RÉPÁSSY RÓBERT, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
RÉPÁSSY RÓBERT, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
RÉPÁSSY RÓBERT, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kormány által 15 228-as számon, illetve 15 229-es számon beterjesztett két törvényjavaslat a bírósági végrehajtások jogának átfogó újrakodifikálása. A bírósági végrehajtás reformájára rendkívül nagy szükség van; erről az előttem szólók is szóltak már.
A bírósági végrehajtás, de ezen túlmenően maga az igazságszolgáltatás is válságjelenségekkel terhes. A gyakorlati tapasztalatok a végrehajtási eljárásoknak, a végrehajtás szervezetének egyre nagyobb nehézségeit, már-már ellehetetlenülését mutatják.
A gyakorló jogászok körében egyöntetű a vélemény, hogy jogos igények bírósági és végrehajtási úton való érvényesítése egyre reménytelenebb. Az ismert adatok szerint évente több mint 300000 végrehajtási eljárás indul – erről államtitkár úr is szólt –, ez egy végrehajtóra évente közel 1300 végrehajtási ügyet jelent. Egy bírósági végrehajtónak minden egyes munkanapon öt-hat végrehajtási ügyet kellene érdemben befejeznie. A végrehajtási eljárás nehézkessége, a végrehajtói szervezet túlterheltsége, figyelembe véve azt, hogy egy tipikus végrehajtási üggyel rengeteg munka van, gyakorlatilag megoldhatatlan feladat elé állítja a bírósági végrehajtói szervezetet. Mindez sajnos azt eredményezi, hogy az ügyhátralék folyamatosan nő; egy-egy végrehajtási ügy egyre inkább elhúzódik, és egyre hosszabb idő telik el a jogerős bírósági ítélet meghozatalától addig az időpontig, amíg a végrehajtást kérő végre hozzájuthat jogos igényéhez.
Szintén statisztikai adatokból tudjuk azt a sajnálatos tényt is, hogy a végrehajtási ügyeknek csak a felében sikerül behajtani a követeléseket; arról nem is beszélve, hogy ha nem az ügyek számához arányítjuk az eredményesen befejezett végrehajtások számát, hanem a követelések összegéhez a behajtott követelések összegét, akkor még rosszabb eredményt kapunk.
Tisztelt képviselőtársaim! A jogrendszerben a végrehajtások jogának is megvan a maga helye. A társadalom egészét érintő gazdasági, illetve szociális problémákat természetesen nem lehet a végrehajtás akár tökéletes működtetésével megoldani. Sőt egy rosszul működő szociálpolitikai intézményrendszer mellett egy jól működő végrehajtási rendszer lehet, hogy több kárt okozna, mint hasznot.
A végrehajtási ügyek jelentős része közüzemi díjtartozás, lakbértartozás, OTP-hiteltartozás, szövetkezeti, illetve társasházak közös költsége miatti tartozás behajtása iránti eljárás. Amikor tömeges méretűvé válik egyes társadalmi csoportok fizetőképtelensége, amikor egész lakótelepek, lakókörzetek, meghatározott társadalmi rétegek képtelenek a havonta felmerülő, rendszeresen visszatérő kiadásaikat fizetni, akkor a radikális, hitelezőpárti és jól működő végrehajtás súlyos szociális feszültségeket gerjeszthet. Nyilvánvaló, hogy ezeket a problémákat a végrehajtási eljárás keretében megoldani nem lehet.
Ezzel egyidejűleg a gazdasági életben is új jelenségeknek lehetünk tanúi. Soha nem hallott, nevenincs vállalkozások halmoznak fel milliós tartozásokat szállítóik felé, a bankok felé, a költségvetés és a társadalombiztosítás felé, majd mennek tönkre minden különösebb következmény nélkül. Menedzselőik másnap ugyanarra a tevékenységre más névvel újabb vállalkozást alapítanak, és a legjobb befektetésnek bizonyul a tartozások ki nem egyenlítése.
