DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDF): Tisztelt Országgyűlés! A tanácsrendszer felváltása az önkormányzati rendszerrel nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is rendkívül hatékony és pozitív lépés volt. A politikai előnyökről sok szó esett az elmúlt időszakban. Nyilvánvaló, hogy a parlamentáris demokrácia az önkormányzati rendszer kereteiben valósul meg helyi szinten, és nyilvánvaló, hogy a helyi lakosok öntevékenysége saját ügyeik intézésében lényegesen magasabb szinten valósulhat meg az önkormányzati rendszer keretein belül, mint ahogy a hajdani tanácsrendszer keretein belül erről szó lehetett.
A gazdasági vonatkozásokról azonban lényegesen kevesebb szó esett az elmúlt időszakban, holott itt is egyértelmű az a pozitív változás, amit az önkormányzati rendszer bevezetése jelentett. Arról van ugyanis szó, hogy az önkormányzatok keretein belül az eddigieknél lényegesen nagyobb mértékű és igazságosabb elosztásban jelennek meg azok a beruházások, amelyek korábban igazságtalan elosztásban jelentek meg és összességükben is kisebb méretűek voltak. Ha számokra kívánom ezt lefordítani, akkor annyit mondhatok, hogy 1991 és 1994 között, tehát az önkormányzati rendszer eddigi működése során 1,6-szeresére emelkedtek az önkormányzatok fejlesztési célú beruházásai. Ez rendkívül nagy jelentőségű és érzékelhető növekedés, amely szerte a vidéken - az aprófalvakban különösen - olyan minőségi változást idézett elő, amely aszfaltozott utakban, egészséges ivóvízben, gázprogramban, iskolai tantermekben, tornatermekben, sőt sportcsarnokokban is lemérhető változás és kézzelfogható eredmény.
Összességében egyébként ez a beruházási program 370 milliárd forintot jelentett. 370 milliárd forint, ami új beruházásban vagy rekonstrukcióban, korszerűsítésben jelentkezik, és ehhez 100 milliárd forint az az összeg, ami központi költségvetési támogatásból éppen ezen a cél- és címtámogatási rendszeren keresztül vidékre áramlott. Úgy gondolom, hogy ezek a számok azt jelentik - és ezt tisztelt képviselőtársaim mindennapos tapasztalatai is igazolják -, hogy az önkormányzati rendszer eddigi fennállása alatt jelentős változások következtek be legalábbis a kistelepülések, elmaradott térségek felzárkóztatásában, mivel arra irányult a céltámogatási és címzett támogatási rendszer által közvetített parlamenti, illetőleg kormányzati törekvés, hogy a sok évtized alatt kialakult és igazságtalan jellegű különbözőségek lehetőleg kiegyenlítődjenek. Természetesen ez alatt a néhány esztendő alatt csodákat senki nem várhatott, de az a változás, ami bekövetkezett az elmúlt három esztendőben, mindenképpen az elmaradott települések felzárkózását, illetőleg a meglévő különbözőségek kiegyenlítését jelentette.
Ezzel szemben, mint ahogy volt alkalmam a kormányprogram vitájában is kifejteni, a kormányprogramban számos olyan célkitűzés szerepel, amelynek eredménye nem éppen a kiegyenlítődés irányába hat, hanem éppen a meglévő különbözőségek esetleges fokozására is vezethet. Mire gondolok?
(11.00)
Három ilyen célkitűzés szerepel a kormányprogramban. Az első a korábbi parlamentben is sokat vitatott és a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknál maradó részre vonatkozik. Mint tudjuk, ez most 30 százalék. A kormány célkitűzései között szerepel, hogy 35 százalékra emelnék föl a személyi jövedelemadónak azt a hányadát, ami az önkormányzatoknál maradna. Azt hiszem, nem kell ahhoz különösen nagy képzelőerő, hogy lássuk, személyi jövedelemadó nagyobb mértékben keletkezik azoknál a településeknél, amelyek jelenleg is jobb helyzetben vannak, a kistelepülések lényegesen kisebb mennyiségű - még arányosan is kisebb mennyiségű - személyi jövedelemadóra tesznek szert. Tehát ha nagyobb rész marad ott, ahol megtermelődik, akkor nyilvánvaló, hogy ez a gazdagabb települések javát szolgálja.
