DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR az FKGP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Ház! Valamennyi költségvetés megalapozásának kulcsfontosságú tényezője az a közgazdasági elemzés, az erre támaszkodó prognózis és az ezen nyugvó gazdaságpolitikai koncepció, amelyek főbb vonalaiban meghatározzák a költségvetést.
A költségvetési törvényjavaslathoz a kormány 42 oldalas füzetben vázolta mindezt gazdaságpolitikájának irányvonala címén. Némi nagyzolással gazdaságpolitikai kötetnek nevezik ezt a negyvenkét oldalból és három táblázatból álló füzetecskét. Hangsúlyozom, hogy nem a terjedelmet hiányolom, hanem a tartalmat.
(10.40)
Az egész eszmefuttatás néhány kulcsszó köré csoportosult. Az egyik kulcsszó a stabilizáció, ami alatt a kedvezőtlen folyamatok megállítását, megfordítását kell értenünk; a másik kulcsszó a strukturális változás. Az előbbinél a teendő az államháztartás hiányának keretek között tartása, a külföldi eladósodás növekedésének fékezése, a hatékonyság nélküli keresetkiáramlás megakadályozása. Az utóbbinál - tehát a szerkezeti változásnál - "a cél az export és a beruházások arányának növelése, ami viszont azt jelenti, hogy csökkenteni kell a belföldi felhasználás részesedését a teljes kibocsátásból és a fogyasztás arányát a belföldi felhasználáson belül".
A legsúlyosabb ellenvetéseim az utóbbi célmeghatározáshoz fűződnek.
Az export és a beruházások, illetve arányuk növelése nem jelenti azt, hogy szükségképp' csökkenteni kell a belföldi felhasználást és fogyasztást, illetve ezek arányát. Ez legfeljebb - és számos megszorítással - olyan gazdaságban lehet érvényes, ahol valamennyi termelési tényezőt teljesen kihasználják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ott, ahol teljes a foglalkoztatottság, ott, ahol teljes kapacitáskihasználással folyik a termelés, csak a fogyasztásból lehet átcsoportosítani a beruházásba és a belföldi fölhasználásból az exportba. De olyan gazdaságból, mint jelenleg a miénk, ahol a munkaerő több mint félmilliós nagyságrendben munkanélküli, a gyárak, üzemek többségének kapacitása pedig jórészt kihasználatlan, ott a fogyasztás és a belföldi felhasználás is növelhető, az export és beruházás valóban kívánatos növelése mellett.
Nem hinném, hogy a pénzügyminiszter úr azt gondolná: a nyugdíjasok csirkeaprólék-luxusfogyasztása vonja el az exportárualapokat. A kormány belföldi fogyasztás- és jövedelemkorlátozó törekvése azért is önellentmondásos, mert ezekkel egyben azokat a jövedelmeket is szűkíti, amelyek adóbevételi forrásai is lehetnének. A nagy mértékű energiaár-emelések már önmagukban az egyéb belföldi fogyasztás elől fogják elvonni a lakosság széles tömegeinek csekélyke vásárlóerőit. A kormánynak nem a lakossági fogyasztást, hanem az állami költekezést kellett volna visszaszorítania - ez a megoldatlanul maradó probléma.
A kormány a túlburjánzott állami közigazgatási bürokrácia lefaragására csak részlet- és látszatintézkedéseket tesz. A költségvetés tervezési irányelvei szerint a személyi juttatások előirányzatát az 1994. szeptember 1-jén betöltött létszám alapján kellett volna meghatározni. A kormány tehát nem valamiféle radikális megtakarítást, csökkentést tűzött ki célul, legfeljebb az adott helyzet, a status quo fenntartását.
Az Állami Számvevőszék vizsgálatai föltárták, hogy a különböző állami szervek, minisztériumok miképp igyekeztek még ezt a minimális korlátozást is kijátszani. Csak pikantériája okán ragadom ki a Pénzügyminisztériumot, ahol a költségvetés kimunkálásánál nem a betöltött létszámból indultak ki, hanem az engedélyezettből, ami 74 fővel több. Nehéz lehet a pénzügyminiszter úrnak
- egyébként nagyon dicsérendően - a takarékosság zászlóvivőjévé válnia, ha saját zászlósurai nem követik ebbe a harcba.
- egyébként nagyon dicsérendően - a takarékosság zászlóvivőjévé válnia, ha saját zászlósurai nem követik ebbe a harcba.
