MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Deme Zoltán képviselő úr felszólalásához annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy talán nem jól fejeztem ki magamat korábban, és nem írtam kellő indoklást, és a kétszer félórás beszédem sem volt elegendő ahhoz, hogy világosan kifejtsem az álláspontomat.
Korántsem kívánom védeni azokat a személyeket, akik egy szigorúbb erkölcsi követelményt vállaltak magukra, és annak ellenére a legelemibb erkölcsi kötelességeknek sem tettek eleget. Vagyis azon egyházi megtévedt és bűnös személyeket, akik ügynökökké váltak, és együttműködtek az elmúlt rendszerrel.
Saját családom is szenvedő alanya volt ennek: nagybátyám, Mécs László premontrei szerzetes és mások, igen sok pap barátunk. Eléggé ismertem ezeknek a személyeknek a káros működését. Eszem ágában sincs ezeket védeni. Itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy az állam és az egyház elválasztása és egy önkormányzati szerv kapcsolatában világos viszonyokat kell teremteni.
(18.40)
Nem avatkozhat be az állam, még segítő jóindulatú szándékkal sem az egyházak életébe. Ugyanakkor egy másik javaslatomban azt javasoltam, hogy bárki, aki kéri az átvilágítását, annak ezt meg kell tenni. És akkor bármely szervezet, amelyik feltételül szabja, hogy valaki tisztségviselő legyen nála vagy ordináriusa legyen, az önmaga kérheti az átvilágítását, és ebben az esetben alkotmányos a dolog, és az alkotmányos jogokon sem esik csorba. Mert hiszen maga kérheti a saját átvilágítását. Amennyiben nem kéri, akkor nyilván nem alkalmas arra, hogy azt az állást vagy azt a funkciót betöltse.
Ezzel sikerült volna megoldani azt, hogy más szervezetek is megoldhassák ezt a problémát, például jelesül a pártok. Tehát én ezt így gondoltam. Ez a két javaslatom – az egyik, amelyik elhagyni kívánja ezt a pontot, a másik pedig be akar emelni egy újabb jogosítványt – dialektikus egységet képez. S ez vonatkozik a többi javaslatomra is, ahol szűkíteni kívántam az átvilágítandóknak a körét. Ennyivel szerettem volna kiegészíteni.
Horváth Balázs képviselő úr is hivatkozott az én javaslatomra. Én ott látom a logikai ellentmondást, hogyha egy derék titkosszolgálati szakember, aki ma is dolgozik az új, valódi demokráciának, az dolgozzon ott, és legyen csöndben és legyen titokban, mert ez a feladata, és ne üljön be ide közénk a padsorainkba, ne menjen el bírónak, se polgármesternek, mert ez összeférhetetlen, hanem végezze azt a dolgát, amit Horváth képviselő úr is helyesnek tart. Tehát ebben az esetben ő nem fog jelentkezni, nem fogják átvilágítani, nem kerül a törvény hatálya alá. De azok az ügynökök, akiket 56-ban, 57-ben és később kiküldtek az emigrációba, akik ott bomlasztottak, akik embereket tettek tönkre, embereket juttattak börtönbe, és akik rendkívül nagy károkat okoztak, azok miért mentesüljenek, azok beülhetnek ide, bejöhetnek ide? Hát azért említettem a beszédemben Szabó Miklósnak – egy másik Szabó Miklósnak – a nevét, aki dicsekedve még le is írta ezeket a gazságait a könyvében, amely olvasható bármelyik könyvtárban.
Tehát kérem, hogy gondolja át még egyszer álláspontját. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
