KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Másfél évtizede, az 1970-es évek végétől hoz idegbajt Szabolcs-Szatmár-Bereg népére minden szeptember és október. Ekkor válik el ugyanis, hogy megérte-e vesződni az almával, beleölni a töméntelen munkát és pénzt, avagy újra csak le kell nyelni a békát, azaz csak kár, veszteség és bosszúság a termelő osztályrésze.
Nem mondom, hogy az elmúlt évben nem történt egy és más a termelők kínjainak enyhítésére. Ám korántsem annyi, amennyire szükség lett volna, főleg nem idejében és nem úgy, hogy a jelzett sokkról, már-mint letűnt jelenségről, múlt időben beszélhetnénk.
(15.40)
És most, amikor harmadjára hozom újra szóba a szabolcs-szatmár-beregi almatermesztők kérdéseit, nem azért teszem, hogy visszatekintsünk, hanem azért, hogy előrenézzünk és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ne térhessen többé vissza a szeptemberi és októberi sokk, amely törvényszerűen és menetrendszerűen köszön vissza, ha nem vagyunk kellően körültekintők és nem készülünk fel idejében.
Ehhez mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében évi átlagban termő mintegy 5,5-6 millió mázsa alma kétharmad részben léalmaként értékesül, és szerencsés esetben mint sűrítmény kerül piacra, illetve hagyja el az országot. A jelzett mennyiség feldolgozására – tudomásom szerint – adottak a feltételek, amennyiben Gyügyén, Kölcsén, Csegöldön, Nyírmeggyesen, Nyírmadán léüzem működik, Mátészalkán, Nyírgelsén, Szabolcsbákán, Baján mindezen felül sűrítő is. Mégis fennakadást, zökkenőket és gondot okoz, hogy nem folyamatos a sűrítmény elszállítása. Ennek oka, hogy nem történik meg kellő időben a sűrítmény eladása.
A kellő idő pedig éppen most van. Most kell megkötni a szerződéseket, amelyek biztosítják, hogy ősszel – szeptemberben és októberben – folyamatos legyen a sűrítmény elszállítása és ennek megfelelően fennakadás nélkül folyhasson a felvásárlás is. És itt ezekben van szükség az állam, a megfelelő minisztériumok segítségére, nevezetesen arra, hogy összeköttetéseik révén segítsék a külföldi piacok, partnerek felhajtását, a szerződések megkötését és végrehajtását.
És itt szeretnénk újra hangsúlyozni, hogy az állam – legalábbis egyelőre – nem vonulhat ki, nem hagyhatja magára sem a gazdasági folyamatokat, sem a termelőt. Különben is 1929–33 óta rég elmúlt az a világ, amikor az állam tevékenysége jóformán csak a haszon megrészelésére, az adószedésre korlátozódott, ha volt egyáltalán valaha is ilyen a magyar királyságban, elég ezzel összefüggésben Baross Gábor híres nagy akcióira, iparfejlesztő terveire, méltán nevezetes szubvencióira utalnunk.
Jelentős veszteségeket okoz a termelőnek – ha el is tudja adni áruját –, hogy csak akkor juthat a pénzéhez, miután a külföldi partner kifizette a sűrítmény árát. Fél évet, de az is előfordul, hogy többet kell várnia. Lehetne hát oly nagylelkű és nagyvonalú az állam, hogy meghitelezné a felvásárlást, azaz biztosítaná az ehhez szükséges összeget.
Ami ezek után a körülbelül kétmillió mázsa étkezési és export almát illeti, jogos elvárása lehet a termelőnek, hogy az ehhez szükséges mintegy 12 millió láda előteremtéséhez – amelynek ára az áfá-t is figyelembe véve ma 12,6 milliárd forint – támogatást kapjon. Teljesen indokoltnak találnám, hogy láda- vagy göngyölegtámogatás címén kilónként 3 forintos támogatást számoljanak el a termelő javára, ami számításaim szerint 50%-os támogatásnak felelne meg.
A szállítás tekintetében jelentős előrelépés a földművelésügyi miniszter 43/1993. FM számú rendelete, amely az étkezési alma belföldi forgalomba kerülésének elősegítésére biztosít támogatást. A rendelet azonban jelen formájában merőben félcsípőjű, amennyiben figyelmen kívül hagyja azt a termelőt, aki közvetve vagy közvetlenül külföldre adja el terményeit, és így teljesen indokolatlanul teremt jogegyenlőtlenséget. Ezen már most, az egész rendszer fentiekben vázolt tökéletesítésével egyidejűleg volna időszerű változtatni. (Taps.)
