészében körülbelül másfél milliárd dollárra tehető a tőkebevonásból származó addicionális devizaforrás, ez bizony azt jelenti, hogy sajnos, ebben az évben is kétmilliárd dollárral fog nőni az elmúlt két évben négymilliárd dollárral már megemelkedett nettó adósságállomány. S ez az, ami kritikus, tisztelt Ház!
Nagyon leegyszerűsítve - s elnézést a hosszú fejtegetésért - az a tét, hogy minden egyes költségvetési, államháztartási hiányt növelő forintért nekünk devizát kell a külső piacokon felvenni, magas kamatokkal, romló feltételekkel. Ez az, ami a mi felelősségünk. Ezért kell hozzányúlni az 1994. évi költségvetéshez.
Tudom, játék a számokkal, de azért érdemes végiggondolni, könnyen belátható, ha azt szeretnénk elérni, ami egy normálisan működő gazdaság minimális működési feltétele, hogy akkora legyen ez a bizonyos túlköltekezés, mint amennyi pénzt be tudunk vonni a gazdaságba, akkor ebben az esztendőben 100-120 milliárd forintnál nem lehetne több az államháztartás összesített hiánya. Ezzel szemben lesz 340, tisztelt Ház.
Ez az a helyzet, amely miatt nem halogathatjuk ezt a döntést, és amely miatt fölösleges arról beszélni, hogy itt valamiféle politikai prekoncepcióról van szó.
A második általános kifogás arról szólt, hogy ez a pótköltségvetés nem szolgálja a gazdaságpolitikai fordulatot. Erről többen beszéltek, és ebben kétségkívül igazság van. Legfeljebb azt kell megjegyezni, hogy nem is volt célja, nem lehetett célja: a gazdaságpolitikai fordulathoz a költségvetés kiadási és bevételi előirányzatainak az egészhez képest szerény mértékű korrekciója nem elégséges. Ezt mi is tudjuk. A kormánynak nem ez volt a szándéka. A kormánynak az a szándéka, hogy ezt az elkerülhetetlen gazdaságpolitikai fordulatot, ami jelent stabilizációt, és jelent struktúra-átalakítást, jelenti a lelassult reformok fölgyorsítását, úgy készíti elő, hogy '95-ben az első nagy lépéseket megtehesse.
'95-re készülünk tehát, ennek kapcsán egy erőteljes dinamizáló három-, illetve négyéves gazdasági programra. Hogy ezt el lehessen indítani '95-ben, ennek az a minimális feltétele, hogy '94 ne legyen rosszabb annál, mint amit eredetileg megterveztek, mint amit eredetileg jóváhagytak. Márpedig, ha hagyjuk a folyamatokat, akkor lényegesen rosszabb helyzet alakult volna ki, mint ami az eredeti költségvetési törvényben szerepel.
Rendkívül sok hozzászólás hangzott el, kérem elnézésüket, hogy ezekre tételesen nem térek ki, néhány olyanra kívánok reagálni, amely tipikus volt, illetve ahol nyilvánvaló, hogy vitatkozni kell a hozzászólásokkal.
(17.00)
A hozzászólások között kettő olyan volt, amely nyilvánvalóan a kormány eredeti szándékaival ellentétes intézkedést tételez fel - azt pedig nem szeretném, ha a levegőben maradna.
Torgyán József képviselő úr a pótköltségvetésnek az agrárgazdaság támogatásával kapcsolatos csökkentését rója fel. A helyzet fordított: az 1994. évi eredeti előirányzathoz is, és az 1993-as tényszámokhoz képest is növeli a pótköltségvetés az agrárágazat támogatásait. A tavalyi évhez képest 13 milliárddal, az eredeti költségvetési előirányzatokhoz képest 11 milliárddal. Lehetne természetesen többet igényelni, mint valamennyi területen. Erre volt most ebben a rövid néhány hónapban lehetőségünk. Ezért ennyit javasoltunk.
Sepsey Tamás képviselő úr szenvedélyesen szólt az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlási életjáradéka ügyében. Szeretném elmondani, hogy a rendkívüli kiadások 4 milliárdos csökkentése nem érinti a kárpótlási jogosultak ellátását. Egyszerűen arról van szó, hogy az ellátások folyósítását végző társadalombiztosítási szervekhez 1992-ben és 1993-ban átutalt összegek ez év végéig bőségesen fedezetet nyújtanak a jogosultságot szerzett életjáradékának kifizetésére.
A számok a következők: 1992-ben és 1993-ban összesen 9,2 milliárd forint áll a kárpótoltak rendelkezésére. Ebből eddig 4,4 milliárd forintot használtak fel. A maradvány 4,7 milliárd, bőségesen fedezi az 1994. október, november, december hónapban még felmerülő igényeket. Így az idei plusz 4 milliárd forintnak a felhasználására az igények hiányában nincs szükség. A pótköltségvetés tehát senkit ebben a körben érdekeiben nem sértett és nem rövidített meg.
