DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Gyimóthy Géza képviselő úr által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat igen nemes célt szolgál. Segíteni akar a bajba jutottakon, segíteni akar azoknak, akik még jogos igénnyel is rendelkeznek, egy visszaigazolást, egy ígérvényt kaptak, s egy szempontrendszert akar érvényesíteni.
Pontosan arra törekszik ebben az országgyűlési határozatban, mint amit annak idején, a törvény eredeti tárgyalásakor valamikor tavaly ősszel a költségvetéssel együtt az ellenzéki padsorokból, fölhíva a figyelmet, szorgalmaztunk: azt mondtuk, hogy törvényi szinten írjuk le, hogy egy ilyen alap, amely akkor, már a tervezet szerint is 7 milliárddal indított, azután 11,5 lett a vége, mire a kifizetések befejeződtek, bizony olyan rendszertani szempontokat kell hogy figyelembe vegyen, amely a pénzügyi keretet és a jelentkező igényeket egyaránt preferálni fogja.
Ezzel szemben a kormányzat akkor úgy döntött, - nyilván választások közeledtek, tehát nem tudhatta még az akkori kormányzat, milyen szempontokat kell esetleg előtérbe helyezni, s esetleg milyen szempontokat mellőzni, ezért ugyan szóbeli garanciát adott rá -, hogy majd egy kormányrendelettel, de legalább egy miniszteri rendelettel szabályozni fogják a részleteket, ami sajnos nagyon felemásra sikerült.
Magyarul: nem volt benne semmi olyan, ami garanciát jelentett volna az állami pénzeszközök legalább ellenőrizhető fölhasználására, a 10 millió - tehát valamennyi - adófizető polgár pénzének a felhasználására, kedves képviselő úr. Akkor nagyon örültünk volna, ha a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontjához a kisgazdapárt csatlakozott volna. Nem csatlakozott.
Akkor nem kérték a törvényi szabályozását a kifizetés módjának, rendszerének és a szempontjainak. Nem kérték, egyedül mi kértük, erre határozottan emlékszem, egyébként a jegyzőkönyvekben vissza lehet keresni. De ne a múlttal foglalkozzunk!
Bekövetkezett egy olyan felemás helyzet, hogy 11,5 milliárd forint elköltésre került. Sajnos a géppark állománya ezzel arányosan nem javult, a beruházási kedv nem lendült föl, mert bizony voltak visszaélések, erre miniszter úr is utalt. Szeptember 14-én indult a vizsgálat, november 30-áig be kell hogy számoljanak. Mind a 19 megyére ki kívánjuk terjeszteni ezt a vizsgálatot. Most 3 megyében megy, Győr-Sopron megyében, Pest megyében és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A többi megye folyamatosan kapcsolódik be. Ez nem fogja megoldani a gondjainkat, de valami pénzfedezetet talán biztosít. Ehhez a kisgazdapárt ez irányú felajánlását köszönettel vesszük, és természetesen az együttműködés reményében fogunk dolgozni.
Hogy a munkanélkülieket kiemelem egy ilyen országgyűlési határozatból, s azt mondom, a már elfogadott feladatokból előnyben részesítsem, azon túl, hogy szociálpolitikailag valóban hasznos, talán még azt mondom, a közvélemény számára is pozitív dolog, de ha belegondolunk, gazdaságpolitikai szempontból nem biztos, hogy a legszerencsésebb, még annak sem, aki előnyben részesül.
Zárójelben jegyzem meg, a minisztérium ellenőrzései alapján megállapítható, hogy bizonyos megyékben a munkanélküliség mint szempont szerepelt, de azzal összefüggésben, hogy a Foglalkoztatási Alapból igényel-e külön támogatást a munkanélküli. Bizony nem túl sokan igényeltek! Miért nem? Mert ha valaki a Foglalkoztatási Alapból pénzt igényel vállalkozáshoz, az bizonyos ideig önként megfosztja magát a jövőbeli munkanélküli segélyezés lehetőségétől.
(12.50)
Ha én valóban komolyan gondolom, hogy vállalkozni akarok, akkor kockázatot is vállaljak. Vállaljam azt, hogy én a saját erőmmel, ha van, elindítom a vállalkozást, beszerzem a vissza nem térítendő támogatást - amely e rendszer alapján ötszázezer forint volt -, megkapom a kamat nélküli támogatást, megkapom a kedvezményes kamatozású támogatást és kapok a Foglalkoztatási Alaptól jövőbeni lemondónyilatkozatom ellentételezéseként egy támogatást. Akkor már indulhatok. Ha nem vállalok kockázatot, ha nincs elképzelésem, egyszerűen csak munkanélküli vagyok, akkor közpénzeket, bocsássanak meg, csak ezen a címen ne adjunk oda, bármennyire is szomorú. Ne adjunk oda, mert nem biztos, hogy azzal a munkanélkülivel is jót teszünk, aki így jut támogatáshoz. Elképzelhető, hogy belebukik a vállalkozásába, és ez csak további terheket jelent.