A költségvetési törvényjavaslat ezzel a mondattal kezdődik: "A magyar gazdaság, az erőteljes átalakulás ellenére, válságban van." Aztán rögtön ez után azt is mondja, hogy "a válság elmélyül". Sajnos, mindez igaz. De ha ez igaz, akkor fölvetődik a kérdés: miért nem válságköltségvetést készített a kormány. Itt lett volna az alkalom, hogy indokolhatóan, indokoltan, nagy mértékben csökkentse a kormány a túlméretezett közigazgatás, államigazgatás költségeit, ne 1994. szeptember 1-jei szinten rögzítse, hanem számottevően, jelentősen csökkentse az állami bürokráciát.
A miniszterelnök úr és a házelnök úr néhány hete egyaránt utalt a közigazgatás hibáira, hiányosságaira. Az Állami Számvevőszéknek mind a közelmúltban tárgyalt 1993. évi zárszámadáshoz, mind a jelenlegi költségvetéshez készült jelentése, illetve véleménye úgyszólván egyébből sem áll, mint a köz- és államigazgatási hibák, törvénysértések, szervezetlenségek felsorolásából. Vajon még ebben a válságban sem jött el az ideje, hogy bátran és radikálisan nyúljunk a túlméretezett, rosszul működő bürokráciához?
Sokkal kisebb, de jobban fizetett államigazgatásra lenne szükség. Választóim sorra-rendre jönnek panaszaikkal, hogy a legkülönfélébb állami, közigazgatási szerveknél udvariatlanul, pökhendi módon, lenézően, kioktatóan, őket semmibe véve bánnak velük, és húzódik-tolódik ügyeik intézése.
A Számvevőszék vizsgálatai bizonyítják, hogy ismételten is szervezetlenül, szakszerűtlenül, a rendeletek, szabályok betartásának elmulasztásával járnak el a közigazgatási, államigazgatási szervezetek. Mindeközben az ország gazdasági válságban van - szerintem is, a kormány szerint is -, és ehhez a maga hozzájárulását az államigazgatás és közigazgatás is megtette. A kiadások jelentős hányada ennek a fönntartása. Miért nem nyúl hozzá a kormány az állami közigazgatás jelentős létszámcsökkentéséhez - és ezzel a költségvetés csökkentéséhez? Meddig kell még kerülgetnünk ezt a "szent tehenet", amely keresztbefekszik az utunkon, lelegeli azt, ami emberi táplálkozásunkhoz is nélkülözhetetlen, és teleszórja anyagcseréje végtermékével az egész országot. A közigazgatás létszámcsökkentése lett volna egy valódi politikai cél - és ezt a kormány elmulasztotta.
Az Országgyűlés a törvényjavaslathoz - mellékleteiként - mintegy nyolc kilónyi anyagot kapott meg. Látszólag joggal merül fel a kérdés: még ez sem elegendő? Valójában ez a nyolc kilónyi adat- és számtömeg alig rendelkezik reális értékkel és értelemmel. Sajnos olyan ez, mint a pénzünk: minél többet nyomnak belőle, annál kevesebbet ér.
Csak a legfőbb hiányosságait fogom most sorra venni.
Az Állami Számvevőszék részletesen és tételesen bizonyította, hogy a költségvetési anyagokban szereplő adatok nagy része mennyire megalapozatlan, pontatlan, hiányos, mennyire hibás számítással készült - vagy éppenséggel elmulasztották a megalapozó számításokat. A számításokkal történő megalapozás legáltalánosabb körű hiányossága a gazdálkodás minden területére kiható energiaár-változás hatása számszerűsítésének a hiánya. Mint az Állami Számvevőszék is megállapítja, szinte valamennyi előirányzat realitását megkérdőjelezik ezzel.
Tisztelt Ház! Meg kell önöknek vallanom, megdöbbentett ez a mulasztás. Az önmagát szakszerűsége okán ajánló kormány elmulasztotta, elfelejtette belekalkulálni a jövő évi költségvetésbe azoknak az energiaár-változásoknak a hatását, következményeit, amelyeket ő fog kikényszeríteni.
(10.50)
Magyar polgár, ne csodálkozz, hogy a kormány nem törődik azzal, ki tudod-e majd fizetni a villany- és gázszámládat, amikor azt sem kalkulálta ki, hogy önmaga ki tudja-e majd fizetni a villany- és gázszámláit! Erre a szakszerűségre tetszettek szavazni 1994 tavaszán?
