DEME ZOLTÁN (MIÉP)
DEME ZOLTÁN (MIÉP)
DEME ZOLTÁN (MIÉP) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk levő törvényjavaslat 4. §-ában örömmel fedeztem fel, hogy az előző változathoz beadott 3600-as számú módosító javaslatomat a Kormány figyelembe vette, és azt csaknem egészében beépítette az új változatba.
Az egyházi tisztségviselők átvilágításának lehetőségéről van szó. Rendkívül fontos ez a kérdés, hiszen az egyházak vezető tisztségviselőinek egy része még a pártállam idején kezdte el működését. Hogy az egyházakat megfelelő módon segítsük az állam és az egyház szétválasztásának célkitűzéseiben, ahhoz az egyházaknak minden segítséget meg kell adnunk azon a téren, hogy az állam kezében levő adatokat kívánságuk szerint megkaphassák, és az elvégzett vizsgálatok során így is megtisztulhassanak.
Ezért számomra és az egyházakat tisztelő, az egyházakhoz jó szándékkal közeledők számára elfogadhatatlan az együttes jelentés 25. pontjában szereplő javaslat – Mécs Imre SZDSZ-es képviselőtársam javaslata –, miszerint maradjon el a törvényjavaslat 4. §-a, s ennek következtében szűnjék meg az egyházi tisztségviselők átvilágításának lehetősége.
Most is hangsúlyoznom kell, hogy a paragrafus tartalma semmiképpen nem jelent az állam részéről beleavatkozást az egyházak belügyeibe, semmiképpen nem sérti azok önállóságát, nem veszélyezteti, sőt ellenkezőleg, segíti az állam és az egyház kívánt szétválasztásának célját.
(18.20)
Ne felejtsük el, az átvilágításhoz szükséges adatok jelen pillanatban is az állam kezében vannak. Ha elzárkózunk azok megfelelő kézbe adásának lehetőségétől, akkor avatkozunk bele egészen durva módon az egyházak belügyeibe. Úgy gondolom, eleget hangoztattuk már sajtótájékoztatókon és parlamenti felszólalásainkban azt a tényt, hogy a volt Állami Egyházügyi Hivatal "áldásos" tevékenysége mennyire károsan befolyásolta az egyházak életét és szolgálatát.
Jézus szavai szerint a só, mely ízét veszti, semmire sem való, csak arra, hogy kidobják. Vonatkozik ez a kijelentés azokra az egyházi vezetőkre is, akik összefonódtak a pártállam működésével, s azóta sem mentek át semmiféle pálforduláson. Annak ellenére, hogy egyházi szolgálatban állnak, a pártállamban megszokott kollektív beismerésen túl személy szerint nem ismerték el ilyen tevékenységüket, így az egyház tagjainak nincs is mit megbocsátaniuk – bár ezt az élő egyház nagy örömmel tenné meg, és bizonyára meg is erősítené tisztségükben az ilyen egyházi vezetőket.
Mivel semmiféle beismerés nem történt, adódik számunkra az a kellemetlennek látszó feladat, hogy ilyen kényes kérdésekről is szót kell ejtenünk a Parlamentben, sőt az egyházak életét ilyen módon is – törvényhozási lehetőségünkkel – segítenünk kell.
Sok képviselőtársam az állam és az egyház szétválasztásának szükségességét anyagi értelemben szeretné elsősorban rendezettnek látni. Véleményem szerint a modern társadalmakban bevett gyakorlat a személyi jövedelemadónak a megfelelő egyházak felé irányítása állampolgári jogon, hamarosan nálunk is meg kell valósuljon. Most azonban még nem ennek jött el az ideje – hiszen anyagiakkal kell segíteni az egyházakat –, hanem az átvilágítási törvény kapcsán kell most az állam és az egyház szétválasztása alapelvének érvényesülését segíteni.
Az egyházak életére nézve nagy veszélyt jelent az a tény, hogy bizonyos vezető tisztségviselői említett tevékenységük miatt ma is kompromittálhatók, manipulálhatók, hiszen köztudott, hogy az államigazgatás területének túlnyomó részén semmiféle nagytakarítás nem történt, ezért az összefonódás szálai nem is szakadhattak el állam és egyház között.
Veszélyes játék ez. Vajon meddig sodródnak még az egyházak az állammal való ilyenfajta összefonódás miatt?
Dr. Kövér Lászlónak az együttes jelentés 26. pontjában foglalt módosító indítványát azért nem tudom maradéktalanul támogatni, mert ugyanezen paragrafus alapján szeretnék az átvilágítás lehetőségét megadni politikai pártoknak, bizonyos napi- és hetilapoknak, valamint az Ügyvédi Kamarának. Úgy gondolom, hogy az ügy jelentősége miatt ezt a témát külön paragrafusban kell kezelni.
