DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr!
Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezek után az érzelmektől fűtött percek után én kifejezetten jogi érvekkel hozakodjak elő a szövetkezeti törvény ügyében. Ugyanis megítélésem szerint egy törvényt úgy lehet helyesen megítélni, hogy meg kell vizsgálni egyrészt, hogy a nyugat-európai integrációs törekvéseinknek mennyiben felel meg ez a törvény, mennyiben felel meg az alkotmányosság követelményeinek, mennyiben felel meg a jogalkotási törvényben írtaknak és mennyiben felel meg a szakmai követelményeknek. Sajnos, azt kell hogy mondjam, ez a négy paragrafusból álló törvénymódosítás 444 hibában leledzik. Nagyon őszintén megmondom, ha engem kért volna meg az igazságügy-miniszter úr, hogy törjem a fejemet és próbáljak négy olyan szakaszt megalkotni a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatban, ami abszolút káoszt idéz elő, nem tudtam volna négy olyan szakaszt kitalálni, amilyen most itt beterjesztésre került.
(A jegyzői székben dr. Kávássy Sándort Sasvári Szilárd váltja fel.)
Engedje meg, hogy rögtön észrevételezzem: a kiindulópontot talán ott látom elhibázottnak, hogy a jogalkotási törvény egyértelműen abból a kívánalomból indul ki, hogy a jelentősebb társadalmi súlyú törvényeknél, módosításoknál a szövetkezeti törvény nemcsak egyszerűen jelentősebb, hanem egyértelműen a legjelentősebbek közül való. A szakminiszternek kell előterjesztenie a törvényt az igazságügy-miniszteren keresztül. Tehát nyilvánvaló, hogy az igazságügy-miniszter nem hagyható ki, de a szakminiszternek fokozottabb módon kellene belefolynia.
A dolgok érzelmi részéről annyit, hogy én tökéletesen megértem azt, hogy az indulatok itt magasra csapnak, ugyanis ha semmi más érvünk nem volna a módosítással szemben a kívülálló üzletrész-tulajdonos jogainak megóvására, csak érzelmi indokok, akkor a történelmet nem kellene ugyan teljes egészében felhozni. De a történelmi sérelmek mégiscsak bőségesen elegendőek lennének önmagukban ahhoz, hogy a hatalom jogalkotási szempontokból is megfontolja, hogy vajon szabad-e azt a nagyon súlyos és az ország legszorgosabb, legdolgosabb rétegét ért sérelmet tovább fokozni, ami a valamikori gazdákat, éppen azokat érte, akik a legeredményesebben tudtak a földművelés területén működni.
Rátérve tehát a konkrétumokra, rögtön az elején legyen szabad leszögeznem, hogy a beterjesztés olyan mértékben sérti a tulajdont, olyan mértékben diszkriminál tulajdonos és tulajdonos között, ami önmagában nem teszi lehetővé ennek a törvénynek az elfogadását. Most itt gyorsan újból végigfutottam, hogy hány területen látok alkotmányellenességet és magam is megdöbbentem, mert tulajdonképpen a négy paragrafusból álló törvényben három olyan sérelme van az alkotmánynak, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni és emellett még plusz, a demokráciát szűkítő rendelkezése is van ennek az előterjesztésnek. Arról már nem beszélek, hogy a világon mindenütt elfogadott konstrukciót is felrúgja; nevezetesen, hogy a föld egy megismételhetetlen dolog, az különbözik minden egyébtől, tehát a földdel kapcsolatos rendelkezéseknél ezt a körülményt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Hol látom én a tulajdon sérelmét? Talán emlékeztethetném önöket arra, hogy a polgári törvénykönyv meghatározása szerint - márpedig ez 1960. május 2-a óta hatályban lévő rendelkezés - a tulajdonnak három fontos megnyilvánulási formája van: a birtoklás, a használat és a rendelkezés. Önmagában az a tény, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonos és a tag között különbséget tesz a szövetkezeti törvénynek ez a módosítása, már a kívülálló esetében diszkriminál, másfajta tulajdonosi minőséget és a tagnak egy külön jogosultságot ad, olyan jogosultságot, amellyel adott esetben el tudja gazdálkodni a kívülálló üzletrész-tulajdonos tulajdonát. Önmagában képtelenség, hogy egy tulajdonos tulajdonát egy nem tulajdonos olyan gazdaságtalanul tudja adott esetben üzemeltetni, hogy semmivé foszoljék a tulajdonos tulajdona.
