DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségének előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azon különleges helyzettel állunk szemben, hogy tulajdonképpen az alkotmányügyi bizottság vitáján a többségi és a kisebbségi vélemény teljes mértékben egyezett abban a vonatkozásban, hogy a Be. átfogó módosítása nem halasztható tovább. Végül is abból fakadt az ellentét, amelynek egy részére most rá kívánok mutatni, hogy az Igazságügyi Minisztérium jelen lévő képviselője úgy nyilatkozott, hogy ezt a módosítást nem tekintetik a büntetőeljárás-jog átfogó reformjának, hanem csak a nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeink teljesítése miatt - amelyek közül a magam részéről is kiemelném a 72 órás őrizetbe vételi időt mint jogállami kritériumot - nem vitásan e módosításnak most mindenképpen be kell következnie.
A lényegi vita abból fakadt mégis, hogy a büntetőeljárás-jog 34 paragrafusát érinti a most beterjesztett módosítás. Tehát nem lehet azt mondani, hogy egy felületes módosításról van szó, egy 34 szakaszt és annak több bekezdését is érintő módosítás bizony több olyan jelentős törvényjavaslatot meghalad, amely most a Ház előtt fekszik. Tehát egy igen terjedelmes módosításról van szó, amiben mi nem találtunk magyarázatot arra, hogy miért nem lehetett hozzányúlni a védő és a vádlott jogosítványaihoz abban a vonatkozásban, amikor a további késedelem a jogállami kritériumok ellen fog hatni. Miről van szó?
Többségi oldalról is és kisebbségi oldalról is felmerült többek között például az, hogy a büntetőeljárás-jogban rendezett védői-vádlotti érintkezés, amely a büntetőeljárás-jogban korlátlan jogként van feltüntetve, a valóságban mégsem tud érvényesülni, és mit kellene tenni annak érdekében, hogy ez a törvényi jogosultság valóban helyt foghasson.
Felmerült például konkrétan az a kérdés, hogy a vádlott mikor beszélhet a védőjével. Vajon csak a hivatali idő alatt vagy a hivatali időn kívül is? Számos visszaélés forrása lehet ugyanis az, amikor a hivatali időt lezárván a rendőrségi külső kapuk becsukódnak, és az esetek döntő többségében ilyenkor születnek azok a beismerő vallomások, amelyeket később vitatni szoktak, hogy vajon törvényes körülmények között jöttek létre avagy sem. Rögtön el lehetne hárítani a gyanút, ha a védő joga erre az időre nézve is egyértelműen biztosításra kerülne, és adott esetben ilyenkor is felkereshetné, beszélhetne a védencével.
De rá kell mutatnom, hogy olyan egyéb tények is - konkrétan: amikor a védő és a vádlott jogosultságait felveti ez a 34 szakasz - kimaradnak a rendezésből, mint például a büntetőeljárás-jognak az az előírása, konkrétan a Be. 52. § (4) bekezdésére utalok, hogy a védő az eljárás minden szakaszában indítványokat és észrevételeket tehet. De ugyanakkor a büntetőeljárás-jog 44. § (4) bekezdése pedig kifejezetten arról rendelkezik, hogy csak a nyomozás befejezését követően nyílik meg a védő irat-betekintési joga.
Kérdezem én az igen tisztelt Háztól, miként érvényesülhet a büntetőeljárás-jog 52. §-ának (4) bekezdése, miszerint az eljárás minden szakaszában a védő indítványokat és észrevételeket tehet, ha nem ismeri a büntetőeljárás anyagát?! Netán parapszichológushoz megy el, attól kérdezi meg, hogy mi lehet a büntetőiratokban? Miféle észrevételeket tehet? Miféle kérdéseket tehet fel? Egyértelmű tehát, hogy itt csak a jogállamiság látszatáról beszélünk, de ténylegesen a jogállami kritériumok nem forognak fenn.
Vagy lehetne tovább menni, mondjuk, a vallomás felolvasása mint bizonyíték értékelése kapcsán. A javaslat most az 5. §-ban a büntetőeljárás-jog hatályos rendelkezéseit, a 83. §-t akként módosítja, hogy adott esetben, ha mondjuk, megtagadja a terhelt a vallomástételt a nyomozati szakban, bírósági szakban adott esetben - megmondja persze a módosítvány, hogy milyen esetben - felolvasható a vallomása. Engem nem nyugtat meg az az ellenérv, ami az alkotmányügyi bizottság többségi oldaláról elhangzott, hogy Angliában ezt nem lehet megtenni, mert ott be fogják idézni a rendőrt és a rendőr vallomására fogják alapítani az ítéletet, mert ha összevetem a büntetőeljárás-jognak ezt a rendelkezését, mondjuk, a tanúra vonatkozó rendelkezésekkel, akkor látom, hogy a tanúnál ezt már nem lehet megtenni; a tanúnál sokkal kisebb a joghátrány, mint ami érheti adott esetben a terheltet, de a terheltnél ezt meg lehet tenni. Ez megint csak súlyos jogállami kritériuma lehet egész büntetőeljárás-jogunknak. Tehát úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket nagyon nagy hiba nem szabályozni most.
