SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY
SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatok cél- és címzett támogatása rendszerének jogi alapját még az 1990. évi önkormányzati törvény teremtette meg. Ez a lehetőség az önkormányzatok számára rendkívül fontos volt, és nagyon sok olyan fontos beruházást, amelyre szüksége van az országnak, az önkormányzatok ebből tudtak megvalósítani.
A probléma a cél- és címzett támogatásokkal - és ezt önkormányzati tapasztalatból mondom - 1992 végén és 1993-ban jelentkezett markánsan. Ugyanis arról van szó, hogy erre az időszakra kiderült: a meghatározott célok a céltámogatásnál és a címzett támogatásoknál olyan nagy kört ölelnek fel, hogy a beadott pályázatokat képtelen a központi költségvetés finanszírozni. És ebből következett az a megoldás - amit én a magam részéről rendkívül szerencsétlennek tartok -, hogy bevezetésre került az ígérvényesség, vagyis évekre csúsznak el a céltámogatások, és ezeknek a finanszírozása nagyon kiszámíthatatlan, kevésbé kiszámítható.
Az önkormányzati bizottság előadója a törvénymódosítás vitája kezdetén már utalt rá, hogy jelenleg körülbelül 27-28 milliárd forintos elkötelezettség van már a folyamatban lévő és az ígérvényes beruházásokra.
Ez egy rendkívül nagy összeg, és ez az összeg gyakorlatilag nyomja vagy kiszorítja az új, induló beruházásokat, és az egész rendszer előbb-utóbb kezelhetetlenné válik.
(10.50)
Éppen ezért úgy gondolom - és az önkormányzatok számára is nyilván fontos -, hogy ez a rendszer ne legyen irreális, és hogy kiszámítható, tervezhető legyen, ezért pontosan a szükségleteknek megfelelően, a fontos prioritások figyelembevételével kell kialakítani a célokat 1996-tól, különben elbizonytalanodik ez a rendszer, különben az önkormányzatok úgy fogják érezni, hogy elhúzzák előttük a mézesmadzagot, a beruházásaikat viszont nem tudják megvalósítani.
Arra is utalnék azért, hogy a meghatározott célok között bizony, én úgy gondolom, hogy voltak olyanok, amelyek nem biztos, hogy a legszükségesebb beruházásokra terjedtek ki, tán némiképp presztízsberuházások is voltak, és talán minisztériumi szakmai szinten sem voltak eléggé koordinálva ezek a célok. Tehát mindenképpen fontos, hogy e célok szűkítésénél az anyagi lehetőségek figyelembevételével egy helyes és pontos sorrend alakuljon ki. Így válhat végül is a cél- és a címzett támogatási rendszer átláthatóvá, kiszámíthatóvá, reálissá a források tekintetében, tervezhetővé, ugyanakkor fontos, hogy ellenőrizhetővé is; és esetleg olyan új igényeket lehet bevenni a céltámogatásokba, amelyek az évek során majd jelentkeznek, vagy fontosabb tartalmat nyernek. A törvénymódosításnak tehát ez az alapgondolata, és én úgy gondolom, hogy ez nagyon helyes és nagyon jó.
A részletekről néhány szót.
Először a kórházfejlesztésekről szeretnék szólni, amelyek a törvényjavaslatban csak a címzett támogatási körbe kerülnek már, tehát a céltámogatási körből kiesnek. Én nagyon fontosnak tartom a kórházak fejlesztését, de azt is nagyon fontosnak tartom, ami a törvénymódosító javaslatban benne van, hogy ez csak szakminisztériumi egyeztetéssel, sőt egy módosító javaslatban megjelenik az is, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár kötelezettségvállaló nyilatkozatával együtt legyen lehetséges. Azért tartom én ezt fontosnak, mert azt gondolom, hogy a kórházaknál történtek olyan fejlesztések és beruházások, amelyek, mivel nem volt kidolgozott, pontos szakmapolitikai koncepció sem országosan, sem regionálisan, elkerülhetők lettek volna, és bizony ezeket működtetni is kell, és a finanszírozás problémája erősen fölvetődik. Tehát igen, ezeket a kórházfejlesztéseket csak nagyon pontos szakmapolitikai koncepciók, országosan és regionálisan kialakított koncepciók alapján érdemes és kell megvalósítani.
Nyilván ez a céltámogatási módosító javaslat szigorításokat is tartalmaz, ez valóban elkerülhetetlen. Kiesnek bizonyos célok, így például a szociális férőhely teremtése a céltámogatásból, ami ugye, a címzett támogatási körben azért kezelhető; kiesik például a diákotthon vagy a tornaterem, ugyanakkor megjelennek más fontos célok is. Az új célok közül fontosnak tartom kiemelni a hulladékgazdálkodással kapcsolatos céltámogatási fejlesztéseket, hiszen ezek az egész országban, úgy gondolom, jelentős problémát okoznak, s ezeket kezelni kell. S az új célok között megjelenik a szociális alapon jutó bérlakások támogatásának a lehetősége is, amely a koalíciós pártok kormányprogramjában erőteljes hangsúlyt kapott.
Tehát összegezve: azt gondolom, hogy meg kell tenni a reális megközelítés szempontjából azokat a lépéseket, amelyek nyilvánvalóan a céltámogatási körben elsősorban bizonyos szűkítéseket tartalmaznak. Ezek a szűkítések azért szükségesek, hogy akik ezeket a pályázatokat elnyerik, valóban reálisan meg tudják tervezni ezeket a beruházásokat, és ezek meg is valósulhassanak. Nem hiszem, hogy jó az, hogyha áltatjuk magunkat ebben az ügyben. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
