ZSIROS GÉZA, DR. (Kisgazda)
ZSIROS GÉZA, DR. (Kisgazda)
ZSIROS GÉZA, DR. (Kisgazda) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó néhányan vagyunk, akik e törvényjavaslathoz hozzá kívánunk szólni; úgy hozta a sors, hogy most van fél óránk, s ha minden szerencsésen alakul, még a jövő héten, szerdán lesz egy óra körüli időnk. Itt az általános vitára utalok.
Azt hiszem, úgy tisztességes, hogy ki-ki a maga főbb gondolatait elmondja, még véletlenül se legyen az, hogy néhány képviselőtársunk vagy akár jómagam itt félórás vagy egyórás kiselőadást tartanék a dolgokról. Ugyanis ez már a harmadik menet ugyanebben a témában, és korábban a különböző politikai pártok képviselői elmondták a maguk szakmai, politikai megközelítésű álláspontját.
Jómagam néhány számadatot, néhány összefüggést kívánok feltárni, teszem ezt azért, mert ez talán segít a tisztánlátásban azoknak, akiket ez érint vagy érdekel, s megérteti másokkal is, hogy miért ekkora az ütközés a törvényjavaslat körül.
(12.30)
Hát először is, mikor házasfelek szétválnak, sok mindenben megegyeznek, de a legtöbb per állítólag – bár én magam nem vettem még részt válóperes tárgyaláson –, a végén mindig a vagyon körül szokott lenni, meg a gyerek körül.
Nos hát, a vagyoni részét hadd közelítsem meg egy picit, és ezen belül is a mezőgazdasági szövetkezeti vagyonarányokat.
Hát mennyi is ez a vagyon? Egyes becslések szerint mintegy 250-300 milliárd Ft. Ez a pénz többszöröse a kárpótlási eljárás teljes összegének, ami mintegy 300 milliárd helyett csak 100 milliárd Ft volt, még a legutóbbi adatok szerint sem haladta túl a 100 milliárd Ft-ot. Tehát jóval nagyobb a tét, mint a kárpótlási eljárás során.
Ez az első tétel. S ezt hogy, hogy nem, eddig álszemérmesen elég sokan elhallgatták.
A másik lényeges dolog: aki, amikor megkapta a kárpótlási jegyét és szerzett vele tulajdont, általában amit megszerzett, azt vagy értékén szerezte meg, ha állami tulajdont vett, vagy földet licitált, vagy annál jóval nagyobb értéket kapott, például föld esetében, mert 5-10-szer annyit ér az a föld, amit megszerzett a kárpótlási jegyével, mint amennyi a föld valós értéke.
Nos, mi a helyzet a szövetkezeti üzletrésszel?
Hölgyeim és uraim! Senki nem dicsekedett még azzal, hogy 1000 Ft-os üzletrészével egymilliós erdőt vásárolt volna. Márpedig a kárpótlás során ez előfordult. De az előfordult, hogy 1000 Ft-jáért kapott 100 Ft-ot vagy 200-at. Tehát ennyi a vagyonkülönbözőség, és ennyi az oda nem figyelés eredménye. Ha ez így menne tovább, akkor a végén az lenne, hogy ezt a 300 milliárdos vagyont néhány száz millió forintért egy szűk réteg megszerezhetné magának. Ebből eredően teljesülhetne az a szocialista párti szándék, nevezetesen, hogy azé legyen a szövetkezeti vagyon, aki működteti azt.
Hogy is nézne ez ki? Hát nézzük ezt a második nagyon fontos számot. Most a szövetkezeti üzletrész tulajdonosainak száma mintegy 1,1 millió állampolgár, tehát 1140000 fő pontosabban. Most ebből mintegy félmillió kívülálló üzletrész-tulajdonos. Az aktív keresők aránya ennél jóval kevesebb, és még üzletrésszel bírnak a tagok. Tehát 250-300000 fő bánik ezzel a 300 milliárdos vagyonnal, és úgy bánik ezzel, hogy ennek a vagyonnak csak egy szűk hányada az övé. Vagy a kívülálló üzletrész-tulajdonosoké, vagy a nyugdíjas tagoké.
Most hogyan bánik ezzel a vagyonnal? Ahogy mondtam, a kárpótlásijegy-beváltás során, ha azt nem eladta tőzsdén, hanem állami vagyonra vagy földre váltotta be, akkor növekedett a kárpótlási jegy értéke.
Most hogy néz ki ezzel az üzletrésszel kapcsolatban a dolog? Hát a következőképpen: nemhogy szinten maradna ez a vagyonérték, hanem a piaci forgalma szerint, miután lehetővé tettük a költségvetési törvény elfogadása során, hogy adható, vehető, sőt adóalapból leírható módon egy bizonyos százalékarányban, úgy néz ki, hogy 10-20%-os értéken kel el. Tessék csak kiszámolni: a 300 milliárdból mindjárt csak 30 milliárd lesz, vagy maximum 60, és még az eladósodottságról nem beszéltem.
