KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Elég régóta várja már a magyar orvosi társadalom ezt a törvényt. Talán most esély van arra, hogy a következő néhány hétben még meg is szülessék. Reméljük, hogy a tárgyalás elhúzódása csak javít a törvény minőségén.
Az orvoskamarai törvény persze nemcsak a magyar orvosok számára fontos, hiszen ez az átalakuló kamara, amelyet e törvény alapján fognak majd létrehozni, olyan jogosítványokat kell, hogy kapjon, hogy az egész lakosság érdekében álló feladatokat is meg tudja oldani.
1993. április 19-én, tehát csaknem egy évvel ezelőtt, Csehák Judit képviselőtársammal együtt 39 módosító indítványt nyújtottunk be ehhez a törvényhez. Ezeknek az általános céljai a következők voltak:
A törvény köztestületet kíván létrehozni a jelenlegi egyesületi jellegű kamara helyett. A köztestület sajátossága, hogy törvény hozza létre; sajátossága az, hogy közfeladatokat lát el, és ennek megfelelően közhatalmi jogosítványokkal is rendelkezik. Az elhelyezkedése is más a társadalmon belül, mint egy egyesületnek: a köztestület az állam és a civil szféra között helyezkedik el.
Az indítványainkkal azt szeretnénk elérni, hogy az új Magyar Orvosi Kamara, a kamarát szabályozó törvény adjon a kamarának olyan lehetőségeket, hogy el tudja látni a köztestületi feladatait.
Fontosnak tartjuk a kamarának – mint minden köztestületnek – az állami felügyeletét. Úgy gondoljuk, hogy ez csak törvényességi felügyelet legyen.
Mindent összevetve, indítványaink a következőket célozzák:
Az egyik indítványunk arról szól, hogy a kamara önkormányzattal rendelkező köztestület. Azt kívánjuk vele elérni, hogy ez jelenjék meg a törvény szövegében is.
Fontosnak tartjuk, hogy a helyi kamarákat hogyan határozza meg a törvény.
Az eredeti előterjesztés lehetőséget kíván adni intézeti kamarák létesítésére is. Mi azt javasoljuk, hogy ezt a lehetőséget ne adja meg a törvény, hiszen az intézeteken belül szervezett kamaráknál igen nehéz differenciálni a munkahelyi hierarchiát, ez feltétlenül kihat a kamara működésére. Ezek nem lehetnek függetlenek a munkahelyi viszonyoktól. Ezért azt javasoljuk, hogy a helyi kamara szerveződjön meg, és ne az intézeti kamarák, vagy ne a kettő együtt.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a helyi és a területi kamarák önállóak legyenek. Az országos kamara ezeket összefogó szervezet legyen. Azokban a módosító indítványainkban, amelyek ezeket a területeket érintik, arra teszünk javaslatot, hogy az Országos Orvosi Kamara pusztán összefogja a helyi és területi kamarákat, azonban ezeknek a szervezeteknek, helyi és területi kamaráknak az igazi önállóságát a törvénynek biztosítania kell.
Ennek megfelően azt javasoljuk, hogy ne csak az Országos Orvosi Kamara legyen jogi személyiség, hanem a megyei kamarák is, és hogyha a kamara alapszabálya ezt lehetővé teszi, akkor a helyi kamarák is.
Az egyik leglényegesebb és legvitatottabb kérdés – a szociális bizottság mai ülésén is előjött –, hogy ennek a köztestületi jellegű kamarának mi legyen a viszonya az államhoz, az önkormányzatokhoz és a társadalombiztosításhoz.
Több módosító indítványban megpróbáljuk ezt a viszonyt megfogalmazni, sok esetben eltérően a törvény eredeti javaslataitól.
Mindenekelőtt javasoljuk, hogy a kamara a társadalombiztosítással való kapcsolatában is képviselje az orvosokat, illetve képviseljen akár egyes orvost is. A köztestületi jelleget kívánjuk megjeleníteni akkor, amikor szabályozni próbáljuk a kamara és a jogalkotás viszonyát.
Az imént már elhangzott, hogy ez a viszony egyik kardinális kérdése a kamara működésének, ennek megfelelően e törvénynek is. Nem lehet ugyanis az egészségügyet, az orvostársadalmat érintő kérdéseket úgy jól eldönteni, hogy ne kérnénk ki e társadalomnak, a szakmának a véleményét, azonban nem tartjuk elegendőnek a véleménye kikérését, annak a figyelembevételét is fontosnak tekintjük. Ezt célozzák, ez a gondolat jelenik meg a módosító indítványainkban is, amikor azt mondjuk, hogy az új kamara köztestületként csak akkor tud működni, ha a jogalkotásnál, a jogalkotás különféle szintjein különféle módon veszik figyelembe a véleményét.
Így azt javasoljuk, hogy az orvoskamarának legyen véleményezési joga az orvosok szakmai tevékenységét, anyagi helyzetét érintő kérdéseket szabályozó törvények megalkotásában; az alacsonyabb szintű jogszabályoknál: miniszteri, kormányrendeleteknél pedig írjon elő konszenzuskényszert a törvény, magyarul: egyetértési jogot kívánunk adni az orvoskamarának.
Szükségesnek látjuk ezt az egyetértési jogot azért, mert e területnek kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szintű szabályozása egyben érinti az egész lakosságot is, egyben érinti a lakosságot, amely előbb vagy utóbb valamilyen viszonyba kerül az egészségüggyel. Tehát nem kizárólag az egészségügyet érintő kérdések szabályozásáról van szó. Ezek valójában közfeladatok.