Az állami kiadások tervezésében nem jelentéktelenek az energaiár-változások figyelmen kívül hagyásának következményei. Amint az Állami Számvevőszék is megállapította, a fejezetek és intézmények többsége az árnövekedés részleges kompenzálására sem lesz képes kiadási szerkezetének determináltsága miatt. Előreveti tehát az árnyékát, hogy a számszerű megalapozás e hiányossága miatt borulni fog a költségvetés jó része.
A kötetek adattömegének legalább a fele, ha nem háromnegyede olyan információkat tartalmaz, amelyek teljesen feleslegesek a parlamenti döntés szempontjából. Az az ember benyomása, hogy mint a háborús filmekben, füstöt és ködöt gerjesztenek, hogy ne lehessen meglátni mögöttük a lényeget. Így például minden alcímnél külön-külön kimutatják a társadalombiztosítási járulékot, ami általános érvénnyel a bér meghatározott százaléka, tehát ha valakit adott esetben ez érdekelne egyáltalán, ki tudná számítani; következésképp ez csak több ezer felesleges adatot és sort jelent a mellékletekben. De ugyanígy hozhatnám például az irodaszer, nyomtatvány, sokszorosítás sorait, abból is több száz van a költségvetésben. Kérdezem én az igen tisztelt képviselőtársaimat, melyiküknek jutott eszébe azon törni a fejét, hogy vajon nem sok-e, mondjuk, a Magyar Űrkutatási Hivatal irodaszerköltsége, ha összehasonlítjuk a Közlekedési Múzeuméval?! Ezek az adatok teljesen értelmetlenek, és sorolhatnám még, mert egész tömeg van belőlük, olyan apró részletkérdések, kiadások adatai, amit soha senki nem fog vizsgálni, legalábbis nem törvényhozási szinten.
Eleddig legalább két költségvetési beszédemben elmondtam már ezt, de ki figyel oda, mit mond egy képviselő, ki törődik azzal, hogy ésszerű-e a költségvetésben valami vagy butaság, értelmetlenség. A Pénzügyminisztérium, mint valamiféle tintahal bocsátja ki ködösítéseit, ha kis szörnyszülöttjét, a költségvetést fenyegetve véli a parlamenti cettől.
A költségvetéssel szemben minimális követelmény lenne, hogy összehasonlítható legyen az előző évivel. Ez nemcsak az állami költségvetésre érvényes, de a magánvállalkozásokra szintén. Minden, már középfokú tankönyv nagyon világosan kifejti ezt is.
Mint tudjuk, 1994-hez képest az 1995. évi költségvetés lényeges hatásköri szerkezeti változtatásokat tartalmaz. Elvárható lett volna, hogy a törvényjavaslathoz a kormány készítsen olyan kimutatást, amelyből megállapíthatók lennének az előirányzatok átrendeződés miatti változásai. Meg kell jegyezzem, hogy ezt már egy korábbi költségvetésnél is ugyancsak felvetettem, azóta is hiányzik minden költségvetésből.
Ami ennél is súlyosabb: hiányoznak a költségvetésből a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek, különösen a kormányzati beruházások későbbi években esedékes előirányzatai. Ezt az államháztartási törvény 36. § b) pontja is megkövetelné.
Még súlyosabb hiba, hogy hiányzik azoknak a kezességi kötelezettségeknek a tételes előterjesztése, amelyek 1995-ben esedékessé válnak. Ezt ugyancsak az államháztartási törvény írja elő 42. § (2) bekezdésében. Fel kell hívnom a tisztelt Ház figyelmét, hogy a kezességvállalások néhány éve megindult és növekvő dömpingjével az ország az eladósodás egyik új útjára lép. Ma az egész ország átkozza azokat, akik 1990 előtt húsz-egynéhány milliárd dollár államadósságot összeszedtek, bár máig sem tudjuk, személy szerint kik voltak, s hová gurultak a dollárok. Az azóta hozzátett néhány milliárdnak legalább megvan a gazdája. Most önökön a sor, hogy kezesség formájában gyűjtögessék a további elkötelezettségeket.
A költségvetési törvényjavaslat nem nyújtja önöknek azt a tájékoztatást, amit az államháztartási törvény előír. Ezek szerint önöknek, nekünk tételes előterjesztést kellene kapnunk a kezességvállalásokról. Ezzel szemben ez hiányzik a költségvetésből. Következésképp, ha igen tisztelt képviselőtársaimtól fiacskáik vagy választóik meg fogják kérdezni, mire szavaztál egyáltalán, csak azt mondhatják: nem tudom. A Független Kisgazdapárt képviselői nem fogják megszavazni ezt a költségvetést, amely törvényellenesen nem nyújt tételes tájékoztatást a kötelezettségvállalásokról.