Mi úgy ítéltük meg a helyzetet, hogyha jogi érveinket - amelyeket majd még egymás után felsorolok, hiszen ez még csak az egyik indok volt a sok közül - nem venné figyelembe az igen tisztelt igazságügy-miniszter úr, akkor Gyimóthy Géza országgyűlési képviselő úrral szemben én egyáltalán nem kérlelném a miniszter urat, hanem az Alkotmánybírósághoz fogok fordulni, úgy gondolom, hogy eredménnyel. Olyan szarvas-, jogi hibákat vétettek ennél a módosításnál - bizonyos fokig a korábbi kormányzat is közrejátszott ebben, hadd tegyem rögtön hozzá -, hogy adott esetben, mondjuk egy nemleges alkotmánybírósági álláspont esetében ezt akár Strasbourgba is el lehetne vinni.
(14.10)
Csak, hogy rögtön mondjak egy ízelítőt, és akkor eldöntik kollégáim, hogy érdemes-e felzúdulni vagy sem: nézzék meg, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat illetően az 1994. évi XLIV. törvény, tehát az igazságügy-miniszter úr által hivatkozott törvény hozott valóban némi módosítást. Tudniillik ez beemelte a szövetkezeti törvénybe, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok 10 százaléka bármikorra összehívhassa a közgyűlést, és az adott tárgykörben kérhesse a határozat meghozatalát. Ezt most úgy módosította az igazságügy-miniszter úr által beterjesztett törvényjavaslat, hogy ez a jog a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat évente csak egyszer, az éves közgyűlés napirendjét illetően illeti meg.
Tessék megnézni, ugyanakkor a szövetkezeti törvény 21. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy viszont a tagok 10 százaléka bármikorra összehívhatja a közgyűlést és bármilyen kérdés napirendre vitelét indítványozhatja, tehát több jogot ad a tagnak, mint a tulajdonosnak.
Nagyon kérem, hogy erre azért figyeljenek oda igen tisztelt képviselőtársaim, mert nekem senki ne mondja, hogy mi úgy tudunk európai integrációs törekvéseket megvalósítani, hogy egyrészt hirdetjük a tulajdonjog szentségét, másrészt a parlamenttel elfogadtatunk egy olyan törvényt, ami a nem tulajdonosnak sokkal több jogot ad, mint a tulajdonosnak. Abban a pillanatban nemhogy tulajdonjog szentsége nincs, de tulajdon sincs; mert a rendelkezési jogot - ismétlem, a Ptk. azt mondja: használat, birtoklás, rendelkezés -, tehát a három tulajdonosi jogosultság közül az egyik rendkívül fontosat, a rendelkezési jogot kiemelem. Arról már nem is beszélek, hogy elképesztő jogszabályszerkesztési hiba ez, ha egyszer majd egybe lesz szerkesztve és nem így külön kell nézni, mert így nagyon nehéz észrevenni, akkor bizony elég megdöbbentő, hogy az egyik paragrafus, a 3. sokkal több jogot ad a tagnak, mint a 4. §, amelyik viszont a tulajdonosnak sokkal kevesebbet ad. Nyilvánvaló, ha ez nem iktatódik ki, akkor ezt a törvényt nem lehet másnak minősíteni, mint alkotmányellenesnek.