Szükségesnek látjuk az egyetértési jog biztosítását az orvosképzés, a szakképzés és az orvostovábbképzés követelményeinek az összeállításában, a követelményszintek meghatározásában is. Ugyan kinek legyen ebbe valódi beleszólása, hogyha nem a szakmának, és itt is hozzá kell tenni, hogy ez sem kizárólag az orvosszakma érdeke.
Javasoljuk, hogy az orvoskamara vezesse az orvosok országos nyilvántartását. Itt többféle felfogás is van. Egy biztos: orvosi nyilvántartásra egy országnak szüksége van. Ha ez a köztestület létrejön, akkor a tagjairól nyilvántartást kell vezetni. Mivel ez a köztestület közfeladatokat lát el, nem lehet olyan orvosi munkát végző személy, aki nem tagja. Át kell fogni a tevékenységet végzők teljes körét, vagyis az orvoskamarai tagnyilvántartás valójában le fogja fedni az orvosi munkát végzők teljes körét. Nyilvánvaló, lesznek kamarai tagsággal nem bíró orvosok is, de ők nem orvosi diplomához kötött tevékenységet látnak el, vagy nem jellemzően azt. Ilyenek lesznek nyilván köztisztviselők.
Azt mondjuk, hogy ebből eredően a kamarának legyen joga és kötelessége az orvosi nyilvántartás vezetése.
(17.50)
Javasoljuk azt is, hogy az orvoskamara vezessen nyilvántartást az üres orvosi álláshelyekről, hogy informálni tudja ezekről tagjait, segítséget tudjon nyújtani nekik is az álláshoz jutásban, illetve ezen állásoknak a betöltésében.
Több javaslatunk is foglalkozik a kamara szervezetével. Ez ennek a törvénynek szintén egy kardinális kérdése, igen sok indítvány érinti ezt a területet. A mi elvünk az – és ez jelenik meg az indítványainkban is –, hogy a helyi kamarák önállóságát a szervezet is kell, hogy biztosítsa. A másik az, hogy a helyi kamarai taggyűlés a kamara önkormányzati szerve. Ebből következik, hogy a kamarai taggyűlésnek van néhány kizárólagos hatásköre. Ilyen a tisztségviselők megválasztása és bizonyos ügyintéző szerveknek a létrehozása.
Javasoljuk azt is – szintén szervezeti kérdés –, hogy a kamara saját alapszabályában olyan állandó bizottságokról is intézkedhessék, amelyeket e törvény nem sorol fel. Ebben szintén megjelenik a kamarának egy nagyfokú önállósága, amely szükséges ahhoz, hogy köztestületként működni tudjon.
Általában az a véleményünk, hogy a kamarának több lehetőséget, nagyobb szabadságot kell adni arra, hogy az alapszabályában rendezhessen bizonyos szervezeti kérdéseket.
Ugyancsak szervezeti kérdés az, hogy az országos kamarai szerveket hogyan állítjuk össze. Mi úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben is lehet egy kicsit egyszerűsíteni a szervezeti hierarchiát, és ezért javasoljuk elhagyni az országos közgyűlést, és helyette a képviselő-testületet állítjuk, mint a Magyar Orvosi Kamara legfőbb önkormányzati szervét. Ez megegyezik persze azzal a szándékunkkal, amelyről az imént beszéltem, hogy tudniillik növekedjék a helyi kamarák önállósága.
Javaslatunknak megfelelően módosító indítványainkban megjelenik az is, hogy a képviselő-testület kizárólagos jogai is növekedjenek. Fontos kérdés – más képviselőtársaink is foglalkoznak vele, és az imént hallottuk, hogy bizottságok is –, hogy milyen legyen az orvoskamara és az állam viszonya anyagi tekintetben. Az orvoskamara mint köztestület el fog látni egy sereg olyan feladatot, amely közfeladat. Ezekért a feladatokért az orvoskamarát költségvetési támogatásban kell részesíteni. Ezeket a közhatalmi feladatokat valakinek el kell látni, és nagyon úgy néz ki, hogy a köztestületi jellegű kamara tudja legjobban. Akkor viszont az állami költségvetés nyújtson a kamarának támogatást.
Fontosnak tartjuk azt, hogy a Magyar Orvosi Kamara értesüljön arról, hogy ha tagjait valamilyen bíróság határozatában eltiltja a foglalkozástól, vagy szabadságvesztésre ítéli. Képviselőtársaim, a kamarai törvényből az következik, hogy kötelező tagság lesz, és ennek megfelelően két feltétele lesz annak, hogy egy magyar állampolgár orvosi munkakört végezzen. Az egyik az orvosi diploma, a másik a kamarai tagság. Mindkettőnek a hiánya vagy bármelyiknek a hiánya egyben az orvosi diplomához kötött tevékenységek végzésétől való eltiltást jelenti. Ebből következik: szükséges az, hogy a kamara tudjon róla, hogy valamely tagját bíróság határozatban eltiltotta a foglalkozásától, vagy szabadságvesztésre ítélte. Úgy gondoljuk, a jogerős határozatokat a bíróságnak el kell juttatnia a kamarákhoz.
Tisztelt Ház! Módosító indítványainkat röviden ennyiben foglaltam össze, azzal, hogy ezek az indítványok sok esetben más képviselők indítványaival tartalmilag azonosak. Mindegyik azt célozza, hogy végre egy olyan kamara működjön Magyarországon, amely az orvosok érdekein keresztül képviseli az egész lakosság érdekét. Kérem önöket, hogy támogassák szavazáskor az általunk benyújtott indítványokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