Azt tartanám szerencsésebbnek, ha a munkanélküliek további foglalkoztatását abba az irányba tudnánk elmozdítani - és most mondok két mondatot a jövőre nézve -, hogy olyan vállalkozásokat indítsunk be, gerjesszünk és támogassunk, amely vállalkozásoknak jelentkezik a munkaerőfelszívó hatása. Itt további munkaerő-támogatások vehetők igénybe, foglalkoztatási támogatás is igényelhető, a megyei munkaerő központok, a társadalombiztosítás további engedményeket nyújt, és az így foglalkoztatottak, ha majd megfelelő önrésszel rendelkeznek, akkor talán elindíthatják a vállalkozásukat. Üres zsebre az állam kockázatára nem szerencsés vállalkozást indítani, mondja az Álmoskönyv, és milyen igaz, mert számtalanszor találkozunk olyan, a vállalkozásba belebukott emberek tiltakozásával, akik mindenkit hibáztatnak, akik valamilyen úton-módon, propagandával, ráhatással, vagy egyszerűen csak egy jótékony fejbólintással őket arra ösztönözték, hogy induljanak el. De nem kapták meg ahhoz a megfelelő gazdasági szférát és nem rendelkeztek olyan saját tartalékkal, amely egy induló vállalkozás átmeneti nyereséghiányát finanszírozni tudja.
Ezért már most közlöm, az 1995-ös költségvetésnél és a gazdaságpolitikai irányelveknél a jövőre nézve a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból az úgynevezett vissza nem térítendő támogatás hiányozni fog. Hiányozni fog, tehát ingyen pénzt osztogatni nem kívánunk, nem szeretnénk. Ezzel szemben szeretnénk egy magasabb, hatvan százalék körüli kamattámogatást, szeretnénk egy hosszabb futamidőt és szeretnénk egy bizonyos visszafizetési moratóriumot beállítani, ami egy kezdő vállalkozásnak épp az átmeneti nehézségeit hivatott finanszírozni. Mert ha valaki ingyen pénzhez juthat - bocsánat és tisztelet azoknak, akiket most nem érint és nem kívánok megbántani senkit - megmozgatja a fantáziát és vissza lehet vele élni.
Azok a vizsgálatok, amelyeket most végzünk, sajnos éppen azt mutatják, hogy sokan abban a reményben vesznek valamit, hogy van ötszázezer forint, amit biztosan nem kell visszafizetni, ehhez egy kis kamatmentes támogatás, ez-az-amaz. A múlt héten egy napirend előtti hozzászólásban ezzel foglalkoztam, nem kívánok részleteiben erre visszatérni.
Egy dolog még. Bízzon a képviselő úr abban, hogy a most megalkotásra kerülő és a Ház elé kerülő mezőgazdasági alapokról szóló törvény ezt megfelelően szabályozni fogja és erre a kérdéskörre is ad valami választ. Azt nem ígérem, hogy a munkanélküli támogatást külön fejezetként fogja bevinni, ugyanis az alapot kezelő minisztérium a Földművelésügyi Minisztérium. Ennek a minisztériumnak az a dolga, hogy a mezőgazdasági termelést, a mezőgazdasági javak előállítását szolgálja, annak feltételeit biztosítsa és egy normális nemzetgazdasági ágazatot próbáljon fenntartani. Nem elsődleges, és azt kell mondanom, nem is másodlagos feladata, hogy szociálpolitikai szempontokat is figyelembe vegyen. Arra a Munkaügyi és a Népjóléti Minisztérium hivatott.
Tehát tőlünk ne kérjék, hogy ebben az ágazatban országgyűlési határozatként egy külön szempontot, amely - még egyszer mondom - nemes és mindenképpen tisztességes, csak azért támogassunk, mert érzelmileg azonosulni tudunk vele és ezzel esetleges további pénzügyi nehézségeket okozzunk azoknak, akik már elindították a vállalkozást és sikeresen folytatják is.
Még egy gondolat. Ez az ötezer-egynéhányszáz igénylő, akinek jogos elbírált igénye van, jórészt már elkezdte a vállalkozását, már invesztált és befektetett. Most mit mondjunk annak, aki történetesen nem mint munkanélküli kezdte, hanem mint mezőgazdasági vállalkozó, aki 10 éve, 20 éve csinálja? És most bízott abban, hogy egy újabb támogatási forráshoz juthat - mert sok ilyenről tudok - és belekezdett egy üvegház fejlesztésébe, tízezer négyzetméteres üvegház termálvíz-fűtéssel. Megcsinálta az üvegházat, kész a rendszer, hiányzik ez a három millió forint, amire pályázott és megnyert és jogos. Neki mit mondjunk? Azt, hogy elfogyott a pénz, de rendben van, jövőre igényelheted. És erre most hozunk egy országgyűlési határozatot, hogy bár elfogyott a pénz, keresünk egy forrást, de ezt most egy olyan munkanélküli kapja meg, aki kistraktort akar venni, holnap meg te is munkanélküli leszel, kedves barátom, mert beinvesztáltál mondjuk 50-80 millió forintot abba a megkezdett beruházásba és ráment inged-nadrágod és most kezdesz a nulláról. Tehát ezt is vegyük figyelembe. Azt kérem, hogy ha ilyen országgyűlési határozatokat tárgyalunk, akkor mindenképpen a gazdasági racionalitást is vegyük figyelembe és lehetőség szerint a közpénzeket csak úgy és addig próbáljuk meg így együtt osztogatni, amíg az valamiféle gazdasági célt is szolgál, túl az emberi érzelmeken. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