A szövetkezet szétválását illetően - amit a beterjesztés 3. §-a taglal - megint csak különbséget tesz egyrészt a kívülállók között, másrészt a tagok között, és azt mondja, hogy először a szövetkezet tagjai jogosultak nyilatkozni szétválási szándékukról, és csak miután a tagok megtették már a nyilatkozatukat, ezt követően kerülhet sor egy második lépcsőben a kívülálló üzletrész-tulajdonos nyilatkozatának a megtételére. Ez megint kétféle tulajdonost kreál. Egy teljes jogút, mégpedig olyan teljes jogú tulajdonost kreál - adott esetben a tagot -, aki nem is tulajdonos, (Zaj és derültség.) és egy korlátozott jogút, a tulajdonost. Ez képtelenség. Elnézést kérek, úgy gondolom, hogy ez jogi nonszensz.
Nézzék meg kérem, hogy valóban mennyire így van, mert a szövetkezeti törvény 77. §-ának (3) és (5) bekezdéseit kiiktatja a mostani módosítás. Csak emlékeztetőül, a 77. § a szétválást kezdeményezőknél a kívülálló üzletrész-tulajdonosok csatlakozási jogát is megengedte, itt ezt a tulajdonost már kirekeszti ebből a jogosultsági körből, a 77. § (5) bekezdése pedig - amelyet most hatályon kívül helyezett a szövetkezeti törvény módosítása - a szétváló csoport vagyonarányos képviseletét írta elő. Most ezt a vagyonarányos képviseletet, ami a tulajdonjog sajátja, a tulajdonjogból fakadó dolog lenne, megint csak kiiktatták.
Ha ehhez még hozzávesszük azt a tényt, azt a felismerést is, hogy a szövetkezeti törvény 12. §-át is úgy mellékesen hatályon kívül helyezte most ez a módosítás, akkor már láthatjuk, hogy a cégbíróság törvényességi felügyelete is meg van szüntetve, tehát tulajdonképpen egy garanciális elemet kiemelek az ellenőrzés köréből. Ezzel megint csak szűkítem az egész konstrukció törvényességét.
Ami megint csak a tulajdon ellen ható tényező, az "egy tag, egy szavazat" elvének a behozatala ott szűkíti a tulajdont, hogy egyrészt a szövetkezeti törvény 94. és 107. §-ának egy-egy rendelkezését benthagyja, tehát azt mondja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetnél egyrészt kiveszi az egész XI. fejezetet a 112. §-tól a 115. §-ig, de másrészt az említett részeket benthagyja, ami azt jelenti, hogy a lakásszövetkezet esetében a tulajdonnak jelentőséget tulajdonít, mert azt mondja, egy lakás egy szavazat, az üdülőtulajdonnak jelentőséget tulajdonít, ott is azt mondja, hogy egy üdülőtulajdon egy szavazat, sőt bizonyos esetben még premizálást is lehetővé tesz, de a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó rész kiiktatásával tulajdonképpen a földnek mint megismételhetetlen, egyszeri rendkívüli dolognak a kiiktatásával megintcsak egy kétfajta alapon álló tulajdont ismer el: korlátozott és teljes tulajdont.
