PÉLI TAMÁS (MSZP)
PÉLI TAMÁS (MSZP)
PÉLI TAMÁS (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor pénzről van szó, az mindig nehéz és izgalmas a cigányság számára, tudniillik abból van neki a legkevesebb. Valójában, amikor azt mondjuk, hogy 90 millió Ft-tot kap egy etnikum arra, hogy a saját politikai érdekeit és kultúráját megjelenítse és megvédje – és ha azt még hozzátesszük, hogy ez az etnikum 700000 körüli –, akkor azért azt tudomásul kell vennünk, hogy ez igencsak kis pénz.
Amikor a Postabank reklámja a televízióban megjelenik, és a maci hanyatt esik, az majdnem enynyibe kerül – kétpercenként. Tehát ezt szeretném itt plasztikusan láthatóvá tenni: ez nem egy komoly pénzösszeg. Viszont elherdálni 10 fillért sem szabad, még 1 fillért sem, különösen nem a cigányságnak.
Én nagyon becsületesnek és józannak tartottam azt az elosztást, ami most történt. Megfelelő biztosítékok voltak arra, hogy ezek a pénzek oda kerüljenek, ahova kellenek. Nagy tisztelője vagyok a házelnöknek, dr. Szabad Györgynek, viszont azt el kell mondjam, hogy nem látja azokat a mozgásokat – hiszen hogy is tudná –, amelyek alkalmat adnak arra, hogy egyfajta ködösítés – így kell hogy fogalmazzak – történjen. Én azt mondtam mindig, és ezt tartom: az indiánoknak nem önmagukat kell felfedezni, hanem őket kell felfedezni.
Nekünk nem az a dolgunk, hogy önmagunkra költsünk pénzt, és a magunk érdekeit megjelenítve, hamisan jelenítsünk meg különböző tanulmányokat. Szóval: becsülöm azokat, akik nyolc osztályt végeztek; mert volt egy Szürke Hód nevű indián, aki egy csodálatos könyvet írt – a Két kicsi hódot –, de azért az nem határozta meg az észak-kanadai indián törzsek sorsát és életét – tudniillik nem arról szólt, hanem két kicsi hódról.
Az, hogy egy szervezet, amely csinál egy látványos ünnepélyt, többet kapjon azoknál, amelyek a porban, a háttérben nagyon kemény politikai érdekképviseletet jelenítenek meg – nem tudom biztosan, hogy helyénvaló-e.
(12.00)
Ez az úgynevezett cigány tudományos társaság, ha összerakjuk az összes osztályt, amit elvégeztek, olyan kilenc jön ki belőle. Úgyhogy én nem hiszem, hogy a magyar Parlamentben és Magyarországon és Magyarországnak ne kéne tudni arról, hogy itt igazi gyökerek és mélységek nincsenek. Nekem mint cigány embernek és szocialista képviselőnek kutya kötelességem komoly és korrekt információkat adni ezzel kapcsolatban.
Valószínű, hogy ezzel nem válok népszerűvé most bizonyos körökben. De az igazság része az, hogy a kultúra, a valódi kultúra megmutatása, feltárása olyan embereknek kell a kezébe kerüljön, akik már legalább hat osztályt elvégeztek. Nálunk ez még nincs meg. Ennek megvannak az okai, én mindig el is mondtam, hogy mik ezek: a 40 éves vendégmunkásság stb. stb.
De ha most is így gazdálkodunk a szellemi és anyagi energiáinkkal és eszközeinkkel, akkor megint ez fog következni. A kultúrában, a tudományban a kalandorságnak nagyon nagy sanszai és lehetőségei vannak. Ehhez a tisztelt Házat és az országot kérem, ne adjanak lehetőséget. Erre nincs szüksége sem a magyar nemzetnek, sem a magyarságnak, sem a cigányságnak.
Nagyon komolyan és felelősséggel végig kell mennünk azon, végig kell lépkednünk azokat a lépcsőket, ahol eljutunk oda, hogy na végre van egy igazi kutatónk. Nekünk nincsenek ilyen embereink, én tudom, és ezt én itt töredelmesen bevallom. És ez az a pillanat, amitől kezdve lehet velünk igazából törődni, amikor igazából fel lehet vállalni ezt az egész kérdéskört.
Hogy meg lehet téveszteni nagyon okos embereket is, ezt természetes dolog. Esendőek vagyunk mindnyájan, és azt hiszem, a cigányságnak a legfontosabb az lesz, hogy ezt az esendőségét láttassa becsületesen, és mondja ki, hogy nem tartunk még ott. Nem beszélve arról, hogy akik ebben a kérdéskörben komoly kutatásokat végeztek, azok most a szürke hegedűsök között valahol a háttérben ülnek, nem nyomulnak, azok igazán kutatnak. Én meg sem nevezem őket, hiszen nem lenne korrekt ekkora reklámot csinálni nekik. Ezt nem fogom megtenni, pedig a legjobb barátaim, és bocsássanak meg nekem, hogy nem mondom most el, kik ők. Az, akiről szó volt, nagyon rendes, nagyon becsületes ember. De korántsem érdemel meg ennyi tiszteletet, amennyit most itt kapott. Azonkívül pedig a tevékenysége mögött ott vannak egyéb, más szponzorok is. Ezeket a szponzorokat akkor fel kéne sorolni, és meg kéne dicsérni. Az az ember – hogy mondjam – nem pártérdekeken kívül politizálgat most. Azért mondom, politizálgat, mert a politika nagyon súlyos és nehéz ügy, amit én is most tanulok, pedig már 25 éve csinálom, egyetemi végzettség után. Tehát én tudnék mondani másokat, akik ugyanezt a munkát előbb és korrekt módon elvégezték.
Mellesleg akit még az elnök úr megemlített, az az egy-két ember nem is az etnikumhoz, nem is a romasághoz tartozik, de hát ezek nem az elnök úr hibái, hanem egyfajta hiátus, amit nem tudott pótolni, hiszen énszerintem meg lett egy kicsit tévesztve. Ezt a tévedését én nagyon szeretném, hogyha korrigálhatnám, hiszen egy Házban ülünk, és én nagyon nagyra becsülöm őt mint történészt is, és mint politikust is, és meg akarom attól menteni, hogy a következő évtizedekben a magyarországi cigányság azt mondja, hogy dr. Szabad György nem tudta, hogy miről szól a nóta. (Szabad György kézfelnyújtással szólásra jelentkezik.)
Az az igazság, hogy itt ennek a szervezetnek amennyit kapott, annyit kellett kapnia, még az is sok. Én külön lebontva egyetlenegy szervezettől sem akarok elvenni egy fillért sem, sőt még többet is adnék, ha lenne, de hát – mint mondtam volt – 90 millió Ft, az semmi. De ha adunk 1 fillért, az oda menjen, ahova kell hogy menjen.
A továbbiakban én azt hiszem, nincs is mit mondanom, mert ami nekem itt fontos volt most és amit az én népem elvár tőlem, az most itt elhangzott.
Talán még egy, hogy a következményeit vállalom természetesen, hogy most néhányan fognak haragudni rám. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)
