ZSIROS GÉZA, DR. (EKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (EKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (EKgP) Köszönöm szépen, Elnök Úr – én is kihasználtam volna ezt a lehetőséget. (Derültség.) Hadd említsek meg azonban valamit: külön köszönöm elnök úrnak és képviselőtársaimnak, hogy ez esti órákban is ilyen lelkesek vagyunk, sőt, az elnök úr kellő – enyhe kifejezéssel élve – bazsalygással veszi tudomásul. Ezt a lelkesedést sok ember nem érti, hogy most itt, a Parlamentben még a mezőgazdasági bizottság határozatképességét is biztosítani lehetne, holott lassan már abszolút többségben leszünk itt, e Házon belül…
(19.30)
Hova akarok ezzel kilyukadni? Oda akarok kilyukadni, tisztelt képviselőtársaim – és ezért köszönet a Háznak –, nevezetesen, hogy akiket a pártok küldtek a mezőgazdasági bizottságba, képviselőket, értik a dolgukat – és teszik is, hála Istennek. Ezt mindenképpen szükségesnek tartottam elmondani, még ha történetesen egy konkrét törvényjavaslatról, a földtörvényről van szó, mert ez a bizottság érzi a felelősségét, és pártállástól függetlenül dolgoznak. Bár, kívánom a következő Parlamentnek, hogy majd amikor az új fölállás lesz, akkor, mondjuk, a mezőgazdasághoz kötődők ilyen százalékos arányban legyenek az új Házban, mint ahogy most vagyunk itt, mezőgazdaságiak. Azt hiszem, egyhamar ilyen nem lesz persze, de ez egy külön történet – mert nem létszámában, hanem százalékos arányában gondoltam.
Amiről itt komoly vita folyt – hadd kezdjem én is ezzel és a módosító indítványokra is utalva –, a földelaprózódás. Képviselőtársaim, azért ne feledkezzünk meg valamiről, és hadd védjem egy kicsit a kárpótlási törvényt – bár nem kért meg rá senki. Nevezetesen, oda akarok kilyukadni, hogy a részaránytulajdonok egy főre jutó birtokmérete fele sincs, mint a kárpótlási licitálás során egy fő által megszerzett birtokméret vagy -tulajdon.
Tehát hogyha a részaránytulajdonnal kapcsolatban nem voltunk – úgymond – észrevételezők, akkor miért tesszük most ezt? Azt hiszem, értjük, hogy mire utalok.
A következő, hadd utaljak még egy dologra, nevezetesen Jakab képviselőtársunk módosító indítványára, a kárpótlási törvény 23. §-át módosítandó. Nevezetesen: több irányból jött olyan javaslat, hogy a földeladást – mármint a kárpótlási földek eladását – vonjuk ki a személyijövedelemadó-fizetési kötelem hatálya alól. Igen ám, csak a Pénzügyminisztérium képviselője meg más minisztérium képviselői is ez ellen ugyancsak nekifeszültek, és a bizottságban ugyan az egyik módosító javaslat többséget kapott, a másik – ehhez kötődő – módosító javaslat ugyanannyit kapott, mint az elutasított javaslat, tehát nem sikerült a támogatottságot megszerezni.
Annyit kell tennünk – tisztelt bizottsági tagok, akik itt vagyunk –, hogy amikor a végszavazás lesz, majd szíveskedjünk jól lobbyzni a saját frakciónkban. Volt már erre példa – lásd az agrárpiaci rendtartási törvényről szóló javaslat. Hiába volt a miniszter úrnak egy felvezetése, nem aszerint szavaztunk itt, a Házban.
A következő nagyon fontos téma az – és külön köszönöm és gratulálok a bizottsági tagok leleményességének és életrevalóságának –, hogy a Kormány javaslatát egy kicsit módosították, nevezetesen, hogy kik szerezhetnek termőföldtulajdont; és sikerült elérni azt, hogy a jogi személyiségű társaságok e körből kikerültek. Én azt hiszem – miután az alkotmányügyi bizottság is egyetértett a mezőgazdasági bizottság ilyen irányú javaslatával –, hogy a Házban ez az elképzelés megkapja a többséget, mert én úgy gondolom, hogy a közeljövőben azok a dolgok, amelyeket mi javasoltunk, tehát hogy a magánszemélyek – a magyar állampolgárok pontosabban, természetes személyek, amellett az önkormányzat, valamint a magyar állam legyen főként a tulajdonos, és elsődlegeséggel bírók legyenek.
Képviselőtársaim! Az elővásárlási jog kapcsán a legkülönbözőbb módosító indítványok érkeztek be. Meg kell mondanom, hogy gyakorlatilag minimális megértést talált, holott a szűkítéseket támogattuk – nem szerencsésen, megjegyzem –, mert nemcsak a bérlőt, hanem adott esetben a családtagokat vagy rokonokat, a birtokszomszédokat vagy az egy táblában lévőket is előnyben kellett volna részesíteni, sőt még adott esetben az egy faluban élőket is – tehát egyfajta elővásárlási rangsort kellett volna fölállítani, pontosan azért, mert tudjuk jól, hogy most a földárak hogyan s miként alakultak és alakulnak.
Az átmeneti szabályok közé próbáltuk – ha netán még sikerülne, ezután is azt mondom, próbáljuk – becsempészni azt, hogy minden egyes bérleti szerződés felülvizsgálatra kerülhessen, illetve újrakötésre kellene, hogy kerüljön. Osztva Szabó Lukács képviselőtársam aggodalmát, nevezetesen miről is van szó – és természetesen nem abban a stílusban, ahogyan ő előadta –, arról van szó, hogy a múlt évben még, amikor valaki megkötötte a bérleti szerződését, nem tudhatta, mondjuk, azt, hogy a szövetkezetből hamarosan kikerül, és munkanélkülivé válik, és bent van, mondjuk öt hektár földje: és azt sem tudhatta, hogy ez a Parlament a múlt év végén megszavazza a munkanélkülieknek a 200000 forintos támogatást, és megszavazza a beruházások kapcsán az 500000 forintos vissza nem térítendő támogatást is. Lehet, hogy az az 5 ha-os gazda vagy munkanélkülivé vált állampolgár úgy gondolkodik, hogy ő megpróbál egy olyan kultúrát összeállítani, intenzív és kézimunka-igényesebb növényekből is, hogy az 5 ha-ból megél, és szeretne pályázni, holott lekötötte a földjét több évre, bérbe.
Ha most ebbe a földtörvénybe beletesszük azt, hogy módosítsuk, illetve módosíthassa a szerződést, és a gazdasági év végével – nem tudom, hogy világos-e –, akkor még a pályázati lehetőséggel élhet, egyébként végképp kiesne minden ilyen lehetőség alól. Jól értettem bizonyára Szabó Lukács ilyen irányú fölvetését – köszönöm szépen az egyetértő bólogatást. Lehet, hogy bonyolultan adtam elő…