A gazdasági rendszer konszolidálódásának hiányában az igazságszolgáltatás és annak részeként a bírósági végrehajtás légüres térben mozog. Az adós már a keresetlevél benyújtásakor sem lelhető fel, nem hogy a jogerős ítélet meghozatalakor, vagy majd négy-öt év múlva, amikor a végrehajtó megpróbál bármit lefoglalni az adós székhelyén. A régről ismert, nagy nevekkel sem jár jobban a hitelező. Olyan nagyvállalatok mennek egyik óráról a másikra csődbe, kerülnek felszámolás alá, amelyekről korábban senki sem gondolta volna ezt.
A bírósági végrehajtói szervezet legszorosabban természetesen a bíróságokhoz kapcsolódik. A bírósági végrehajtás eredményességét mindenekelőtt a bírói ítélethozatal gyorsasága alapozza meg. Ha a bírói igazságszolgáltatás elhúzódik, akkor a hosszú időtartam miatt a végrehajtás már távolról sem tudja az eredetileg, elméletileg feltételezett célt elérni. A végrehajtás a végrehajtási eljárás során is számos ponton kapcsolódik a bíróságokhoz.
(12.40)
Ezek a jogi lehetőségek kiváló alkalmat adnak arra, hogy az adós különböző kifogások támasztásával elhúzza, végső soron meghiúsítsa a végrehajtási eljárást.
Különösen kedvez a végrehajtás alól kibújni igyekvő adós számára a bíróságok rendkívüli túlterheltsége. Eredményesebben működő végrehajtáshoz tehát mindenekelőtt gyorsabban és jobban működő bírósági szervezetre lenne szükség.
Tisztelt képviselőtársaim! A jognak és a törvényhozásnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzetből a megfelelő irányba befolyásolja a gazdasági életet, továbbá erősítse az állampolgároknak az igazságszolgáltatásba, végső soron a jogállamba vetett bizalmát. Úgy ítéljük meg, hogy a jelen helyzetben erősíteni szükséges a végrehajtási eljárásban a hitelező pozícióját. Olyan végrehajtási szervezetet és eljárást kell kialakítani, amelynek révén gyorsan és hatékonyan lefolytatható a végrehajtás, és olyan megfelelő garanciákat kell beépíteni a rendszerbe, amelyek radikálisan szűkítik a vagyon végrehajtás alóli elvonásának jelenleg oly tág lehetőségeit.
A javaslat véleményünk szerint ezeknek a követelményeknek részben eleget tesz, részben azonban nem. A bírósági végrehajtás átfogó reformja két irányban képzelhető el. Egyrészről magának a bírósági végrehajtásnak, mint nem peres eljárásnak a reformja, másrészről a bírósági végrehajtói szervezet reformja. Ez utóbbi téren hoz gyökeres változásokat a törvényjavaslat. A leglényegesebb módosítás, hogy a jelenleg bírósági tisztviselőként működő bírósági végrehajtó helyébe felállítja a magán-végrehajtói intézményrendszert.
A javaslat a magánvégrehajtót önálló bírósági végrehajtónak jelöli meg. Ez a szervezeti változtatás jellegében és jelentőségében leginkább az állami közjegyzői szervezetnek magánközjegyzőséggé történő átalakításához hasonlítható. Ezt a változtatást mindenképpen üdvözlendőnek és támogatandónak tartjuk, ez mindenképpen a civil társadalomnak az állam rovására történő előretöréseként fogható fel.
Természetesen rengeteg fog múlni a részleteken, így mindenekelőtt a díjazáson. A törvényjavaslat szerint a végrehajtók díjazását az igazságügy-miniszter rendeletben fogja megállapítani. Alacsony díjazás esetén a végrehajtók körében kontraszelekció fog érvényesülni, a végrehajtás intézményrendszerét nem lehet majd megvédeni a korrupciótól, a végrehajtók megvesztegethetőségétől.
Magas, tisztes díjazás esetén a végrehajtói állás társadalmi közmegbecsülésnek vagy legalábbis illő tiszteletnek örvendő állás lehet. A végrehajtók díjazásának emelkedése természetesen a végrehajtási költségek emelkedését jelenti, hiszen a végrehajtó díjazása végrehajtási költség.
