SZILASSY GÉZA, DR. (MDF)
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF)
SZILASSY GÉZA, DR. (MDF) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel üdvözölhetjük mi, orvos képviselők, hogy nem kevés munka után eljuthattunk az orvoskamarai törvény részletes vitájához. A törvény megszületését kollégáink már nagyon várják; ez a szinte már türelmetlen, de ugyanakkor jogosnak mondható várakozás mutatkozott meg az elmúlt napokban Nyíregyházán is, ahol egy egészségügyi fórumon ismételten sürgették az orvoskamarai törvény megszületésének fontosságát.
Viszonylag hosszú idő telt el azóta, mióta a kamarai törvény általános vitáját lezárta a tisztelt Ház, ugyanakkor örömmel fogadtuk – én magam is –, hogy szabadságunk utáni első ülésünk első napirendi pontja éppen ezen törvény részletes vitája. Ahogy a parlamenti jegyzőkönyveket elővettem, átolvasván az általános vita anyagát, feltűnt: szinte valamennyi hozzászóló igen nagy fontosságot tulajdonított az orvostársadalom etikai megújulásának, illetve a Magyar Orvosi Kamarának mint az orvosi tevékenységet etikai alapon felügyelő szervezet munkájának.
Kétségtelen, mélyreható változásra van szükség. Hiszen az elmúlt évtizedek nemcsak az anyagi megbecsülés tekintetében, hanem az orvostársadalom erkölcsiségében is – mondhatjuk nyugodtan – siralmas helyzetet teremtettek. Állapotunkat – humorosan fogalmazva – csak egy kuruttyoló tavi élőlény anatómiai értelemben vett szakrális régiójához tudnám hasonlítani, ha lenne kedvem viccelődni. De orvos kollégáim kiábrándultsága, elfásult cinizmusa nem engedhet mosolyt számra. Természetesen mindig hozzá kell tennem: tisztelet a kivételnek.
Igen nagy szükség van a sokat emlegetett úgynevezett etikai kódex felállítására. Ugyanakkor nagyon jól tudom, hogy mennyire iszonyúan nehéz és igazán nem irigylésre méltó feladat lesz ennek kimunkálása. Gondoljunk csak arra, hogy a modern orvostudományban és orvosi tevékenységben már nem elegendőek a hippokratészi esküben megfogalmazott gondolatok, amikor a szervátültetések vagy szervrendszer-átültetések világát éljük, amikor lombikbébiprogramok indulnak, vagy a beteg hosszan tartó komatózus állapotában kell döntenünk élet és halál kérdéseiben, bízva mindig a visszatérés reményében.
Nagyon kell a változás. De jól tudom, évtizedek rontását nem lehet, csak hosszú évek alatt rendbehozni. A Magyar Orvosi Kamarának mint az orvostársadalom önkormányzatának éppen e változás kovászának kell lennie.
Tisztelt képviselőtársaim! Az orvoskamarai törvény beterjesztésekor az egészségügyi bizottság tagjai, illetve az orvos képviselők találkozhattak a Magyar Orvosi Kamara elnökségével. A megbeszélés során számos olyan gondolat került szóba, amely e törvény megszületését indokolta. Akkor – többek között – a kamara megismertetett minket azokkal az indítványokkal is, amiket még jónak látott volna megjelentetni a beterjesztett törvényjavaslatban. Ennek a csomagnak egy részét mi, néhányan, orvos képviselők, felvállaltuk. Ezekből módosító indítványok születtek, melyekből néhányat szeretnék kiemelni.
A 32. § – amely az etikai vétségek kivizsgálásával, illetve az etikai ügyek eljárásának rendjével foglalkozik – (3) bekezdését javaslom kiegészíteni, pontosabban egyértelműbbé próbálom tenni azt a célt, hogy azon orvos kollégák esetében is, akik nem kamarai tagok, etikai vizsgáló eljárást velük szemben szintén a kamara illetékes bizottsága végezhessen. Bár meg kell mondanom, hogy e bekezdés – mely pontosan így szól: "Az etikai eljárást valamennyi orvosi diplomához kötött tevékenységet folytató orvossal szemben a Magyar Orvosi Kamara végzi" – tartalmazza a kívánt gondolatot, de úgy érzem, nem tisztázza pontosan, hogy ez a bekezdés nemcsak egyértelműen a MOK tagjaira vonatkozik. Ezért láttam szükségét annak, hogy ezt pontosan kiegészítsem azzal a ponttal, hogy "kamarai tagsággal nem rendelkező orvosok esetében is" a kamara etikai és fegyelmi bizottsága végezze az eljárást. Mindenki tudja, hogy lesznek, illetve vannak olyan praktizáló orvosok, akik nem lesznek a Magyar Orvosi Kamara tagjai, mert nem felelnek meg – még ha csak átmenetileg is – a tagsági viszony törvényesen kimondott feltételeinek. Azonban működésük során előfordulhat, hogy súlyos etikai vétséget követnek el, ezért indokolt, hogy ezen kollégákkal szemben is a megfelelő bizottság vizsgálja meg az ügyet, és folytassa le az eljárást.