Ugyanígy a másik két változtatás is, amit a kormányprogram betervez, nevezetesen, hogy az illetékbevételek, illetőleg a gépjárműadó száz százalékát is az önkormányzatoknál tervezi hagyni a kormányprogram. Azt hiszem, itt se kell külön fantázia ahhoz, hogy lássuk: a nagyértékű vagyontárgyak - amelyek forgalmával kapcsolatban illetékbevételek keletkeznek - nem éppen a kistelepüléseken és az elmaradott helységekben vannak; ugyanígy a nagyobb értékű gépkocsiadót keletkeztető gépjárművekre sem az a jellemző, hogy ezekben a kis helységekben vannak jelen.
Mindez nem kicsiség, tisztelt képviselőtársaim, mert a személyi jövedelemadó önmagában 29 milliárd forint mínuszt jelent a költségvetésnek azzal, hogy 30-ról 35 százalékra felemeljük az önkormányzatoknál maradó részt. Most sajnálom, hogy nincs itt a Pénzügyminisztérium képviselője, mert ő ezekre a dolgokra nyilván igen érzékenyen reagál. A 30-ról 35 százalékra történő emelés, tehát hogy plusz 5 százalék helyben marad, mínusz 29 milliárdként jelentkezik egy évben. Az illetékbevételek, illetőleg a gépjárműadó száz százaléka - azáltal, hogy az önkormányzatoknál marad - tekintetében a változás 11 milliárd. Összesen tehát 40 milliárd forint költségvetési mínuszt jelent egy évben ez a nagyvonalú lépés!
Ha visszagondolunk a tegnapi expóvitára, amikor valamennyi számháborús harcos - a kormánypárti oldalról is - elismeri, hogy ha minden megvalósul, amit egyébként a kormány ígér, csak az expó nem, akkor tulajdonképpen a mai szinten semmiképpen nem lehet a három évre előirányzott megtakarítás - három évre, tisztelt képviselőtársaim! - 40 milliárd forintnál több. Itt pedig egy esztendő alatt 40 milliárdot adunk át az önkormányzatoknak, ami önmagában még nem lenne baj, hiszen alapvetően helyeselhető az a törekvés, hogy nem függetlenítjük a költségvetési lehetőségeket attól, hogy hol termelődik meg az a bizonyos forrás, de ez semmiképpen nem mehetne annak a civilizációs programnak a rovására, ami az elmúlt években megindult - de természetesen be még nem teljesedhetett -, és aminek az a lényege, hogy igenis az elmaradott települések felzárkóztatására és a meglévő különbségek kiegyenlítésére kell elsősorban a költségvetési forrásokat felhasználni. Tudniillik egyébként a kompenzációs lehetőségek a gépjárműadó vonatkozásában egyáltalán nem jelennek meg, és tudjuk, hogy ezek a kompenzációs lehetőségek puha korlátként érvényesülnek, és nyilvánvaló, hogy nem az lesz az első, amit a Pénzügyminisztérium kompenzációra fog adni, amikor a 40 milliárdot más szinten kiengedi a költségvetés kezéből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Aggodalmainknak tehát ez a legfőbb forrása, és az az aggodalmunk, ami a kormányprogram előterjesztésekor és annak vitájában megfogalmazódott, most a cél- és címzett támogatási rendszer átalakítását célzó törvényjavaslat olvastán kézzelfogható bizonyítékot is nyert. Ez a módosítás alapvetően lehetővé teszi, hogy ne a korábbi elvek szerint folytatódjék a költségvetési eszközök felhasználása, hanem ellenkező irányban.
Mire is gondolok vagy mi bizonyítja ezt ebben a törvényjavaslatban? Mindenekelőtt az, hogy a célok, amelyekre céltámogatás igénybe vehető, igen jelentős mértékben meg vannak kurtítva. Ez az egyik kérdés.
