IZSÓ MIHÁLY
IZSÓ MIHÁLY
IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Igen tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy véleményt nyilvánítsak a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló módosított 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról.
1992. október 6. óta vagyok országgyűlési képviselő, akkor is az ellenzéki oldalon ültem, és most is. Már akkor is felvetődött bennem, hogy az akkori törvény vitájában - amely a '92/89. számot kapta, s egyike volt az utolsó törvényeknek - fel fogok szólalni. Mivel a törvény beterjesztése képviselőségem kezdete előtt történt, ezért elálltam a törvényhez való hozzászólástól eltekintettem a felszólalástól. Ettől függetlenül a javaslatot fokozott figyelemmel kísértem. Azt tudtam levonni, hogy nemcsak a beterjesztő kormány, hanem az MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaim is egyetértettek a javaslat zömével, sőt azt tovább kívánták fejleszteni.
A háttérbeszélgetések, nyilatkozatok szerint egyes esetekben az 50 százalékos támogatást növelték volna. Ha lehetett volna, más területekre is kiterjesztették volna a törvényt.
A javaslatot többször átolvastam, s egyre inkább megerősödött bennem az a vélemény, hogy a benyújtott javaslat pesszimizmust takar. Miért mondom, hogy pesszimista a javaslat? Azért, mert ha valamit szűkítünk, például kétezer fő alatti helységeket kizárunk a lehetőségekből vagy tornaterem építését akadályozzuk, mivel nincs ilyen költséghely, akkor ez azt jelenti, hogy a kormányzat ezt a feladatot nem meri fölvállalni.
1992-ben a Ház az ivóvízjavítás-fejlesztési célokra megszavazott 40 százalékos támogatást, beleértve még a kutatást is. Bár a támogatás mértéke 40 százalék maradt, de a lehetőségek beszűkültek, például az ÁNTSZ-vizsgálat alapján kifogásolhatatlan területre terjedt ki. Kérdezem: más területen az emberek igyanak a talajkutakból vagy talán ne is igyanak?
A szennyvízelvezetés és -tisztítás területén a szennyvíztisztító telep építése az 50 százalékos támogatottságról 40 százalékra csökkent, ami azt jelenti, hogy az önkormányzati és lakossági hozzájárulás emelkedik. Vajon több pénze van-e a lakosságnak és az önkormányzatnak? Nincs több pénze, sőt tartozása és adóssága van!
A települések folyékonyhulladék-tisztító telepeinek építése is kötött a kétezerfős népességhez. Vajon hogyan lehetséges három-négy helységnek egy közös tisztítótelepet építeni, ahol egyik a másikától 6-8 kilométerre van? Számoljunk csak egy kicsit! Az oda-vissza 16-18 kilométer. Mennyi az üzemanyag? Sétáltatjuk a trutymót! (Sic! - Derültség.) Továbbá ott is 10 százalékponttal alacsonyabb a támogatás összege.
A szennyvízcsatorna-hálózati program pedig egyenesen átgondolatlan. Átgondolatlan azért, mert ennek kellene a legnagyobb kedvezményt adni. Tűrhetetlen és elfogadhatatlan az a szemlélet, hogy az eddigi 50 százalékos támogatást majdnem felére, 30 százalékra csökkentettük. Ezen a területen a legnagyobb a lemaradás. Mindenütt befele megy a tiszta víz, de kifele a belterületről nem vezetik el a keletkezett szennyvizet. A talajkutak és a talaj szennyeződése tűrhetetlen. Olyan pincékben is, ahol eddig nem volt víz, megjelent a talajvíz, ami majdnem azonos a szűrt szennyvízzel.
Tisztelt Képviselőtársak! Emlékszem 1943-ra, amikor az Alföldről egy kis sporttáborba ide, Szentendre környékére jöttem két hétre. Megcsodáltam Budapesten a magas házakat, de örömmel fürödtem, úszni, evezni tanultam a szentendrei szigeteknél. A folyó vize olyan tiszta volt, hogy akkor ittunk és főztünk belőle. Nézzék most meg, képviselőtársaim! Azt már nem is kívánom, hogy közvetlenül fürödjenek vagy igyanak belőle. Még a hal is gusztustalan, ha van... Ez mind az emberi következetlenség eredménye!
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök között, közöttünk van hatvan képviselő, akik Budapestet képviselik. Tudják önök, milyen vizet isznak? Olyan vizet, amely Budapest északi részéről, a Szentendrei-szigetről és környékéről, másik része a Csepel-szigetről és környékéről származik, valamint onnan, amit esetenként közvetlenül emelnek ki a Dunából. Nem a Csepel-sziget és környéki vizekről kívánok beszélni, hiszen ott már azt a vizet nyerik, amelyet Budapest szennyez. Ha kedvem lenne, humorizálnék, és azt mondanám, aki ezt a vizet issza, saját vizét... stb... (Derültség.)... - nem teszem.