Az Állami Számvevőszék részéről két olyan vélemény hangzott el, amely azt a látszatot keltette, mintha a költségvetési korrekció kapcsán a kormány nem nézett volna szembe valamennyi lehetséges megtakarítással. Ezért tehát további erőforrások rejlenének az államháztartás decentralizált alapjaiban.
Az első ügy, hogy az úgynevezett decentralizált alapok pénzmaradványa nagyobb annál, mint amennyit a pótköltségvetésbe mi befizetni ajánlunk, ez igaz. Azért nagyobb - tisztelt Ház, és ezt ismételten hangsúlyoznom kell -, mert nem akartunk egyetlen folyamatban levő kötelezettség-vállalást sem csökkenteni 1994-ben. A decentralizált alapoknál annyi pénz maradt, amely elégséges ahhoz, hogy vállalt szerződéses kötelezettségeiket teljesíteni tudják.
Ha be akartunk volna avatkozni ezekbe a folyamatokba, le kellett volna jó néhány felújítást, beruházást, illetve más szolgáltatást állítani. Ez a magyarázata annak, hogy "csak" 17 milliárd forint befizetésére teszünk javaslatot.
A másik tétel, amelyet ugyancsak az Állami Számvevőszék vetett fel: 19,5 milliárd forintos befizetési kötelezettség szerepel még 1993-ról az Állami Vagyonügynökség részéről, a decentralizált alapokba. Mi lennénk - tisztelt Ház - a legboldogabbak, ha az ÁVÜ-nek lenne annyi bevétele, hogy ezt a 19,5 milliárdot ebben az évben teljesíteni tudja. Nem tudja. S miután nem tudja befizetni, nincs mit zároljunk. Ez a magyarázata annak, hogy ezzel a 19,5 milliárd forintos, egyébként csak papíron létező erőforrással az egyensúlyjavítást ebben az évben nem tudjuk szolgálni.
Tisztelt Ház! Nagyon röviden a benyújtott módosító indítványokról. Több mint 120 módosító indítványt nyújtottak be képviselőtársaim. Ezek közül a módosító indítványok közül kivétel nélkül támogatja a kormány azokat, amelyek egybevágnak az alapvető egyensúlyjavító gazdaságpolitikai törekvésekkel, illetve amelyek pontosítják, javítják a benyújtott pótköltségvetési törvényjavaslatnak akár a konkrét tételeit, akár a szabályait, akár pedig a szövegeit.
Egy javaslatról külön is szeretnék szólni, mert ez nagy port kavart: a sokat emlegetett átcsoportosítási jogkör kibővítésére vonatkozó javaslat. Többen ezt kormányzati arroganciának minősítették. Szeretném nagyon világosan leszögezni, kivételes esetben, csak erre az esztendőre, nem az államháztartási törvény szabályainak módosításáért, hanem azért, hogy a fejezeteknek az év végén rugalmasabb lehetőségük legyen a tényleges megtakarítások ismeretében a részükre kirótt költségvetési előirányzat-csökkentést végrehajtani. Ez volt a szándék.
Miután menet közben részben a vita hatására, részben a beérkezett módosító indítványok az egyes fejezeteken belüli konkrét előirányzat-csökkentéseket most már nevesítették, ezért a módosítások során lehetőség nyílik a belső átcsoportosítások végrehajtására, és természetesen örömmel állunk el ennek az előirányzat-átcsoportosítási jogkört módosító javaslatnak a fenntartásától.
Nem tudunk támogatni olyan módosító indítványokat, amelyek vagy növelnék a költségvetés hiányát, vagy pedig növelnék az elkülönített, decentralizált állami pénzalapok támogatását.
Szándékaink és céljaink pont ellentétesek ezekkel a módosító indítványokkal. Ez a magyarázata annak, hogy ezeknél a kormány azt fogja ajánlani a Háznak: ne fogadja el a módosító indítványokat.
Nagy vihart kavart a pótköltségvetésnek az az eleme, amely a Világkiállítási Alap 8 milliárd forintos befizetési kötelezettségét tartalmazta. Az eredeti időpontban azzal számoltunk, hogy a pótköltségvetés és a világkiállításról szóló törvényjavaslat döntési ideje egybeesik. S ebben az esetben a pótköltségvetés már a világkiállítási törvénnyel kapcsolatos döntést figyelembe veheti. Nem így történik, ezért természetesen a módosító csomagból javasoljuk kivenni ezt a 8 milliárdos tételt, és ennek a végső eldöntésére majd akkor kerülhet sor, ha a világkiállításról szóló törvényben a parlament dönteni fog. Ezért támogatjuk Gaál Gyula képviselő úr módosító indítványát ennek a tételnek az elhagyására.
Azt gondolom, érdemes a módosító indítványok után összefoglalni azokat a legfontosabb változtatásokat, amelyeknek az elfogadására most, a mai nap során végül is a kormány kéri a parlamentet.