A másik kérdés az ígérvényrendszer megszüntetése. Tisztelt képviselőtársaim, akik járatosak az önkormányzatok gazdálkodásában, azok nagyon jól tudják, hogy az önkormányzati törvény 85. §-ában egy nagyon-nagyon fontos jogot biztosítottunk az önkormányzatoknak, nevezetesen a céltámogatásra egy törvény által meghatározott cél esetében, ha a törvény által meghatározott feltételeket egy adott önkormányzat a pályázatában teljesíti, akkor az önkormányzati törvény 85. §-a értelmében alanyi joga van arra a céltámogatásra. Alanyi joga van, tehát senki nem mondhatja azt - ha az adott célra az adott pályázatot benyújtotta és a feltételeknek megfelel -, hogy nem kapja meg azt a támogatást. Még az Országgyűlés sem mondhatja! Ennek viszont természetesen költségvetési korlátozásai lehetnek, és ezért a cél- és címzett támogatási rendszer - a mai rendszer, a '92-ben meghozott törvény - úgy rendelkezik, hogy az adott évben költségvetési okokból ki nem elégíthető cél a következő évben biztosíttatik ennek a célnak a fedezetére. Tehát köteles az Országgyűlés fedezetet biztosítani a következő évben, s így az alanyi jog valósággá válik.
Ezzel szemben mit mond az önök előtt fekvő törvényjavaslat? Azt mondja, hogy az adott évben ki nem elégíthető igények érvényüket veszítik. Ennek tehát az a következménye, hogy az önkormányzati törvény által biztosított alanyi jog gyakorlatilag nem él, mert ha a költségvetés nem tud eleget tenni az egyébként törvényben meghatározott célnak és törvényben meghatározott módon előterjesztett pályázatnak, akkor a következő évben nem igényelheti az erre adott pénzt, hanem le kell mondania az - egyébként szabályosan előterjesztett - igényéről.
Arról a jogalkotási nonszenszről már nem is beszélek, hogy mindezt úgy teszi meg a cél- és címzett támogatási rendszerről szóló törvénymódosítás, hogy eközben az önkormányzati törvény vonatkozó 85. §-át nem is módosítja. Tehát úgy néz ki, hogy egy kétharmados törvényben változatlanul fennáll alanyi jogként az önkormányzatoknak az adott célra a jogosultsága, ennek a gyakorlati érvényesítése viszont nem lehetséges. Úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy alkotmányossági szempontból ez elfogadhatatlan, és nem megnyugtató az önkormányzati bizottság MSZP-s előadójának az az indokolása, hogy politikai okokból nem lenne célszerű az alanyi jogot törölni; tehát az önkormányzati törvényben változatlanul bennmarad, miközben a gyakorlati érvényesíthetősége nem lehetséges. Úgy gondolom, ez nem megfelelő jogalkotási metódus, de a megoldás mégsem az lenne, hogy az alanyi jogot töröljük az önkormányzati törvényből, hanem az, hogy az annak megfelelő érvényesülési lehetőséget az ígérvényi rendszer fenntartásával biztosítjuk.
Úgy gondolom egyébként, hogy az ígérvényi rendszer eltörlése a céltámogatási törvény által megteremtett objektivitás és kiszámíthatóság lehetőségét is nagyban csökkenti, feloldja. Hiszen ha nincs ígérvényi rendszer, akkor hiába határozzuk meg előre a pontos kritériumokat, tulajdonképpen a döntéshozók szubjektív megítélésétől függ, hogy hasonló helyzetben lévő önkormányzatok között kit részesít előnyben, és a költségvetési korlátok miatt kit utasít el.
Úgy gondolom, a cél- és címzett támogatási rendszerről szóló törvénynek óriási érdeme és vívmánya - ha szabad ezt a kifejezést használni - az, hogy objektív kritériumokat igyekszik felállítani, és így a szubjektív döntés lehetőségét nagyban visszaszorítja.
Emellett az a másik rendelkezés, amit egy nagyvonalú gesztussal ez a törvénymódosítás szintén eltöröl, ugyancsak az objektivitás és emellett a kistelepülések előtérbe helyezését szolgálja.
(11.10)
Ugyanis a jelenlegi céltámogatási rendszerről szóló törvény úgy szól, hogy az adott esztendőben ki nem elégíthető célok esetében azokat a pályázatokat kell előnyben részesíteni, ahol kisebb lélekszámú önkormányzat pályázik.
Ezzel természetesen a nagyobb lélekszámú önkormányzatok sem kerülnek behozhatatlan hátrányba, pusztán arról van szó - az ígérvényi rendszer logikájából folyóan -, hogy ők a következő évben jutnak a támogatáshoz, és az adott évben - megintcsak egy objektív mérce alapján - a kistelepülések jutnak előnyhöz. Ezt az objektív mércét szintén eltörli az új módosítás.
