GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Amikor elolvastam a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, némi kétségeim támadtak az előterjesztő szociálliberális kormány szakértő és szociális voltáról.
Gondolom, senki nem vitatja, hogy minden magyar állampolgár az alapvető emberi jogokban egyenlő; tehát nincs első- vagy másodrendű lakos sem. Így az egészséges ivóvíz, a fertőzéstől mentes környezet is megillet minden állampolgárt, bármely településen is éljen.
A kistelepülések népességmegtartó ereje ma az egyik legfontosabb társadalmi érdek, hiszen a nagyvárosok befogadóképessége is jelentősen lecsökkent. Az aprófalvakban, ahol a lakáskérdés többnyire megoldott, össztársadalmilag sokkal olcsóbb lenne ott a megfelelő komfortot kialakítani, megteremteni, mint többszörös költséggel a városokban új lakást építeni.
Hiányzik e kormány által előterjesztett törvényjavaslatból az az összehangolt koncepció, hogy a kormányprogramban kitűzött célok elérhetőek legyenek. Gondolok arra, hogy az agrárprogramban kitűzött 3 millárd dolláros mezőgazdasági export is csak akkor valósulhat meg, ha a gazdálkodók ott maradnak a kistelepüléseken, ha ott, a kistelepüléseken is emberi körülmények közt élhetnek az emberek.
Az utóbbi években jelentősen lecsökkent az állatállomány. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy maholnap csak skanzenekben mutogatnak majd néhány állatfajt hazánkban. Több százezer hektár rét, legelő kihasználatlanul pusztul el. A mezőgazdasági termelésnek, különösen az állattenyésztésnek, többnyire a vidéki kistelepüléseken vannak meg a feltételei, azaz ahol megfelelő nagyságú telkek állnak rendelkezésre. Ez nem mondható el a nagy falvakban és a városokban.
E törvénymódosítás után sajnos a korábbi protekciós gyakorlat érvényesülhet újra, azaz a rossz emlékű "kijáró képviselőség" kerülhet előtérbe, amikor vadászvacsorákon vagy egyéb külön összejöveteleken dőlt el, hogy melyik önkormányzat - akkor még tanács - beruházási koncepciója egyezik a szakminisztérium szakmai programjával és kapja meg a címzett támogatást.
A régi tanácsi apparátusokból sokan váltak 1990-ben önkormányzati vezetőkké, és a korábbi jópajtásaik közül is legalább annyian a szakminisztériumokban ülnek ma is. Ezért szükséges lenne, hogy pártatlan szakmai szervezetek adjanak szakmai javaslatokat, hogy a szűkös forrásból hol a legégetőbb a szükség a címzett támogatásra.
A XX. század végén nem lehet megengedni, hogy olyan településeink legyenek, ahol nincs egészséges ivóvíz, ahol az emberi egészséget veszélyezteti a szennyvíz, a hulladék. Az 1992. évi LXXXIX. törvényhez képest 10 százalékponttal csökkenti a kormány törvényjavaslata a céltámogatásokat. Különösen a kisebb települési önkormányzatoknak, ahol sokkal kevesebb a befolyt adó, szinte megoldhatatlan feladat lenne így a saját erő megteremtése a célzott beruházásokhoz.
Nem tudom elfogadni, hogy a törvényjavaslat csak a kétezer fő feletti településeknek teszi lehetővé, hogy a szennyvíztisztító telep és a települési folyékonyhulladék-tisztító telep építésére támogatást igényelhessenek. A kétezer fő alatti települések csak társulással, a vízügyi hatóság által engedélyezett közös beruházáshoz igényelhetnének támogatást.
Két módosító indítványt nyújtottam be. A módosító indítványom lényege: ha a szennyvíztisztító telepet és a települési folyékonyhulladék-tisztító telepet építeni szándékozó, kétezer fő alatti állandó népességű településnek bizonyíthatóan nincs, akivel társuljon, ott jogosult legyen a céltámogatásra a kétezer fő alatti település is. Például a szomszédos Ausztriában, ahol sokkal rosszabbak e beruházások tekintetében a domborzati viszonyok, a kis települések is biztosítják ugyanazokat az életkörülményeket, mint a nagyobb települések.
Én óvok attól, tisztelt képviselőtársak, hogy újra a szocialista realizmus túlzó gigantomániája győzzön, kerekedjen felül; azaz az erőltetett társulások véleményem szerint csak a vízügyi beruházási lobbynak kedveznek, nem pedig a nemzetgazdaságnak.
Elfogadhatatlan, hogy a törvénymódosítási javaslat az eddig is szűkös oktatási és egészségügyi céltámogatásokat 10 százalékponttal csökkenteni kívánja. Megdöbbentő, hogy az egészségügyi gép-, műszerbeszerzéshez igényelhető támogatási feltételt - a korábbi törvény 100 ezer forintos értékhatárhoz kötötte - most tízszeresére fel akarja emelni a törvénytervezet, tehát 1 millió forintra!
Tisztelt Képviselőtársak! Jelentős szemléletváltozásra lesz szükség az abszolút többséggel rendelkező Szocialista Párt vezetésében, mert különben a szegény néprétegek és az önkormányzatok is hamarosan "anti" előnevet tesznek az önök pártja neve elé. Határozottabb kormánypolitika kellene a feketegazdaság ellen, gyors, hatékony vizsgálatok a privatizációs visszaélések ellen, kevesebb milliós nagyságrendű végkielégítést kellene kifizetni, és rögtön lenne forrásoldal a kistelepülések céltámogatására. Ha az elszegényedett vidékek, a kistelepülések nem tudják a mai kornak megfelelő legszükségesebb feltételeket biztosítani, tovább nő majd az elvándorlás, nő a munkanélküliség, pusztul a nemzet.
S befejezésül, igaza lesz a hetven éve írt József Attila-versnek: "Aki szegény, az a legszegényebb,/ Fázósságát odaadja a télnek,/ Melegét meg odaadja a nyárnak,/ Üres kedvét a puszta határnak." Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