Tekintettel arra, hogy a javaslat szerint a végrehajtó díjazása lényegében a végrehajtást kérő által előlegezendő díj, szabályozni szükséges, hogy ki előlegezi, illetőleg behajthatatlanság esetén ki viseli a végrehajtó díjazását, ha annak előlegezésére a fél vagyoni, jövedelmi viszonyai miatt nem képes. Számunkra fontos szempont, hogy a szakirodalom közlése szerint maguk a végrehajtók is támogatják a magán-végrehajtói intézményrendszerré való átalakulásukat. A Bírósági Végrehajtók Országos Egyesülete – amely a bírósági végrehajtók közel 90%-át tömöríti – egységesen a magán–végrehajtói rendszer mellett van.
A reformok másik iránya magának a végrehajtásnak mint peren kívüli eljárásnak a reformja. A leglényegesebb és szakmai szempontból mindenképpen üdvözlendő megoldás egyrészt a jelenlegi kétszintű törvényerejű rendeletben és igazságügyi miniszteri rendeletben szabályozott végrehajtási kódexnek egy egységes törvénybe való foglalása. Másrészt a végrehajtással kapcsolatos perek, így a végrehajtás megszüntetése, a végrehajtás korlátozása iránti per, a végrehajtási igényper szabályainak átemelése a végrehajtási eljárás szabályai szerint közül a polgári perrendtartásba.
Szakmai szempontból jelentős változtatás az is, hogy a jogszabály szerkezetében az elhatárolás alapját a végrehajtás általános, illetve különleges formái képezik, nem pedig az adósok fajtái.
A javaslat jó néhány szakmai szempontból üdvözlendő újdonságnak számító részletszabályt is tartalmaz. Így például az egyre jobban terjedő választott bíróságok döntéseihez a törvény által biztosított végrehajtás lehetőségét, a végrehajtható okiratok körének az időközi jogszabályváltozásokkal összhangba hozását, valamint a jogorvoslatok egységes szabályozását.
Tisztelt képviselőtársaim! Elérkeztünk az érem másik oldalához. A javaslat a végrehajtási eljárás tekintetében nem hoz döntően újat. Nem sikerül olyan megoldásokat találnia, amellyel átütő módon sikerülne az eljárást gyorsítani vagy hatékonnyá tenni.
Megítélésünk szerint a jelenlegi és a javaslat által is megtartott végrehajtási eljárás meglehetősen körülményes, nehézkes, és számtalan lehetőséget biztosít a kötelezettnek a végrehajtói eljárás elhúzására, meghiúsítására.
A probléma szemléletesebbé tételére vegyünk egy teljesen hétköznapi példát. A bank hitelt nyújt adósának, a kölcsön biztosítására a felek jelzálogjogot kötnek ki az adós ingatlanára. Ha az adós nem tud fizetni, a bank bírósági úton érvényesítheti követelését, tekintve, hogy csak a jogerős ítélet alapján kérhet majd végrehajtást a zálogul lekötött ingatlanra.
Ha az ügy megítélése egyszerű, akkor is a bírósági eljárásban körülbelül három év, amikor a jogerős ítélet megszületik. Ekkor kérhet a bank végrehajtást. A végrehajtó megkeresi a földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése iránt. A végrehajtási jog bejegyzéséig az ingatlan nem árverezhető. Ismerve a nagy forgalmú földhivatalok ügyintézési határidejét, ez további két év. Természetesen az adós a végrehajtási jogot bejegyző földhivatal határozata ellen fellebbezést nyújthat be. Majd a jogerős földhivatali határozat ellen helye van közigazgatási pernek is. Ezzel a perrel ismét eltelik két év, és árverés még mindig nincs. Amikor ez a per is lezárul, akkor állapítja meg a végrehajtó az ingatlan becsértékét, amely becsérték megállapítását az adós újabb bírósági eljárásban vitathatja. Szakértő közreműködésével folyik az eljárás, ez további két év. Amikor a végrehajtást kérő mindezen túlverekedte magát, akkor jöhet az adós házastársa vagy bárki más, aki az ingatlanra házastársi vagyonközösség vagy más jogcímen perben tulajdoni igényt támaszt, ez újabb két-három éves pereskedés. Függetlenül attól, hogy a bank közhiteles telekkönyvi nyilvántartásban bízva fogadta el zálogfedezetül a kizárólagosan az adós tulajdonaként nyilvántartott ingatlant.
