IZSÓ MIHÁLY (FKgP)
IZSÓ MIHÁLY (FKgP)
IZSÓ MIHÁLY (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Mint harmadikféle kisgazda szeretnék hozzászólni a földtörvényhez, ami a 14 809-es számon megjelent.
Mi, a Független Kisgazdapárt, több módosítást is adtunk be. Én a magam módosításáról, egyik-másik tételről kívánok egypár szót szólni. Mégpedig a következőt: a birtok nagysága, a külföldieknek adandó terület lehetősége, továbbá pedig annak az ára.
A birtoknagyságnál nekem olyan aggályaim vannak, hogy a 300 ha, illetve a 6000 AK egy kicsit magas. Magas azért, mert az 1945/600-as rendelet alapján sem lehetett valakinek 200 katasztrális, illetve ha ellenállásban részt vett, 300 katasztrális holdnál nagyobb. Magas azért, mert degresszió nélkül 1000 koronát kaphat egy volt földtulajdonos, 1000 koronából pedig nem lehet 6000-et csinálni, illetve 300 ha-t.
Magas azért, mert nem célunk az, hogy nagybirtokrendszer alakuljon ki az országban. Miért? Mert egy család, tehát a férj és a feleség már 600 ha-t vehet. De ha van egy egynapos gyerek, akkor már 900-at, és sorolhatnám ezt így tovább. A 90 éves aggastyán vagy a 100 éves is 300-ra jogosult mint magánszemély, mert magánszemély. A törvényben ez van. A legfeljebb 300 ha-os területek esetén is kialakulhat esetleg 2000 vagy 2100 ha-os terület.
Kik kapják meg ezt a területet? Nem azok, akik régen földtulajdonnal rendelkeztek, és az után kaptak kárpótlási jegyet, hanem azok tudnak odajutni, akik más címen szereztek kárpótlási jegyet, tehát nem földtulajdonosok voltak: esetleg 400-600 Ft-ért, valami bóvliért megvették a tulajdonosoktól a kárpótlási jegyet.
Már az 1860-as esztendőben, mikor a hűbériség megszűnt, tehát az úgynevezett jobbágyok földet kaptak, akkor is volt ilyen kárpótlásijegy-rendszer, amiről meg kell mondani, hogy egy parcellával kapcsolatban – ami 32 katasztrális hold, vagy egy fél volt 16 – egy pár bakancsért az írástudatlanok eladták a jogukat vagy a kocsmában, és megszerezték egyesek potyán; kialakítottak különböző nagybirtokokat.
Ezért mi nem támogatjuk a 300 ha-os, illetve 6000 aranykoronás javaslatot. Nekünk az a véleményünk, hogy 116 ha-ban legyen megállapítva és 2300 aranykoronában. Megmondom, ezt is magasnak tartjuk, mert egyes esetekben 500, 600, 700 ha-ok is összejöhetnek, egy szerencsés véletlen folytán.
A legfontosabb érvünk az, hogy nem az úgynevezett kincs- vagy vagyonmegőrzés a célunk ebben az országban földön keresztül, hanem a belterjes gazdálkodás felé való törekvés. Mert ha valakinek van egy 100 ha-os területe, ne azon álmodozzon, hogy 150 legyen vagy 300, hanem azon álmodozzon, hogy korszerű, modern gazdaságot építsen föl magának. A mai világban ma már mondhatni azt, hogy a számítógép egy gazdaságban elismert dolog. Egy programszerkesztés elismert dolog lehet a nyugati világban. De nemcsak ez; korszerű tehénistállók, sertéstenyésztő telepek, géptelepek stb. lehetségesek. Efelé kell tehát kényszeríteni a magyar gazdát, hogy ilyen irányban haladjon, tehát úgynevezett korszerű gazdálkodást folytasson.
Másik problémánk az, hogy a külföldiek. Igaz, hogy itt elhangzott, az egyik pont azt mondja, hogy külföldi nem szerezhet tulajdont. De engedtessék meg, hogy én felolvassam, mikor és mire nem terjed ki. Az 5. § b) és c) pontja: a külföldiek tulajdonszerzése. A tulajdonában álló termőföld kisajátítása folytán kapott kártalanítás összegéből való vásárlás. Kérdezem én, ilyen esetben, hogyha egy faluhoz közel, mert ott országút fog vezetni, kisajátítják azt a területet például 100000 Ft-ért, s ez a tulajdonos azért a területért, ami 2 ha volt, megvesz 200 ha-t, mert esetleg a volt tulajdonosokkal úgy dugiban kiegyenlíti a differenciát, meg lehet-e tagadni az átírást. Nem lehet megtagadni.
Vagy a másik, a c) a tulajdonában álló termőföld cseréje vagy közös tulajdonának természetbeni megosztással történő megszüntetése folytán.
Tulajdonképpen nem kell mást csinálni, csak az önkormányzat megfelelő emberéhez bemenni és ezt a paragrafust valamilyen formában végrehajtani.
(19.50)
Ez a két paragrafus tehát gumiparagrafus: úgy kezelem, úgy nyújtom, úgy intézem, ahogy akarom, előbb-utóbb a külföldiek ezen az alapon – tehát kerülő úton – megszerezhetnek igen jelentős területeket. Nem beszélve arról, hogy személyi jogok védelme címén ilyen hangok vannak például az Ipolyság környékén, hogy "A belga megvette", de nem tudjuk, hogy ki a belga, mit vett meg, nemcsak bérletet vett-e meg, 90 évre vette meg vagy a gyümölcstermést vette meg – senki nem tud semmit, mert ez személyi jog. Vagy a Kiskunság esete. Lehet, hogy egy csomó jelzálog is van már rajta. Ezek csak feltételezések az árral kapcsolatban.
Tehát minden paragrafust, minden törvényt ki lehet játszani, lehet kibúvót találni belőle. Ezért mi azt mondjuk, hogy az a külföldi, aki bármilyen címen is kibújt, tehát a mi adott lehetőségeinktől, állampolgári lehetőségeinktől nem nagyobb, tehát 116 ha-nál nem nagyobb, attól kisebb területet megvesz, legalább a nyugati piaci ár 75%-át fizesse meg. Az osztrákoknál átlagban 300000 schilling a földár; a németeknél – München környékén – 60000 márka, tavaly voltam ott kint. Számítsuk át: mind a két tétel 3 millió Ft. 3 millió Ft-ért jelenleg Magyarországon 100 ha-t lehet – nem is nehezen – venni. Tessék utánaszámolni.
Az az osztrák állampolgár, aki azért, mert kivonta a termelésből a területet, 1 ha-t, a kivonás díjából ideát egy másik hektár tulajdonjogát tudja megszerezni.
Ha ez nincs behatárolva, akkor eladjuk magunk alól egész hazánkat, földünket, s utána sírhatunk, ököllel törölhetjük a szemünket, hogy valamikor vissza tudjuk vásárolni. Ilyen esetekben kell ez az értékmeghatározás.
Nem szabad azt elérni, amit az élelmiszeriparnál, hogy a privatizáció címén eladtuk a saját javainkat, a termelő üzemeinket. Ezek után ne adjuk el a földünket, mert addig, amíg a föld a mienk, addig – úgy-ahogy – be tudjuk szabályozni az élelmiszeripar mozgását sokféle módon, de ha már a területet is eladtuk, akkor vége mindennek. Köszönöm szépen. (Taps.)
