HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
HASZNOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat szükségességét – függetlenül attól, hogy korán vagy későn terjesztette be a Kormány – semmi nem bizonyítja jobban, mint az úgynevezett adósságbehajtó csoportok létrejötte és működése ma az országban.
Mindnyájunk előtt ismert, hogy 1991 óta egyre gyakrabban hallatnak magukról olyan csoportok, amelyek azzal foglalkoztak, hogy a megbízóik követelését mindenféle bírósági, hatósági eljárást mellőzve egyszerűen behajtják – hogy milyen eszközökkel, arról lehet vitatkozni –, és nem is mindig eredménytelenül vállalkoztak. Ezek a csoportok, illetve a tagjaik a legkülönbözőbb szervezetek fedőneve mögé bújtak, hol gazdasági társaságnak, rendszerint kft.-nek, más esetben sportegyesületnek álcázták magukat, sőt még újsághirdetésben is publikálták és ajánlották tevékenységüket és eredményességüket.
Ezek a magán-adósságbehajtók nem is csak a bírósági végrehajtás területén ügyködtek, mert gyakran a pereskedés gondját is levették a megbízók válláról. Hiszen ők nem ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen res iudicata, legyen jogerős ítélet, legyen eredménytelenül megkísérelt bírósági végrehajtás, ők egyszerűen teljesítették a megbízójuk követelését, hogy márpedig X. Y. 100000-rel tartozik nekem, hajtsátok be, és ez időben sokkal rövidebb akció volt, mint a törvényes utat végigjárni. Most ezeknek az adósságbehajtóknak a tevékenysége nem ritkán már jogellenes cselekményekbe is torkollott, ilyenek voltak az önbíráskodás, fenyegetés, kényszerítés, magánlaksértés, sőt esetenként a könnyű vagy súlyos testi sértés is.
Ez a probléma a Ház előtt sem ismeretlen, hiszen másfél évvel ezelőtt már interpelláció is hangzott el ebben a tárgykörben.
Úgy gondolom, hogy az ilyen magán-adósságbehajtó csoportok mindennél jobban jelzik és bizonyítják annak a valós problémának a létét, hogy jogrendszerünkben a bírósági végrehajtás működésében bizony zavarok vannak, sőt mondhatom azt, hogy veszélyhelyzet állt elő. Ezért csak üdvözölni lehet azt, hogy a Kormány beváltotta a másfél évvel ezelőtt tett ígéretét és beterjesztette a bírósági végrehajtásról szóló törvényjavaslatot.
Minthogy ezúttal nem egy egyszerű kis módosításról és novelláról van szó, mint eddig az igazságügyi kódexek esetén már többször is megtörtént, hanem egy valóban új, átfogó törvénykönyv készült, amely ráadásul a különböző utaló szabályok folytán kihat a közigazgatási végrehajtásra, a társadalombiztosítási végrehajtásra, így az adóbehajtásra is, így ez sokkal szélesebb előkészítést igényelt, és ezért talán azt kell mondani, hogy későn kezdünk foglalkozni ezzel a kérdéssel. De azért, mert valami jöhetett volna előbb, nem jelenti azt, hogy a javaslat nem jó és el kell vetni.
Volt itt egy olyan probléma és felvetés, hiszen a tisztelt Ház szavazott is róla, hogy a bírósági végrehajtás újraszabályozása, és ezzel párhuzamosan a végrehajtási pereknek a polgári perrendtartásba való átemelése kétségtelenül fontos kérdés, de mindkét törvényjavaslat a polgári nem peres, illetve a peres eljárás körébe tartozó olyan, elsősorban szakmai jellegű jogszabály, amelynek kivételes eljárásban történő megtárgyalása is indokolt lett volna. A Kormány ilyen kérelmet terjesztett az Országgyűlés elé, csak sajnálni lehet, hogy ezt nem tartották teljesíthetőnek.
A következőkben arról szeretnék beszélni, hogy súlyos a helyzet, van-e egyáltalában a kibontakozásra lehetőség, és szolgálja-e ezt ez a törvényjavaslat.
A kényszer lényege a bírósági végrehajtási eljárásnak. De nem mindegy, hogy ezt a kényszert ki és hogy alkalmazza, és ha ez a jogszabály keretei között megvalósított állami kényszer formájában érvényesül, akkor azt mondhatjuk, hogy megfelel a jogállam kritériumainak.
A kényszer alkalmazásának a fő szabályait rögzíti a javaslat. Vagyis van egy vagyoni jellegű hátrány, amely a bírósági végrehajtás fő jellemzője, ezt a bíróság, illetőleg a bírósági végrehajtó alkalmazza. Az adós személye elleni kényszercselekményt azonban, ha arra az adós ellenszegülése, vagy meghatározott cselekmény végrehajtása esetén kivételesen szükség van, a javaslat a bíróságnak, illetőleg a végrehajtónak az intézkedése alapján egyértelműen a rendőrség feladatává teszi.
