ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Varga János képviselőtársam már a korábbiakban beszámolt róla, hogy több módosító indítványt nyújtottunk be a szóban forgó törvényjavaslathoz. Én ezek közül csak egyetlenegyet szeretnék felidézni, és azt szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani.
De mielőtt erre rátérek, engedjék meg, hogy röviden visszatérjek néhány képviselőtársam által tett megjegyzésre, illetve kritikára a törvényjavaslat kapcsán.
Szabó Lajos képviselőtársamnak is az a vesszőparipája, hogy elaprózódott a földterület. Tény, hogy elaprózódott, de mit lehetett volna tenni? Az SZDSZ-nek megvolt a javaslata, hogy hagyjunk mindent együtt, s akkor nem aprózódik el a föld. De hát ezt nem akartuk. Mert azt akartuk, hogy érezze, hogy a tulajdonában van a föld. Ezen hosszú időn keresztül lehet vitatkozni, de végül is nem célszerű sok időt rá eltölteni. Hisz ennek ez volt az ára, ezt meg kell fizetni, ez kétségtelenül igaz, de azért nem olyan tragikus a dolog, hisz az önkéntes földcsere részben benne van a törvényjavaslatban, másrészt a törvényjavaslatban az is benne van, hogy a közeljövőben egy földrendezési, birtokrendezési törvényt kell elkészíteni, és ennek keretében kell biztosítani. Nyilvánvaló, hogy ehhez a szükséges állami pénzeket biztosítani kell, mert azt másképp nem lehet megcsinálni. Ez egyértelmű. De hát mentségünkre szolgáljon, hogy ennek a 40-45 évnek nem ez az egyetlen hozadéka, ami ilyen – hogy mondjam? – zsebbenyúlós téma.
Szabó Lukács képviselőtársam meglehetősen szkeptikus a törvényt illetően. Meg kell mondanom: lehet, hogy ez terelte el a figyelmét arról, hogy amit ő emlegetett a tulajdonosi nagyság, illetve a birtoknagyság vonatkozásában, az már vélhetően múlt idő. Az már itt többször elhangzott, hogy ezek a számok nem úgy születtek, hogy valaki gondolt egyet, hanem volt egy kodifikációs bizottság, amiben a hat párt és a szakemberek is képviselve voltak, és valahol megszabtunk egy határt, amire akkor azt mondtuk, hogy ez a határ.
Hogy ki lehet tulajdonos, az egy másik kérdés. De ilyen értelemben az is múlt idő már. Nem azért, mert a mezőgazdasági bizottságnak van egy módosító javaslata, ami magában foglalja azt, hogy a jövőben úgy kívánja megoldani e törvényjavaslat keretében a tulajdonos kérdését, hogy kikerüljük annak a lehetőségét, hogy Magyarországon idegen földet birtokoljon. Ebből következik, hogy Magyarországon ma természetes személyek, állami személyek, alapítványok és önkormányzatok rendelkezhetnek földdel ennek a módosító javaslatnak az értelmében. Úgyhogy ennek a javaslatnak az értelmében nem kell attól tartani, hogy a külföldi tulajdonosok részvénytársasági vagy vegyes társasági formákban találják meg a lehetőségét annak, hogy az olcsó földet megszerezzék Magyarországon.
A birtokhatárra visszatérve. Nem egészen úgy van az sem, hogy 300 ha, hanem 300 ha vagy 6000 AK. És ez nagyon fontos dolog, mert a 300 ha lehet 12000 AK is, a 6000 AK viszont lehet – mondjuk – 1500 ha nagyságú is, hiszen az alacsony AK-értékű területeken viszonylag nagy területet jelent. Itt az volt az alapvető elképzelés, hogy birtoknagyság szempontjából úgy rendezzük a törvényt, hogy lehetőleg olyan birtokok alakuljanak ki, amelyek hozadék szempontjából megközelítően azonosak. Tehát a jövőben a versenyképesség lesz a döntő a mezőgazdaságban, ezáltal azt szerettük volna biztosítani, hogy az egymással versengő földtulajdonosok ne kerüljenek kiszorított helyzetbe abból eredően, hogy az egyiknek kicsi területe van, rossz körülmények között gazdálkodik, a másiknak lényegesen jobb AK-értékű földje van, és jobb körülmények között gazdálkodik.
A bérleti idővel kapcsolatban több megszólalás hangzott el pró és kontra Lakos képviselőtársam és Szabó Lukács részéről. Úgy érzem, hogy az a szabályozás, miszerint a szántóföldnél 15 év határidőérték van – azt hiszem – a törvényben, az ültetvényeknél pedig az ültetvények élettartama határozza meg azt, hogy menynyi ideig lehet bérelni, a mi körülményeink között elfogadható. És tudni kell azt, hogy a 15 év felső határértékként van adva, azon belül a tulajdonos annyiban állapodik meg, amennyiben akar. Tehát megállapodhat három évben, öt évben vagy kevesebben is, minthogy alsó határértéket ez idáig a bizottság nem fogadott el. Tehát nincs olyan megszabva, hogy két év vagy három évnél kevesebb nem lehet a bérlet időtartama. Ma lehet egy év is a bérlet időtartama. Amin viszont lehet vitatkozni, mert az igaz, hogy ez nem kimondottan szerencsés dolog, hisz a jelen körülmények között azzal jár, hogy a gyakori bérlőváltozás következtében ezek a földek a termőerő tekintetében sokat fognak veszíteni, mert a bérlő, aki nincs biztosítva arról, hogy a következő évben vagy két év múlva is ő fogja művelni, az nyilván kevés gondot fordít majd a talajerő-utánpótlásra. Ennyit röviden a megjegyzésekről.
