KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter:
KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter:
KÓNYA IMRE, DR. belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint azt a parlamenti vitában elhangzottak igazolják, a képviselők többsége egyetértett az 1993. évi LXXVIII. törvényt módosító, az önkormányzati és az állami lakások és helyiségek elidegenítésére vonatkozó, Kormány által előterjesztett javaslattal, mindenekelőtt annak lényegesebb tartalmi elemeivel.
Egyetértés volt abban, hogy az úgynevezett vagyontörvénnyel az önkormányzatok tulajdonába került lakások megvételét a bérlőknek alanyi jogon, a törvény erejénél fogva kell biztosítani. Kizárni a vételi jogból csak a törvényben felsorolt, nevesített okok fennállása esetén lehet őket. Egyetértés volt abban is, hogy ahol vételi jogával a bérlő nem él, illetőleg a kizárási feltételek fennállása miatt nem gyakorolhatja azt, az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került lakásokra a törvény adjon a bérlő számára elővásárlási jogot.
Támogatták a Kormány előterjesztését abban is, amelynek értelmében a rendelkezés a helyiségbérlők számára elővásárlási jogot biztosít. A képviselők egy része vitatta ugyanakkor, hogy elegendő lesz-e a bérlők számára az egy év előírása a vételi jog gyakorlására, két évben javasolták azt meghatározni.
A Kormány álláspontja továbbra is az, hogy az eredeti előterjesztésben javasolt egy év az az időtartam, amely megfelel az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak.
Tisztelt Ház! A képviselők egyetértettek azzal, hogy a törvény mind a vételi jog, mind az elővásárlási jog jogosultjai számára azonos fizetési feltételeket állapítson meg. Hangsúlyozták – és ez a parlamenti vitában többször is elhangzott –, hogy a vételár csak a lakottság figyelembevételével megállapított forgalmi érték lehet.
A megfizetés feltételeinek alakításánál azonban több törvényi garanciát kívánnak adni a bérlők számára. Szükségesnek tartják a 25 évi részletfizetés mellett az első vételárrészlet 10%-os, egyösszegű megfizetésének előírását, valamint a fennmaradó vételárrészlet havonta egyenlő mértékben való előírását is.
Úgy ítéltük meg, hogy ezek a javaslatok olyan garanciális szabályok, amelyek összeegyeztethetők a törvény célkitűzéseivel és az Alkotmánybíróság ítéletében foglaltakkal, továbbá elősegítik azt, hogy a lakáseladások tovább folytatódjanak, és végre nyugvópontra jusson az önkormányzatok által különbözőképpen alakított vásárlási gyakorlat.
Tisztelt Ház! A bérlők biztonsága, a vétel lehetőségének kifejezetten a bérlő számára való biztosítása érdekében támogatjuk azt a képviselői módosító indítványt is, amely védelmet ad arra, hogy öt évig ne legyen mód eladni a lakást a bérlő feje fölül abban az esetben, ha nem tud vagy nem kíván élni a vétel jogával.
Itt emelném ki külön, hogy változatlanul érvényes az a szabály, hogy a nyugdíjas bérlő feje fölül semmilyen körülmények között – és időhatár nélkül – nem lehet eladni a lakást.
Az önkormányzatok ismerik a településeiken élők fizetőképességét, ezért azt az indítványt tudjuk támogatni, amely szerint a kamat mértékének önkormányzati rendeletben való előírása a vagyoni és jövedelmi helyzet figyelembevételével állapítható meg. A törvény a kamat mértékét ez esetben nem határozná meg, meghagyva az önkormányzatoknak azt a lehetőséget is, hogy a részletfizetés esetére – meghatározott körre – kamatmentességet adjon.
Tisztelt Ház! Külön szeretnék szólni a törvényjavaslatnak az elidegenítésből származó bevételek lakáscélra történő felhasználására vonatkozó rendelkezéseiről. Örömmel tapasztaltam – és megköszönöm –, hogy a képviselők megértik és elfogadják azt a lakáspolitikai célkitűzést, amelyet ez az előterjesztés megfogalmazott. Lehetőséget kellett és kell találni ahhoz, hogy az önkormányzat tulajdonában maradó bérlakásállomány felújítása megkezdődjék és induló alap legyen a településen elhatározott lakásépítéshez is.
Az elidegenítési bevételeknek ismételten a lakásszektorban történő felhasználása teremt módot arra, hogy a Kormány a felújításokhoz felvehető hitelek visszafizetéséhez és a kamatok megfizetéséhez nyújtható állami garanciavállalás feltételeit is meg tudja hirdetni.
A hitelezési rendszer teljes körű átalakítását ez a törvény természetesen nem tudja vállalni, a felújításokhoz felvehető hitelkonstrukciók csak az éves költségvetési törvény rendelkezéseivel összhangban alakíthatók.
Tisztelt Országgyűlés! Szólnom kell még azokról a javaslatokról is, amelyek nem az eladás, hanem a bérlet már hatályba léptetett rendelkezéseihez érkeztek. Ilyen javaslatok, hogy a kényszerbérletek lakbére ne emelkedhessék magasabbra, mint az önkormányzati lakások lakbérének kétszerese, illetőleg hogy a már eladott házfelügyelői lakások adásvételi szerződései a törvény rendelkezése értelmében semmissé váljanak.
A Kormány ezeket a javaslatokat nem tudja támogatni. Ha a házfelügyelők lakásainak eladása esetén a törvény a szerződések semmisségét kimondaná, akkor sem tenne többet, mint a Polgári Törvénykönyv. Nem is szólva arról, hogy a bírói felülvizsgálattól ezeket a szerződéseket nem lehet elzárni.
A kényszerbérletek felszámolásáról a tisztelt Ház már döntött, hiszen 1996. december végéig az ilyen bérlőket az önkormányzatoknak megfelelő cserelakásban kell elhelyezniük. A két éve már meglévő árhatósági jogkört megváltoztatni és kötelezni az önkormányzatokat a saját döntéseik megváltoztatására, ugyanakkor arra, hogy ellentételezzék is a magántulajdonosok számára a béremelés mértékét, nos, sajnos ezt nem tehetjük meg a törvényben.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, köszönetet kell mondanom azért a munkáért, amellyel önök – elsősorban a bizottságokban – javaslataikkal a törvényjavaslat végső formájának kialakítását segítették. Kérem támogatásukat, hogy a határozathozatal után az önkormányzatok mihamarabb elkezdhessék rendeleteik megalkotását és az új szabályok szerint folytatódjék a lakásprivatizáció. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
(17.20)
Határozathozatal