Ha mindezen eljárások szokásos idejét szűken összeszámolva összeadjuk, tíz évnél tartunk. Ekkorra már akár az árverésre is sor kerülhet. Eddigre természetesen a kölcsön tízévi kamatai messze meghaladják az ingatlan forgalmi értékét.
Ha azt hisszük, hogy a bank elég szívós és kitartó volt, és most már végre hozzájuthat legalább a követelések töredékéhez, tévedünk, mert követelését megelőzi a gyermektartásdíj, az egyéb tartásdíj, a munkavállalói munkabér, az állam egyes büntetőjogi igényei, valamint az adó- és a társadalombiztosítási követelés. Teljesen függetlenül attól, hogy ezek a követelések nem voltak bejegyezve az ingatlanra, később keletkeztek, mint a bank követelése, később indult irántuk a végrehajtási eljárás, mint a bank által indított végrehajtási eljárás. Ez így működésképtelen. Ilyen feltételek mellett képtelenség hitelezni, ez az eljárási rend – párosítva a végrehajtók elképesztő túlterheltségével – nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a bankok nem tudnak követeléseikhez hozzájutni.
Megítélésünk szerint a javaslat semmivel sem csökkentette az eljárás nehézkességét, bonyolultságát. Semmivel sem csökkentette azokat a kibúvási lehetőségeket, amelyekkel az adósok elmenekültek a tartozások végrehajtása alól. A javaslat további hiányossága, hogy nem helyezi hatályon kívül az illetékkódex végrehajtási illetékre vonatkozó részét. A végrehajtást kérőre méltánytalannak tartjuk, hogy végrehajtási illetéket is fizessen, és ezen felül még kifizesse a végrehajtó díját és költségátalányát is.
Álláspontunk szerint ha a jogalkotó megalkotja a magánvégrehajtó szervezetet, és kimondja, hogy a végrehajtást kérő előlegezi a végrehajtó díját és költségtérítését, indokolatlan, hogy az állam külön végrehajtási illetéket is beszedjen a végrehajtást kérőtől.
Az átutalási végzés, illetőleg az azonnali beszedési megbízási eljárás körében indokolt lenne annak szabályozása, hogy a bíróság megkeresésére az adóhatóság közli az adós bankszámlaszámát. Jelenleg ugyanis – és a javaslat szerint is – a végrehajtást kérőnek semmi lehetősége sincs arra, hogy az adós bankszámlaszámát megismerje. Így sem az átutalási végzéssel kapcsolatos eljárást nem tudja kezdeményezni, sem a gazdálkodószervezetek között kötelező végrehajtást megelőző eljárást, sem az azonnali beszedési eljárást nem tudja lefolytatni.
Teljesen átgondolatlannak tartjuk, és ki nem mondott, rejtett csapdákat tartalmaz a lakásügyekben hozott bírósági határozat végrehajtása című rész. Már a lakástörvény is szemérmesen hallgatott erről, és most a javaslat is szemérmesen hallgat arról, hogy gyakorlatilag miként is kell a lakás kiürítésére vonatkozó határozatokat végrehajtani.
Komolyan gondolja-e az előterjesztő, amit az indoklás 119. oldalán olvashatunk, miszerint a lakásvégrehajtás esetén ugyanazoknak a szabályoknak az alkalmazása indokolt, amelyek a meghatározott cselekmény végrehajtása esetén általában irányadók, és az ügyek túlnyomó részében minden elhelyezési igény nélkül kiköltöztethető a lakásból az a bérlő, akinek a bérleti jogviszonya megszűnt. Jól értjük-e, ez azt jelenti, hogy például a bérleti díjat, rezsiköltséget fizetni nem tudó bérlőt az utcára tetetheti ki a bérbeadó?
(12.50)
Vajon átgondolt lakáspolitika áll ezek mögött a mondatok mögött, vagy csak az átgondolatlan jogalkotás egyik esetével állunk szemben? Úgy hisszük, az előterjesztő egy nagyméretű társadalmi problémát igyekszik a szőnyeg alá söpörni.
