SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (EKgP) Igen, Kisgazda. Köszönöm szépen, ez a lényeg. Lakos László képviselőtársam többször utalt rám. Szeretnék még ehhez annyit hozzátenni, hogy Hódmezővásárhely térségére vonatkozóan, ahol most körülbelül 20000 ha-nyi terület került kárpótlásra, tudós földmérők, akik már korábban figyelmeztettek, és akiknek figyelmeztetései nyomán a földrendező bizottságokról beadott önálló törvényjavaslatomban – mondhatom, hogy kétségbeesett – kísérletet próbáltam tenni arra, hogy ez a földtulajdon-rendezés szervezetten, tervezetten és valamiféle irányítással menjen, most egy hozzávetőleges számítást végeztek, hogy mibe is kerülne ma, amikor még a legolcsóbb volna az, hogy Hódmezővásárhely határában egy földrendezést végezzünk el, és a 10-15 AK-t és a 85 centi széles, kárpótlással megvásárolt területeket valahogy összevonják.
30–40 millió forint között volna a költsége ebben az egy térségben. Ehhez még egyet szeretnék hozzátenni. Mit jelent az elhalasztott alkalom? Milyen felelősség? Magyarországon 1922-ben hozzákezdtek az úgynevezett polgári tagosításhoz, aminek az volt a lényege, hogy a polgári tagosításra kijelölt területen, ha a földtulajdonosok fele plusz egy fő kérte a polgári tagosítást, akkor a többiekre nézve kötelezővé tették. 20 éven keresztül folyt ez a munka elég jelentős állami támogatással és segítséggel 1944-ig. És bizony, nagyon kevésre jutottak, az ország csak egy kis részében tudták ezt elvégezni.
Rendkívül nagy felelősség és nagyon nagy munka, amit nem győzök elégszer hangsúlyozni, hisz a magyar mezőgazdaság jövőbeli föltételeinek ez az alapja, a földtulajdon és a földhasználat viszonya. Ha valakinek az öt hektár földje egymástól tíz kilométeres távolságokban öt vagy nyolc darabban kerül újra a tulajdonába, nem tud azokon eredményes gazdálkodást folytatni. Sajnos, ez egy nagyon súlyos hátulütője lesz a szerencsétlen és rossz technikákat magában hordozó földtulajdon-rendezési törvénynek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
