KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az interpellációban el is hangzott, november 10-én a román képviselőház valóban jóváhagyta a Román Nemzeti Egységpárt javaslatát a büntető törvénykönyv 236. cikkelyének módosítására. Ha nem is szó szerint, de mégis érdemes egy picit pontosabban idézni a szöveget, mint ahogy képviselő úr tette, a kérdés megértése szempontjából ennek ugyanis van jelentősége.
Az idézet így szól: "Más államok zászlóinak kitűzése és himnuszának eljátszása, eléneklése Románia területén" - és itt jön a pontosítás - "a törvényben előírtaktól eltérő esetben hat hónaptól három évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal büntethető."
Ezek után szeretnék két értelmező megjegyzést tenni. Nincs olyan törvény Romániában, amire a módosító indítvány hivatkozik, másrészt a szenátus még nem tárgyalta a törvényt, tehát egyelőre tervezetről van szó.
Azt hiszem, megérthető, hogy ellentétes lenne az európai normákkal, ha a külügyminiszter a parlamentben minősítené egy másik állam törvénytervezetét, annak elfogadása előtt. Tájékoztatást már kértünk a román külügyminisztériumtól diplomáciai úton, de a tájékoztatást még nem kaptuk meg. Ha a szenátus elfogadja a tervezetet, akkor a pontos szöveg és a végrehajtási utasítás ismeretében lehet és kell dönteni a magyar kormány magatartásáról.
(15.20)
Azt hiszem, az indítékok nyilvános parlamenti taglalása sem lenne célszerű, bár a román Nemzeti Egységpárt politikáját ismerve, a kezdeményezés sajnos egyáltalán nem meglepő.
Azt sajnálom, hogy képviselő úr egyes konkrét kérdései nincsenek igazán összhangban az ügy komolyságával, de természetesen válaszolok rájuk, hiszen a miniszternek nem a képviselő kérdésének minősítése, hanem a megválaszolása a feladata.
Bukaresti nagykövetségünk épületén természetesen ottmaradhat a Magyar Köztársaság címere. Az olasz nagykövet kocsijára is természetesen kitűzhető az olasz zászló - ezekről ugyanis a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi szerződés rendelkezik, ami a román alkotmány szerint, mint a román parlament által is ratifikált nemzetközi szerződés, a belső jog részét képezi. Azt sem hiszem, hogy egy romániai sportversenyen egy francia sportoló győzelme után problémát okozna a Marseillaise eljátszása. A tét, sajnos, komolyabb, mint a példaként említett és könnyen megválaszolható esetek. És nem csupán magyar ügyről van szó, hanem a nemzeti kisebbségek identitását érintő kérdésről, amit a vonatkozó nemzetközi dokumentumok, az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európa Tanács és az EBEÉ normáival, dokumentumaival összevetve kell majd vizsgálni.
Ami pedig a képviselő úr interpellációjának végén elhangzott kérdés és az alapszerződés összefüggését illeti: számomra nem úgy függ össze, hogy ezek után egyáltalán komolynak tekinthető-e a román fél szándéka a szerződés megkötésére - ugyanis ez azt sugallja, hogy nem érdemes tovább tárgyalnunk. Az összefüggés szerintem inkább fordított: ha sikerül megkötni az alapszerződést, mégpedig úgy ahogy a magyar kormány ezt akarja - garantálva abban a nemzeti kisebbségek jogait -, akkor az mint nemzetközi megállapodás a román jog részévé válik. Érdekünk tehát a tárgyalások folytatása. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