Nem világos a javaslat 183. szakasza sem, az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére vonatkozó nem peres eljárás. Nem derül ki ugyanis a javaslatból, hogy maga ez a nem peres eljárás az, amiben megállapítják a lakás önkényesen elfoglalt voltát, és az önkényes lakásfoglalót ebben a nem peres eljárásban kötelezik a kiköltözésre, vagy pediglen ez a 183., 184. szakasz nem más, mint az önkényes lakásfoglalóval szemben lefolytatott szabályszerű bírósági eljárás után a végrehajtási eljárás elrendelésének egy más módja. Ha az utóbbi, akkor miért nincs beírva, ha az előbbi, akkor hogyan kerül a végrehajtási törvénybe?
Teljesen indokolatlannak tartjuk a 189. szakaszt, miszerint ha a betéti társasággal szemben a követelés teljesítése érdekében végrehajtható okiratot állítottak ki, az ilyen társaság tagjával szemben az említett követelés érdekében biztosítási intézkedés rendelhető el. A betéti társaság kültagjával szemben miért rendelhető el biztosítási intézkedés, hiszen a kültag nem felel a betéti társaság tartozásaiért.
Nagyon fontos kérdés, hogy az azonos illetékességi területre beosztott végrehajtók között az ügyeket ki osztja el és milyen rendben. Ez a törvényben teljesen szabályozatlan, és még az igazságügy-minisztert felhatalmazó rendelkezésekből sem derül ki pontosan, hogy ennek szabályozására az igazságügy-miniszter fel van-e hatalmazva. Ugyanis a felhatalmazó rendelkezése szerint az igazságügy-miniszter rendelettel állapítja meg a végrehajtói ügyvitelre és pénzkezelésre, továbbá a végrehajtási ügyek irattározására vonatkozó szabályokat.
Az azonos illetékességi területen belül működő végrehajtók közötti ügyelosztás szabályozása mindenképpen indokolt lett volna.
Szintén indokolt lett volna a végrehajtással kapcsolatos életviszonyok büntetőjogi védelmének radikális erősítése. A szabályozás túlhaladottá vált. Nevetséges dolog, hogy az adósnál esetleg több millió vagy több tízmillió forint értékű vagyontárgyat lefoglalnak, ezeket a vagyontárgyakat a foglalás alól elvonva a végrehajtást meghiúsítja, és mindez csupán maximum egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vétségnek minősül. Az ilyen cselekmény társadalomra veszélyessége a lopással azonos, és azzal azonos büntetőjogi fenyegetettséget érdemel, a tettes ugyanis nemcsak a vagyoni viszonyok törvényes rendjét zavarja meg, hanem az igazságszolgáltatás rendjét is.
A törvényjavaslattal összefüggésben, esetleg magában a javaslatban szabályozni kellett volna a 130. szakaszban új intézményként javasolt értékpapír-értékesítés részletes szabályait. Ki határozza meg például azt, hogy a végrehajtó mely értékpapír-ügynökségnek vagy tőzsdeügynökségnek ad megbízást az értékpapír bizományi értékesítésére? Az egymással versengő értékpapír-ügynökségek szempontjából egyáltalán nem lényegtelen, hogy melyikük kapja a megbízást. Ha a választást a végrehajtóra bízzuk, azonnal megteremtjük a megvesztegetés egyik lehetőségét.
Szintén a javaslattal összefüggésben vetődik fel az ugyancsak új intézményként javasolt árverési csarnokok és a részletes indoklásban említett, hozzájuk csatlakozó raktárak hálózatának országos kiépítése. Ennek jogszabályi, költségvetési feltételeit biztosítani kell, ha nem akarjuk, hogy a törvényjavaslat ezen rendelkezései üres szavak maradjanak.
A 223. szakasz rendelkezései alkotmányossági kérdéseket is felvethetnek, mivel az ügyész számára a végrehajtási eljárásban biztosított jogorvoslati jogok valószínűleg nincsenek összhangban az Alkotmánybíróság 1/1994. január 7-i számú határozatával, amely az ügyész polgári eljárásban való részvételét gyakorlatilag alkotmányellenesnek nyilvánította.
Tisztelt képviselőtársaim! Mindezek után az előzőekben ismertetett aggályainkat változatlanul fenntartva, a szükséges és egyáltalán lehetséges korrekciókat módosító indítványainkban javasolva a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja nevében a bírósági végrehajtás tárgyában beterjesztett két törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom önöknek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