Hova akarok ezekkel a számokkal kilyukadni?
Hölgyeim és uraim! Tisztelt képviselőtársaim! Oda, hogy végül is, ha hagyjuk továbbmenni ezt a szövetkezeti törvényt azon kereteken belül, ahogy most van, nem teszünk mást, a végén az lesz tényleg, hogy azoké lesz a vagyon, akik működtetik, és szépen az ő kezükbe átmehet közvetett és közvetlen módon, mert vagy felélik, vagy megveszik egy jelképes összegért, s akkor nem a koalíciós pártok politikai akarata érvényesül, hanem egy merőben más politikai akarat. Most ha ezt támogatjuk továbbra is, akkor én azt hiszem, a koalíciónak el kell gondolkodni, legalábbis jó néhány képviselőtársunknak.
Most hogy néz ki ez a vagyon: gyarapodik-e vagy sem? Mert ha megvan az a vagyon, aki akarja, eladja, veszi, mert neki éppen készpénz kell, ha 10%-ért, 10%-ért, az ő gondja.
De hát miről szól a történet? Ez a vagyon nemhogy gyarapodna, hanem tűnik el.
Miért tűnik el? Egyrészt azért tűnik el, mert úgymond, fölélik, és nemcsak úgymond, hanem a számok is ezt bizonyítják, másfelől pedig, miután a szövetkezetek még továbbra is bérmunkásként foglalkoztatják a tagokat, fizetik be a személyi jövedelemadót a fölvett jövedelmük után, a tb-járulékot és az egyéb közterheket, sőt még a tavalyi évben, bocsánat, 1994-ben, igen, még fizették a szövetkezetek a földadót is: több milliárd forintba került ez ott. Összességében egy-egy megyében a szövetkezeti szektor a költségvetésbe három és fél-négy és fél milliárdot fizet be. Tessék csak elkezdeni számolni!
Ha semmi mással nem, már ezzel eleve csökkentik a vagyont. Miért? Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert senki nem tiltotta meg a szövetkezeteknek adott esetben, hogy a tagjaikat hogyan működtessék – könyvelési trükk az egész, mint mezőgazdasági kistermelőt.
Tessék végiggondolni: egymillió forint árbevételig a kistermelőnek nem kell személyi jövedelemadót befizetni, tb-járulékot is gyakorlatilag szinte semmit. Ebből eredően mi történne? A mezőgazdasági szférából és a szövetkezeti szektorból egy-egy megyéből nem ment volna be ez a három és fél milliárd.
Most erre mondhatnák tisztelt képviselőtársaim, hogy te jó Isten, a költségvetés ellen beszél a parlamenti képviselő, akinek feladata a költségvetés szerkezetével való bánás. Tisztázzunk már valamit! A pénzügyminiszternek kell, hogy főjön a feje a költségvetésért, meg ennek a Parlamentnek. Ez a Parlament meghozott döntéseket. Senki nem tiltotta a szövetkezeteknek, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, amire utaltam. Tehát ebben az esetben, ha egy ilyen utat vagy számtalan más utat választottak volna, akkor a szövetkezeti vagyon nem csökkenne, hanem gyarapodna.
A gyarapodásból két dolog következne: gyarapodna a kívülállók vagyonértéke, a tagoké is, és lehetne osztalékot fizetni. De hát erre nagyon ritkán van példa, úgy tudom legalábbis. Most, ha nincs osztalék, nem nagyon gyarapszik a vagyon, félmilliós a kívülálló üzletrész-tulajdonosok száma, akik a vagyonnal kapcsolatos helyzetbe bele sem szólhatnak, de esetleg illetékeznek utána, hogyha meghal a tulajdonos – mert már ilyenről is van információ, hogy tettek ilyet –, hát akkor csodálkozunk, hogy nem lelkesedik több mint félmillió állampolgár ezért a helyzetért?
Mi lehet a járható út? A következőt javaslom:
Az egyik: rendben van, hogy a szétválásnál a kétharmados többséget csökkentsük le egyszerű többségi szavazásra, tehát az 50% plusz egy szavazatra. Na de meddig? Megítélésem szerint az első közgyűlés összehívásáig. Ha az első közgyűlésre nem jön össze a lélekszám, a második közgyűlést nem ugyanarra a napra, de nyolc napon belül hívják össze – és ahányan elmennek. S azok szavazzanak a vagyonról. Ha a tulajdonos nem vesz annyi fáradságot, hogy vagyonnal kapcsolatos döntésnél, amely őt érinti, részt vegyen, akkor magára vessen, és aki a vagyonnal kapcsolatos döntéseket fölvállalja – az összes előnyeit, hátrányait, természetesen a minusszal együtt –, akkor tegye szabadon. Vagy pedig továbbra is fenntartom abbeli véleményemet, amit korábban mondtam, hogy a leválást kell akkor lehetővé tenni, és nem a szétválást működtetni ilyenformán, ha csak az 50% plusz egy szavazatot vesszük figyelembe, mármint a tagok létszámának alapulvételével.