Ha megnézzük, hogy az alapvető emberi jogok hol szűkülnek - például a választójog -, akkor azt kell hogy mondjam: a közgyűlésre vonatkozó rendelkezések olyan módosításánál, ahol azt mondja, hogy az első alkalommal kell 50 százalék plusz 1 fő részvétele, de a második alkalommal eltörli a részvételi küszöböt. Én nem akarom megismételni azt, ami itt elhangzott az önkormányzati választójogi törvénnyel kapcsolatban, hogy a demokrácia gondolatának milyen sárba tiprása az, ha a részvételi küszöböt teljesen eltörlöm. De miután - és itt nem lehet elkülöníteni két vagy három rendelkezést egymástól - azt mondja a szövetkezeti törvény módosítása, ha az első alkalommal összehívott közgyűlésem nem sikeredett, amihez a közgyűlés elnöke, a szövetkezet elnöke bizony komoly segítséget nyújthat - mert vagy túl korán küldi ki az értesítéseket, vagy túl későn az egyik részébe, vagy olyan machinációt csinál, hogy rosszul írja a nevet, a címet... (Mozgás és zaj.) Elnézést kérek, én 35 évig voltam gyakorló ügyvéd, nem egyszer találkoztam a szövetkezeteket illetően - nem akarom a mezőgazdasági szövetkezeti vezetőkre tolni az elmúlt negyven évet, már csak annál inkább sem, mert az én meggyőződésem, bár nem szívesen bonyolódom jogi fejtegetés közben politikaiba, de úgy gondolom, hogy a tisztesség kedvéért azt is meg kell mondani, hogy épp a legeredményesebb gazdálkodókat, a kulákokat részben szövetkezeti vezetővé avanzsáltatták.
(14.20)
Ezért tehát erről a dologról nem lehet megfeledkezni, és talán ez majd a kibontakozáshoz is segítséget fog nyújtani.
Mindenesetre én úgy gondolom, hogy amennyiben a létszámküszöb nélküli újabb közgyűlést megengedik ugyanazon napra ismét összehívni, és azon nagyon fontos kérdésekben dönteni - az alapszabály módosításával ugyan, de miért ne módosítaná az okos szövetkezeti elnök a saját könnyebbsége érdekében? - , akkor - ne vegyék rossz néven, hogy én ilyen "torgyániádával" igyekszem érzékeltetni, miként látom ezt - véleményem szerint ez majd úgy néz ki, hogy a szövetkezet elnöke azt mondja a három titkárnőjének: "na, szépségeim, Micike, Mancika, Sárika, ma délután nem szexizünk, hanem gyűlésezünk". (Derültség.) Mert ugye, ezzel már megvan a határozatképes döntéshozatali lehetőség...
Úgy gondolom, ez egy borzasztó veszély a szövetkezetek, a kívülálló tulajdonosok és az egész demokrácia számára egyaránt. Ezért tehát arra kérném, igen tisztelt miniszter úr, hogy mégiscsak fontolják meg ezeket a dolgokat, mert álláspontom szerint a részvételi küszöbnek meg az aznapra kitűzhető újabb közgyűlésnek olyan, a valódi demokráciával és az egész jogállamiságunk gondolatával szembenálló megoldásai vannak, amelyeket semmiképpen sem lehet elfogadni.
No most, tessék nekem megengedni, hogy még nagyon röviden megemlítsem a következőket a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatban. Úgy vélem, itt nem abból kell kiindulni, hogy a rövidtávú érdekek mit diktálnak az egyik politikai csoportnak, mit a másiknak.
Egy olyan szövetkezeti törvény esetében ugyanis, amelyben, a szövetkezet alapgondolata az együttdolgozás, az együttműködés és a tulajdoni hányadok együtt való üzemeltetése, a tulajdonnak olyan mértékű háttérbe szorítása, mint azt a jelenlegi törvény teszi, egyértelműen indulatokat szabadít fel és semmiképpen sem a jogállamiság felé ható tényező.
Épp ezért azt kérem a miniszter úrtól, hogy - vagy módosítványok, vagy visszavonás formájában - ezt a szövetkezeti törvényt mégiscsak dolgozzák át. Arról már nem is beszélve, hogy az egész szövetkezeti törvény helyett kellene egy olyan, valóban modern törvényt alkotni, amelynél minden politikai erő közreműködne - mint annak idején, adott esetben a háromoldalú tárgyalásokon; szakaszonként menni, s nem indulattal, hanem jogszabályi szövegbe öntve a gondolatainkat.
Így valóban előrevinnénk a gazdálkodás ügyét - mert ezzel hátramozdítjuk. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