Úgy gondolom tehát, hogy ennek visszaállítása mindenképpen indokolt, mert egyszerűen lehetetlen helyzet áll elő, ha egy adott önkormányzat nem részesül esetleg céltámogatásban akkor, amikor hasonló feltételek mellett a szomszéd község önkormányzata megkapja. Ez természetesen mindenféle találgatásra adhat okot, de a politikai jellegű találgatásoktól függetlenül a különböző korrupciónak, protekciónak tág teret biztosít minden olyan rendszer, amely a szubjektív elemet beleviszi a döntéshozatalba.
A másik kérdés, hogy ilyen esetben az Országgyűlés valódi döntéshozatala is háttérbe szorul, mert teljesen nyilvánvaló, hogy igazán sikeresen lobbyzni az alacsonyabb szinteken, kormányzati szinteken, hivatalokban lehet, és ez egyfajta alárendeződését, a hivatal alá rendeződését jelenti az önkormányzatoknak, ami már-már a régi tanácsrendszerre emlékeztet és mindenképpen az Országgyűlés kompeteneciájának a visszaszorulását eredményezi, ami azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy semmilyen vonatkozásban nem kívánatos.
Van egyébként a címzett támogatás vonatkozásában is egy nagyon sajátos rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak, ami úgy gondolom, hogy jogi kuriózum lehet. Nézzük csak meg, hogy hogy rendelkezik a javaslat címzett támogatásoknál a szakhatóság, a szakminisztérium jogosultságát illetően.
Eddig egyeztetni kellett a címzett támogatásokat a szakminisztériummal. Most viszont úgy rendelkezik a módosító javaslat, hogy a szakminisztérium hozzájárulása szükséges a címzett támogatás odaítéléséhez. Tessék elképzelni, milyen lehetetlen helyzet, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése akkor hozhat egy pozitív döntést egy pályázat vonatkozásában, ha a szakminisztérium ehhez hozzájárul. Azt hiszem, hogy ez tarthatatlan dolog, erről az oldalról is, de tarthatatlan abból a szempontból is, hogy az önkormányzatokat is alárendeli a szakminisztériumnak.
Nyilvánvaló, hogy egy vélemény beszerzésére szükség van a megalapozott országgyűlési döntéshozatal érdekében, de hozzájárulni a szakminisztériumnak egy önkormányzati igényhez és ezt feltételül szabni az országgyűlési döntéshez, azt hiszem, lehetetlen helyzetet idézne elő.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy - és ígérem, utolsó - vonatkozását venném kritika alá a törvényjavaslatnak. Egy olyan vonatkozását, ami látszólag a lehetőségek bővítése irányába hat, mert kétségtelen, hogy miközben a célok erőteljes megnyirbálása folyik egyik oldalon, a másik oldalon egy vadonatúj cél kerül be a rendszerbe, ez pedig az építőipar körében szociális alapon juttatandó bérlakás építése, mint új cél.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel nem is lenne semmi baj, nyilvánvaló, hogy meg kell találni a lehetőséget, hogy szociális bérlakásokat építsünk. Kérdés, hogy mennyire a céltámogatási rendszer az alkalmas terület a szociális bérlakások építésére. De nem tudok nyilatkozni ebben a vonatkozásban, mert a törvényjavaslat a záró rendelkezésében úgy intézkedik, hogy a fejlesztési célra akkor sem nyújthatnak be igényeket a helyi önkormányzatok, ha a törvényjavaslat elfogadásra kerül és hatályba lép. Meg is indokolja, hogy miért: "a további részletes feltételeiről és az igények benyújtásának határidejéről külön törvénnyel szükséges rendelkezni." És most tessenek figyelni: "mivel e területen a feltételek pontos, körülhatárolt megfogalmazása még további vizsgálatokat igényel."
Az történik tehát, hogy egy politikai ígéretet beleemelünk egy törvénybe - azt hiszem, hogy a jogállamok törvényalkotásában nyilvánvalóan példátlan módon -, amiről az indokolásban elmondjuk, fogalmunk sincs tulajdonképpen ennek a részleteiről, hogy hogyan valósítható meg.
