DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy az 1990-es rendszerváltáskor demokráciánk egyik legfontosabb jogintézményét hoztuk létre az önkormányzatokban. Nagyon sok képviselő - a mi padsorainkból is - szerzett tapasztalatokat kisebb településeken, nagyobb városokban az önkormányzati munkában. Ezért azon képviselőtársaim becsületére, jó szándékára apellálok, akik az elmúlt négy évben ismereteket szereztek az önkormányzatokban, tudják, hogy milyen súlyú kérdésekről tárgyalunk, és segítenek abban, hogy meggyőzzük azokat a képviselőtársainkat, akik más, szintén fontos munkával voltak elfoglalva.
Mi is van előttünk? Mi történik most? Előttünk van az önkormányzatok címzett és céltámogatásáról szóló törvénynek egy olyan módosítása, ami jelentősen, megítélésem szerint alapvetően szándékozik megváltoztatni ezt a törvényt. A módosítás fő eleme, hogy szűkül a támogatások köre - oktatási téren: tornaterem-építés, alap- és középfokú diákotthoni ellátás; a kórház-rekonstrukció terén csökken ezek mértéke - és maga a rendszer is megváltozik.
Belügyminiszter úr az expozéjában azt mondta, hogy a támogatások köre azért szűkül, mert már nem jelenik meg tömeges társadalmi igény, mondjuk, az alap- és középfokú oktatási intézmények tornaterem-építésére. Remélem, ezzel a véleményével egyedül van - ebben mindenképpen téved. A számokra a részletes vitában vissza fogunk térni, de az előttem szóló szabaddemokrata képviselő is megítélésem szerint ezt támasztotta alá. De maga a rendszer is megváltozik két nagyon fontos és súlyos elemével. Megszűnik az alanyi jog, és egy komoly hatáskörelvonást tapasztalok a parlamenttől.
A törvényjavaslat 1. §-a úgy szól, hogy "címzett támogatás olyan önkormányzati igényre adható, amelynek szakmai tartalmával a szakminisztérium egyetért". Ez nem jelent mást, mint egy burkolt hatáskörelvonást. Az Országgyűléstől a kormányhoz helyezi a döntési kompetenciát. Ha ugyanis a támogatás csak és kizárólag önkormányzati igényre adható be, amelynek a szakmai tartalmával a szakminisztérium egyetért, akkor az országgyűlési képviselő és maga a választott magyar törvényhozás nem mérlegelhet, nincs mozgástere, munkája formálissá, sőt merő adminisztrációvá válik. A képlet világos: a kormány dönt, az Országgyűlés pedig jóváhagy - nem tehet mást.
Mi más indokolná e szabály törvénybe iktatását? Úgy gondolom, semmi. A kormány ugyanis összegyűjti a pályázatokat, összeveti azokat a szaktárcák "szakmai programjával" - ezt idézőjelben mondom -, és az elhatározott prioritásoknak megfelelően és a rendelkezésre álló pénzügyi források felosztása után előterjeszti javaslatát támogatandó és elutasítandó pályázatokról. Vagyis a kormány az előkészítés időszakában már osztályozza a pályázatokat: "támogatandó", "elutasítandó" - és ezt szakmai tartalom szerint teszi.
Érthetetlen számomra, hogy a szuverén Országgyűlés kezét miért kellene megkötni. Nagyon is elképzelhető, hogy egy-egy társadalompolitikai vagy szakmapolitikai vagy egyszerűen csak beruházási kérdést az Országgyűlés másként ítél meg, mint egyik vagy másik szaktárca. Ezért az ilyen kikötés az Országgyűlés szuverenitásának, döntési szabadságának megítélésünk szerint megengedhetetlen és minősíthetetlen célzatú korlátozását jelentené. Érdekes, hogy ezt pont az Országgyűléssel kívánják elfogadtatni.
A másik rész, amiről már többször beszéltek előttem szóló képviselőtársaim is, az úgynevezett alanyi jog megvonása. Úgy szól a módosító törvénycsomag 3. §-a, illetve annak utolsó mondata, hogy "Az adott évben ki nem elégíthető igények érvényüket vesztik". Ha ez a javasolt szabály hatályba lép, akkor ez a támogatási forma már nem az lesz, ami volt.