(13.00)
Ennek során a rendőrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítőintézkedéseket megtenni és alkalmazni, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok szerint megtehetők, illetőleg alkalmazhatók, és az adott ügyben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek. Ennek a szabályozásnak elsősorban elvi jelentősége van, mert a bírósági végrehajtás során a rendőrség közreműködése igen ritkán fordul elő. A javaslat azt az elvet tartja szem előtt, hogy csak indokolt esetben és csak a szükséges mértékben alkalmazzanak kényszert a követelés érvényre juttatása céljából. Fontosnak tartja tehát a kényszer arányos és fokozatos alkalmazását. Ezért ha pénzforgalmi úton, azonnali inkasszóval, vagy munkabérből, vagy egyéb rendszeresen kapott járandóságból is behajtható a követelés, először ezeket az eljárásokat indokolt lefolytatni. Kétségtelen, hogy a bírósági végrehajtás célja a végrehajtást kérő jogának érvényre juttatása; ez sem olyan cél azonban, amelyet minden egyéb szempontra tekintet nélkül, tűzön-vizen keresztül, radikálisan el kell érni. Ezért a vagyoni kényszer általában csak addig terjedhet, amíg az adós létfenntartását nem veszélyezteti, a társadalom számára hasznos munkáját, foglalkozását, tevékenységét nem akadályozza. Itt szeretném megjegyezni, hogy ennek a jogelvnek az érvényesítése nem azt jelenti ebben a végrehajtási törvényben, hogy a szocialista végrehajtási joghoz ragaszkodna a kormány-előterjesztés. Továbbá azt sem jelenti, hogy összemossa a szociálpolitikát a végrehajtási joggal, hiszen a szociálpolitikával való kapcsolata ennek a törvénynek negatív irányú is lehet; vagyis olyan végrehajtási törvényt készíteni, ami nincs tekintettel az illető létfeltételeire, azt jelenti, hogy 100000 végrehajtási ügyből mondjuk 50000-ben a szociálpolitika tárgya lesz alanyi jogon az illető, hiszen olyan végrehajtási törvényt alkotunk, hogy az utolsó párnát is kihúzzuk a feje alól, netán a mindennapi megélhetését és étkezését is veszélyeztetjük, így természetesen az illető meg fog jelenni mint a szociálpolitikai jogosultság alanya, és segélyekért fog folyamodni. Ezért ez a felvetés, hogy ezzel a kérdéssel ne foglalkozzon a végrehajtási jog, nagyon merev elkülönítése annak, hogy szociálpolitika – végrehajtási jog. Igenis határfelületek és érintkezési felületek vannak.
Az adós olyan hátrányos helyzetbe is kerülhet egy rossz végrehajtás során, hogy a társadalom segítségére szorul az eltartás miatt. Ezek a humánus szempontok azonban csak a természetes személyek esetében állnak fenn, a jogi személyekkel kapcsolatban ilyen megfontolások egyáltalán nem jöhetnek számításba. Ezt mutatja az is, hogy a jogi személyek többségével szemben lehetőség van a felszámolásra, ez pedig a jogi személy megszűnését jelenti.
A hatályos jogunk a jogállamiságnak ezt az oldalát figyelmen kívül hagyta. Differenciálatlan szabályai súlyos méltánytalanságot jelentenek egyes adósok számára.
A pénzkövetelések tekintetében gyakran kerül sor munkabér vagy rendszeresen kapott egyéb járandóságok letiltására. A levonás fő szabályként általában a juttatások 33%-ának, kivételes esetekben 50%-ának erejéig terjedhet, az ezen felüli rész mentes marad ettől. A javaslat most már figyelembe veszi, hogy a keresőfoglalkozásból eredő jövedelmek között igen lényeges szóródás van. Ezért feltétlenül mentesíti a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek, járandóságnak azt a részét, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének. Másrészt a törvényben foglalt korlátozásokra tekintet nélkül megengedi a végrehajtást a munkabérnek arra a hányadára, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének az ötszörösét. Így az alacsony jövedelemben részesülőknél a végrehajtás alól mentesen maradó összeg növekszik, a nagyobb jövedelműeknél viszont csökken. Az ilyen humánus szabályozás csak helyeselhető.
Ugyanígy egyetértek azzal is, hogy a javaslat a jelenlegi helyzethez képest módosítja a foglalás alól mentes ingóságok körét. Csak örömmel lehet üdvözölni azt, hogy végre a végrehajtás alól mentesül az adós gépjárműve, ha az az adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen vagy ha az adós a mozgásában korlátozva van. Mentes a végrehajtás alól az adós háztartásához tartozó egy hűtőgép vagy fagyasztószekrény. A mezőgazdasági termeléssel foglalkozóknál is úgy állapítja meg a javaslat a mentességi szabályokat, hogy az ilyen adós zavartalanul tovább folytathassa termelését.
A terjedelmes kódexből kiemelt, példaként említett szabályok jól mutatják, hogy miként indokolt és helyes a jog keretei között alkalmazni a kényszerítőlehetőségeket, és milyen szervek tehetik ezt meg a legeredményesebben. Az így szabályozott eljárás és a javaslat szerint megszervezett végrehajtói apparátus alkalmas lesz arra, hogy megvalósítsa a bírósági végrehajtási eljárás által elérni kívánt célokat. És akkor majd bizonyára eltűnik a magán-adósságbehajtás is, az önbíráskodásnak ez a torzhajtása.
Az elmondottak alapján a Kereszténydemokrata Néppárt részéről a javaslatot támogatjuk. Tisztelettel kérem a Házat, tisztelt képviselőtársaimat is, hogy alkossuk még meg ezt a fontos jogszabályt, és szavazataikkal támogassák ezt! Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)