A másik nagyon fontos a kívülálló üzletrész-tulajdonosok vagyonának a sorsa, s egyáltalán az ő joghelyzetük.
Hölgyeim és uraim! Én nemcsak a közgyűlés összehívásával kapcsolatban tartom szükségét a kívülállókat megkérdezni, hanem a vagyonukkal kapcsolatos alapvető döntések során is. Hogy ezt hogyan, azt pedig nagyon sürgősen ki kell alakítanunk. Tessék csak elképzelni: ha nem szövetkezeti üzletrésztulajdonról lenne szó, ami ugyanolyan vagyontárgy jogilag az én szememben, mintha valakinek van egy háza, egy személygépkocsija vagy éppen egy takarékbetétkönyve, akkor alkudoznánk itt, hogy milyen jogokat adunk a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak? Szó nincs róla. Akkor evidensnek vennénk, hogy a tulajdonáról szabadon dönt. Ja hát hogy különböző rendezőelvek meg vélt és valós okokra hivatkozva, meg szakmapolitikai érveket előszedünk a ládafiából? Hát ha valakinek vannak szakmapolitikai érvei, én tisztelem, csak a szakmapolitikai érvek mellé szíveskedjék pénzt is tenni, és érvényesítse a szakmapolitikai érveit.
(12.40)
Nagyon közeli dolgot mondok: az erdőkkel, illetve a környezetvédelmi, természetvédelmi területekkel kapcsolatban a 15. és a 19. §-ok sorsa. Tessék csak végiggondolni: ott is nagyon egészséges elképzelés lett volna, hogy a tulajdont adott szituációban tartsuk meg, csak tessék letenni az ellenértéket környezetvédelmi területen – vagy a Parlamentnek, vagy a költségvetésnek –, s akkor működjön a dolog. De az nem megy, hogy egy tulajdont megszerzek anélkül, hogy annak az ellenértékét letettem volna – ez nem megy.
Lehetett szidni a mezőgazdasági bizottságot, hogy kivette a 15. §-t annak idején abból a törvényből, amiből kivette. Mi voltunk az ügyetlenek, hogy a 19. §-t nem tettük a helyére, mert akkor már régen túl lennénk az egészen. Így viszont több százezer hektár nincs kijelölve ezekből a földalapokból kárpótlási eljárásra. Itt is az van, hogy mintegy 60-100 milliárdos vagyon nincs kijelölve a szövetkezeti vagyonból azok kezéhez, akiké valójában, nevezetesen a kívülálló üzletrész-tulajdonosoké.
A szétválást illetően a "több falu egy nóta" elképzelést üdvözlöm. Nagyon ésszerű és praktikus megoldás, kívánjuk, hogy minél többen lépjék meg, akiket ez érint.
Mi van az adósságállománnyal?
Egyes információk szerint mintegy 30%-os a mezőgazdasági szövetkezeti szektor eladósodottsága – mások más számot mondanak.
Hölgyeim és uraim! Miből tevődött össze ez az adósság? A meglevő vagyontárgyak és személyi feltételek ésszerűtlen működtetéséből, a különböző természeti csapásokból – aszály, egyéb –, harmadrészt pedig az adott szabályozórendszer keretein belül ennyire voltak képesek.
Ha ez igaz, akkor gondoljuk csak meg: az előbb elmondtam, hogy egy megyéből a szövetkezetek 3,5-4 milliárd Ft-ot fizetnek be különböző jogcímeken a költségvetésbe, s ezt hússzal megszorozzuk, mert néhány megye ennél többet tett, akkor mintegy 80 milliárd Ft folyik be a költségvetésbe.
Mennyi a mezőgazdasági támogatás, amit a Parlament különböző jogcímeken megszavazott? Jóindulattal vegyük a felső összeget 60 milliárdra. Éppen ezért, képviselőtársaim, nekünk és a pénzügyi kormányzatnak kell eldönteni a jövőt illetően, hogy miközben majd a szövetkezeti vagyon szétválása működni fog, milyen pénzügyi konstrukciót támogatunk, nehogy továbbvigyék mindazt az adóssághalmazt, amely a szétválás után egyből padlóra küldheti őket már a vagyonműködtetés első gyönyörű évében.
Remélem, hogy bölcsek és körültekintőek leszünk, és hiszem, hogy nem csak a figyelemre méltatás lesz meg ebben a Házban úgy, mint az 1992-es költségvetési végszavazás után, amikor szépen hazamentünk és nem szavaztuk meg a szövetkezeti átmeneti törvény meghosszabbítását. Hiszem azt tehát, hogy ez a Ház legkésőbb április hónap első hetében megteszi azt, hogy módosítja a szövetkezeti törvényt és figyelemre méltatja az állampolgárok érdekeit is. Köszönöm szépen. (Taps.)