(11.40)
Kiiktatódik ugyanis belőle az önkormányzatok számára legfontosabb garanciális elem, nevezetesen, ha az önkormányzat a pályázatra mind a kiválasztott cél, mind a szakszerű előkészítés, mind a határidőben történő előterjesztés tekintetében megfelel a törvénynek, akkor előbb vagy utóbb, de mindenképpen elnyeri a kormányzati támogatást.
Az önkormányzatok számára ez a lehetőség a ma is hatályos önkormányzati törvény kétharmaddal elfogadott 85. §-ának (2) bekezdésében található, ez az úgynevezett és sokat emlegetett alanyi jog.
Ez a javaslat tehát az önkormányzati törvény burkolt módosítására irányul, pontosabban annak semmibevételét jelenti. Annál is szembeötlőbb ez, mert az önkormányzati törvény módosítását célzó javaslatcsomagban - amit nem olyan régen tárgyalt és fogadott el a parlament - ez nem szerepel. Feltehetően a kérdés politikai konzekvenciái miatt nyíltan nem merte a kormány ezt felvállalni. Minden ilyen kísérletet a leghatározottabban visszautasítunk és nem tudunk támogatni.
Szembe kell nézni - amennyiben ezt a javaslatot teszik - az országban 3170 polgármesterrel, és azt kell nekik mondani, hogy a szociális többségű parlament visszaveszi tőlük ezt az alanyi jogot, megszűnik ez a jogotok és most már a garanciákban sem bízhattok.
A jelenleg hatályos szabály, amelyet egyébként az előző Országgyűlés önkormányzati bizottsága, a kormánypártok és az ellenzék együttesen munkáltak ki, rendkívül demokratikus és előremutató megoldást tartalmaz, amikor a rangsorban utolsó célnál az igénykielégítést a legkisebb lélekszámú településsel kezdi. Nem volna célszerű a rászorultság elvére is figyelemmel ezt hatályban tartani?
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt négy évben ez az önkormányzati cél- és címzett támogatási rendszer tudatos településpolitikát szolgált. Úgy gondolom, itt nagy horderejű kérdésről van szó. Azt a célt tűzte hosszú távon maga elé, hogy minden településen, függetlenül attól, hogy az ország melyik sarkában van, az emberi élet minimumait, az emberi körülmények alapvető elemeit - attól függetlenül, hogy milyen pártállási, milyen éghajlati viszonyok között élnek - biztosítsa; tehát egy olyan egyenlőségi elven alapuló településpolitikát, amire méltán tekintünk irigységgel a tőlünk nyugatabbra levő országokban.
Nem hallottunk az előterjesztés és az expozé során arról, hogy vajon mit szólnak az önkormányzati szövetségek erről az eljárásról. Ezúton tisztelettel kérem, hogy térjünk el az eddigi szokásainktól: az ellenzéki képviselők elmondják a magukét, egyik oldalon mély hallgatás, majd válaszra sem méltatják a zárszóban. Ezúttal tisztelettel kérem az államtitkár urat vagy a miniszter urat, hogy adjon erre választ a zárszavában: az önkormányzati szövetségek hogyan fogadták ezt a javaslatot, mi a véleményük róla. De tisztelettel kérném azt is a miniszter úrtól vagy az államtitkár úrtól, aki a zárszót tartja, hogy mondja el nekünk, mondja el az Országgyűlésnek, hogy valóban módosítani kívánják az önkormányzati törvényt? Vagy törvényen kívüli eszközökkel próbálják az alanyi jogot megszüntetni? Kérem, hogy a zárszóban erre konkrét válaszokkal térjenek ki.
Végül, képviselőtársaim, az önök lelkiismeretére apellálok. Ezt a törvényt, ezt a módosítást csak akkor lehet hatályba léptetni, ha önök is megszavazzák. Kérem, nézzék meg alaposan! Mi megtesszük azokat a lépéseket, azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel megítélésünk szerint a törvény elfogadható, és ennek figyelembevételével sok-sok település sorsáról döntenek. Kérem, mérlegeljenek felelősen!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