Kőszeg Ferenc Kövér Lászlóhoz hasonlóan gondolkodik, de módosító javaslata olyan különleges kitételt is tartalmaz, hogy az átvilágítási megkereséshez az említett szerveknek csatolni kell az ellenőrzendő személyek írásbeli hozzájárulását is. Elvetendőnek tartom e kitétel törvényben való megfogalmazását, hiszen elképzelhetjük, ki lesz az a vezető tisztségviselő, aki hajlandó lesz beleegyezését adni az átvilágításhoz, amikor eddig sem tett semmiféle lépést élete e vargabetűjének rendezése érdekében, amikor ma karhatalmista múltjukkal majdhogynem büszkélkedhetnek egyesek. Naivitás elvárni azt, hogy az átvilágítás megtagadása, így múltjának vállalása szégyent vagy bármiféle problémát jelentene bárki számára is.
Nagyon fontosnak tartom az együttes jelentés 28. pontjában foglalt, Roszík Gábor-féle módosító javaslatot, amely tartalmazza azt a lehetőséget is, amit szintén magába foglalt a 3600-as módosító javaslatom, tudniillik, hogy ne csak az egyházak arra hatáskörrel felruházott tisztségviselőinek, illetőleg testületeinek a megkeresése alapján legyen elvégezhető az általuk meghatározott egyházi tisztséget betöltő személy átvilágítása, hanem az aktív lelkészi kar, illetve aktív papság 20%-ának aláírásával igazolt kérése alapján is, ugyanis az egyházak hatáskörrel felruházott tisztségviselői, illetőleg testületei már eleve az átvilágítandók közé tartoznak. Megint naivitás lenne azt képzelni, hogy majd pont ők indítványozzák saját maguk átvilágítását. De ha ezt meg is tennék – mint ahogyan azt az Evangélikus Országos Presbitérium legutóbbi ülésén ezt megtette, kérte saját átvilágítását –, naivitás lenne azt hinni, hogy ezek a tisztségviselők és testületek saját hatáskörükben ne süllyesztenék el a megkapott átvilágítási adatokat. Fából vaskarika lenne, mert át is lennének világítva, meg nem is. Ki hinné el azt közülünk, hogy például Frenkl Róbert, az evangélikus egyház országos felügyelője, a Testnevelési Főiskola volt rektora, jelenleg a Köztársaság Párt országos elnökségi tagja lehetővé tenné saját maga átvilágítását, és ne akadályozná meg saját eszközeivel, amelyek egyházi vezetői tisztségéből adódnak.
A 20%-os elképzelésre a Parlament munkájából vett példa is említhető, hiszen egy-egy képviselői önálló indítvány sürgősségi tárgyalásához is a képviselők 20%-ának aláírása szükségeltetik.
Roszík Gábor imént említett módosító javaslatához Figler János képviselőtársammal kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottunk be, s úgy érezzük, hogy ezzel a javaslattal egyrészt méltán biztosítanánk az aktív papság, illetve lelkészi kar lehetőségeit – ne felejtsük el, mennyit szenvedtek ők az elmúlt évtizedekben! –, másrészt biztosítanánk az emberi jogokat is. Maximálisan megtennénk ezt az átvilágítandók esetében.
Ezzel a módosító javaslattal tisztelettel ajánljuk kéviselőtársainknak elfogadásra ezt a javaslatunkat.
Az együttes jelentés 31. pontjában szereplő Zétényi Zsolt-féle javaslat is tartalmazza az egyházban ténylegesen szolgáló lelkészek 20%-a kérésének lehetőségét. Ennek a javaslatnak az esetleges elfogadása is arra biztathatná az egyházak lelkészeit, papjait, hogy a legmagasabb egyházi tanácskozó testületek, zsinatok, presbitériumok érdemben és minden körülmények között körültekintően járjanak el.
Ez a törvényjavaslat – mint sok más hasonló, e Parlament által már elfogadott törvényjavaslat – rendkívül humánus módon próbálja megoldani a felmerült problémát, ahogyan azt Mezey Károly képviselőtársam tegnap este itt elmondotta.
(18.30)
Semmiféle pánikhangulatnak nincs értelme egyházi berkeken belül sem, hiszen e törvény megalkotása, elfogadása nem jelentene semmiféle felfordulást az egyházak életében. Hiszen csak arról van szó, hogy kompromittálható személyek helyett megfelelő személyek kerülhetnének vezető tisztségekbe.
Végezetül megköszönöm a jelen lévő belügyi államtitkár úron keresztül a Kormánynak azt a hozzáállását – amellyel hangoztatott nézeteiknek, miszerint a keresztény, keresztyén Magyarország felépítésén fáradoznak –, azt, hogy helyt adott e törvényjavaslaton belül a 4. § törvénybeépítésével ennek az elképzelésnek.
Köszönöm képviselőtársaim segítségét, és kérem, hogy az általam elfogadhatónak mondott módosítási lehetőségeket támogassák. Azzal a szívemben lévő kívánsággal köszönöm meg szíves figyelmüket, hogy isten áldja meg gazdagon életüket és szolgálatukat. (Taps.)
