DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Nem? Nagyon megnyugodtam, köszönöm szépen, elnök úr.
A rendtartás 7,5 milliárd forintja elegendő-e? Komoly piaci zavar esetén valóban nem elegendő. Ehhez képest került megfogalmazásra a rendtartási törvény alapján az a kvótarendszer és az a garantált ár abban az öt termékben, amelyről itt már többször szó volt és amelyet a képviselő úr is ismert, amely jövedelemtartalommal nem bír. Tehát nem szeretnénk egy piacgazdaságban arra kényszeríteni vagy késztetni bármilyen termelőt is, hogy az állam kockázatára indítson el üzleti vállalkozást, majd, természetesen egy esetleges üzleti csőd esetén, garanciavállalás mellett vásároljuk fel közpénzekre azt a terméket, amelyet nem kellő gondossággal állított elő, ezért ezek az árak természetesen alacsonyak.
Emlékezzünk vissza, amikor a búza garantált ára megjelent nyolcezer-nyolcszáz forintban, plusz kétezer forint vetési támogatás - ezt csak azért mondom, mert időnként erről el szoktak felejtkezni, azt mondták, hogy ez rettenetesen kevés, ennyi pénzért nem érdemes búzát vetni. Persze, hogy nem. Nyilvánvalóan nekünk nem az a célunk, hogy ösztönözzük, hogy vessen búzát, mert ezzel mesterségesen piaci zavart keltünk az állam kontójára. De ehhez azért egy adat a tisztánlátás kedvéért szükségeltetik. Mégis ezen - nem mondanám azt, hogy szomorkodó vagy borúlátó hangulat, de eléggé morózus megnyilatkozások ellenére is - 170 ezer hektárral több búzavetés van most regisztrálva, mint az előző évben, tehát van piaci lehetőség. Nyilván, ha arra apellálna egy búzatermelő, ami most a garantált árban és a kvótában megjelenik, egy négyzetméternyi búzát nem vetett volna. Azért vetett, mert van piaci lehetősége.
Szarvasmarhában és sertésben úgyszintén komoly piaci lehetőségeink vannak, amihez képest nem tudjuk kihasználni a lehetőségeink szerinti kvótarendszert sem, sem minőségileg, sem mennyiségileg.
A következő évre én optimista, illetve pesszimista vagyok.(Bogárdi Zoltán: Döntsd el!) Sajnos, nem fogunk az árubőséggel úgy állni, hogy olyan piaci zavarral kelljen szembenéznünk, ahol az államnak egy 7,5 milliárd forintos eszközértékkel be kell avatkozni. De gondoltunk azért a Nyitott kapuk-akció keretében arra is, hogy esetleg önnek kétségei lesznek. Ezért ajánlom figyelmükbe a költségvetés 61. §-át, amely azt mondja, hogy esetleges piaci zavar esetén az állam megbízhat egyéb gazdálkodó szervezeteket is a rendtartás szerinti felvásárlással - természetesen állami garanciavállalás mellett úgy, hogy az árualap a piacról kivonásra is kerüljön, tehát a szabályozó szerepet el tudja látni. Ennyi a 7,5 milliárd forint története.
(18.50)
Ami az alapok ügyét illeti, ön azt mondta: 18,2 milliárd forint került felhasználásra az alapok összevont számításai szerint. Ez természetesen igaz, egy kis szépséghibája van, hogy 3,9 milliárd forint a Távközlési Alapból került ide átcsoportosításra, amit viszont önök vettek föl, önök osztottak ki, nekünk kellene visszafizetni, mármint ágazati szinten. Erre nézve egy visszafizetési moratórium született, nem kell '95-ben teljesíteni, tehát megszabadulunk egy 3,9 milliárdos tehertől.
Ha ezt a 75-tel összevetem - még egyszer mondom, lehet a számokkal játszani - 68,1 volt egyébként a teljesítés, ami '94-re várható, nem pedig 77, ahogy ön mondta, ha ehhez hozzáteszem a 3,9-et, mint egy feltételezett tartozást, amelyet csak egy átcsoportosítással tudtunk átmenetileg mobilizálni, akkor sem jön ki több, mint 71,8 és ha a 75-höz hozzáteszem a 3,9-et és ott tartok, hogy 78,9, már emelkedett.