A költségvetési kezességvállalás abszurditása egyébként a törvényjavaslat 3. §-ában éri el csúcspontját. Ez ugyanis felhatalmazza a kormányt, hogy a Világbank, az Európai Fejlesztési Bank és a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. részére állami feladatok ellátásával összefüggésben a központi költségvetés terhére összegszerű korlátozás nélkül kezességet vállaljon. Ezzel az 1995. évi költségvetés belépett a Guinness rekordkönyvébe. Nem hiszem ugyanis, hogy Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában akadt volna törvényhozás, amely összegszerű korlátozás nélkül felhatalmazta volna a kormányát kezességvállalásra olyan laza célmeghatározás mellett, mint amilyen az "állami feladatok ellátása". Ez a jogállamiság tartalmi kereteinek túllépése jogi burokba öltöztetetten.
Az 1995. évi költségvetési törvényjavaslat egyik legsúlyosabb hiányossága az, hogy egyes területek teljesen kiesnek az információk köréből. Így például hiányzik a nemzeti vagyon, de különösen az állami, ezen belül a kincstári vagyon értéke. Az államháztartási törvény 116. § (2) bekezdésének 8. pontja alapján az Országgyűlésnek bemutatandó mérlegek körébe sorolja az államháztartás alrendszereinek vagyonkimutatását. Nos, ez teljességgel hiányzik, mondhatnám nyoma sincs, miként lassan a vagyonnak is nyoma vész. A Financial Times által rendezett budapesti nemzetközi befektetési konferencián Bartha Ferenc privatizációs kormánybiztos úgy nyilatkozott, hogy a még nem privatizált állami vagyon értéke mintegy 15 milliárd USA-dollár. Nagyon érdekes volt ez a nyilatkozat, mert kiderült belőle, hogy akkor ezek szerint a kormány mégiscsak tudja, hogy mi a vagyon értéke.
(11.00)
De ha tudja, akkor felvetődik a kérdés, hogy miért nem osztja meg velünk ezt az ismeretét akkor, amikor az államháztartási törvény előírja? Lehet, hogy tévedek alkotmányjogi ismereteimben: a kormány a Financial Times-nak felelős és nem az Országgyűlésnek?
Az iróniát félretéve, az állami vagyon és egyes részei mértékét, értékét nemcsak azért kellett volna tartalmaznia a költségvetésnek, mert az államháztartási törvény előírja, hanem azért is, mert a költségvetési törvényjavaslat több helyen is intézkedik felőle és enélkül értelmetlen, követhetetlen a költségvetés végrehajtása.
Befejezésül arról kell szólnom, amint azt dr. Torgyán József igen tisztelt képviselőtársam, a kisgazdapárt frakcióvezetője bejelentette, a Független Kisgazdapárt nem fogja megakadályozni, hogy a költségvetés még ebben az évben törvényerőre emelkedjék. Szerencsére, ehhez nem kell elfogadnunk a törvényjavaslatot és előre be is jelentem: a Független Kisgazdapárt nem fogja megszavazni a költségvetést. (Derültség, zaj a bal oldalon.)
Már az eddig általam elmondottak is elegendőek lennének, hogy indokolják, megmagyarázzák, hogy miért nem tudjuk elfogadni a költségvetést, legfőképp azonban azért fogunk ellene szavazni, mert politikailag ítéljük károsnak.
A Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan, hogy az egyszerű polgárok nyakába varrják a gazdaság valamennyi terhét, amelyekért jórészt a jelenlegi és az előző kormányok sora felelős. Elfogadhatatlan, hogy a költségvetés következményei tovább nehezítsék a legrászorultabb rétegek életkörülményeit; a beígért kompenzáció ködös és nem látszik elegendőnek.
A Független Kisgazdapárt nem adja szavazatát ahhoz a költségvetéshez, amely ahelyett, hogy csökkentené, tovább növeli a munkanélküliséget, nem adja szavazatát ahhoz a költségvetéshez, amely célul tűzi ki az amúgy is szűkös belföldi fogyasztás további csökkentését, következésképpen a termelést is, ezért vállalkozásellenes. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