Általánosságban azt lehetne mondani, hogy az elkövetkezendő években az etikai ügyek elbírálása nem lesz könnyű feladat. Mint ahogyan az általános vitában gyakran elhangzott, és valójában örök dilemma, hogy mennyire részletesen szabályozódjon a kamara működése a törvényben, és mennyire az alapszabályban; mit tartalmazzon az alapszabály, és mit a törvény.
(18.00)
A 32. § (4) bekezdésében, ahol részletesen szabályozódik az etikai fegyelmi bizottság működése, mégis indokoltnak tartok néhány kiegészítést, többek között azt, hogy határozatát a jelen lévő tagok egyszerű szótöbbségével hozza meg. Ez a módosítás technikainak tűnik, de mégis fontosnak tartjuk.
A 43. §-t, amely a Magyar Orvosi Kamara gazdálkodásáról szól, szeretném kiegészíteni egy (2) bekezdéssel, amely törvényesen kimondaná, hogy a Magyar Orvosi Kamara az általa ellátott közhatalmi feladatok elvégzéséért az állami költségvetésből támogatásban részesül. Úgy érzem, abban az esetben, amikor az állam, illetve a Parlament közhatalmi funkciókat ad egy testületnek, akkor kötelessége a feladatokhoz anyagi forrást is biztosítania. Engedjék meg, hogy ezt tovább ne indokoljam.
A 33. § (1) bekezdése szintén nagy vitát indukálhatna, nevezetesen: ki lássa el a Magyar Orvosi Kamara törvényességi felügyeletét? Ha a kamarai törvény hagyományait nézzük – figyelmen kívül hagyva az elmúlt negyven évet, amikor is ismert okokból nem volt szükség a hagyomány folytatására –, akkor azt mondhatnánk, a felügyeletet a mindenkori szakminiszternek kell ellátnia. Mégis tudjuk, hogy a törvényességi felügyelet kérdésében sok esetben az ügyészség jár el. Ezért gondoltuk, hogy módosító indítványomban – rábízva a bölcs döntést a Parlament testületére – alternatívaszerűen vetem fel a törvényességi felügyelet kérdését. Ugyanakkor meg kell fogalmaznom kételyeimet, ismerve az ügyészség jövőbeni sorsát. Természetesen abban az esetben, ha a Parlament elfogadja az Alkotmány módosítását, hogy tudniillik az ügyészség az igazságügy-miniszter felügyelete alá fog tartozni, ha ez bekövetkezne, mégis jobbnak látnám, ha a Kamara felett a mindenkori szakminiszter látná el a törvényességi felügyeletet.
1993 májusában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei orvosi kamara választmánya meghívott minket, megyei orvos képviselőket. Megbeszélésünk során áttekintettük az egész törvény tervezetét. E közös tanácskozás eredményeként születtek meg azok a módosító indítványok, amelyeket dr. Mezey Károly képviselőtársammal közösen adtunk be. Én ezekből két módosító indítványra szeretném fölhívni becses figyelmüket.
Az egyik szintén csupán technikai jellegű, a 6. § (3) bekezdésére vonatkozik, amely úgy szól, hogy határozatképtelen küldöttgyűlés esetén a gyűlést második napon túl, illetve tizenöt napon belüli időpontra újra össze kell hívni. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az újra összehívott gyűlés sem szokott határozatképes lenni, ezért kollégáink – úgy vélem, jogosan – azt javasolták, hogy a másodszori összehívás során legyen elegendő a határozatképesség kimondásához a küldöttek 25%-ának jelenléte.
A 22. § (1) bekezdése, amely a tagsági viszony felfüggesztését taglalja, azaz, hogy mikor és milyen körülmények között, milyen esetekben történik a tagsági viszony felfüggesztése, ezeket a pontokat szeretnénk kiegészíteni azzal, hogy abban az esetben, ha az alapszabályban meghatározott tagdíjfizetési kötelezettségének az illető tag saját hibájából nem tesz eleget, a helyi kamara határozatával függesztesse föl tagsági viszonyát. Hogy ez mennyire fontos kérdés, azt az 1936. évi I. törvény – amely az orvosi rendtartásról és kamaráról szól – 26. §-ával szeretném bizonyítani, mely külön fejezetet szentel a tagsági díj kérdésének. A magam részéről úgy érzem, hogy ezen problémákat majd az alapszabályban kell rögzíteni, de már innen föl szeretném hívni az alapszabály szerkesztőinek figyelmét az előbb említett törvényre, amely például kimondja – idézem –: "A tagsági díjat a tag orvosi tevékenységéből származó keresete alapján kell kiróni." Vagy például e szakasz (5) bekezdése, mely kimondja – idézem –: "A hátralékos tagsági díjat közadó módjára kell behajtani" – magyarán szólva kamatosan.
Tisztelt képviselőtársaim! Ezek voltak azok az általam, illetve általunk benyújtott módosító indítványok, amelyekre szíves figyelmüket szerettem volna fölhívni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