Nem hiszem, hogy az lenne az értelme a dolognak, hogy így számháborúzzunk, kiváltképp akkor nem, ha ön egyetlenegy olyan forrást meg nem jelölt itt nekünk, ami alapján a homlokunkhoz kaphattunk volna, hogy úristen, ez nekünk nem jutott eszünkbe, milyen jó ötlet! Mert abban a pillanatban a miniszter úrral seperc alatt megcsináltuk volna - önnel közösen természetesen - azt a módosító indítványt, ahonnan előkapkodunk pár tíz milliárdot, mert nekünk mondjuk 180-190 milliárdra feltétlenül szükségünk lenne ahhoz, hogy az európai támogatottsági szintet is hozni tudjuk, és Magyarország - arányaihoz képest - megközelítse Hollandiát, ahol 40 milliárd dolláros exportkivitel van. Mi megcéloztuk a 3-3,5 milliárdot '97-98-ra. Azért van némi különbség a két ország között, múltjában, jelenében is. Szeretnénk, ha jövőjében csökkenne ez a különbség pozitív irányban.
Ami a működőképességet és az intézményrendszert illeti: a mezőgazdasági támogatások rendszere és az intézményrendszer működtetése két külön dolog. Nem is ugyanabban a fejezetben van egyébként elhelyezve a költségvetésben. Abban önnek tökéletesen igaza van, csökkenni fog, csökkennie is kell, mintahogy ezzel már ezelőtt két évvel próbálkoztunk és elmondtuk, hogy az intézményrendszerben hatékony átszervezésre van szükség, mert azt ön is tudja és látja, hogy az, ami most jelen pillanatban akár egy dekoncentrált szervezet címén, akár különböző szaktanácsadói címen fönn van tartva, nem kifejezetten olyan termelőbarát intézményrendszer, amely megnyugtatóan tudná a termelést orientálni és olyan segítséget nyújtani, ami mentesíthetné a falu emberét az utánjárásoktól.
Ezt szeretnénk egyszerűsíteni, ehhez képest - ön is tudja - 1995-től a kamarák intézményrendszere felállításra kerül, jó pár hatáskört át fognak venni, nyilvánvalóan ezeknek az anyagi vonzatait nem vállalhatja át teljes egészében az állam és nem vállalhatja azt sem, amit ön említett a különböző intézményi bevételek kapcsán, egy szolgáltatást, amely nyilvánvalóan létezik, amely szolgáltatás azonban nem kívánatos, hogy ebben a körben mindvégig állami intézményrendszer keretében működjön.
Ezt több szakmai fórumon már voltam bátor bejelenteni, és érdekes módon az illetők tudomásul is vették. Nevezetesen az Állategészségügyi Szolgálatot, azt a rendszert azzal az infrastruktúrával bizony lehet szűkíteni úgy, hogy bizonyos privatizációt, állami licencet adunk ki, a szolgáltatást magánszférába visszük át állami kontroll mellett, az országos állategészségügyi intézményrendszerhez tartozó laboratóriumoknál és intézeteknél ez elképzelhető és két-három éven belül be is fejezhető. Ezt a szolgáltatást, ennek a finanszírozását köztestületi alapon kompenzálhatja a termelők felé az a rendszer, amelynek - ennek fenntartására hivatott és közhatalmi jogosítványokkal felruházott - infrastruktúrája is van.
Körülbelül ennyi volt, amit összességében a nagy halmazból, amelyet ön mint kritikát megfogalmazott, észrevételeztem. Nyilvánvalóan erre majd a miniszter úr a zárszavában reagálni kíván.
Azt kérem öntől, hogy azokat a fölvetéseket, amelyeket volt szíves tudomásunkra hozni, ismételten az Érdekegyeztető Tanáccsal is közölje, hátha azokat - a több szervezetet is tömörítő, politikailag és gazdaságilag is más-más orientáltságú, az Érdekegyeztető Tanács tagjai által létrehozott grémiumban is - értékelni fogják. És még egyszer mondom, ha forrásmegjelölés is társul hozzá, akkor együttesen tudunk egy hatékonyabb és jobb rendszert kidolgozni.
Mi a kevesebb politizálás és a hatékonyabb ágazati támogatás hívei vagyunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy több milliárd forinttal vagyunk elmaradva az európai átlagtól, de sajnos az országunk ilyen. Köszönöm. (Taps.)