Az erdőirtással kapcsolatban még azt tudom elmondani, hogy azt azért – szerintem – alapvetően most nem lehet állítani, hogy szervezett erdőirtás folyik. Mindig voltak ebben a gazdaságban idegen erők, amelyek a mára figyeltek, de azért nekem meggyőződésem, hogy a tulajdonosi osztásokkal, a magántulajdonnak a gyarapodásával nem az erdőirtás került előtérbe, hanem megvan az a másik oldala is, hogy a tulajdonos igenis érdekelt abban, hogy fenntartsa az erdő állapotát, és az egyébként sok esetben elhanyagolt erdőket kedvezőbb helyzetbe, kedvezőbb állapotba hozza.
(19.20)
Közös módosító indítványaink közül egyre szeretném felhívni a figyelmet: ez pedig a mezővédő erdősáv vagy talajvédő erdősáv – ahogy akarjuk, úgy nevezzük.
Köztudott, hogy az elmúlt húsz évben Magyarországon a nagyüzemesítés következtében 60-100-150, sőt 200 ha-os táblák alakultak ki – helyesebben: ilyeneket alakítottunk ki mi magunk –, ebből következően az ilyen területeken belül gyakorlatilag nincsen egyetlen fa sem. Mindazt tehát, amit korábban, apáink, nagyapáink idejében vagy még azt megelőzően telepítettek a kis mezsgyékre, kisebb foltokra, mélyedésekbe – amik annak idején nem voltak a szántóművelési ágban –, egyértelműen eltüntettük; ezeket a korábban erdő vagy legelő művelési ágú területeket megváltoztattuk, és az egész szántó művelésbe került: gyakorlatilag minden fát kiirtottunk.
Korábban is említettem már, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, mert úgy érzem, hogy a Parlament nem egészen veszi komolyan a dolognak ezt a részét. A talajlepusztulást valahogy úgy tekintik, hogy az egy megfoghatatlan valami, és ha innen elfújja, akkor odafújja – és ott is talaj lesz belőle. A dolog korántsem így van, és tudomásul kell venni, hogy legjobb talajaink pusztulnak – mértéktelenül pusztulnak – a defláció következtében. Ma tízszeres mértékű a talajlepusztulás a megelőző 30-40 éves időszakéhoz képest.
Nagyon fontos volna, hogy ebben a törvényben legyen benne az, hogy biztosítsuk annak a feltételeit, hogy az erdősávokat újra lehessen telepíteni, és az újratelepítés gyakorlatilag költségmentesen legyen végrehajtható.
Ehhez egyet kell még tudni: erdősávot nem lehet úgy telepíteni, hogy ki-ki elhatározza, hogy a föld végébe erdősávot telepít. Ma már ezt egyöntetűen, térségi szemlélettel lehet csak megcsinálni. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk csinálni, a törvényben benne kellene lennie annak – ami pillanatnyilag nincs benne –, hogy a mindenkori tulajdonos köteles a terület egy részét átengedni, amennyiben az erdősáv ott halad át. A sok tulajdonos ugyanis várhatóan kevesebb lesz majd, de sosem fog olyan mértékben koncentrálódni, hogy általános legyen, hogy 1500-2000 m-es táblák határán egy birtokos legyen, hanem sok birtokos lesz. Ha tehát nem tudjuk megoldani azt, hogy a tulajdonosnak át kell engednie az erdősáv részére a területet, akkor azt kockáztatjuk, hogy az egész talajvédelem, amit a mezővédő erdősáv biztosítana, nem működik. Ha ugyanis nem teljesértékűen csinálják meg az erdősávokat, ha az érintett térség 10%-a kiesik, kimarad – mert a tulajdonosa éppen nem kívánja az erdősávot –, akkor ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a másik 90%-on szinte hiába telepítették az erdősávot, mert a hatékonysága lényegesen kisebb lesz, mint amit egyébként biztosítana.
Ebből eredően én – annak ellenére, hogy a tárca nem pártfogolta ezt a módosító javaslatomat – változatlanul fenntartottam. Főleg alkotmányossági okokat emlegettek, hogy azért nem lehet, mert ez tulajdonosi jogokat sért. Erre azt mondom, hogy tulajdonosi jogokat csak egy részről sérthet, más részről viszont biztosítja azokat. Ha ugyanis annak a 10%-nak biztosítom a tulajdonosi jogát, aki nem akarja csinálni ezt a létesítményt, amit szeretnénk, akkor 90% tulajdonosi jogát sértem, mert az ő területüket gyakorlatilag ezen keresztül nagyobb erózió, nagyobb pusztulás éri.
Jelen esetben, azt hiszem, valahol mégiscsak azt kellene elsősorban tekinteni, hogy mi a földnek, a termőföldnek az érdeke. Ha az embereket is hozzávesszük, akkor pedig ott van valahol az igazság, ahol az emberek többsége jelenik meg. Szerintem az emberek nagy többsége pedig fölismeri, hogy ennek rendkívüli fontossága van jelen körülményeink között. Köszönöm szépen a meghallgatást – elnézést. (Taps.)
