DÁVID IBOLYA, DR. (MDF)
DÁVID IBOLYA, DR. (MDF)
DÁVID IBOLYA, DR. (MDF) Köszönöm! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A négy év alatt a jogállam kiépítése, és ezen belül az igazságszolgáltatás új alapokra helyezése terén a jogalkotói munkánk nagy eredményeket ért el. Új törvényekkel korszerűsítettük a Büntető Törvénykönyvet és a Polgári Törvénykönyvet, a Büntető és a Polgári Eljárási Kódexet, korszerűsítettük a bírósági szervezetet, megszüntettük a Katonai Bíróságot, felállítottuk a Közigazgatási Bíróságot, törvényt hoztunk a magánközjegyzőségről, szabaddá tettük az ügyvédi pályát és elkezdtük a szakértői szervezet korszerűsítését. Nagy fokban javítottuk az igazságszolgáltatás technikai felszerelését, és az igazságszolgáltatás minden területén anyagilag is kifejezhettük megbecsülésünket.
Ennek a munkának újabb állomásához érkeztünk, amikor megkezdtük a bírósági végrehajtásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Hazánkban a bírósági végrehajtás 1100 éves múltra tekint vissza, már az Aranybulla 1222-ben garanciákat állapított meg a bírói ítéletek végrehajtásával kapcsolatban. Ezt követően is számos olyan törvényt találunk, amely a bírósági végrehajtást szabályozta, így Zsigmond, Mátyás vagy II. Ulászló királyaink törvényei is. A bírósági végrehajtásról részletes szabályokat tartalmaz a Hármaskönyv is, amely hosszú időn át befolyásolta a hazai joggyakorlatot. A jogfejlődés szempontjából fontos volt a XIX. század első fele, az úgynevezett reformkor. Ekkor jelentek meg azok a törvények, amelyek a modern értelemben vett bírósági végrehajtás előfutárainak tekinthetők, és amelyeknek az előkészítésében Deák Ferenc, a későbbi igazságügy-miniszter nagy szerepet játszott. A végrehajtási jog századunkban elért fejődésére a miniszter úr expozéjában kitért, ezért erről már nem kívánok beszélni.
A jogállam megvalósításában nagy szerepe van a bírósági végrehajtásnak. Bár a jog érvényesülését általában az önkéntes követés jellemzi, végső soron az állam kényszerítő ereje juttatja érvényre a jogot. A végrehajtás az a sajátos eljárás, amelynek keretében az állami szerv a jogi szankciót kényszer alkalmazásával is érvényre juttatja. A modern jogrendszerek a végrehajtási eljárások differenciált rendszerét építették ki, és ezen belül a polgári, sőt általában a vagyoni jellegű kötelezettségek teljesítésére irányuló bírósági végrehajtásnak kimagasló jelentősége van. Olyan bírósági végrehajtási szervezetre és eljárásra van szükség, amely garantálja, hogy ha a bíróság vagy más szerv a jogvitát eldöntve az adóst teljesítésre kötelezte, az ténylegesen meg is valósuljon, tehát a bírósági végrehajtás eredményes legyen.
A bírósági végrehajtást jelenleg az 1979. évi 18. törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról szóló igazságügyi miniszteri rendelet szabályozza, ezek egységes szerkezetbe foglalva alkotják ma a bírósági végrehajtási kódexet. A jogszabályok az utóbbi három évben csak a legkisebb mértékben módosultak, elsősorban az Alkotmánybíróság egyes határozatai és a közjegyzőkről szóló új törvény folytán. A hatályos kódex rendelkezései – ahogy a miniszter úr az expozéjában is említette – nem felelnek meg a jogállam követelményeinek. Példaként említem, hogy 1955 és 1979 között az adóst a végrehajtási eljárás megkezdésekor a végrehajtó a kényszercselekmények előtt írásban mindig felhívta az önkéntes teljesítésre, és még egy újabb határidőt is adott erre. Ez az esetek nagy részében arra vezetett, hogy az adós elrejtette a lefoglalható ingóságait vagy más módon játszotta ki a végrehajtást.
A végrehajtást kérő helyzetét külöféle szabályok nehezítették. Ha például a végrehajtási eljárásban ügyvéd közreműködését vette igénybe, az ezzel felmerülő költséget saját magának kellett viselnie, azt nem lehetett végrehajtási költségként az adósra áthárítani. Ismétlem, hogy a végrehajtási eljárásunkat a túlzott adósvédelem jellemzi, bizonyítják ezt azok a nehézségek, amelyek az üzletrészek, az értékpapírok végrehajtásánál a lefoglalt ingóságok és az ingatlanok értékesítésénél merülnek fel.
(11.50)
Az előterjesztett törvényjavaslat tekintettel van azokra az alkotmányos alapelvekre, amelyeket a bírósági végrehajtással kapcsolatban az Alkotmánybíróság kiemelt. Így a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül, megvalósul a törvény előtti jog- és esélyegyenlőség. Védi az anyák és a gyermekek jogait, továbbá a munkához és a munkabérhez kapcsolódó jogokat. Másrészt a javaslat olyan szabályokat állapít meg, amelyek biztosítják az emberi méltóságot, a személyi biztonságot, a magánlakás sérthetetlenségét, és mindezeket a törvényben megállapított legszükségesebb mértékben lehet csak korlátozni.