De mondom, Szentendre környékén, a Szentendrei-szigeten és a másik oldalon, Dunakeszi, Vác, Nagymaros térségében vannak az ivóvízgyűjtő kutak. Nagyjából meg van oldva az ivóvízhálózat, de nincs megoldva a csatornázás. Minél több tiszta víz folyik be a községekben, annál több szennyvíz folyhat vissza a víznyerő bázison.
(11.30)
Egy példával szeretném illusztrálni a tényt. Vegyük például Leányfalut! Elveszik a kedvét a beruházástól, mert a támogatás 50 százalékról 30 százalékra csökken. Menjenek ki, képviselőtársaim, nézzék meg, hogy a Vízműveknek hány kútja van felfűzve a Duna-parton! Sajnos, a víznek az a tulajdonsága, hogy lefelé folyik. Tehát a hegyoldalról hová folyik a víz? Ezt a vizet ki issza meg? Itt nem 30 százalékos, de nem is 50 százalékos támogatást illene adni, hanem a saját érdekünkben is legalább 60-at!
Szeretnék szólni az oktatás témájáról is, bár nem vagyok szakember ezen a területen. Szomorúan tapasztalom, hogy nincs rovat tornaterem-építésre, pedig a rendszeres mozgás, a sport az egészséget növeli. Amikor a statisztika szerint Európában nálunk a legrövidebb az átlagéletkor, de merem állítani, hogy általában itt a legtöbb a leszázalékolt beteg is, akkor nemhogy minden iskolának úszómedencéje, de még tornaterme sincs!
Igen Tisztelt Képviselőtársak! Történelmi tény, hogy azok az államok, amelyek a gazdasági ingovány talaján álltak, onnan kiemelkedve - például Japán, Korea - elsősorban az oktatás területén hoztak igen jelentős reformokat, igen jelentős áldozatokat. Nem kívánom az eredményeiket jellemezni, értékelni, de az biztos, hogy ezen államok mindegyike - nyugodtan mondom többes számban - mellényzsebből meg tudná oldani a mi problémáinkat.
Szerintem gondok vannak az egészségügynél is. Jó lenne, ha a támogatás mértéke nem csökkenne 30 százalékra, hiszen a miniszterelnöki expozé is negatívan nyilatkozott az egészségügyről.
Képviselőtársaim! Az építőipar rovatában szereplő kérdéssel foglalkozni nem kívánok, hiszen ez a téma az, amely kulcskérdése lehet a kormányzatnak a munkanélküliség csökkentése területén. Nagyon sajnálom, hogy ezzel a kitörési ponttal, lehetőséggel nem él a kormányzat - ez legyen a kormányzat gondja.
A kormányzat részéről többször elhangzott, hogy a gazdasági felemelkedés 1996-tól megkezdődik. Ezzel szemben meg kell állapítani: ez a törvényjavaslat nem sugallja, nem is sugározza a gazdasági felemelkedés gondolatát. Sőt, igen magas fokú pesszimizmust sugároz, hiszen ott, ahol nincs keret a munkahelyteremtéshez, még annyi keret sincs, mint az előző kormánynak volt, ott nincs felemelkedés. Fennmarad a munkanélküliség, elmarad a környezetvédelmi fejlesztésberuházás, növekedni fog a környezet károsodása.
Igen tisztelt Képviselőtársak! Azt mondja a kormánykoalíció, hogy "ti csak kritizálni tudtok, kritizálni könnyű, hiszen az ellenzék azért van, hogy elmondja az ellenvéleményét". Elmondtam! Most elmondom, mit tenne a Független Kisgazdapárt, ha nekünk kellene összeállítani a törvénytervezetet, ha ránk bíznák a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló módosítás szövegezését:
1. Nem lennénk pesszimisták.
2. Megnéznénk, hogy mik azok a szükséges beruházások, amelyek egészségünk, környezetünk szempontjából feltétlenül szükségesek, amelyeket minden körülmények között meg kell valósítani.
3. Gazdaságilag hogyan járnánk jobban?
4. Célunk-e a munkahelyteremtés?
Ezen célok, kérdések mérlegelése után nem a felélés módszerét választanánk, hanem olyan pénzügyi szabályozókat állítanánk be, amelyek húznák, ösztönöznék a társadalmat a termelőmunkára, s ha az nem elegendő, akkor a megélhetés érdekében tolná a munkavállalókat a hasznos termelőmunka végzése felé. Például a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerét úgy tekintenénk, mint egy közmunka-lehetőséget. Ezért a költségvetésből legalább 50 százalékos támogatást adnánk, ehhez az önkormányzatok és a lakosság adná a másik 50 százalékot. Így jelentős számú munkahely teremtődne. Ha ezt az elképzelést lebontjuk egy főre és egy hóra, a bére és járuléka az alábbiak szerint alakulna: minden 12 ezer forintos állami támogatáshoz jönne 12 ezer forint önerős önkormányzati pénz és lakossági támogatás, továbbá megszüntetnénk egy munkanélküli támogatást, ami ma már 36 ezer forint. Nem fejtegetem tovább a gondolatomat.
Haszna mi lenne? Haszna a megtermelt munka, a megépített létesítmény, a keletkezett, befolyt tb-járulék és az esetleges adó. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