Az adóknál a fogyasztásiadó-tételek emelése körül egy igazi vita volt, ez pedig a bor fogyasztásiadó tételének az emelése. Tizenegyről 15 százalékra. A szakmai érvek, amelyek nemcsak pénzügyiek, hanem agrárpolitikaiak és kereskedelempolitikaiak is, a különböző alkoholtermékek belső árarányaiban meglevő, jelenleg is meglevő nagy különbségek miatt nem indokolják, hogy további preferenciát élvezzen a bor az összes többi alkoholfajtával szemben. Különösen nagy a hátránya a sörtermelőknek ezen a területen.
Meg kell mondanom, az utóbbi években éppen ezért a sör hazai forgalmazása csökkent. Ezért nem támogatjuk azt a módosító indítványt, amely kihagyni javasolja a bor forgalmi adójának a növelését.
Nagy vitát kavart az általános forgalmi adó módosító javaslata közben a kereskedelmi szálláshelyek átsorolási javaslata a kedvezményes kulcsból a normatív kulcsba. Meg kell mondanom, a számítások és a szakmai érvek bebizonyították, hogy a javaslat nem jó. Ezért örömmel fogadjuk el azt a módosító indítványt, amely a kereskedelmi szálláshelyeket az eredeti, kedvezményes általános forgalmiadó-kulcsban tartja.
Vita tárgya volt, hogy miután az érdekegyeztető fórumon a kormány kompromisszumot kötött és ezért elfogadta azt a javaslatot, hogy az általános forgalmi adó alsó kulcsának emelése ne októberi vagy esetleg novemberi hatállyal, hanem januári hatállyal lépjen életbe, ezért nem értelmes dolog a pótköltségvetésben dönteni erről az ügyről.
Döntsön a Ház majd az 1995-ös költségvetési csomag keretében. Többen felvetették ezt az ügyet. Miután a vitát a Ház lefolytatta, miután éppen elég feszültséggel fogunk szembenézni az 1995-ös költségvetés kapcsán, az a kormány véleménye, ezzel már ne terheljük az 1995-ös költségvetést. Hozza meg a Ház most ezt a döntést. Legalább ezen túl leszünk.
Nagy vitát váltott ki az illetékelőlegnek a konstrukciója. Azt gondolom, az alkotmányügyi bizottság aggályai mérlegelendők és tiszteletben tartandók. De döntésünket, javaslatunkat nem változtatja meg. Mindaddig, amíg a földhivatalokat képesek leszünk alkalmassá tenni arra, hogy a bejelentett szerződéseknek az érvényesítése ne hónapokon és éveken keresztül csússzon, addig bizony még el fog telni jó néhány esztendő.
(17.10)
Éppen ezért azt javasoljuk a Háznak, hogy a konstrukciót módosított formában - amely megkíméli az illetékhivatalokat attól, hogy kétszer kelljen egy ugyanazon üggyel foglalkozni - fogadja el.
Személyi jövedelemadóban: nem volt vita, ezért csak megerősítést kérünk a hároméves állampapírok befektetési kedvezményének megszüntetése ügyében. Minél hamarabb születik a döntés, annál kevesebb spekuláció tárgya lesz ez az ügy. Sajnos, itt már veszítettünk heteket, hónapokat, és tudják mindannyian, hogy milyen óriási veszteségek származnak ebből - teljesen indokolatlanul egyébként. Az eddigi számítások több mint 8 milliárd forintos állami veszteséget írnak ennek a konstrukciónak a rovására.
Nem volt vita tárgya - bár néhányan a fontosságát megkérdőjelezték -, hogy ugyancsak a döntés időpontjában szűnjön meg a deviza- és forintbetétek kamatadója.
Mi a végső egyenleg, tisztelt Ház?
Az eredeti csomagban 50 milliárd forintos nettó pozíciójavulást ajánlott a kormány. Részben a világkiállítás 8 milliárd forintos tételének kiemelése, részben a benyújtott módosító indítványok együttes hatására ez a nettó összeg 40 milliárd forint pozíciójavulást eredményez. Természetesen a világkiállítástól függő döntés ezt még javíthatja abban az esetben, hogyha a parlament a világkiállítás lemondása mellett dönt. Ez praktikusan annyit jelent, hogy ez a nettó 40 milliárd forint lényegében 400 millió dollár újabb adósságtól kíméli meg ebben az esztendőben az országot, és esélyt ad arra, hogy a '95-ös stabilizációs programot képesek legyünk összeállítani, meghirdetni és önöknek beterjeszteni. A hatálybaléptetés ideje a különböző döntésektől függően differenciált. Attól függően, hogy adólépésekről van szó, attól függően, hogy költségvetési előirányzatok zárolásáról vagy befizetési kötelezettségek elhatározásáról van szó, ezek alkalmazkodnak a konkrét megoldási módokhoz.
Mindent összevetve, tisztelt Ház, itt a döntésnek és a változtatásnak az ideje. Azt kérem a Háztól, hogy a módosító indítványokkal együtt szíveskedjen elfogadni a pótköltségvetési törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a koalíció padsoraiban.)