Tehát fölmerül az emberben a kérdés, hogy akkor mi értelme beemelni egy olyan ígéretet, amit vagy lehet teljesíteni vagy nem. Tudniillik két eset van. Vagy kiderül, hogy teljesíthető tisztességes módon, akkor a feltételeket kidolgozva megjelenik valójában egy törvényben és lehet rá benyújtani pályázatot. Ekkor viszont meg kellene mondani, hogy minek a rovására megy, hogy megfelelőképpen dönteni tudjunk, mi a fontosabb, mi az előbbrevaló. Vagy pedig az lesz, hogy megmarad egy üres ígéretnek és olyan szűken vonják meg ennek a határait, hogy gyakorlatilag semmit nem jelent.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, én azért értem ennek a politikai okait, most egy önkormányzati választás előtt, nyilvánvaló ígéretek, nem baj, ha elhangzanak, de hogy ezt törvényhozási formában az Országgyűléssel hozassuk meg egy olyan stádiumban, amikor ennek a feltételei még egyáltalán nincsenek kidolgozva, úgy gondolom, hogy nem a jogalkotás rendes menete szerint való eljárás.
Vagy pedig olyan szigorú korlátok közé kell szabni a törvény-előkészítő munkát ezzel kapcsolatban, hogy pontosan meg kell mondani, záros határidőn belül tessék ezt a kérdést kidolgozni, a parlament elé terjeszteni, hogy a parlament döntési helyzetben legyen. Tisztelt Képviselőtársaim, másképp ez nem fogadható el és nem értelmezhető.
Összefoglalva tehát azt szeretném mondani, hogy a cél- és címzett támogatási rendszerről szóló módosító javaslat ebben a formájában mindenekelőtt azért nem fogadható el - és a hátrányosnak ítélt tendenciák módosítására javaslatokat fogunk előterjeszteni, illetőleg részben már elő is terjesztettünk, amelyeknek támogatását tisztelt képviselőtársaimtól kérem -, mert ezek nélkül a módosító javaslatok nélkül a kiegyenlítés helyett a különbségek növelése irányába hat a javaslat. Másrészt az objektív kritériumokat oldva szubjektív megítélésnek ad tág lehetőséget, harmadrészt pedig az Országgyűlés kompetenciájából alacsonyabb szintre viszi a gyakorlati döntések meghozatalát, ezzel mintegy az önkormányzatokat kiszolgáltatott helyzetbe teszi a hivatalokkal szemben.
Ezeket a hátrányos tendenciákat módosító javaslattal lehet korrigálni és meg is próbáljuk korrigálni.
Van azonban még egy általánosabb észrevétel, engedjék meg, hogy ezt nagyon röviden tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánljam. Itt a demokratikus és piacgazdasági intézményrendszer kialakítása folyik 1989 óta, és a korábbi parlament energiáját igen nagy részben lekötötte ezeknek az intézményeknek a kialakítása.
A jelenlegi parlament olyan helyzetben van, hogy ezek az intézmények nagyrészt, lehet mondani, túlnyomórészt kialakultak és működnek. A fő feladat ma már nem az intézmények állandó módosítása, hanem működtetése, valóban az ország előtt álló gondok megoldása. Ezzel szemben azt tapasztaljuk - emlékezzenek csak vissza, első törvény mindjárt, nem azért, mert fixa ideám, de valóban a polgármesterek és képviselők összeférhetetlenségének feloldása, a választójogi törvény módosítása, most pedig a címzett és céltámogatási rendszernek, ami nem alkotmányos alapintézmény, itt nem ugyanarról van szó, de egy működő, demokratikus és piacgazdaságnak megfelelő, azzal adekvát intézmény, ennek a módosítgatásával vagyunk elfoglalva ahelyett, hogy a működtetésére fordítanánk az energiánkat.
Úgy gondolom, hogy késni fog az az annyira áhított nemzeti felemelkedés, vagy ahogy mostanában sokan mondják, modernizáció. Késni fog akkor, ha négy évenként újabb és újabb rendszerváltozásra törekszünk. A rendszerváltozás megtörtént, hölgyeim és uraim, most már kormányváltozás volt, a kormánynak pedig az a feladata, hogy a végre kialakított demokratikus és piacgazdasági intézményrendszereket működtesse minél magasabb fokon és nem az, hogy megváltoztassa a saját érdekeinek megfelelően. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
(11.20)