A végrehajtás eredményessége szempontjából nemcsak az eljárás fontos, hanem a szervezet is, vagyis hogy kik azok, akik a vagyoni kényszert alkalmazhatják. Csak üdvözölni lehet azt, hogy a jelenlegi hivatalnok jellegű végrehajtói szervezet helyett, amely soha nem tudott igazán hatékonyan működni és az utóbbi időben már szinte elmerült a tengernyi ügyben, a javaslat lényegében visszatér az önálló bírósági végrehajtói szervezethez, de emellett – ahogy a miniszter úr expozéjában kiemelte – egy szűk körben marad meg az – idézőjelben mondom – "állami" végrehajtás, a megyei bírósági végrehajtók státusa, akik az igazságügyi követelések behajtása érdekében dolgoznak.
Az utóbbiak feladata lesz a bűnügyi zárlat foganatosítása is, amelynél a gyors intézkedésnek nagy jelentősége van.
Célszerű a végrehajtási ügyintézői munkakör bevezetése is. Ez az első lépés azon az úton, hogy az igazságszolgáltatás területén önálló jogállású bírósági tisztviselők is működjenek, akiknek nincs ugyan bírói képesítésük, de olyan feladatokat látnak el egyes ügyszakokban, mint a bírák. Az újonnan létesítendő és a következő években nyilvánvalóan létszámban is egyre növekvő bírósági végrehajtói szervezet törvényes működése érdekében a javaslat megállapítja a végrehajtói tevékenység kereteit és szabályozza a végrehajtási szervezet felügyeletét, és részletesen szabályozza az önálló bírósági végrehajtók fegyelmi felelősségét.
Ebben a körben látja képviselőcsoportunk a módosítás lehetőségét; szeretnénk a fegyelmi felelősség eljárását módosításokkal egyszerűsíteni.
Szeretnék beszélni arról, hogy milyen szervek határozatain, illetőleg okiratain alapuló követeléseket kell bírósági végrehajtás útján behajtani. Az igények fő érvényesítésének útja az, hogy a jogosult a kereseti joga alapján a bírósághoz fordulhat, majd pedig a jogosult végrehajtási joga alapján állami kényszerrel juttatják érvényre a követelést. A javaslat tehát elsősorban a bírósági határozatok végrehajtását szabályozza, és csak néhány más olyan szerv határozata alapján adja meg ugyanezt a lehetőséget, amely ítélethatályú határozatot hozhat, illetőleg amely a szervezete és eljárása szempontjából közel áll a bírósághoz.
A polgári eljárásjog azonban ismeri azt a lehetőséget is, hogy a jogosult bizonyos esetekben azonnali végrehajtási jogot kap igényének érvényesítésére, és ha az adós az igényt alaptalannak tartja, a végrehajtási eljárás megindítása után ő fordulhat a bírósághoz a jogvita érdemi elbírálása céljából. A javaslat is hasznosítja ezt a szabályozási módot az olyan esetekre nézve, amelyekben a követelés fennállását egyes okiratok nagymértékben valószínűvé teszik. Ez a helyzet a közjegyzői okiraton alapuló és néhány más szerv, így különösen egyes fegyelmi hatóságok által hozott, illetőleg a Munka Törvénykönyvén alapuló határozatok esetén.
A javaslat alapján a végrehajtó az adós előzetes értesítése nélkül jelenik meg az adós lakásán vagy a helyszínen. Itt átadja a végrehajtó okiratot az adósnak, és ha az nem teljesíti nyomban a kötelezettségét, a végrehajtó azonnal elvégzi a végrehajtási cselekményeket. Postán csak akkor kézbesítik a végrehajtó okiratot az adósnak, ha ezt külön kívánta a végrehajtást kérő.
A bírósági végrehajtás kényszer alkalmazására, jogok korlátozására vagy megvonására irányul, ezért ebben az eljárásban nagyon fontosak a jogorvoslatok. Ezeket a javaslat az eddigi szétszórt szabályozás helyett összefoglalja. Így a felülvizsgálati kérelmet is, melyet jogrendszerünk az elmúlt évben vezetett be. A jogerős határozat ellen a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtható felülvizsgálati kérelemnek végrehajtási eljárásan csak kivételesen indokolt lehetőséget adni. A különféle végrehajtási perek ugyanis lényegében szintén a jogorvoslat célját szolgálják.
A végrehajtás elrendelésével kapcsolatban felülvizsgálati kérelemnek a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen van helye, amellyel a bíróság a végrehajtható okirat kiállítását megtagadta, biztosítási intézkedés elrendeléséről határozott már a kereseti kérelem alapján, vagy külföldi határozat végrehajtásáról döntött.
A végrehajtás foganatosításával kapcsolatban a javaslat mindenekelőtt a végrehajtó törvénysértő intézkedése elleni jogorvoslatot, a végrehajtási kifogást szabályozza. Ennek benyújtására szubjektív és objektív határidőket is megállapít. A végrehajtás foganatosításával kapcsolatban is helye lesz a felülvizsgálati kérelemnek, de csak a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság az ingatlanárverés megsemmisítéséről határozott.
Tisztelt képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum részéről kérem önöket, hogy segítsük az igazságszolgáltatást és a jogkövető, becsületes állampolgárokat azáltal, hogy a bírósági végrehajtás újraszabályozása révén is szilárd legyen a jogrend. Ha nem tudjuk április 8-ig megalkotni e törvényt, reális esélye csak 1995-ben lenne, így minden hónap késedelem súlyos következményekkel fenyeget. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, mérlegeljék mindezt döntésük meghozatalánál.
A Magyar Demokrata Fórum és a magam nevében a bírósági végrehajtásról és a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra is ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