Felvethetném még adott esetben az ügyvédi titok védelmének kérdését, ami megint csak nem megfelelően szabályozott a büntetőeljárás-jogunkban; most történik rá utalás, de ennek kifejtése a büntetőeljárás-jog módosítása kapcsán nem kerül előtérbe. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy adott esetben az ügyvédi beszélő kihallgatásával megszerzett titok - ha nem is történik utalás arra, hogy az ügyvédi beszélőn szerezték meg azt a titkot, amelyet felhasználnak - védelme adott esetben, ha már a büntetőeljárás-jogban elméletileg biztosítva van, vajon nem érné meg nekünk éppen a jogállamiságunk felé haladtunkban, hogy valóban ténylegesen is biztosításra kerüljenek ezek a jogok?
(16.10)
Tehát ilyen és ezekhez hasonló számos kérdés merült fel az alkotmányügyi bizottság vitájában. Én csak egy részét soroltam fel ezeknek a kérdéseknek, amelyeket kisebbségi oldalról és többségi oldalról is szükségesnek tartanának részletesen szabályozni.
Úgy gondolom, ha egyszer ilyen óriási módosítás történik - mert hiszen már terjedelmében is jelentős a büntetőeljárás-jognak a most beterjesztett módosítása -, akkor nagyon nagy hiba nem elvégezni a büntetőeljárás-jog teljes módosítását. Megint csak oda jutunk el, mint a "lopakodó alkotmányozás" esetében, hogy kénytelenek leszünk azt mondani: most pedig lopakodó törvénykezést követ el a parlament, mert hiszen kézenfekvően fontos rendelkezésekhez nem nyúl hozzá. Nem is tud hozzányúlni, mert hadd utaljak itt a Házszabály azon szakaszára, amire Hankó Faragó Miklós is hivatkozott. Ha jól emlékszem, ő a 94. § (3) bekezdésére utalt, de én utalhatnék még a Házszabályunk egyéb rendelkezésére, például a 101. §-ra és a 95. § (3) bekezdésére, ugyanis az a furcsa helyzet áll elő, hogy az ilyen kérdéseket sehol nem lehet vitatni. Hankó Faragó Miklós - nagyon helyesen - rámutatott arra, hogy a 94. § értelmében módosító indítványt csak arra a részre lehet előterjeszteni, amely a törvényi módosításban szerepel. Tehát nekünk, országgyűlési képviselőknek nincs jogunk észrevételezni például az eredeti törvény 44. §-át. Hiába terjeszt elő az Igazságügyi Minisztérium a büntetőeljárás-jog módosítását illetően számos védői, vádlotti jogosultságot érintő részt, és hiába veszem elő a 44. §-t és mondom, hogy elképesztő, hogy még mindig benne van a (3) bekezdésében az a fogalmazási szarvashiba, hogy "Az eljárási cselekményeket akkor is jelen lehet..." - tehát itt nyilvánvalóan egy súlyos elírásról van szó -, nem tudok hozzányúlni, mert a Házszabályunk nem teszi ezt lehetővé.
Az igazság az, ha nagyon szigorúan venném, akkor azt kellene mondanom, hogy tulajdonképpen még az általános vitában sem vethetném fel ezeket a tényeket. Bár pillanatnyilag a Házszabály értelmezése kapcsán szerencsére eddig még nem jutottunk el, de kénytelen vagyok a Ház nyilvánossága előtt felvetni - és a Független Kisgazdapárt a Házszabály ilyen értelmezése kapcsán vissza fog térni arra -, hogy végül is a Házszabály 101. §-ának (1) bekezdése azt mondja ki, hogy az általános vita kapcsán érinteni lehet a törvényjavaslat egészét, annak egy részét és a részletes vitára bocsáthatósága kérdését, valamint a 95. § 3/A pontjában írtakat is. Ez pedig semmi mást nem tartalmaz, mint annak a vizsgálatát, hogy összhangban áll-e az alkotmánnyal a törvényes rendelkezés; tartalmazza még, hogy összhangban áll-e más törvénnyel, illetve beilleszthető-e a hatályos jogrendbe. Ugyanakkor ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezései egymással nem ellentétesek-e, megfelelnek-e a jogszabályszerkesztés nyelvtani követelményeinek, ezt már kivette a Házszabály a vitathatóság köréből és ilyen...(Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)
